Gyöngyszöv, 1988 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-15 / 1. szám

1988. január 15. A GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ MSZMP ALAPSZERVEZETÉNEK LAPJA Furcsa takarékosság Az egyik ámulatból a másikba estem. Nem győztem cso­dálni, hogy milyen tehetséges nép vagyunk. Csak úgy, irnix­­dimnix megtakarítottunk 58,5 milliárd forintot. Méghozzá elég fondorlatos módon. Azzal, hogy abbahagytuk a bicskei erőmű építkezését. Mert az egész benne lett volna összesen 60 milliárdban. De csak másfél milliárd fogyott el az építke­zés első szakaszában. Akkor már rájöttünk, hogy erőmű ugyan lett volna Bicskén, de szénbánya nem működött volna elérhető közelségben. Minek akkor az erőmű? Ugye, milyen egyszerű? Elhatároztam, hogy hozzákezdek a világ legnagyobb spó­rolási ügyletéhez. Elkezdek a Balaton partján egy óriási hő­erőművet építeni. Mondjuk 150 milliárd összköltséggel. Re­mélem, mire felhasználtunk csekélyke hatmilliárdot, kide­rül, hogy szén egy szem sincs a közelben. Minek épüljön hát az erőmű tovább? Ha leállunk a munkálatokkal, akkor a tervezett 150 milliárdból csak hatot költöttünk el. A meg­takarítás pedig több mint 140 millió. No... ! Mit szólnak hozzá? Az is eszembe jutott ezzel a bicskei erőművel kapcsolat­ban, hogy azt a másfél milliárdot mi mindenre lehetett vol­na felhasználni egyébként. A nyugdíjak emelésére? Laká­sok építésére? Az új Nemzeti Színházra? A gyerekruhák árának csökkentésére? A családi pótlék növelésére? Mire még? De nem. Felhasználtuk egy soha nem működő erőmű épít­kezésére. Magyarán: kidobtuk az ablakon. Kidobtuk? Min­den idegszálammal tiltakozom a többesszám ellen. Én ugyan egy kisujjnyi mozdulattal sem járultam hozzá, hogy az a csekélyke másfél milliárd kirepüljön a nyitott ablakon. Igaz, meg sem kérdeztek afelől, hogy ugyan akarom-e az erőmű­vet? De ha megkérdezték volna, akkor is mit válaszolok? A tudósok fehéren-feketén kimutatták, hogy annyi a jó minő­ségű barnaszén a közelben, hogy nem győzik majd a kazá­nokba hányni vagonszámra. Mert a barnaszén... ! Hohó! Álljunk csak meg. Arról a fránya barnaszénről is kiderült mostanában, hogy nincs is annyi, nincs is olyan elő­fordulásban. Igaz, csekély hatmilliárdot erre is elköltötték időközben. Csak aztán derült ki, hogy a barnaszén... ! Nem folytatom. Itt másfél, ott hatmilliárd. Ki a felelős érte? Senki. A miniszterhelyettes és a tudós a tv-ben megmagyarázta mindannyiunknak, nekünk, laikusoknak, hogy ennyi kocká­zatot igazán kell vállalnunk, ha meg akarjuk tudni, hogy ott, ahol éppen elgondoltuk, érdemes-e az erőművet felépí­teni és a bányát megnyitni. Ugyan beszéltek egy húszas években megjelent tanul­mányról, amely egy világosan kimondja, hogy azon a helyen nem szabad bányászni, mert a víz..., mert a földtani viszo­nyok. .. ! De kinek lett volna jó, ha erre a hajdani tudósra mostanába odafigyeltek volna. Fuccs lett volna a nagy­szerű programnak. Márpedig a program azért van... ! Hogy miért van? Azért, hogy végre kell hajtani. Tűzön-vízen át. Ha jó a program. De ha ilyen milliárdokat kidobós... ? Ki a felelős? Nincs felelős. Most sincs. Mint minden olyan rossz döntés esetén, ami­kor kiderült, hogy súlyos pénzeket kell fizetnünk a hamvá­ban holt ötletért. Mert mi mindent megmagyarázunk. Mi mindent kima­gyarázunk. Itt van a bibi. Ezért toporgunk egy helyben már évtizedek óta. Akik milliárdok fölött rendelkeznek, azok nem szeretik, ha nem tapsolnak nekik. Bocsánat, nem szerették. Elvárták, hogy mindenki a kedvükre formálja a mondatokat. Ha nem azt teszi, ha nem azt tette... ? Mi a tanulság mindebből? Mondjam? Mindenki tudja. De amíg nem mindenki csinálja a tanulságnak megfelelően, ad­dig lesz még egy-két „bicskei erőművünk”. Nekem ugyan nem kell. Még rossz álmomban sem jöjjön elő. Ehhez pedig nyílt és okos szavakra volna szükség, hogy ne magyar módra takarítsunk meg milliárdokat. Mindannyian felelünk érte. G. Molnár Ferenc Útjainkat járva Sokat bosszankodunk azon immár hosszú évek óta, hogy Gyöngyös útjait sorra-rendre felbontják. Csatornáznak, kábeleket fektetnek le, a gázt vezetik, mindig „kitalálnak” valamit. Bukdácsolunk árkokon át, zötykölődünk buckákon és gödrökön. Akinek szerencsé­je van, megússza az egészet, mert semmi baja nem törté­nik. Aki nem ússza meg... ? Közben szidjuk a Város­­gondozási Üzemet. Pedig... ! Most derül ki, hogy az üzem­nek átlagban még húsz fo­rintja sincs négyzetméternyi területre számítva arra, hogy a város útjait rendben tart­sa. Sok ez a pénz vagy ke­vés? Gyanítom, hogy aligha futja belőle mindarra, ami­re szükség lenne. Ugyanis úgy fogalmaz az üzemi jelen­tés, hogy még a gyors javí­tásokra is kevés. Pedig a mo­torizáció, a nagy forgalom, az elhasznált útfelületek ... ! Kevés a pénz, ezért az új lakótelepek belső útjai sem készülnek el jó minőségben, mert a szegény ember vízzel főz. Hogy mi lenne a megol­dás? A több pénz. Az eddi­ginél tíz-tizenöt százalékkal több. De­­ honnan? Gyöngyösi Hírek Ez lesz a címe annak az újságnak, amely az idén je­lenik meg először, a tervek szerint januárban. A városi tanács vállalta a gondozását. Egyelőre havonta egyszer lát napvilágot hat oldal terjede­lemben. Meg lehet venni az újságárusoknál, de előfizetni is lehet rá. Mi a célja a városi tanács­nak azzal, hogy helyi lapot alapított? Nem több és nem kevesebb, mint rendszeres érintkezési lehetőséget te­remteni a lakossággal. Még­hozzá nem „egyirányban”, hanem oda és vissza. Amiből következik: nyílt fórum sze­repét tölti be a Gyöngyösi Hírek. Bárki elmondhatja benne a gondolatait, a véle­ményét. A szerkesztőség címe: Gyöngyös, Fő tér 13. Telefon: 11-043. XV. évfolyam 1. szám Mi is változunk? 2. oldal Itt járt a Télapó 2. oldal Szinte mindenben elsők 3. oldal Nem szokványos leltározás 3. oldal Mit várhatunk 1988-tól forintban? 4. oldal Hogyan gondolja? 4. oldal A harmadik módosítás Határozott a testület A Gyöngyszöv Áfész szak­­szervezeti bizalmi testülete 1987. december 22-én tár­gyalta meg az 1986—90. évekre szerződő elfogadott kollektív soronkívüli, III. számú módosítását. Ezt megelőzően az új adó­rendszerrel kapcsolatosan a dolgozóink felfokozott érdeklődésének megfelelően — szövetkezetünk szakembe­reiből egy bizottság alakult. Feladata az volt, hogy a kor­mányprogramban meghatá­rozottak alapján vizsgálja meg, hogy a dolgozóinkat érintő személyi jövedelem­­adó és az általános forgal­mi adó bevezetése milyen for­mai és tartalmi változásokat, módosításokat tesz szüksé­gessé a jövedelemszabályo­zásban, a bér- és a kereset­­szabályozásban. A kollektív szerződés ilyen jellegű módosítását előké­szítő bizottság munkája so­rán, a dolgozóink érdekeit képviselve, mintegy 430 fő vett részt annak felelősség­­teljes előkészítésében, vitá­jában. A munkahelyi vezetők, a szakszervezeti főbizalmiak, a szakszervezeti bizottsági tagok által megtett észrevé­telek, javaslatok célja a job­bító szándék, a teljesebb kö­­rű dolgozói érdekvédelem volt. A szakszervezeti bizottság kétszer tárgyalta meg e fon­tos témát. Több módosítást eszközölt, amíg az a bizalmi testület elé került. A tanácskozáson jelen volt Fábriné Dohai Ilona, az SZMT titkára és Kovács Gyuláné, a KPVDSZ megyei titkára is, akik hozzászólása­ikkal, észrevételeikkel segí­tették a bizalmi testület munkáját. Elismeréssel szól­tak arról, hogy a Gyöngy­szöv Áfész gazdasági vezeté­se a dolgozók anyagi meg­becsülését, boldogulásuk ér­vényesülését a gazdasági feladatokba ötvöződve vizs­gálja, és ennek megfelelően kívánja szolgálni. Megerősítették azt, hogy a szakszervezeti bizottságnak fontos és folyamatos feladatát képezi a kollektív szerződés szabályainak végrehajtása, hatásainak figyelemmel kísé­rése a dolgozók bérezésére, jövedelmeinek alakulására. Rohánszky Ferenc, szövet­kezetünk elnöke elkötelezet­ten az alábbiakban foglalta össze a szövetkezeti irányí­tás további tennivalóit: — A szövetkezet vezetésé­nek korábban sem a hata­lom, az önimádat volt a jel­lemzője. Napjainkban és jö­vőre sem uralkodni akar, hanem eredményesen dolgoz­ni, és minél jobban szolgál­ni dolgozói érdekeit. Jó azt tudni, hogy a sokrétű tevé­kenységet végző szövetkeze­ti munkakollektívák bíznak és hisznek a jövőben, és egy­ségesek a további feladata­ink megvalósítása igenlésé­ben. Ismertette továbbá, hogy szövetkezetünknél nem ter­vezik a létszámleépítést, de az adott gazdasági körülmé­nyek miatt más munkaterü­letre való átcsoportosítással szövetkezetünkön belül szá­molni szükséges. A szociálpolitikára fordí­tott évi közel hatmillió fo­ntot kitevő összeget sem kí­vánják csökkenteni. Megerő­sítést kapott e fontos tanács­kozáson, hogy a dolgozók szövetkezetünknél biztonság­­ban érezhetik magukat. Mindazok, akik tisztessége­sen teljesítik feladatukat, nem kell, hogy bizonytalan­kodjanak, mert jelenük és a jövőjük biztosított nálunk. Ez csendült ki abból is, amikor a bizalmi testület egyhangúlag elfogdta a kol­lektív szerződés módosításá­nak javaslatát, és egyetértet­tek abban, hogy szövetkeze­tünknél a levonásos tagdíj­­rendszert alkalmazzuk, ami­hez felhatalmazást a dolgo­zóink nyilatkozata adott. (Folytatás a 2. oldalon) Rohánszky Ferenc ismertette a javaslatokat. A bizalmiak a javaslatot tanulmányozzák. (Fotó: Vidók Róbert)

Next