Gyöngyszöv, 1988 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-15 / 1. szám
1988. január 15. A GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ MSZMP ALAPSZERVEZETÉNEK LAPJA Furcsa takarékosság Az egyik ámulatból a másikba estem. Nem győztem csodálni, hogy milyen tehetséges nép vagyunk. Csak úgy, irnixdimnix megtakarítottunk 58,5 milliárd forintot. Méghozzá elég fondorlatos módon. Azzal, hogy abbahagytuk a bicskei erőmű építkezését. Mert az egész benne lett volna összesen 60 milliárdban. De csak másfél milliárd fogyott el az építkezés első szakaszában. Akkor már rájöttünk, hogy erőmű ugyan lett volna Bicskén, de szénbánya nem működött volna elérhető közelségben. Minek akkor az erőmű? Ugye, milyen egyszerű? Elhatároztam, hogy hozzákezdek a világ legnagyobb spórolási ügyletéhez. Elkezdek a Balaton partján egy óriási hőerőművet építeni. Mondjuk 150 milliárd összköltséggel. Remélem, mire felhasználtunk csekélyke hatmilliárdot, kiderül, hogy szén egy szem sincs a közelben. Minek épüljön hát az erőmű tovább? Ha leállunk a munkálatokkal, akkor a tervezett 150 milliárdból csak hatot költöttünk el. A megtakarítás pedig több mint 140 millió. No... ! Mit szólnak hozzá? Az is eszembe jutott ezzel a bicskei erőművel kapcsolatban, hogy azt a másfél milliárdot mi mindenre lehetett volna felhasználni egyébként. A nyugdíjak emelésére? Lakások építésére? Az új Nemzeti Színházra? A gyerekruhák árának csökkentésére? A családi pótlék növelésére? Mire még? De nem. Felhasználtuk egy soha nem működő erőmű építkezésére. Magyarán: kidobtuk az ablakon. Kidobtuk? Minden idegszálammal tiltakozom a többesszám ellen. Én ugyan egy kisujjnyi mozdulattal sem járultam hozzá, hogy az a csekélyke másfél milliárd kirepüljön a nyitott ablakon. Igaz, meg sem kérdeztek afelől, hogy ugyan akarom-e az erőművet? De ha megkérdezték volna, akkor is mit válaszolok? A tudósok fehéren-feketén kimutatták, hogy annyi a jó minőségű barnaszén a közelben, hogy nem győzik majd a kazánokba hányni vagonszámra. Mert a barnaszén... ! Hohó! Álljunk csak meg. Arról a fránya barnaszénről is kiderült mostanában, hogy nincs is annyi, nincs is olyan előfordulásban. Igaz, csekély hatmilliárdot erre is elköltötték időközben. Csak aztán derült ki, hogy a barnaszén... ! Nem folytatom. Itt másfél, ott hatmilliárd. Ki a felelős érte? Senki. A miniszterhelyettes és a tudós a tv-ben megmagyarázta mindannyiunknak, nekünk, laikusoknak, hogy ennyi kockázatot igazán kell vállalnunk, ha meg akarjuk tudni, hogy ott, ahol éppen elgondoltuk, érdemes-e az erőművet felépíteni és a bányát megnyitni. Ugyan beszéltek egy húszas években megjelent tanulmányról, amely egy világosan kimondja, hogy azon a helyen nem szabad bányászni, mert a víz..., mert a földtani viszonyok. .. ! De kinek lett volna jó, ha erre a hajdani tudósra mostanába odafigyeltek volna. Fuccs lett volna a nagyszerű programnak. Márpedig a program azért van... ! Hogy miért van? Azért, hogy végre kell hajtani. Tűzön-vízen át. Ha jó a program. De ha ilyen milliárdokat kidobós... ? Ki a felelős? Nincs felelős. Most sincs. Mint minden olyan rossz döntés esetén, amikor kiderült, hogy súlyos pénzeket kell fizetnünk a hamvában holt ötletért. Mert mi mindent megmagyarázunk. Mi mindent kimagyarázunk. Itt van a bibi. Ezért toporgunk egy helyben már évtizedek óta. Akik milliárdok fölött rendelkeznek, azok nem szeretik, ha nem tapsolnak nekik. Bocsánat, nem szerették. Elvárták, hogy mindenki a kedvükre formálja a mondatokat. Ha nem azt teszi, ha nem azt tette... ? Mi a tanulság mindebből? Mondjam? Mindenki tudja. De amíg nem mindenki csinálja a tanulságnak megfelelően, addig lesz még egy-két „bicskei erőművünk”. Nekem ugyan nem kell. Még rossz álmomban sem jöjjön elő. Ehhez pedig nyílt és okos szavakra volna szükség, hogy ne magyar módra takarítsunk meg milliárdokat. Mindannyian felelünk érte. G. Molnár Ferenc Útjainkat járva Sokat bosszankodunk azon immár hosszú évek óta, hogy Gyöngyös útjait sorra-rendre felbontják. Csatornáznak, kábeleket fektetnek le, a gázt vezetik, mindig „kitalálnak” valamit. Bukdácsolunk árkokon át, zötykölődünk buckákon és gödrökön. Akinek szerencséje van, megússza az egészet, mert semmi baja nem történik. Aki nem ússza meg... ? Közben szidjuk a Városgondozási Üzemet. Pedig... ! Most derül ki, hogy az üzemnek átlagban még húsz forintja sincs négyzetméternyi területre számítva arra, hogy a város útjait rendben tartsa. Sok ez a pénz vagy kevés? Gyanítom, hogy aligha futja belőle mindarra, amire szükség lenne. Ugyanis úgy fogalmaz az üzemi jelentés, hogy még a gyors javításokra is kevés. Pedig a motorizáció, a nagy forgalom, az elhasznált útfelületek ... ! Kevés a pénz, ezért az új lakótelepek belső útjai sem készülnek el jó minőségben, mert a szegény ember vízzel főz. Hogy mi lenne a megoldás? A több pénz. Az eddiginél tíz-tizenöt százalékkal több. De honnan? Gyöngyösi Hírek Ez lesz a címe annak az újságnak, amely az idén jelenik meg először, a tervek szerint januárban. A városi tanács vállalta a gondozását. Egyelőre havonta egyszer lát napvilágot hat oldal terjedelemben. Meg lehet venni az újságárusoknál, de előfizetni is lehet rá. Mi a célja a városi tanácsnak azzal, hogy helyi lapot alapított? Nem több és nem kevesebb, mint rendszeres érintkezési lehetőséget teremteni a lakossággal. Méghozzá nem „egyirányban”, hanem oda és vissza. Amiből következik: nyílt fórum szerepét tölti be a Gyöngyösi Hírek. Bárki elmondhatja benne a gondolatait, a véleményét. A szerkesztőség címe: Gyöngyös, Fő tér 13. Telefon: 11-043. XV. évfolyam 1. szám Mi is változunk? 2. oldal Itt járt a Télapó 2. oldal Szinte mindenben elsők 3. oldal Nem szokványos leltározás 3. oldal Mit várhatunk 1988-tól forintban? 4. oldal Hogyan gondolja? 4. oldal A harmadik módosítás Határozott a testület A Gyöngyszöv Áfész szakszervezeti bizalmi testülete 1987. december 22-én tárgyalta meg az 1986—90. évekre szerződő elfogadott kollektív soronkívüli, III. számú módosítását. Ezt megelőzően az új adórendszerrel kapcsolatosan a dolgozóink felfokozott érdeklődésének megfelelően — szövetkezetünk szakembereiből egy bizottság alakult. Feladata az volt, hogy a kormányprogramban meghatározottak alapján vizsgálja meg, hogy a dolgozóinkat érintő személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó bevezetése milyen formai és tartalmi változásokat, módosításokat tesz szükségessé a jövedelemszabályozásban, a bér- és a keresetszabályozásban. A kollektív szerződés ilyen jellegű módosítását előkészítő bizottság munkája során, a dolgozóink érdekeit képviselve, mintegy 430 fő vett részt annak felelősségteljes előkészítésében, vitájában. A munkahelyi vezetők, a szakszervezeti főbizalmiak, a szakszervezeti bizottsági tagok által megtett észrevételek, javaslatok célja a jobbító szándék, a teljesebb körű dolgozói érdekvédelem volt. A szakszervezeti bizottság kétszer tárgyalta meg e fontos témát. Több módosítást eszközölt, amíg az a bizalmi testület elé került. A tanácskozáson jelen volt Fábriné Dohai Ilona, az SZMT titkára és Kovács Gyuláné, a KPVDSZ megyei titkára is, akik hozzászólásaikkal, észrevételeikkel segítették a bizalmi testület munkáját. Elismeréssel szóltak arról, hogy a Gyöngyszöv Áfész gazdasági vezetése a dolgozók anyagi megbecsülését, boldogulásuk érvényesülését a gazdasági feladatokba ötvöződve vizsgálja, és ennek megfelelően kívánja szolgálni. Megerősítették azt, hogy a szakszervezeti bizottságnak fontos és folyamatos feladatát képezi a kollektív szerződés szabályainak végrehajtása, hatásainak figyelemmel kísérése a dolgozók bérezésére, jövedelmeinek alakulására. Rohánszky Ferenc, szövetkezetünk elnöke elkötelezetten az alábbiakban foglalta össze a szövetkezeti irányítás további tennivalóit: — A szövetkezet vezetésének korábban sem a hatalom, az önimádat volt a jellemzője. Napjainkban és jövőre sem uralkodni akar, hanem eredményesen dolgozni, és minél jobban szolgálni dolgozói érdekeit. Jó azt tudni, hogy a sokrétű tevékenységet végző szövetkezeti munkakollektívák bíznak és hisznek a jövőben, és egységesek a további feladataink megvalósítása igenlésében. Ismertette továbbá, hogy szövetkezetünknél nem tervezik a létszámleépítést, de az adott gazdasági körülmények miatt más munkaterületre való átcsoportosítással szövetkezetünkön belül számolni szükséges. A szociálpolitikára fordított évi közel hatmillió fontot kitevő összeget sem kívánják csökkenteni. Megerősítést kapott e fontos tanácskozáson, hogy a dolgozók szövetkezetünknél biztonságban érezhetik magukat. Mindazok, akik tisztességesen teljesítik feladatukat, nem kell, hogy bizonytalankodjanak, mert jelenük és a jövőjük biztosított nálunk. Ez csendült ki abból is, amikor a bizalmi testület egyhangúlag elfogdta a kollektív szerződés módosításának javaslatát, és egyetértettek abban, hogy szövetkezetünknél a levonásos tagdíjrendszert alkalmazzuk, amihez felhatalmazást a dolgozóink nyilatkozata adott. (Folytatás a 2. oldalon) Rohánszky Ferenc ismertette a javaslatokat. A bizalmiak a javaslatot tanulmányozzák. (Fotó: Vidók Róbert)