Gyógyszerészi Hetilap, 1937 (76. évfolyam, 1/1-17/50. szám)

1937-01-03 / 1. (egyesített 1.) szám

3 GYÓGYSZERÉSZI HETILAP Sándor programmjába felvett. Így szabályoz­nunk kell a gyógyszertári jogadományozás és átruházás, gyógy­szertár vezetésének, felügyeleté­nek, ellenőrzésének kérdését és végre az 1930: 111. törvénycikkben lefektetett elvek alapján meg kell csinálnunk végre a gyógyszerészi nyug­díjintézetet. Mindannyian jól tudjuk, hogy a gyógyszerészi problémák között talán legfonto­sabb teendő az, hogy az önálló gyógyszerészi nyugdíjintézetet mielőbb felállíthassuk. Ma, amikor a gyógyszerészeknek nagy része alig tudja öreg napjaira a tisztességes megélhetését biztosítani, gondoskodnunk kell arról, hogy ezt minden becsületesen dolgozó gyógyszerész ré­szére lehetővé tegyük. A kormányzat bölcsessé­ge itt is segítségére volt a gyógyszerészi karnak, amikor törvényileg, közigazgatási szerveinek rendelkezésére bocsátásával segíti a gyógyszeré­szi nyugdíjintézetet megteremteni. Mert bár­mennyire is eltökélt szándéka volt a gyógysze­részek társadalmi egyesületeinek, hogy a gyógy­szerészi nyugdíjintézetet társadalmi úton meg­szervezze, tudjuk jól, hogy az nem sikerült, mert hiányzott az az erő, amely parancsolóan tudta volna kikényszeríteni, hogy minden gyógysze­rész önként vállalt kötelezettségének feltétlenül eleget tegyen. A Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjában ma olyan intézményt nyert a gyógy­szerészi kar, amely az ő képviselőinek bevoná­sával, de állami vezetés és irányítás mellett biz­tos kézzel teremti meg a nyugdíjintézet pénz­ügyi alapjait. Tudjuk jól, hogy az az eredmény, amelyet a Jóléti Alap eddig elért, még a kétel­kedő emberek előtt is bebizonyította, hogy igen­is nem utópia többé a nyugdíjintézet megalakí­tása, hanem csak idő kérdése. Örömmel állapí­tom meg, hogy ma a gyógyszerészek között alig van olyan ember, aki a Jóléti Alapot ne saját intézményének tekintené és ne szívesen tenne eleget kötelezettségeinek. Maga a gyógyszerészi társadalom legjobbjainak az élén hirdeti azt, hogy tisztességes ember és becsületes gyógysze­rész a Jóléti Alapot meg nem, károsítja, mert az fogja öreg napjaikra nekik a biztos kenyeret juttatni, özvegyeiknek és árváiknak a tisztes megélhetést biztosítani. Most is előttem van az Intéző Bizottság egyik ülésének lefolyása, amikor a gyógyszerészi ér­dekképviseletek képviselői, mint egy ember kö­vetelték azt, hogy nevezzem meg azokat a gyógyszerészeket, akikről a vizsgálat során meg­állapítottuk, hogy a GYUJA-t megkárosították, mert azokat társadalmi úton is a közm­egvetés­­nek fogják odadobni. Én nem tudom feltenni egy becsületes gyógyszerészről sem, hogy a Jó­léti Alapot szándékkal megkárosítja, és eddig még egy gyógyszerész nevét sem hoztam nyilvá­nosságra, akik a GYUJA-val szemben eddig hi­bát követtek el. Ezt az eszközt utoljára hagy­tam, de ha szükségét látom, tekintet nélkül bár­kire, meg fogom tenni. Sokan talán fel is róják, hogy a GYOJA kérdésekben nem ismerek sem­miféle pardont. Kérlelhetetlen szigorral teszek a fennálló törvényes rendelkezéseknek eleget, de higgyék el, hogy ezt is csak azért, hogy az én célkitűzéseim között is szereplő Gyógyszeré­szi Nyugdíjintézet mielőbb megvalósulhasson. Az új gyógyszerészi törvény remélhetőleg a GYOJA kereteit még jobban kibővíti és így an­nak megvalósulása még hamarább fog megtör­ténni. Egy pár év múlva a nyugdíjintézet mű­ködni fog. De gondoljuk el, mennyi könny, mennyi bánat, mennyi keserűség múlt volna el felőlünk, ha Schédy Sándor azon programm­­pontja, amelyben a nyugdíjintézet felállítását szorgalmazta, ezelőtt 70 évvel megszületett volna. Minden gyógyszerésznek kötelessége család­járól gondoskodni, mert csak így várhatja el azt, hogy gyermekei és unokái megbecsüljék emlékét. A fizetéskiegészítő pénztár, a szolgálati prag­matika, a gyógyszerészi kamara, a hitelkérdés rendezése, a gyógyszerésztársadalom szociális kérdéseinek megoldását biztosítani fogja. És an­nál a társadalmi osztálynál, melynek szociális ne­hézségei eliminálódnak, ott meg van minden előfeltétele annak, hogy az a pálya minden ere­jét képzettségének fokozására és közpolgári kö­telességeinek fokozott teljesítésére szentelje. A Gyógyszerészi Hetilap bizonyára továbbra is azok között a lapok között lesz, amelyek ezt a célt szolgálják és híven alapítójának elvei sze­rint továbbra is a gyógyszerészi közérdeknek és így a magyar közegészségügynek lelkes harcosa lesz.

Next