Gyógyszerészi Közlöny, 1940 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1940-01-06 / 1. szám
N OSZK 1 KÖNYVELOSZTÓ 2 FŐVÓRIDÁNYI GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY rébe és a magántulajdon semmibevevése — minden jogos vagy alapos ok nélkül, nyilván olyan egyoldalú információk alapján, melyeknek helyt álló voltáról érthetetlen módon elfeledkeztek meggyőződni a rendeletet kibocsátó kormánytényezők. De megfeledkeztek a méltányosság szempontjáról is, amikor a múltra vonatkozóan 20%-os dézsmával sújtották a felvidéki gyógyszerészeket egy, bár nagyjelentőségű szociális hivatást végző, de példátlanul nagy anyagi erőforrásokra támaszkodó intézmény javára. Felvidéki kartársaink bizonyára riadt csodálkozással és döbbenettel tekintenek erre az intézkedésre, mely pontosan annyi százalék jogos követelésüket tette semmivé, mint ahány esztendőt töltöttek az idegen uralom rideg kíméletlensége és harácsoló elnyomatása alatt. S a csodálkozás és döbbenet erejét bizonyára nem csökkenti szemükben az a tudat, hogy a jövőre vonatkozóan a dézsma még nagyobbarányú: tisztes munkájuk, becsületes fáradozásuk gyümölcséből 27,2 %-ot von el egy rá nem szorult intézmény javára az egyoldalú elbírálásban fogant kormányintézkedés. Vizsgáljuk meg higgadt tárgyilagossággal, mit jelent ez a dézsma. A rendelet 271/sz engedmény adására kényszeríti a felvidéki gyógyszerészeket kivétel nélkül minden gyógyszer után, tekintet anélkül arra, hogy magisztrális-e a rendelt gyógyszer, vagy gyógyszerkülönlegesség és tekintet nélkül arra, hogy mennyi a gyógyszertár üzemi költsége. A gyógyszertárak jövedelmezőségét és teherbíró képességét keresztülkasul ismerő fiskus megállapítása szerint a gyógyszertárak haszonhozama az üzemi költségektől függően 12—20 % között változik. A fővárosban és nagyobb városokban, ahol az üzemi költség nagyobb (25% körül mozog), mert több a házbér, a személyzeti rezsi, világítás, stb., kisebb a jövedelmezőség, de vidéken a kisebb (20% körül mozgó) üzemi költség ellenére sem haladja túl a jövedelmezőség a bruttó forgalom 20%át. Ennek a forgalomnak 40—60 %-át a készgyógyszertermékek forgalma teszi ki. Ezeknél a készítményeknél a haszonkulcs igen alacsony. A tápszereknél a detail eladási árból a gyógyszerészek 20% engedményt kapnak. A szérumoknál 23,08%, injekciók, mint arfenobensol, insulininál és a fertőtlenítőszereknél 25.52% a haszonkulcs. Egyéb kész gyógyszertermékeknél a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete által megállapított haszonkulcs 36%, de 3.50 pengőnél drágább készítményeknél már csak 31.25%, 7.20 pengőn felül pedig 25.67% Betegápolási eszközöknél, injekciós tűnél, kötszereknél, mesterséges édesítőszernél a haszonkulcs még alacsonyabb, ez utóbbinál például a pénzügyi hatóság megállapítása szerint 12%, amit azonban a nyomtatvány és kezelési költség teljesen felemészt. Az ásványvizeknél pedig még az 5%-ot sem éri el a bruttó haszon. Emellett a gyógyszerárak és éppen a legfontosabb, legnélkülözhetetlenebb s legnagyobb fogyasztást mutató gyógyszerek árai, továbbá a gumiáruk, ásványolajtermékek, benzin, stb . az ír kormánybiztos engedélyével emeltettek (de engedély nélkül is emelekedett igen sok cikk árai, anélkül, hogy a kormányhatóság egyidejűleg engedélyezte volna a beszerzésnek megfelelő magasabb taxaárakat. Nem utolsó sorban emelkedtek a közterhek, melyek közül elég csak a vagyonváltságra utalni és nagy mértékben emelkednek — ugyancsak kormányintézkedés folytán — a személyzeti fizetések. Ilyen körülmények között éri a felvidéki gyógyszerészeket a 20, illetőleg 27,2 %-os dézsma, mely jóval túlhaladja a gyógyszertárak üzemi költségeit s legtöbb esetben a haszonkulcs nagyságát is, aminek következtében a gyógyszerészek nemcsakhogy haszon azaz jövedelem nélkül kénytelenek továbbadni a gyógyszereket, hanem a szó szoros és rideg , értelmében ráfizetnek a közegészségügy szolgálatában végzett munkájukra. Fel kell tennünk a kérdést, hogy mivel szolgált rá ez a kar arra, hogy ilyen méltánytalan elbánásban legyen része? S mivel érdemelték meg a felszabadult területek gyógyszerészei, hogy jogos emberi érdekeik ne jussanak méltányláshoz a jogszabályok egységesítése kapcsán? És miért csak a gyógyszerész az, akit a közegészégügyi szolgálatban végzett munkája ellenértékétől meg lehet fosztani mindannyiszor, valahányszor az OTT arra alkalmasnak és elérkezettnek látja az időt! Miért nem kényszerítik az iparost, a szállítót, a kereskedőt arra, hogy ilyen képtelen arányú engedményt nyújtson az intézménynek és elvérezzék az OTI érdekeinek oltárán? Miért nem dézsmálják meg mindenki más tisztes munkájának eredményét, egyedül és kizárólag csak a gyógyszerészt. Vagy azt képzelik talán, ha még mindig kísértő „aranybánya a gyógyszertári szállóige hatása alatt — hogy a belügyyminiszter által hivatalosan megállapított •másmár a " Szabadon rendelődő: Syr. M." JrM. M 00 Ville MABI., MÁV., Szfőv. Alkalmazottak Légzőszervi bántalmak specifikuma nem fermentál. Segitőn apja, Szfőv. Közkórházak. J ’ M. kir. Postatakarékpenztár, Caritás, ideális enyhe expectorans gyomorpanaszokat nem okoz K . s él . terhére. tag. orig. pénztári csomag 96 fill., distinet csomag P. 2.30 .,CITO gyógyszervegyészeti gyár Budapest, XIV., Lengyel-u. 33 Telefon: 296—673.