Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1879
A görögök családi élete s köznevelése Lykurgus és Solon idejében. r Amsit nem tudsz, tanúid másoktól szíveset!, mert az alázatosság közössé teheti veled azt, mit másoknak adott. Bölcsebb leszesz mindenkinél, ha mindenkitől tanulni fogsz “ Hugo lib. lt. didascal. Ázsia, mint az emberiség bölcsője s gyermekségének szintere, oly tonos kiskorúságban tartván a szellemet, a calocagathia (jó és szép) eszméjének megvalósításában az emberiség nemzője nem leheett. Erre Göröghön látszott hivatva lenni, mely a Balkán félsziget azon részét képezé, melynek határai éjszakán Macedonia és Illyria, keleten az Aegaei tenger, délen és nyugaton a róniai tenger falának. ’) Ha a kritika fáklyáját meggyujtva keressük csillámait, csillámait ima mindenható tündérnek, mely a görögöt a calocagathia ezen dicső igi ragyogvány megtestesítésében örök sugarával körülövező azőbb mondottak fölött kétkednünk nem lehet, annál kevésbé, miveludjuk, hogy Göröghon boldog ege alatt egy szép ifjúkor lebegett örökké vidám, derült lélekkel szellemi tápot a szépség örök forrásából merítvén. Egyptom félhomályából kibontakozva, az érzékiség fölé emelkedve geniális glóriával tudta e harmóniába hozni a szellemet az ísz és ízléssel nem feledvén el soha, hogy e három csak egy célrányban működve eredményezheti legkönnyebben, hogy valamely árgy tökéletes aesthetikai művé legyen. Azért mondja Kramer: .Göröghonban az emberiség nemtője kedves, vidám ifjú alakjában elenik meg, ki zavartalan vidámsággal örül a létnek, ártatlan érzéssel öleli át a világot s mindenkivel az istenekkel is bizalmas viszonyban él.“ Valóban Hellas szellemi napjának sugarai azok, melyek *) Egy. M. Encycl. „Görögöm, földirata *