Gyógyszerészi Közlöny, 1936 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-04 / 1. szám

4 GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY Elnök Úr. Ne torpanjon meg a nehézségektől, mert tudom, hogy vannak. Ne riassza vissza az, hogy vannak, akik visszasiratják a múltat. Kevesen lehetnek. Hiszen csak szembe kell állítani a jelent a múlttal. A világnak ebben a rettenetes gazdasági leromlottságában már az is érdem, ha meg tudunk állni a lejtőn. — Mindaz pedig, amit én felemlítettem, nem megállás, hanem út, haladás, a jobb, a szebb jövő felé. Ne vegye el a kedvét, ha olyanokra akad, akik gáncsot keresnek a legtisztességesebb munkában is. Meg lehet bocsátani nekik, talán az egyéni érvényesülésüket keresik. A köz szempontjából nem számítanak. Gondolja meg, hogy munkatársai korunk legjobbjai és szeretetével mögötte áll az egész magyar gyógyszerészet. Érdemei már eddig is letagadhatatlanok és az a bizalom, melyet 1934-ben előlegeztünk Önnek, ma már megérdemelten az Öné. Én akkor, mikor a múlt évi munkásságáért kartársaim köszönetét tolmácsolom, kérem, hogy maradjon meg annak, aki volt és kérem a Mindenható Úristent, hogy őrizze meg erőben és egészségben Elnök Urat munkatársaival egyetemben, a magyar gyógyszerészi rend igaz örömére és szolgálatára! Utána Láng Oszkár, az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesületének elnöke üdvözölte, a következő szavakkal: — Mélyen tisztelt Elnök Úr! Engedje meg, hogy az elmúlt 1935. év utolsó óráiban üdvözölhessük és szeretetteljes jókívánságiankat tolmácsolhassuk. Adja a jó Isten, hogy az elkövetkező 1936-os esztendő a kari politikában végre nyugalmat teremtsen, hogy a lendületes építőmunka eredményesen folytatódhasson. Adja a jó Isten, hogy az irányítása, vezetése alatt álló Magyarországi Gyógyszerész Egyesület minden egyes tagja húzódjon át attól a szociális érzelemtől, melyet igen tisztelt Elnök Úrnál mindenkor tapasztaltunk. Most, amikor küszöbén állunk egy új esztendőnek, hálatelt szívvel az egész magyar alkalmazotti kar köszönetét hozzuk. Soha nem felejtjük el, hogy az elnöksége első idejében valósultak meg a Gyógyszerészeti Jóléti Alap megteremtésével azok a tervek, melyek az alkalmazotti táborunk több, mint 30 éves jogos kérelmének voltak következményei. Nem vagyunk hálátlanok, sőt ünnepélyes ígéretet teszünk, hogy mindenben a gyógyszertártulajdonosi kar mellett állunk és közös munkával akarjuk kiharcolni, a szebb és jobb gyógyszerészi jövőt. Vegye igénybe a gyógyszertártulajdonosi kar szolgálatainkat, s mi meg fogjuk mutatni, hogy érdemesek vagyunk a támogatásukra. Egy biztos alapokra állított alkalmazotti jövő, mely a mi szemünkben csakis a fizetéskiegészítő pénztárakon keresztül valósulhat meg, nemcsak a mi, hanem a tulajdonosi kar érdekeit is védené. Abban a reményben, hogy az elkövetkező újév is az együttműködés és építőmunka jegyében fog lezajlani, kívánok mindnyájunk nevében úgy az Elnök Urnak mint a munkatársainak, az egyesület vezetőségének és tagjainak boldog újesztendőt! Majd Szilágyi György egyetemi gyógyszerészhallgató tolmácsolta a gyógyszerész ifjúság jókívánatait: — Mélyen tisztelt Elnök Úr! Mélyen tisztelt gyógyszerész urak! Nekem jutott az a szerencse, hogy a gyógyszerész-ifjúság nevében Elnök Urat a közelgő újév alkalmával üdvözölhessem, az egész új esztendőre szerencsét és munkájára az Isten áldását kérjem. Az egy évvel ezelőtt mélyen tisztelt Elnök Úr által elmondottak jutottak eszembe: a gyógyszerész társadalom egy család, mi vagyunk az apa, ti a fiúk. Tapasztaltam ennek az igazságát. Velünk szemben úgy viselkedett, mint apa a fiával, vezetett, tanított és nevelt benőnket. Eljöttem megköszönni ezt és azt a jóságát, hogy az ebédeltetési és ruházat-felsegélyezési akciónkat állandóan támogatta. A legnagyobb jóindulatot tapasztaltuk mindig az Elnök Úr részéről. Az ó-esztendő végén köszönöm ezt meg és kérem az Istent, hogy az új esztendőben is adjon Elnök Úrnak, az egész vezetőségnek és gyógyszerésztársadalomnak erőt, akaratot a gyógyszerészet szolgálatához és ahhoz, hogy minket továbbra is segélyezhessen. Az elhangzott üdvözlő beszédekre dr. Tauffer Gábor elnök a következőkben válaszolt: — Mélyen tisztelt Kortárs Urak! A szilveszter napja, melyet mindjárt az újév első napja követ, nagyon alkalmas arra, hogy az ember visszatekintsen az eltelt egy esztendei múltra és belenézzen a jövőbe olyan messzire, amenynyire az emberi szem ellátni képes. Az elhangzott szép szavak után bennem egy érzés csendült meg: van már sikerünk! Az a sikerünk, hogy az új elnökségnek, amelyet már nem is lehet egészen újnak nevezni, sikerült az összhangot a gyógyszerészi karban oly mértékben megvalósítani, hogy alkalmas ez az alkotó munkára. Tulajdonképpen ez a legnagyobb siker, mert ha ezt nem értük volna el, semmit sem tudnánk elérni. Ez tehát az alap. A továbbiakban elindultunk az alkotás útján. A céltól messze vagyunk még, de az irányt lefektettük, megmutattuk, hogy hová kell haladnunk. Tisztelt barátaim! Küzködő, anyagilag lesújtott gyógyszerészekről hallottam az előbb Molnár kartársunktól. Pécsett, mikor engem elnöknek megválasztottak, az az érzés töltött el, hogy az én hivatásom lesz, hogy a gyógyszerészi karnak kiharcoljam a gazdasági téren a jobb és szebb jövőt. Ezen az úton indultam el, amikor az idei közgyűlésen kiadtam a jelszót a Gazdasági-Szolidáris Front akcióra. Azért helyezkedtem erre az alapra, mert érzem, hogy gazdaságilag fel kell támasztani ezt a kart. Csak ezen az alapon érhetjük el sikereinket.