Gyógyszerészi Hetilap, 1932 (71. évfolyam, 1/4-18/52. szám)

1932-01-24 / 2. (egyesített 4.) szám

GYÓGYSZERÉSZI HETILAP*­ tártulajdonos is alig tud megélni. Még kevésbé rózsás a gyógyszerészalkalmazottak sorsa. Ko­ra reggeltől késő estig életbevágó fontos mun­kát végez a gyógyszerész. Élet és halál függ tőle. Egy életen át tanul, folyton dolgozik, jö­vője és családja sorsa bizonytalan. A magyar gyógyszerészek tudása, pontossága, a közön­séggel való kedves modora, föltétlen megbíz­hatósága általánosan ismert. Megérdemli ez a munkás intelligencia, hogy sorsukról jobban intézkedjék az állam. Ideje volna már, hogy végre a népjóléti minisztériumot abba a hely­zetbe hozzák, hogy foglalkozzék hivatásával és teremtse meg a harmóniát a gyógyszerészek között és állandó jóléti intézmények megszer­vezésével biztosítsa azoknak a gyógyszerészek­nek sorsát is, akik nem kaphatnak külön gyógyszertárat." I­ngya­ki ilyen féleképen írt a többi lap is. *■ A nagygyűlés a Magyar Tisztviselők Orszá­gos Egyesületének földszinti termében volt. A gyűlési tagok lassan gyülekeztek. Az elsők kö­zött a gyógyszerészi oklevéllel bíró droglisták egy jelentős csoportja volt. Nyolc órára a te­rem teljesen megtelt és a megjelentek száma 150—160-ra volt tehető. Dobos Gábor elnök, a nagygyűlést összehívó Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesü­lete nevében üdvözli a megjelenteket. A napi­rend ismertetése előtt megindokolja, hogy miért hívták össze az országos nagygyűlést. Ismeretes a mai súlyos gazdasági helyzet, de ismeretes az alkalmazott gyógyszerészi kar, különösen az állásnélküliek kétségbeejtő hely­zete. E nehéz állapotnak nagyban a mostani helyzet a kárforrása. De okai ennek a múltak hibái, a múlt idők nagy nemtörődömsége is. Megemlíti, hogy a közegészségügyi törvény gyógyszerész vonatkozású szakaszainak meg­alkotásakor nem gondoltak arra, hogy az alkal­mazott gyógyszerészi karról is gondoskodni kell. Akkor az alkalmazotti állás átmeneti ál­lapot volt. Ma ez is pálya-élethivatás. Szól a pályára özönlők nagy számáról, a technikai személyzet alkalmazásáról. Mindennek folyo­mánya a nehéz elhelyezkedés. Mintegy 400 al­kalmazott gyógyszerész van állás nélkül, nem is számítva azokat, akik magukat deklasszifi­kálva, mint alkalmi munkások és az egész köz­­egészségügy kárára mint batyuzó kuruzslók működnek. A tulajdonosi kar, súlyos helyzetére hivatkozással, elzárkózik a jogos kérelem tel­jesítésétől és saját kijelentése szerint az álla­potokon segíteni nem tud. Állandók a fizetés­csökkentések, a járandóságok megvonása. Fel­sorolja azokat az okokat, amelyek következté­ben az alkalmazott gyógyszerészi kar megél­hetését teljes munkakészsége, szolgálati viszo­nyokhoz való alkalmazkodása dacára sem látja biztosítottnak. Ezeken óhajt segíteni az alkal­mazotti egyesület, ezért hívta, össze az ország alkalmazottjait. Itt akarja az egyesület bemu­tatni a tennivalókat, melyeket erre a célra ki­dolgozott. Úgyszintén a határozati javaslatot, melyet elfogadásra ajánl. Bármely gyógysze­rész alkalmazott — tekintet nélkül arra, tag­ja-e az egyesületnek vagy sem — hozzászólhat, hogy az összes alkalmazott gyógyszerészek ne­vében hozhasson a nagygyűlés határozatot. Az elfogadott határozati javaslat alapján emlék­iratot szerkesztenek majd, amit küldöttség út­ján juttatnak el a népjóléti miniszter úrhoz. Ismerteti ezután a napirendet a következők­ben: 1. Alkalmazott gyógyszerészek gazdasági helyzetének megvitatása. 2. Szakmai munka­­nélküliség kérdése. 3. A gyógyszerészkiképzés színvonalának emelése. 4. Az 1876. XIV. tc. gyógyszerészvonatkozású törvény szakaszai­nak rendeletekkel való pótlása. 5. A gyógysze­részi pálya ideiglenes lezárása, 6. A 39000— 1930. N. M. M. rendelet hatályon kívül helye­zése. Indítványára két jegyzőt választott a nagy­gyűlés, jóváhagyta az előkészítő bizottságnak a nagygyűlés előadói két tisztre történt jelölé­seit, jóváhagyta azt az előterjesztést, hogy csakis alkalmazott gyógyszerész szólalhat fel, de sem gyógy­szertár tulajdonos, sem droglista vagy más szakmabeli, legyen bár­­ki­ gyógy­szerész. Hozzájárul, hogy először a két előadó tartja meg beszédét, majd a határozati javas­latot terjesztik elő és azután indul meg a vita. Közölte még az elnök a naggyűléssel, hogy semmiféle személyi támadást nem tűr, úgy­szintén nem engedélyezi bármely gyógyszerész érdekvédelmi egyesület működésének kritizá­­lását, mert az egyesületek meghívót nem kap­tak s hivatalos képviseletük nincs. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó is bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy nagy gonddal, körültekintéssel történt meg a nagy­gyűlés megszervezése s annak mindenkép olyan lefolyást kívánnak az egybehívók bizto­sítani, amelynek javát fogja az alkalmazotti kar látni. Az elnök nyugodt, megfontolt, határozott be­szédjét kiegészítette az előadóknak a vitát be­vezető felszólalása. Mátray Gusztáv­­előadói előterjesztését úgy olvasta fel, hogy a vita so­rán minden félreértést vagy félremagyarázást megelőzendő, pontosan megállapítható legyen a különböző kérdések exponálása és hogy ja­vaslatai során mit terjesztett elő. Előadásáért szavatosságot vállal minden tekintetben. Ab­ból indul ki, hogy az alkalmazotti állás ma véglegesnek tekintendő, szemben a múltakkal. Megrajzolja a gyógyszerészi kar gazdasági helyzetének kialakulását. Ismerteti azután az alkalmazotti kar helyzetét. Bőven fejtegeti a munkanélküliség kérdését. Szól általában a munkanélküliségről. Majd a gyógyszerészi munkanélküliség speciális okairól. Megemlíti, hogy a múltban milyen hiány volt az élőrel a-

Next