Gyöngyös, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

melyeknek a gyermekek az iskolában ki vannak téve, találták fel. Az iskolaépületnek egészségre ártalmas tulajdonságai leginkább a zárt helyiségben, az osztályban, ahol a gyermekek közönségesen túlhalmozott számban órákig vannak, — összpontosulnak. Az iskolákban túlságos vagy hiányos nappali világítás, hiányos és gőzölgő fűtés képezik az egyik ártalmat t. i. a célszerűtlen szellőztetést, — mi által a gyermekek mintegy kényszerítve vannak, egy szénsav és más ártalmas gőzökkel telitelt levegőben lenni, mely vérkészitésükre és légzésükre fölötte káros és mi által a betegségi hallanok egész anyaga és egész csoportja támad, vagy gyors kifejlődésük elősegítetik. A hosszú órákig kényszerített nyugodt ülés egy célszerűtlenül szerkesztett iskolapadban, ami által a fej és mellkas előrehajlott, a has összenyomott, a gerincoszlop meggörbülésre, a pad és a test nagysága közötti aránytalanság a fej és tüdő felé ható vértorlódásokra, szóval: rész vérkészítésre szolgáltat okot. A szokásos iskolaidő, a több óráig tartó ülés a padban, és lesz levegő ; a gyermek szellemi megfeszítése kellő félbeszakítás nélkül, a testet és lelket bágyadttá, a normális izom- és agyerélyességet tompává teszik, és a testi és lelki kifejlődésre gátlólag hatnak. Mert egy, a fejlődés időszakában levő gyermek sem tűr el hosszabb ideig nyugodt, félbeszakítás nélküli ülést és huzamosabb szellemi figyelmet. Az iskola tanítás a szokásos módot követve megteszi a magáét és kizárja az egészségtant a paedogiaból, mert már régi nézet szerint csak az ember szellemi kifejlődését tartja szem előtt és annak élettani szervét, az agyat egészen szem elől téveszti, holott épen a szellemi nevelés eszélyes módját csak az agy élettanából merítheti, amiért is nem ártana, ha a tanférfiak egy kissé az agy élettanáról is olvasgatnának, mert ez által igen könnyítenék a reájuk bízott nemes hivatással kapcsolatban levő kötelességeik lelkiismeretes betöltésének nehézségeit. Amint minden alkatnak megvannak saját fejlődési fokozatai, hajlamai és kiképeztetési erőijei, ép úgy az agy sem bír egyforma szellemi fejlődési képességgel és ámbár vannak már iskolák, ahol a gyermekek fölvétele, a városi orvos közbenjárásával és ellenőrzése mellett, — mert nézetem szerint ez is, mint közegészségügyi jelentékeny mozzanat a városi tiszti orvos hatáskörébe tartozik, — nem annyira a kor, mint az alkat és az agy fejlődési minőségétől tétetik függővé; mégis általában csak a kortól függ a gyermek fölvétele az iskolába, és így a különfélekép szervezett gyermekek egy irányban és egyforma lépéssel vezettetnek a tudomány oltárához, holott számtalanszor fordulnak elő esetek, hogy egyik vagy másik gyermeknél az agy az általános fejlődési foknak nem felel meg és ez által a gyermek hátramarad, testi és szellemi kifejlődésében gátoltatik. Nézetem szerint a gyermeknek iskolába való fölvételénél tekintettel kellene lenni a következőkre : A gyermek 7 éves kora előtt egyáltalában ne küldessék iskolába; fölvételénél ne csak könyvekkel és ír eszközökkel látassék el, hanem a városi tiszti orvos által, — ki esküvel fogadta a város közegészségét ápolni, — orvosilag vizsgáltassák meg , tekintettel az általános táplálkozásra, az alkatra, a fejre és az agy fejlődési fokára, és véleményétől tétessék függővé a gyermek fölvétele, mit úgy hiszem a tek. iskolaszék sem fog egész helytelennek mondani. Tekintettel arra, hogy egyáltalában az elemi iskolákba járó gyermekek oly korban vannak, hol az alvás is egyik jelentékeny föltételét képezi a test kifejlődésének, — szükséges volna, hogy a tanítás télen reggel 9 órakor, nyáron pedig 8 órakor venné kezdetét, nehogy a fejlődésben levő gyermek édes erősítő álmából, — mert ezen korban levő gyermeknek legalább 8—10 órát kell nyugodni — fölzavartassék, nehogy az iskolából elkéssék és a tanító úrtól meg ne büntettessék. A tanítási órák száma a naponkinti 4 órát fölül ne múlja, minden óra között a gyermek néhány percre legyen szabad, hogy mozogjon és fris levegőt szívjon be. A gyermeket, ha megérdemli, büntetni kell, de ne legyen az soha sem egészségellenes. A gyermeket büntetésként házi feladványokkal túlterhelni, egészségellenes, mert ez által megvonatik a gyermektől a szabad mozgás és fris levegő élvezete és folytatását képezi az iskolábani ülés és huzamosabb agytevékenység hátrányainak ; mert épen az agy fejlődésben az az szellemi tehetségben gyönge gyermekek bűntetteinek némely értelmetlen tanitók által házi büntetési feladatokkal, a helyett, hogy testi fejlődésének több idő engedtetnék ; mert csak egészséges testben lakik egészséges lélek. Némely, nem humánus tanítók büntetési modorairól, amennyiben azok az egészség veszélyeztetésére szolgálnak csak röviden akarok szóllani. Ütések a fejre, arcra, fülrángatások, bottali vagy vonalzóvari ütések a kézre vagy ujjhegyekre, térdeltetések és hasonló büntetések, csak az illető tanítók alacsony műveltségi fokáról tanúskodnak és minden közönséges ítéletre képes ember átláthatja azon veszélyeket, melyek az ily eljárás által a gyermek testi és szellemi egészségére hárulhatnak és minden tanitó, ki magáról ez irányban megfeledkezik, megérdemli, hogy mint bűnös a büntető törvény elé állitassék. Kohlt Antal sz. orvos. (Vége köv.) Fővárosi levél. Tanuló élet a szünnapok után. Bpest, 1877. September 4-én. Vonatvezető uram haragosan bevágván a coupé ajtaját, telt torokkal kiáltja — „készen“, s a vonat lassú morrajjal, majd sistergéssel, dübörgéssel útnak indul a Mátra mellett egy élénk városból. Miután elhelyezkedem, a körülmények állását megtudandó kezdek széttekinteni cellámban. Amott a sarokban egy középkorú férfi ül, tiszteletet gerjesztő külsővel — sokszor tekintget ki az ablakon ; — nézi minő a termés e vidéken? arca hol kiderül, hol elkomorul, hihetőleg saját termésével hasonlítja össze az itteni áldást. Ez gazdász, mivel én ahhoz nem értek, vele kedélyesen nem társaloghatok. Szemben vele egy valamivel fiatalabb rokonszenves ábrázatú matróna foglal terjedelmes helyet. Mellette két virgonc képű jogász gyerek foglal helyet, kik elkezdenek egymásnak referálni a legutóbbi harcokról, arcukon visszatükröződik az öröm a török diadalán. Lelkesedésükben szívük dobogása hozzám is hallatszik. Szóba kerülnek : pesti élet, egyetemi választások elc; gondolható ez bő fejtegetésre ad alkalmat. Csatlakozom én is a polémiákhoz, s én is közéjük tartozom! Kedélyes diskurzusunk eltartott, mig az est homályában a vonat a fő állomáshoz érkezett. Budapestre megérkezünk. A pályaudvar megélénkül , az utas csoportozat tódul a híd járat felé, hol a boldogok övéinek lágy ölelése, — no meg a pénzügyőr vizsga szeme fegyverzi le őket. A kész szolgák hada alig várja a szabadulást rohan a podgyászért, — rendben jelent mindent— induljunk a járművek felé. Hangzik az ajánlkozás „Fiakor“ „Comfortable.“ Hej nem a Mátra üde levegőjét szívja tüdőnk, nem a kékelő hegyek festői csoportozatán pihen meg szemünk s nem csend és nyugalom az mi bennünket körülvesz. A változás szembetűnő s a kedves emlék fölidézése nem csuda ha lehangol Ne is gondoljunk mást azon utasról, ki kedves helyet hagyott el, mint merengést, lázas képzelődést. A homlokról a bánatot, az arcról a visszaemlékezés tükörét csak hosszú napok törlik le. A kötelesség szava azonban mindent túlszárnyal: feledjünk egy rövid időre. Budapest sokkal nagyobb város, mint hogy két havi munka oly feltűnővé tenné a változást, mindazonáltal észreveszem... építkezésben a főváros nem sokat lendült. Két szép bazárt látunk befejezve. Egyiknek művészileg kovácsolt erős vaskapuja okoz leginkább föltűnést. A budai várpalotai építkezések nagyban folynak, s nem egy részlete lep meg kellemesen stylszerű alakja által. Bejáratának oldalait tornyocskák képezik, aranyozott kupolákkal büszkén meredve a magasba. Általánosságban azonban merev egyszerűség, szabályosság s kellemes öszhang az. mi figyelmes vizsgálódásainknál foglalkoztat. A Duna innenső oldaláról — mint festő vásznon a széles vonás — tűnik föl az építkezés a természet terén. Azonban Budát említve, az óriási tűzvészt sem szabad felednem, mely közel 20 házat hamvasztván el, a szegénység nyomorát csak tetézte; a „Nőegylet“ lelkes tagjai gyűjtenek, s Pestről a vész helyére valóságos népvándorlás tódul. Néhány csinos bérház emelkedett, szépítvén a környéket s mintha ünnepre készült volna a főváros, a legtöbb ház helyre tett irodáikban, hogy az a drága szép fehér húsokból nem igen szokott nekünk jutni. De máskép is, igen sok oka-foka van a háborúnak annyira, hogy megszámlálni sem lehet. — De hát nem tudják ellensúlyozni azon oknak az okozóit? sipegett ismét a nagyreményű úrfi. — Nem oly könnyen megyen az fiam-uram volt a válasz , mert az emberfaj is csak olyan, mint más állatfaj e tekintetben, lehet azt úgy hajtani, mint amazt, csak épen el kell találni a módját. Az a különös jellemvonásuk van, amit más tisztességes állatnál nagy ritkán lehet föltalálni, hogy kettő sem bizik föltétlenül egymásban s igy egyik a másikat tartja ellenőrzésben; egy i mástól félelmében aztán mind arra megyek, amerre egy-két hatalmasabb vagy eszesebb kergeti. Egyik nagybátyátok, amely egy fejedelmi udvarban töltött éveket rabságban, kiszabadulása után emlegette, hogy sokszor hallott, beszélgetni a világbékéről, midőn többé nem lesz háború, az ágyúkból mozsarak lesznek mákot törni, a szuronyokból fogpiszkálókat készítenek, mert egyéb dolguk nem lesz az embereknek, s így mi szegény kányák elesünk legkedvesebb táplálékunktól, de ő mindig hozzátette: sok évi tapasztalás után biztosíthat, hogy ebből ugyan ennek a világnak idejében nem lesz ám egy szemnyi valóság sem, mert hamisabb és gonoszabb soha sem létezhetik, mint épen az emberek között, s ő nagyon sokat károghatna, de nagyon tart a muszka polizeitől s befejezésül röviden csak anyrestaurálva, alkalmasan festve tükrözi vissza a szépészet helyes fölfogását. A Duna jobbparti rakpartja fokozatosan halad, kivitelben oly megnyerően, hogy a balpartival bátran versenyre kelhet. A város most zajosabb, az ifjúság tekintélyes része már megérkezett, megelevenül az egyetem csarnoka, terek, kávéházak. Sürgés-forgás, kutatás hónapos szobák után, no meg jó s főkép olcsó koszt föltalálása sem megvetendő fáradság. E pár nap alatt is volt alkalmam tapasztalni a drágaságot, a hónapi szobák ára oly magas, mintha tulajdonosaik, a teljes bért kinyerni és még megélni is szándékoznának belőle. A viszonyok azonban rövid idő múlva megváltoznak. Egyetemi elnökválasztás küszöbén lévén, fehér és vörös tollasok vitéz serege cenferál majd itt, majd amott — mint atya gyermekeit — úgy gyűjti össze híveit egy nagy fehér vagy vörös tollas — a kortes, osztogatván számukra, mézes-mázos beszédben sokat jelentő ígéreteket. Mindazonáltal elég nyugodtság uralkodik az egyetemi ifjúság közt; miniszterünk rendelete szerint illő komolysággal néz a választások elé, s azt rendben fogja befejezni. A hangulat azonban nem csökkent, mi csak örvendetes élénk érdeklődéssel karolja föl a segélyezések ügyét. Hallunk csodálkozásokat az egyetemi hallgatók, különösen a technikusok csekély száma fölött; tavaly ilyenkor impozáns tömeg voltunk. De az érettségi meg a reál tanodák nyolc osztálya sokat tett szembetűnően. Sokan meg nem veszik komolyan a rendelet szigorát „beiratkozni csak e hó 8-ig lehet“ — hanem örömmel szereznek magoknak egy kis utóvakációt, a nyugalom leple alatt töltvén el a szép napokat, — hisz úgyis hosszú a tanév. Jön is a sok levél megbízással: kérlek jegyeztess be, kérlek szerezz egy jó conditiót, keress egy szép, világos, olcsó és csendes (!) lakszobát stb. csak úgy zúg a fejem a sok comissiótól. Nehéz mindennek correct megfelelni, amint lehet — megfelelünk. Most azonban térjünk csendes lakunkba. Csendes?— kérdem önmagamtól. Ezen tőszomszédságomban Paganini és Haydn egy zsenge utódja irtózatosan csalja ki a négy búrból az életet: társam szenvedélyes fuvolás, csuppa symmetria kedvéért veszek leckét a kis bőgőn s adunk trióban a háznépnek oly concertet, hogy megfutnak tőlünk, azaz a játékunktól vagy ép az enyémtől. Ami a megfutást illeti, azt én hamarább értem el. Erős idegzetű az olvasó, ha eddig is helyén maradt. Szilágyi Lajos. • Az i kolapridok célszerűsége érdekében tett tanulmányaimról rajzokat állítottam össze, melyeket tek. Csömör Kálmán szerkesztő úrnak, — kinek igen sok közérdekű dolog köszönheti létét, — rendelkezésére fogok bocsájtani. K A. Bel- és Külföld. — És ugyan mikor szoktak öldökölni ezen fenevadak ? sipegé egy félénk miss pislogva. — Mikor? édes gyermekem, biz azzal nem szolgálhatok, szólt az öreg úr, de bizonyosabb tájékozás végett mondhatom, hogy... mindig; különösen azonban mégis akkor, midőn egy csomóba komandirozzák. Akkor aztán megyen egymás ellen halálra az olyan is, ki sohasem látta a másikat, s akivel úgy lövik és szúrják egymást, mintha csupa barátságból tennék; ekkor kevés nekik a föld, s az égből hozzák le a menydörgős menykövet, melynek tüzes magja végig cikázik az égen s leesik mint ágyúgolyó. — Ugyan kedves papa, károgá bölcs képpel egy sárga orrú úrfi, mi lehet az oka ily borzasztó kegyetlenségeknek ? ki parancsolja és rendezi ezen vérengző harcokat? — Tvűk barátocskám! olyat akarsz te meg• *■ ~ tudni, amit kimondani sem szabad, csak legfölebb ugy általánosságban, hogy minden háborúnak az oka az emberiség gyárlósága; mert ha elég eszök volna, (amihez különben nincs remény) úgy neki biztatnák azt az egy-két fondorkodó embert, hogy tessék egymást agyonszúrni, vágni vagy ágyúzni, mi meg majd nézzük őket, és akkor nem lenne háború a szegény jó békés, munkás emberek között soha; de igy akik mestersége egymás ellen uszítani a szegény ártatlanokat mert egyéb dolguk sincs; azok, kik ezrenként vitetik az embereket a leöletésre, részünkről nagy hálára méltók, és rendesen oly jól tudják félteni magukat, az ő diplomatikus termeikben, biztos Hazánkban a héten az összes sajtó, őfelsége a király által Kassán mondott toaszttal foglalkozott. Minden igaz magyar keblében erős fájdalmakat okozott a toaszt azon kitétele , melyben az orosz cárt „szövetségesének“ nyilvánította. De méltán is! Oroszország az, mely fenállásunkat fenyegeti. Oroszország az, mely önvédelmi harcunkban bakónk,háborunk volt. Az orosz dinasztia az, mellyel minden magyar ellenszenvez. Nincs, nem lehet a kerek ég alatt magyar, ki az orosz kormány barátságát keresné ; s alig található honfi, ki az orosz ellen harcolni kész ne volna. Hetekkel ezelőtt hazánk legtöbb városában népgyülések tartattak, melyeken mind egyetértőleg odanyilatkoztak, hogy hazánk fenállása követeli, miszerint az orosz terjeszkedési vágynak ha kell fegyverrel, — több helyütt azt mondáik — azonnal elője vétessék. Az emberi fogalmat felülmúló mészárlások, rablások, gyújtogatások, melyek részint az oroszok által, részint az oroszok vádkarjai alatt a bolgárok által a török vallásuakon elkövettetnek indította hazánkban azon mozgalmat, mely egyetértőleg tiltakozott a vandalismus ellen s a kormányhoz felért, hogy annak minden tőle telhető eszközökkel elejét venni iparkodjék. Az országgyűlés bezárta előtt a honatyák kérdést intéztek a kormányhoz,melyben a keleti kérdésre vonatkozólag a kormány magatartását kézdték. A honatyák az adott válaszban arról iparkodának meggyőzetni, hogy a kormány a haza érdekét szem előtt tartva megteszi mindazt, mit nagy hatalmi állása követel. Sőt határozottan kimondotta úgy az osztrák mint a magyar kormány, hogy Ausztria- Magyarország a szigorú semlegesség útján áll. A népgyülések határozatait átadó küldöttségek mindnyit mondott, hogy míg két rész: orosz és porosz lesz a világon, addig nincs oka aggódni legkevésbé is az érdemes kányaságnak, mert ezek ugyan biztosítják mindenkorra a mi legfényesebb jövőnket, amint hogy címerül is atyánkfiait, a sasokat választották, s igy mi örök hálára vagyunk kötelezve nekik ; ha bármikor megszorultok, csak azokhoz repüljetek drága gyermekeim, lesz ott mindig bőven lakom a számotokra. Kívánjátok teljes zúzátokból, hogy sohase jőjön meg az emberek esze, mert akkor vége lesz a háborúknak, s ti kénytelenek lesztek egy - két szegény akasztani valóra szorítkozni; vigyázzatok, épen itt leselkedik utánunk egy ilyen fajta; ne higyetek egynek se ; szárnyra gyermekeim! * Egyéves önkénytesek irodai szolgálatban. Az osztrák honvédelmi ministérium és a közös hadügyminister a védtörvény 143.§-ának oly értelmű módosításában állapodtak meg, hogy az egyéves önkénytesek bizonyos mértékben csapatszámvevőkül, élelmezézi hivatalnokul és katonai építés számviteli tisztviselőkül is alkalmaztassanak. A felvételért, a hadügyministerhez kell folyamodni, és a szolgálat bizonyos kijelölt helyőrségekben végzendő. Az ily szolgálatra bocsátott önkénytes előbb nyolc hét alatt a csapatnál katonai kiképeztetésben részesül, és csak azután osztatik be valamely számviteli irodába, hol idejének hátralevő részét tölti. A tartalékos csapat számvevői képeztetésre az önkénytes, katonai szolgálata után nyolc hétre Bécsbe helyeztetik át. Ha a vizsgálaton megbukik, rendes katonai szolgálatba lép vissza.