Gyógyszerészi Hetilap, 1937 (76. évfolyam, 1/1-17/50. szám)
1937-01-03 / 1. (egyesített 1.) szám
GYÓGYSZERÉSZI HETILAP Visszaemlékezés A „Gyógyszerészi Hetilap 11 ünnepi számára írta: Weszelszky Gyula e. m. tanár. Kerek számban negyven évvel ezelőtt a Gyógyszerészi Hetilapban jelent meg az első nyomdafestéket látott szellemi termékem. Akkor fiatal tanársegéd voltam, amikor a még szintén fiatal Varseigh Zoltán vette át a Hetilap szerkesztését, ő kért fel, hogy lépjek be a lap munkatársai közé, az ő felszólítására írtam meg az első cikkemet. Bár nem lett mesterségemmé a tollforgatásnak ez a fajtája, írásaim mégis ezidőtől kezdve mind többet és többet szerepeltek a gyógyszerészi szaklapok hasábjain. Nemsokára ugyanis, a gyógyszerészgyakornoki tanfolyamnak lettem előadója, majd vezető tanára; az egyetemen is ebben az időben a gyógyszerészhallgatók kémiai gyakorlatait vezettem és így hivatásomnál fogva, sokat foglalkoztam gyógyszerészi, főként gyógyszerészkiképzési kérdésekkel. Ha most visszatekintek negyvenhat éves gyógyszerészi múltamra és a gyógyszerészi kérdésekkel való foglalkozásom idejére, az az érzésem, hogy ez időnek első felére esik a gyógyszerészetnek, ha nem is anyagilag, de szellemileg legsivárabb korszaka. A gyógyszerészet fénykorát a tizennyolcadik század második felében, Scheele idejében élte, amikor a természettudományok a mesterségek korát élték. Ne ijedjünk meg a mesterség szótól, mert művészeink még ma is mesternek szólíttatják magukat és a világ legnagyobb művészei, Rafael, Michelangelo és Leonardo da Vinci a szó szoros értelmében mesterek voltak, akik úgy nevelődtek és tanítványaik nevelését is azzal kezdték, hogy a festékek keverésére, a szobrászvéső és a kőműves-eszközök forgatására tanították őket. Scheele idejében a természettudósok legtöbbje gyógyszertárban kezdte meg pályafutását és igen sok élete végéig működő gyógyszerész maradt. A nyomdaipar fejlődése lassanként háttérbe szorította az egyéni tanítást és a részekre tagozódott természettudományok mindinkább kikerültek a gyógyszertárakból. A gőzgép feltalálása, a gépek fejlődése és a közlekedés gyorsulása megteremtették a gyáripart és föllendítették a nemzetközi kereskedelmet. E körülmények kezdetben megkönnyítették és jövedelmezőbbé tették a gyógyszerészi foglalkozást, de annál sorvasztóbban hatottak annak szellemi fejlődésére. Sokan voltak, akik előrelátták a veszélyt, amit e körülmény magában rejt, de a tömegek csak a jelent élvezték s a jövőre nem gondoltak. Hogy mennyire sülyedt a gyógyszerészet a múlt század végén és e század elején, arra három kirívó példával akarok rámutatni. Az ezelőtt negyven évvel írt cikkem az acetilénről szólt. Az időben hódított teret az acetilénvilágítás, amit néhány robbanás is kísért. Ezért divatos lett az acetilén-kérdés. Akivel csak találkoztam, mindenki az acetilén felől érdeklődött. Ez indított arra, hogy az acetilénről írjak. Azon a héten, melyen cikkem megjelent, szülővárosomban volt dolgom. Amint a város főutcáján át haladtam, az egyik kávéház ablakában három gyógyszertár szabadnapos segédjét láttam ülni egy színész társaságában. Néhány percre benéztem hozzájuk. Amint bemutatták, a színész rögtön az acetilén felől érdeklődött, de a társaság három másik tagja előtt is újdonság volt, amit elmondtam, mert mint utóbb kiderült, egyiknek sem volt fogalma arról, hogy én az acetilénről valamit írtam, noha mindhárom gyógyszertárba járt a Gyógyszerészi Hetilap. Ez időben összeálltunk egynehányan és egy tudományos gyógyszerészi lap kiadását határoztuk el. Arról, természetesen, hogy egy ilyen lapért előfizetési díjat kérjünk, szó sem lehetett. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület vállalta annak költségeit és tagjainak ingyen küldte azt. A gyógyszertártulajdonosoknak csak mintegy harmada volt az egyesület tagja és az egyesület remélte, hogy ha tagjainak a tagdíjak fejében kézzelfogható ellenértéket is nyújt, taglétszámát megnöveli, amiért is a folyóirat első két számát mutatványpéldányként az ország összes gyógyszertártulajdonosainak elküldötte. Az eredmény az volt, hogy az egyesületbe egyetlen egy új tag jelentkezett, azonban a szétküldött lapok tömegesen érkeztek .