Gyógyszerészi Hetilap, 1937 (76. évfolyam, 1/1-17/50. szám)

1937-01-03 / 1. (egyesített 1.) szám

GYÓGYSZERÉSZI HETILAP Visszaemlékezés A „Gyógyszerészi Hetilap 11 ünnepi számára írta: Weszelszky Gyula e. m. tanár. Kerek számban negyven évvel ezelőtt a Gyógyszerészi Hetilapban jelent meg az első nyomdafestéket látott szellemi termékem. Ak­kor fiatal tanársegéd voltam, amikor a még szin­tén fiatal Varseigh Zoltán vette át a Hetilap szerkesztését, ő kért fel, hogy lépjek be a lap munkatársai közé, az ő felszólítására írtam meg az első cikkemet. Bár nem lett mestersé­gemmé a tollforgatásnak ez a fajtája, írásaim mégis ezidőtől kezdve mind többet és többet szerepeltek a gyógyszerészi szaklapok hasáb­jain. Nemsokára ugyanis, a gyógyszerészgya­kornoki tanfolyamnak lettem előadója, majd vezető tanára; az egyetemen is ebben az idő­ben a gyógyszerészhallgatók kémiai gyakorla­tait vezettem és így hivatásomnál fogva, sokat foglalkoztam gyógyszerészi, főként gyógysze­részkiképzési kérdésekkel. Ha most visszate­kintek negyvenhat éves gyógyszerészi múltam­ra és a gyógyszerészi kérdésekkel való foglal­kozásom idejére, az az érzésem, hogy ez idő­nek első felére esik a gyógyszerészetnek, ha nem is anyagilag, de szellemileg legsivárabb korszaka. A gyógyszerészet fénykorát a tizennyolcadik század második felében, Scheele idejében élte, amikor a természettudományok a mesterségek korát élték. Ne ijedjünk meg a mesterség szó­tól, mert művészeink még ma is mesternek szó­­líttatják magukat és a világ legnagyobb művé­szei, Rafael, Michelangelo és Leonardo da Vinci a szó szoros értelmében mesterek voltak, akik úgy nevelődtek és tanítványaik nevelését is az­zal kezdték, hogy a festékek keverésére, a szob­rászvéső és a kőműves-eszközök forgatására tanították őket. Scheele idejében a természettu­dósok legtöbbje gyógyszertárban kezdte meg pályafutását és igen sok élete végéig működő gyógyszerész maradt. A nyomdaipar fejlődése lassanként háttérbe szorította az egyéni tanítást és a részekre tago­zódott természettudományok mindinkább kike­rültek a gyógyszertárakból. A gőzgép feltalálá­sa, a gépek fejlődése és a közlekedés gyorsulá­sa megteremtették a gyáripart és föllendítették a nemzetközi kereskedelmet. E körülmények kezdetben megkönnyítették és jövedelmezőbbé tették a gyógyszerészi foglalkozást, de annál sorvasztóbban hatottak annak szellemi fejlődé­sére. Sokan voltak, akik előrelátták a veszélyt, amit e körülmény magában rejt, de a tömegek csak a jelent élvezték s a jövőre nem gondol­tak. Hogy mennyire sülyedt a gyógyszerészet a múlt század végén és e század elején, arra há­rom kirívó példával akarok rámutatni. Az ezelőtt negyven évvel írt cikkem az ace­tilénről szólt. Az időben hódított teret az aceti­­lénvilágítás, amit néhány robbanás is kísért. Ezért divatos lett az acetilén-kérdés. Akivel csak találkoztam, mindenki az acetilén felől érdeklődött. Ez indított arra, hogy az acetilén­ről írjak. Azon a héten, melyen cikkem meg­jelent, szülővárosomban volt dolgom. Amint a város főutcáján át haladtam, az egyik kávéház ablakában három gyógyszertár szabadnapos segédjét láttam ülni egy színész társaságában. Néhány percre benéztem hozzájuk. Amint be­mutatták, a színész rögtön az acetilén felől ér­deklődött, de a társaság három másik tagja előtt is újdonság volt, amit elmondtam, mert mint utóbb kiderült, egyiknek sem volt fogalma arról, hogy én az acetilénről valamit írtam, no­ha mindhárom gyógyszertárba járt a Gyógysze­részi Hetilap. Ez időben összeálltunk egynehányan és egy tudományos gyógyszerészi lap kiadását hatá­roztuk el. Arról, természetesen, hogy egy ilyen lapért előfizetési díjat kérjünk, szó sem lehe­tett. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület vállalta annak költségeit és tagjainak ingyen küldte azt. A gyógyszertártulajdonosoknak csak mintegy harmada volt az egyesület tagja és az egyesület remélte, hogy ha tagjainak a tagdíjak fejében kézzelfogható ellenértéket is nyújt, taglétszámát megnöveli, amiért is a fo­lyóirat első két számát mutatványpéldányként az ország összes gyógyszertártulajdonosainak elkü­ldötte. Az eredmény az volt, hogy az egye­sületbe egyetlen egy új tag jelentkezett, azon­ban a szétküldött lapok tömegesen érkeztek .

Next