Gyógyszerészi Közlöny, 1920 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1920-11-21 / 46. szám
546 GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY SZAKÜGYEK. A munkaügyi bíráskodás új szabályozása. Irta: Réthelyi József gyógyszerésztestületi titkár. A Gyógyszerészi Közlöny)) legutóbbi számában már jelentette, hogy a munkaügyi bíráskodásról 1920. évi 9180. M. E. szám alatt a minisztériumnak fontos rendelete jelent meg, amely az ipari munkaadók és munkavállalók közötti jogviták elintézését új alapon szabályozza. A munkaügyi bíráskodást tudvalevőleg az 1918. évi IX-ik, úgynevezett néptörvény statuálta, amely néptörvény szabályait az 1920. évi 2245. M. E. számú rendelet ideiglenesen hatályban tartotta. Az első helyen idézett miniszterelnöki (M. E.) rendelet most ezt az ideiglenességet megszüntette és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920 :1. t.-cz. 9. §-ának 3-ik bekezdésében kapott felhatalmazás alapján e bíróság eljárását és hatáskörét újra szabályozta. E szerint a pertárgy értékére való tekintet nélkül mindazokban a perekben, amelyek az ipari munkaadó és a vele magánjogi szerződés alapján szolgálati jogviszonyban álló munkavállaló közt fölmerülnek, a m. kir. járásbíróság mint munkaügyi bíróság illetékes. A munkaügyi bíráskodás kiterjed azokra a pörökre is, amelyek a szerződésszerű teljesítés elmulasztásából és a szolgálati viszony idő előtti megszűnéséből keletkeznek; kiterjed továbbá a munka tárgyain vagy eszközein okozott kár megtérítése végett indított perökre is. A rendelet 2. §-a felsorolja azokat az üzemeket és vállalatokat, amelyek munkaadóira és munkavállalóira a rendelet alkalmazást nyer. E §. szerint a munkaügyi bíráskodás kiterjed az ipartörvény alá nem tartozó, de iparszerűleg, illetve vállalkozásszerűleg űzött foglalkozásokra, tehát a gyógyszertárak munkaügyi jogvitáinak eldöntésére is. A 4. §. értelmében munkavállalóknak kell tekinteni a gyakornokokat és általában mindazokat is, akik kiképeztetésük ideje alatt díjazást egyáltalában nem, vagy a munkájuknak megfelelőnél csekélyebbet kapnak. A rendeletnek ez az intézkedése természetesen nem érinti a gyógyszerészgyakornokok kiképzését szabályozó, 1912. évi 105.597. számú V. és K. M. rendeletnek a gyakornoki szerződés megkötésére irányuló rendelkezését; a gyógyszerész és gyakornoka között az alkalmazásból eredő perok tehát csak annyiban tartoznak a munkaügyi bíróság elé, amennyiben az a szolgálati viszony megkezdése, vagy folytatása tárgyában felmerült vitát dönti el, vagy amely a munkaadót a munkavállaló működési bizonyítványának kiadására kötelezi. Az a kir. járásbíróság, amelynek székhelyén munkásbiztosítási bíróság van, mint munkaügyi bíróság a járásbíróság ítélőbirájának elnöklete alatt, a munkaadók és munkavállalók sorából kijelölt ülnökökből alakult háromtagú tanácsban tárgyal és határoz; egyébként a kir. járásbíróság mint munkaügyi bíróság egyesbíróságként jár el. Az ülnökök kijelölésének módját a kereskedelemügyi miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértve, külön rendelettel szabályozhatja. Addig is, amíg ez megtörténik, az ülnököket a munkaadóknak és a munkavállalóknak a kereskedelemügyi miniszter által a többi érdekelt miniszterrel egyetértve e czélból összeállított jegyzékbe felvett egyesületei és testületei jelölik ki. Ülnökül csak a férfinemhez tartozó olyan önjogú, feddhetlen életű magyar állampolgár jelölhető ki, aki életének huszonhatodik évét betöltötte, az illető járásbíróság székhelyén lakik és szakmájában legalább három év óta működik. Az ülnökök ebben a minőségükben közhivatalnokok. A munkaügyi bíróságnak ülnökök közreműködésével hozott ítélete ellen