Gyógyszerészi Közlöny, 1920 (36. évfolyam, 1-51. szám)

1920-11-21 / 46. szám

546 GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY SZAKÜGYEK. A munkaügyi bíráskodás új szabályozása. Irta: Réthelyi József gyógyszerésztestületi titkár. A­­ Gyógyszerészi Közlöny)) legutóbbi számában már jelentette, hogy a munkaügyi bíráskodásról 1920. évi 9180. M. E. szám alatt a minisztériumnak fontos rendelete jelent meg, a­mely az ipari munkaadók és munkavállalók közötti jogviták elintézését új alapon szabályozza. A munkaügyi bíráskodást tudvalevőleg az 1918. évi IX-ik, úgynevezett­­ néptörvény statuálta, a­mely néptörvény szabályait az 1920. évi 2245. M. E. számú rendelet ideiglenesen hatályban tartotta. Az első helyen idézett minisz­terelnöki (M. E.) rendelet most ezt az ideiglenességet megszüntette és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920 :1. t.-cz. 9. §-ának 3-ik bekezdésében kapott felhatalmazás alapján e bíróság eljárását és hatáskörét újra szabályozta. E szerint a pertárgy értékére való tekintet nélkül mindazokban a perek­ben, a­melyek az ipari munkaadó és a vele magánjogi szerződés alapján szol­gálati jogviszonyban álló munkavállaló közt fölmerülnek, a m. kir. járásbíró­ság mint munkaügyi bíróság illetékes. A munkaügyi bíráskodás kiterjed azokra a pörökre is, a­melyek a szer­ződésszerű teljesítés elmulasztásából és a szolgálati viszony idő előtti megszűné­séből keletkeznek; kiterjed továbbá a munka tárgyain vagy eszközein okozott kár megtérítése végett indított perökre is. A rendelet 2. §-a felsorolja azokat az üzemeket és vállalatokat, a­melyek munkaadóira és munkavállalóira a rendelet alkalmazást nyer. E §. szerint a munkaügyi bíráskodás kiterjed az ipartörvény alá nem tartozó, de iparszerűleg, illetve vállalkozásszerűleg űzött foglalkozásokra, tehát a gyógyszertárak munka­ügyi jogvitáinak eldöntésére is. A 4. §. értelmében munkavállalóknak kell tekinteni a gyakornokokat és általában mindazokat is, a­kik kiképeztetésük ideje alatt díjazást egyáltalában nem, vagy a munkájuknak megfelelőnél csekélyebbet kapnak. A rendeletnek ez az intézkedése természetesen nem érinti a gyógyszerészgyakornokok kikép­zését szabályozó, 1912. évi 105.597. számú V. és K. M. rendeletnek a gyakornoki szerződés megkötésére irányuló rendelkezését; a gyógyszerész és gyakornoka között az alkalmazásból eredő perok tehát csak annyiban tartoznak a munka­ügyi bíróság elé, a­mennyiben az a szolgálati viszony megkezdése, vagy foly­tatása tárgyában felmerült vitát dönti el, vagy a­mely a munkaadót a munka­vállaló működési bizonyítványának kiadására kötelezi. Az a kir. járásbíróság, a­melynek székhelyén munkásbiztosítási bíróság van, mint munkaügyi bíróság a járásbíróság ítélőbirájának elnöklete alatt, a munkaadók és munkavállalók sorából kijelölt ülnökökből alakult háromtagú tanácsban tárgyal és határoz; egyébként a kir. járásbíróság mint munkaügyi bíróság egyesbíróságként jár el. Az ülnökök kijelölésének módját a kereske­delemügyi miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértve, külön rendelettel szabályozhatja. Addig is, a­míg ez megtörténik, az ülnököket a munkaadóknak és a munkavállalóknak a kereskedelemügyi miniszter által a többi érdekelt miniszterrel egyetértve e czélból összeállított jegyzékbe felvett egyesületei és testületei jelölik ki. Ülnökül csak a férfinemhez tartozó olyan önjogú, fedd­­hetlen életű magyar állampolgár jelölhető ki, a­ki életének huszonhatodik évét betöltötte, az illető járásbíróság székhelyén lakik és szakmájában legalább három év óta működik. Az ülnökök ebben a minőségükben közhivatalnokok. A munkaügyi bíróságnak ülnökök közreműködésével hozott ítélete ellen

Next