Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-08-01 / 31. szám
III. Évfolyam. 1874. Előfizetési árak : Egész évre . . 5 ft — Fél évre ... 2 ft 50. Évnegyedre . 1 ft 30. Egyes szám ára : 10 kr. M 31-ik szám. ■ B ■ B Vegyes tartalmú TÁRSADALMI GAZDÁSZATI SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadóhivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Gyöngyös, augusztus 1. W 1 ^ Hirdetési dijak:inden halálozott petitsorhely után 4 kr. Bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. Nyilttérben egy petitsorhely ára: 10 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések is fölvétetnek, melyekért egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. Érdekeink: Programmunkhoz hűek, következetesek lenni óhajtván, némely vetett, intriguák leküzdése után egész higgadtan haladunk megkezdett utunkon! így gondolkozom : midőn a megyei kérdésben az igazságtól lelkesült nemes tűz, egy halmaz levelet menesztett Szerkesztőségünkhöz ! Örömmel kiáltana fel bárki is, midőn megsértett városának megvédésére ily lelkesültséget lát a síkra lépni. A nép minden osztályától, hova az Eger 29-ik számának vezérczikke eljutott, érkeztek és érkeznek önérzet-szülte tiltakozások, melyekben leginkább az a dicsérendő, hogy mind megannyian, menten minden szenvedélyességtől, a becsület, tisztelet és takarékos munkássághoz szokott férfiassággal szólalnak föl, s jogaiknak és városunk polgárainak tiszteletben tartását komolyan követelik. Hogy mit szülhet egy elhamarkodott, s szemedélyességgel írott czikk? eléggé bizonyítják a Szerkesztőségünkhöz beküldött levelek, melyeket az e hét lefolyta alatt városunk minden osztályától hozzánk intézett lelkesítő nyilatkozatok még inkább emelnek. Igazán jól esik lelkünknek, midőn igy együtt és ily együttesen látjuk nyilatkozni városunk polgárait. És bármily ki nem érdemlett czimmel Hibáztattunk fel az egri T. úr által, büszkén nevezzük magunkat gyöngyösieknek, hol annyi munkásság, tetterő, akarat és kivitel van, miről az Eger 29-ik számának tárcza rovata is elismerőleg szól , melynek fejlesztését sokszorosan fokozva biztosítja azon összetartás, mit e hét lefolyta alatt tapasztalni szerencsések valánk. Ily összetartásban dús város jövőjének csillaga, a messzeláthatárról, ha lassan is, de biztosan, közeledik. A beküldött levelek közül kevésbé érdekelt előfizetőink iránti figyelemből s térszűke miatt ezúttal csakis alkalmilag közlünk egy párt, míg a többit szükség esetén bizonyítékok gyanánt mutatjuk föl. Miután kedves kötelességünknek lehetőleg eleget tettünk, most a beküldött jogos és méltányos felszólalásoknak nyitunk tért , mi pedig minden szenvedélyesség-, és veszekedési viszketegtől menten térünk át rendes utunkra és iparkodunk városunkat rendezni, hogy ha mégis Tihaméri úr prófécziája teljesedvén, a megye székhelye a mi és vidékünk, sőt a tervezett megye örömére, mint valódi központra, ide tétetnék, némely dolgokban más város fölött álljunk! Igen sok javitni, vagy életbeléptetni és elintézni való van korral haladni óhajtó városunkban, melyeket mi beismerünk, szem előtt tartván ama bölcs mondás teljes értékét, hogy a javitás j és'haladásra első s feszükség „gyengéink beismerése“ mert csak is ennek birtokában tudjuk azt : hol és mint kell majd intézkednünk . Tehát nem mondhatjuk azt, hogy melyik égetőbb pont azok közül, melyeket félévi programmunkban elmondunk, mivel különbség nélkül szükséges az mind. De mivel lapunk 28. számában a szegényügy rendezéséről szóltunk, röviden szóljunk most annak főpontjáról, a koldulás beszüntetése és vele összekötötten a szegényügy rendezéséről. Nem akarjuk azt magunknak vindkálni, hogy ez ügyet mi hozánk legelőbb szőnyegre, éh nem ! megelőzött már bennünket több nagyra törekvő polgárnak buzgalma , nevezetesen a régibb időben Dr. Vezekényi Ispán úr és többen fáradoztak ez ügyben, még pedig igen sokat ; s hogy miért nem volt kivihető ? ezúttal ezt nem vitatjuk, jobbnak látván azon időt javaslatunk fejtegetésére fordítani, de annyit mégsem látunk fölöslegesnek kimondani, hogy a hajótörést szenvedett szegényügy iránt tanúsított részvét véte meg alapját a jelenleg népünk minden osztályára áldásosan működő közkórháznak. TÁRCZA. Kis húgom fölött. (Castelgandolfo 1873.) Nyílt ablakon benéz az alkonyat, Ott hervad egy hajnal-szép-arczú lányka, ,Oli kis angyal ! — igy int az est világa, Jöjj mennybe föl, hadd itt a kínokat!' „Ah mint hagyjam szülőmre gyászomat?" És könyben úsz szemének kék virága, ,Vigaszt, üdvöt fogsz ott esdni teája, S hű szellemed hozzá lelátogat." „Am úgy vigy föl !" üdvvel rebegte ajka, S galamb-lelkét egy csókban elsohajtja. Szeme lehányt és csillag gyűlt az égen... Ha esténként ama szép csillag ég fenn, Lelkemhez szól a hit egy gondolatja : Kis testvérem, minket vár ott az égben ! . . . . Hoijai. A növények elájulása. Minden lénynek megvan éltető eleme, s nélküle megszűnik a szív dobogni örökre, vagy csak elhalnak az érzékek bizonyos időtartamra ; annak halál, ennek ájulás a neve; amaz hosszú álmot ad, emez rövid ébredést ígér. A természettudomány oly fényes magaslatra emeli az elmét, hol nagyon sok előítélet megszünik, mely sorompókat állított fel az állati s növényvilág között, mintha azokat nem hasonló természeti törvények fűznék össze ; pedig azon rózsa és nefelejts, mely a dobogó keblén elalél, hasonló jelenségeket tüntet föl, mint az érzelmek hevében ellankadt szív, s ki hinné ? ha a tudomány tapasztalatai nem bizonyítanák ? hogy az érzékeny virág csakúgy elveszti érzékeit s ájulásba esik, mint a nagyvilág legszebb virága, a szív, s végre szív és virág elájulnak örökre . . . A tudományos észleletek felfedezők, hogy bizonyos szerek, például az aether és chloroform hatása alatt az ember és állat elveszti érzékenységét hosszabb vagy rövidebb időre, sőt nagy mértékben használva, azt véglegesen is elveszítheti. Az érzéki észrevevés különböző nyilatkozatainak, például a fájdalomnak, ily módoni elnyomása napjainkban világszerte el van terjedve , és lám a növény csakúgy, mint az állat ily szerek hatása által kábulásba ejthető. Igen, mert a mozgás, az érzékenység, az idegek működése, nem csupán az állatok tulajdona, hanem több-kevesebb eltéréssel, különböző nyilvánulási fokokban és módozatokban a növényeknél is föltalálható. Ez állítás bizonyítására szolgáló észleletet Claude nevű természetvizsgáló tette meg először, éspedig következő öszbasonlító módon: négy külön álló zárt Üvegbarang alá négy kémlelendő tárgyat : egy élénk vérű vereb úrfit, egy fürge egeret, egy ártatlan békát, és egy érzékeny növényt, az úgynevezett szemérmes érzékét (mimosa pudica) helyeze, s mindenik elzárt üveg alá kábító aetherbe mártott szivacsot dugott. A hirtelen elpárolgó aether legelőször az élénken repdeső veréb urfi idegeit támadta meg, lévén szervezetére nézve a három collega között a legérzékenyebb , majd mereven nézett,