Gyöngyös, 1876 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

V. Évfolyam, 1876. *--------------------------------------------------* Előfizetési árak: Egész évre 0 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 5­> kr. ÜSj’M szőni áru­t IS kr. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadó­­hivatalunkba utasítandó. Bérm­entetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. A--------------------------------------1 Megjelenik mind­en vasárnap. ................................................................cg Hirdetési dijak: Minden halálozott petitsorhely után 6 kr. Nlyik­térben­ rgy ik­tUmorlirly ára SO kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. £-----------------------------------4 VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP, 49-ik szám. Gyöngyös, december 3. Tek. Csömör Kálmán szerkesztő úrnak Helyben. Számos cikk jelent meg becses lapjában, melyek köz­ügyeink fejlesztésére céloztatván, a hibák bemutattattak s okozóik, hivatalos kötelességeik teljesítésére férfias bátor­sággal figyelmeztettek. Meg volt lapjának más oldalról azon érdeme is, hogy a társadalmi hibákat azok között különösen a lelketlen és szívtelen uzsorások kapzsiságait ostorozta. Mint becses lapjában megjelent Berger L. aláírással ellátott nyilatkozatból, értesültünk, ön ellen nyiltszivűsége, bátorsága és kötelességének becsületes teljesítése miatt sajtóper indittatik. Midőn szerkeszti úr bátor föllépését igy szándékoz­nak meggyengiteni, — melylyel azonban, ősmerve önt, cél nem éretik, — erkölcsi kötelességünknek is­merjük mi is azon t. urak közé sorakozni, kik becses lapja múlt számában önnek támogatásukat fölajánlák. Maradtunk szívből tisztelő barátai. Kelt Gyöngyösön 1876. novemb. 30. Kiss József Borh­y Bertalan K­ezutsek Mátyás Boskó Gábor Kokár Ferencz Borh­y Ferencz Lévay Sándor Tai­asy-Csépány Kováts Antal Magyary György Csécsy Antal Csathó Ödön Perez Károly Hasselbauer János Hábener Vilmos István. Becses nyilatkozatuk ép úgy, mint a lapom múlt szá­mában hozzám intézett hasonértelmű nyilvánítás jólesik és boldoggá tesz , de egyszersmind intőszóként hangzik,­ahely bekezdett utamon a haladásra serkent. Szerény lapom, eddig a kezdet nehézségeivel küzdve, a legjobb akarat mellett sem volt képes az elfoglalt tért be­tölteni. De iparkodom tehetségemet oda irányítani, hogy az űr naponként kisebb legyen, s elfoglalt állásomat minél in­kább betölthessem. „A kitartás rózsát terem.“ E mondat igazsága nálam is beteljesedett, mert polgártársaim szeretete, csekély tehet­ségemet az elismerés rózsájával koszorúzta. Forduljon helyzetem bármikép, nehezedjék reám az élet önsúlya a szenvedések összes terheivel: én még akkor is boldog leszek ! Boldog leszek azon édes idők visszavará­­zsolásával, melyben a szeretet és barátság az elismerés fé­nyes nyilatkozatával koszorúzott. Nyilatkozatuk ép úgy, mint a múlt számban hasonló értelemben tett nyilatkozat az új küzdelemben, — mely a szerkesztőnek szakadatlan pályája — állandóan lelkesít, mely harcot, önökért, városunk és vidéke szeretett polgártár­sainak jólétéért, — elfoglalt állásomban, tőlem kitelhetőleg, mig le nem szorittatom — fokozatosan inni meg nem szűnöm. Isten áldja meg önöket uraim barátaim! a Vándorbotot vettem___ Vándorbotot vettem újra a kezembe, Isten tudja, hol és mikor tehetem le ? Összejárhatom tán az egész országot, Mig valahol csendes nyughelyre találok. pedig alkalmatlan utazás az ilyen, Tavaszi ruhában kemény hideg télen, Bizonytalan uton, bizonytalan célhoz, Mint mikor a vadász levegőbe céloz. Pénteki nap volt, hogy hazulról eljöttem, Talán azért uttam ilyen szerencsétlen, Babonás nem vagyok s ezt kell hinnem mégis, A közmondás tartja elhiszem hát én is. Jajgat a hideg szél, keserűen jajgat, Rázza ketrecét mint a bezárt vadállat, Szűk neki e világ, börtönnek tekinti, Szeretné ízekre darabokra tépni. Előttem egy tanya rozzant tetejével, Kavarog a szélvész kéménye füstjével, Udvaron egy ebnek borzadozik szőre, Nem mehet melegbe, ő a háznak őre. Beköszönök , talán csak szívesen látnak, Kapok egy kis helyet éteki tanyának. Magyar ember úgy is örül a vendégnek. S ha kinyugszom magam, holnap tovább érek. Endrődy Géza: Iparunk akadályai. (Vége.) (S. L.) Korunk hibája, hogy a mai fényűzés, föltünni­ akarás, meg divat kiemeli a családokat a magok megillető helyzetéből, a fölebb állókat utá­nozhatja, s legtöbb baj onnan támad a honi ipar haladása terén, hogy nincs rendezett ház­tartás, hanem az örökös­i hitelre felveendő pénz utáni járkálás, a kényszerűségből is sokszor ol­csón vásárolt többnyire rész­anyag, az emiatti nyugtalanság s talán még ezer és egy családi s egyéb baj folytonosan elszórja a mester figyel­mét, elveszi munkálkodási kedvét, pedig ha vala­ha, most kell árgusi szemekkel s vas akarattal mű­ködni, ha azt akarja az iparos, hogy állásához, tehetségéhez s szorgalmához illően megélhessen. Nincs oly ága talán az iparnak, mely kevés­bé meddő nem volna napjainkban, mint az előtt; hátha még a kényelem-szeretet meg az úrhatnám­­ság dühe lepi meg az iparost, s jobban ismeri és többször lakja a kávéházakat, mint saját becsü­letes tűzhelyét, melyen talán nélkülöző jó nő és didergő gyermek-csoport keresi hiába a tüzet. A felületességnek sohasem volt nagyobb di­vatja mint korunkban, hol minden csak a látszat­ra szokott lenni számítva s többnyire nagyobbnak és fényesebbnek szeretnek látszani az emberek, mint aminek valóságban. Ez is nagy akadálya a mi hazai iparunknak, hogy ha az iparos család­jának tagjai nagyobb fényt és rangot akarnak ját­szani, mint amilyen a jövedelemből telik. Hány derék, de túl­ gyöngéd vagy gyönge iparost juttatott és juttat folytonosan bukásra a nem jól rendezett háztartás ? hány család­apa sa­jogja a család többi tagjainak fényűzését? hány áldozatot követel a derék iparos osztályból a mai szédelgés ? Az oly ember, akinek csak ötszáz forint jö­vedelme van is, idővel gazdaggá lesz, ha igényeit megtanulja négy­százzal is kielégíteni; ellenben tönkre megyen lassanként a milliók ára is, ha töb­bet ad ki, mint a jövedelem behoz. A roszul rendezett háztartás tehát minden­esetre nagy akadálya hazai iparunk haladásának, sőt biztosan létrehozza a v­a­l­ó­d­i vagy s­z­i­n­t­e 11 bukást, mely iparunk haladásának igen nagy hát­rányául szolgál. Nem tagadhatjuk, pedig szívesen eltagadnék ha lehetne, hogy nem tisztességesen jár el né­melyik kereskedő vagy iparos, midőn hamis bu­kás által megingatja azon kis hitelt is, amely még lézeng. Sokszor megingatott hitelünk az oka, hogy nem rendelkezhetünk kellő mérvben azon segéd­eszközökkel, pénzzel vagy anyaggal, amely üzle­tünk megkezdéséhez vagy folytatásához szüksé­ges, vagy épen ha kapunk is anyagot, a bennünk nem eléggé bízó hitelező épen olyanokat ad, me­­lyek már úgyis veszendőféléknek, elavultaknak tekintetnek. Csoda-e tehát ily körülmények között, ha a rész­anyagból nem lehet jó munkát készíteni? s nem állja ki némely termékünk a versenyt a kül­földivel szemben ? csoda-e, ha legtanultabb s leg­ügyesebb iparosaink kénytelenek szomorúan be­vallani, hogy oly olcsó árért oly minőségű mun­kát nem képesek előállítani, mint például a bécsiek vagy pestiek, kik első kézből első minőségű anyag­gal dicsekszenek, bár meg kell azt is jegyeznünk az igazság érdekében, hogy ha valahol, úgy bi­zonyára a nagy városokban szülemlik meg a leg­több és legnagyobb szabású szédelgés, ott készítik a három forint olcsósága s a lapokban nevetsé­ges hűhóval hirdetett csizmák talpát keménypa­pírból, s több ily épületes világcsalásokat, melyek a mi termékeink hitelét s igy iparunk emelkedé­­sét s terjedését nagyban csökkentik. Akárki mit mond, de én azt állítom még el­lenkezőről meg nem győzetem, hogy ez a mai korlátlan szabad ipar többet ártott és árt hazai iparunk emelkedésének, mint használt, mert a vi­lág csaló szédelgésnek megnyitott mindenféle tért, miáltal kivált az élelmesebb fajta s az emberség­gel nem sokat törődő egyének kizsákmányolták teljesen a hitelt s bizalmat, s odáig jutottunk, hogy ma mindenfelé s mindenben bizalmatlansággal ta­lálkozik mindenki, kivált pedig a legderekabb, mun­kás, szakértő, pontos mesterember is kénytelen szenvedni egy-két könnyelmű szédelgő miatt. Végre: igen nagy akadálya iparunk haladásá­nak a mai viszonyokban is rejlik s különösen a katonáskodásban. Néhány évig vnaskodik egyik-másik tisztes­séges mester házánál a többnyire szegényebb sor­sú fiúcska, s minthogy mindenki csak azon van, A bankó, mint mozgatóért­. — Beszélyke. — (III. folytatás.) — Édes Pannuska lelkem! Megfoghatatlan előttem irántami magaviselete; mintha kicserél­ték volna. Ezelőtt ha jöttem, az ajtóban szívesen várt. Szívesen fogadott, a tiszta­ szobába vezetett s ott beszélgettünk együtt... Most ha eljövök, alig van ideje hozzám szólani; tíz kérdésem kö­zel alig válaszol egyre, holott én most is az va­gyok, aki voltam. .. Mivel adtam okot a hideg­ségre, mondja meg, az égre kérem ? . . . Nem va­gyok-e szorgalmas s józan mint eddig ? . .. Já­rok-e máshoz mint... Lajos még tovább is folytatta volna szivből jött panaszát Pannuskának, ha ez nagy hetykén közbe nem szól: — És­ ne leckéztessen engem kérem min­dig !. . Nem vagyok én oskolás gyermek. S utoljára csak nem kívánhatja hogy a nyakába csimpeszkedjem. Ha nem tetszik , magamat aján­lom . . s ezzel az udvarajtó, hol Pannuska állt, be­csukódik Lajos előtt. Lajos az ajtón künnállva sóhajtott föl: — Megállj hűtelen leány, majd megbánod!.. s azzal bánatos szívvel haza sompolygott. A fönnebbi események után két hóval, mely idő alatt Sándor bekezdett utján haladt, egész odáig ért, hogy Pannuska kezét szüleitől megkér­te. Sándor, mint értelmes fiatal ember, tudta, ki az ő védnöke; s* ki az, ki őt nem a legszíveseb­ben látja. S mivel látta, hogy az apával nem lehet oly könnyen boldogulni, mint a nyakig örömbenúszó édes anyával, az egész’ súlyt az anyai hegyre fektette. Az anya közbenjárása és kérése vitte a dolgot oda, hogy Sándor, midőn későül föllépett, az apa nem mondotta meg ha­tározott akaratát, hanem gondolkozási időt kért. Dacára, hogy Pannuska tudtul adta Lajos­nak, hogy: „ha nem tetszik nem tehet róla“ Lajos mit sem tágított. Többször tett Lajos látogatást Pannuskáék­­nál, de minél gyérebben jön a tisztaszobában el­fogadva , mert ott az anya és leánya kedvence, Sándor szerepelt. Ilyenkor Lajos a szabó mű­helybe az apához ment, ki által mindig szívesen fogadtatott s hátonttatott. Sándort legkevésbé sem bántotta, ha Lajos­sal találkozott s szívesen elfogadta az anya és a leány mentegetődzését, hogy nem ő hozzájuk, hanem üzleti dolog végett jött Lajos az édes­apához. Az édes­apa kedvéért is történt annyi, hogy Pannika Lajossal úgy kegyelemből, de csak a szabóműhelyben, olykor-olykor néhány odavetett szót váltott, így folydogált az idő. Míg végre az anya azt találta föl, hogy legjobban megnyerhetik az édes­apát úgy, ha névnapjára egy nagy mulat­ságot rendeznek, amelyen lehetőleg kitesznek magukért; s ami a legfőbb, Kutasy úrnak elő­kelő barátijait is meghívják. A nagyszámú úri vendégek láttára végre az apa is meggyőződik,

Next