Gyöngyös, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1877-09-16 / 37. szám
VI. Évfolyam, 1877. »------------------------------------------se Előfizetési árak: Egész évre 6 fit. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 fri 5u kr. I tjre számára: I* kr. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadóhivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el *-------------------------------------------------m Megjelenik minden vitaurasagj. Hirdetési díjak: Minden halálozott petitsorhely után S kr. Slyiktérben e*v (tetitsorhely ára 90 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1 frl. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. £--------------------------------------------------« VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. 37-ik szám. Gyöngyös, September 16. Irányunk. ii. Amint multi cikkemben fejtegetni kezdettem, a véletlen világszellem fogalmával meg nem egyeztethető, hogy a haladás síkján akár visszamaradás, akár következmény nélküli megállapodás létezzék, s azt a cikkemben megkísérlem bővebben indokolni. Nem természetes-e az, hogy a haladás által az isro&r&tkör mindig és mindig nagyobb mérvet ölt magára, azaz mindig és mindig tökéletesebbé válik ? miből hasonlókép nem természetszerűleg következni kell-e annak is, hogy a tökéletesedés soha vissza nem maradhat, soha meg nem állhat és soha vissza nem eshetik? A természetnek e törvénye oly szigorú, oly kérlelhetlen, mint a mathematical processus. Sem akaratunk, sem az események összesége azt haladásában meggátolni nem képes. Alig sem törődik ez azzal, hogy a szekérről egy-kettő lehull, mert az átalános folytonosság a törpét számba nem veszi s ha a csillaghullás némileg a megállapodást tünteti is fel, mint a föld látszólagos egy helybeni maradását, azonban ez csak optikai csalódás, melynek oka épen a folytonos haladásban s főleg sebességében rejlik. Az ismeret -körnek folytonos szélesülése teremti aztán az uj eszméket, melyek mint óriás váspontok alkotják ismét az emberiség történetének nagy korszakait. — De amint nincs megállapodás az eszme körében, úgy maga a korszak is amint egyik pontot, egyik eszmét elérte, azonnal tovább megy egy újabb, egy másik eszme felé. Igaz, hogy ez átmenet egy kissé hosszú és nehéz; minden tért áldozatokkal kell megszerezni; mert az újabbnak hasznosságát és szükségét nem minden egyed fogja fel ugyanazon egy időben ; — hanem az is igaz, hogy nemcsak a kornak megért eszme meggyökeredzik, de még vannak a kornak oly vezérei is, kik látnoki szemekkel még a messze jövőben rejlő eszméket is már előre hirdetik. — Ezek már nem is elégednek meg a jelennel; már ők előre élnek abban a jövendőben, mely lángelméjük előtt egész pompájában lebeg. — Ezek már hirdetik az ujtant és harcot kezdenek az óval s készek magok először meghalni, csakhogy meghódítsák a jelent a jövőnek. És ily látnokok mindig születnek és igy a haladás, a tökéletesedés örökké előre tör, a nélkül, hogy valaha áramlatainak gátat volna képes vetni, akár az akarat, akár az események összesége. Igen, mert a tökélynek netovábbja a boldogság, a tiszta, a valódi boldogság pedig elértelen. Vannak olyan önzők, kik az ismeretkör átalános terjedését szeretnék megakadályozni, de mert nem tudják és sejtik, hogy a pálya végtelen, legalább ők nem terjesztik tovább az ismeretkört, attól félve, hogy sugarát másokra is ha széthinti, ugyanannyit veszít maga abból. De hasztalan; az ilyen árnyékra lépett, hogy megfogja azt, a mely szüntelen halad lábai alól előre. Az értelem folyvást bódításokat tesz s mennél nagyobb lesz térfogata, annál szélesebb körű lesz az emberek tudása is s igy folyton folyvást tökéletesebb az emberiség. Azok, kik a tudományt egyedáruságuk alá szeretnék venni, a szellemet láncra verni, hogy a jobblétet kizárólag maguknak biztosíthassák, igen roszul számítanak; mert a haladás átalánosságánál fogva a tudomány folytonos fejlődése nem korlátozható, mint nem lehet a nap világossságát úgy eltakarni, hogy az másokra ne hintse sugarait. — Hiába csukják be tehát az iskolák ajtaját, mert ezeknél van egy nagyobb iskola: a természet; hiába némítják el a tanárokat , mert ezeknél vannak bölcsebb tanárok, az események; hiába akarják a tudományt a könyvekben megőrizni, mert ezeknél van egy hatalmasabb könyv: az emberi ész, melyben születik az eszme, az eszme haladását pedig korlátozni nem lehet. Ha börtönbe zárják, kitöri azt; ha kinpadra feszítik , kikacagja azt; s ha sírba ássák is, átröpüli azt is, mint a költő mondja „Kitör és eget kér.“ Nékám Ede. Helypénzszedési jog jövedelemből 956 frt 66 kr; Tandi 53 frt 90 kr; Örökváltsági tökéből 21 frt 79 kr; Örökváltsági kamatból 37 frt 66 kr; Örökváltsági kezelésből 3 frt 76 kr; Gymnasium alatti bolt haszonbérletből 14 frt 50 kr; Vásártéri korcsma haszonbérletből 92 frt 50 kr; P.-benei felső korcsma haszonbérletből 100 frt; P.-Benei alsó pille malom haszonbérletből 15 frt; P.-benei határ kalló malom haszonbérletből 11 frt 25 kr; P.-benei közös malom haszonbérletből 3 frt 12!/s kr ; Vasút melletti falerakodó hely után 23 frt; Állami út melletti épület fa rakodó hely után 7 frt 50 kr; Kincstári adó megtérítésekből 59 frt 25‘/s kr; Dologház alapra befolyt jövedelem 9 frt; Dob jövedelemből 26 frt 60 kr ; Jacsó Lőrinc, volt fogyaszt, adó pénztárnok számadási teher megtérítése 351 frt 98 kr; Puskás János kőbánya megváltásába 81 frt 20 kr; 570 talpainkból 16 frt 09a/s kr ; Tanítói nyugdíj 5 frt; Éjjeli ördij 51 frt 43a/skr; Végrehajtási dij 20 frt 76 kr ; Települési dij 13 frt; Szt. Bertalan alapítvány jövedelméből 308 frt; 05 kr ; Szt Orbán templom alap. jövedelmi. 4 frt 85 kr ; Férfi ispotály a templom alap. jövedelm. 32 frt 72 l/s kr; Fogyasztási adó jövedelem 450 frt; Különféle bevétel 10 frt; Visszatartott tiszti fizetésekből 15 frt; Összes bevételi összeg: 1877. évi julius havi pénzmaradvány 2962 frt 55 >, kr; Összesen: 8489 frt 17 kr; Kiadás: Tisztviselők és segéd-személyzet fizetésére 1275 frt 02‘/8 kr ; Tanárok és segéd-személyzet fizetésére 1194 frt 14 kr; Egyházi segéd-személyzet fizetésére 42 frt 75 kr; Adóvégrehajtó biztosok fizetésére 166 frt 64 kr; Adóvégrehajtók melletti becslőknek 111 frt 66 kr; Szolgák évi járulékaira 413 frt 374 kr ; Irodai szerek és nyomtatványokra 150 frt; Utcák tisztítására 3 frt 67 kr ; Mesterember és kereskedői számlákra 125 frt 73 kr ; Toloncok és rabok élelmezésére 41 frt 511; Előre nem látható költségekre 317 frt 98 kr; Lábas jószág takarmányozására 4 frt; 07 kr ; Bene utca kövezésére 11 frt 75 kr ; Városi szegény alapból 5 frt; Letiltva lévő tiszti fizetésekre 351 frt 98 kr; 1872. évi kisajátításokra 288 frt 82 kr; Dologház alapra 3 frt; Szt. Bertalan templom alapítványára 77 frt; Férfi ispotály templom alapítványára 289 frt 95 /skr; Szt. Orbán templom alapítványára 91 frt; Összesen 4874 frt 962/skr; Előviteli összeg September hóra 3614 frt 20V* kr; Kelt Gyöngyösön 1877. év augustus 31-én. Schröder Lajos Rhédey István v. könyvezető. v. pénztárnok. TÁECA. Ha meghalok ... Ha meghalok, porló testem Elfödi a néma sirhant, Nem lesz ki rá könyet ejtsen, Szép csendben nyugszom ott alant. Tesznek diszül egy fenyőfa Keresztecskét sírom fölé, Szent hitem szerint a sírra Mely hűlt testemet elfödó. S ha majd ezer gyönyörével Eljő a vidám kikelet, Tudom szenvedésimből kel Vad rózsafa sírom felett. És mert a dalt úgy szerettem Gyászteljes életemen át: Fülmilc zengi felettem Fájó hangon búcsú-dalát. B . . . . Gyöngyös városházi pénztárának augustus havi forgalmi kimutatása. Az iskola befolyása a gyermekek egészségére. Egy vén kánya bekér. A török-orosz háború alkalmából. Johnson után angolból. Volt egyszer egy vén kánya, mely kiröpitvén nagyreményű fiait, fölszállott velők egy kopár szirtre s maga köré gyüjtvén őket, előterjesztő nagy bölcsességgel, miféle szabályokat kövessenek életükben? s mily jelenségeket figyeljenek meg, ha azt akarják, hogy jól menjen dolguk. — Gyermekeim! mondá a vén kánya, nekBevétel. Föld haszonbérekből 777 frt 13 kr; Erdei jövedelemből 309 frt 40 kr; Pótadó és 5"/0-tóli iskola adó 1529 frt 40 kr; Közvetett 12"/0-tóli adó 115 írt 09 krtek igen nagy szükségetek van az én utasításaimra, ámbár eddigi eljárásomat szemlélhettétek; láttátok, hogy csak a kánya-természet képes gondtalanul élni, mert vesz onnan, ahol van, ha épen nem az övé is. Tudjátok, hogyan kell kergetni a gyáva nyulakat, mig meg nem adják magukat? hogyan kell a magasra jutni? hogyan szoktunk körmölni? ám minden ragadmánynál izesebb volt néha az, mit nektek csemege gyanánt hordogattam . . . az emberi hús. — Ugyan mondjad csak apácska, sípolt közbe élénken egyik éhes legényke, hol lehet azt találni? merre keressük? mily módot használjunk a hozzájuthatásra? ejh be szeretném megenni az egész emberiséget! de hát miért nem hoztál nekünk már egyszer ép állapotban levő ily csemegét ? — Nem oly könnyen megyen az, fiacskám! volt a válasz; nagy tömegek ám azok, végtelenül nagyobbak, hogysem elhozni tudnék. — De hát akkor hogyan leszünk képesek megölni, elejteni őket? sipegő egyik kopasznyakú kányaúrfi. — Oh barátocskám, előre nézve is felülmúl bennünket, szólt az öreg, ravaszságra nézve pedig még a róka is csak ostoba csirke hozzá képest; tud az úgy szineskedni, hazudni, ürügyet keresni, lest vetni, hogy még mi vén kópék is veszélyben forgunk előtte; ne higyetek nekik, mig csak mozognak. Ritkán is részesülnénk a velük való táplálkozás szerencséjében, ha nem lenne természetükben bizonyos vad kegyetlenség, me Rövid idő előtt közétett „a közegészségről“ című cikkemben érintett iskolaügyre vonatkozólag kiegészítésül most az iskolai év kezdetén, mint alkalmi tárgynak, a következőkben óhajtok szerény nézeteimnek kifejezést adni. A tudomány és tapasztalat számos, az egészségre káros befolyásokat ismert föl,melyek mint olyanok előbb szemetet tévesztettek vagy nem értettek meg, és igy a 6—14 évben levő iskolába járó gyermekek gyakori megbetegedéseinek okát, a házi testi nevelésben elkövetett számos hibák és hiányok mellett azon befolyások és következményeiben, ilyet még a tigrisnél sem találunk. Gyakran nagy csoportokban találkoznak ezen szörnyetegek s a földet megrendítik egetverő lármájokkal, sőt magát a levegőt is megtöltik dörgéssel és villámokkal. Ha ily dörgést hallotok és villámokat láttok valamely irányban, úgy csak siessetek azon vidékre, s meglátjátok, hogyan gyilkolják le azon ostobák egymást. Ott a föld vértől párolog s hullákkal van tele; lerombolják a nagy fáradsággal és áldozattal épített városokat és épületeket, sőt csupán irántunk való figyelemből még egymást is földarabolják, hogy legyen nekünk mit elfogyasztani. Valóban különös egy majomfaj, mely minden egyebet utánoz, de ebben az egyben nagyon eredeti s páratlan a maga nemében. — No és ha egymást földarabolják ? csak van bennök talán annyi étvágy-szeretet is, hogy megeszik, hasonlóan a veszekedő két oroszlánhoz, mely dühében egymást úgy fölfalta, hogy csak a farkán lévő pamacs maradt meg; szólalt föl geniális gunárkát megillető ékességgel az egyik úrfi. — Hohó, bohó! károgott ismét vissza az öreg atyus, ily oktalan állat az oktalanok között is csak egy van, s ez maga az ember; más vadállat rendesen csak addig öl és pusztít, mig maga jól lakott; ez azonban nem tartozik azon tisztességes vadakhoz, hanem öl mindaddig, mig csak egy magához hasonló majom-képet lát, s épen ez a tulajdon emeli őt azon magaslatra, hogy mint a kányák, hollók, varjak legfőbb patrónusa tiszteletben tartassák általunk.