Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1851
a' tanuló ifjúsághoz és a' tudományos intézetek barátihoz az 1850-ik tanév végén. Miként az ókor vallásos népei minden nagyobbszerü vállalatot a' Fölénynek saját hitük szerint bemutatott áldozatokkal kezdettek,'s illyenekkel végeztek, úgy mi is e'dicséretes szokást, és keresztény meggyőződésünket követve a' tudományos képzés legnemesebb évi föladatát hitünk szellemében Istennel kezdeni, 's Istennel végezni szent kötelmünknek tekintettük. E' végből valamint tiz hónap előtt, — midőn ti hazánknak 's az emberiségnek szép reményű csemetéie' tanulmányi intézet tagjaivá avattattatok, — megkezdendő pályánkra Istentől, a' világosság atyjától, 's minden tudomány és bölcsesség örök kútfejétől áldást, segélyt és ótalmat kértünk, úgy jelenleg a' tanévet bezárandók, a' velünk közlött áldás, segély és ótalomért neki gyermeki hálát rebegtünk a' tiszteletére szentelt hajlékban. 'S így megadván Istennek, mi az Istené, megadni indulunk az év folyama alatt tanúsított szorgalomnak, 's erényes viseletnek is, mi azt joggal illeti, a' nyilvános elismerést és érdemlett jutalmat olly ünnepélyességgel, melly egyszersmind a' hanyagabbakban is fölébresztheti az öntudat hasznosan szégyenítö szemrehányásit, hatályos serkentésül kötelességüknek ez után pontosabb teljesítésére. Azonban, midőn így nyilvánosságra hozott érdemjeleitekkel földíszítve, vagy a' hanyagság bélyegével méltólag megróva, benneteket kedves szüleitek gyámjaitok vagy rokonaitoknak, kiktől gondviselésünkre bizva valátok, körébe visszabocsátnálak, hivatva érzem magamat a' fölsőbb k. rendeletek szellemében nektek, 's egyszersmind a' tudományos műveltség egyéb barátinak egy a' tudományokat, vagy nevelést közelebb érdeklő értekezletet mintegy a' mai zár-ünnepély emlékéül átnyújtani. Őszintén megvallom: e' diszes hivatásnak megfelelendő, sokáig tűnődtem a' fölött, mit emeljek ki a' tudományok megszámlálhatlan ágai, vagy a' nevelésre vonatkozó elvek és adatok tömkelegéből, hogy fűzendő értekezésem egyfelöl unalmat ne szüljön; másfelöl pedig némi tanulsággal is birjon. Azonban, mivel a' tudományos művelődés pályáján haladó ifjúságon kivül mindazok, kik e' zár ünnepélyünk fényét emelő jeles vendégkoszorút alkotják, vagy értekezésemet olvasásukra méltatják, egyszersmind az ifjúságnak és tudományoknak is tiszteletre méltó pártfogói és baráti, ollyanok, kik maguk is magasztos hivatásuknál fogva egész éltüket a tudományokra és az emberiség művelésének előmozdítására szentelték; — vagy szülök, kiknek érzetteljes sziveik a' leggyengédebb tapaszszal csatolvák gyermekeikhez, semmin sem csüggvén édesebb reménynyel, mint azon, hogy ezek kellőleg kiképeztetvén, egykor a' haza értelmes, jámbor, hasznos polgáraivá váljanak, azért, úgy vélem, alkalomszerüleg felelendek meg tisztemnek, ha zárszózatom föladatául a k ezélszerüleg kezelt tudományok és iskolák leírhatatlan becsére vonatkozó némelly eszmék és elvek megérintését tűzöm ki. — Sok üdvös hozatott már ez érdemben a' legnevezetesebb szakértő férfiak által a nyilvánosság terére; ezeknél jelesbet ne várjatok tőlem; — de teljesen kimerítő értekezést se várjatok e' nagy fontosságú tárgyról; mert ekkor terjedelmes könyvet kellene írnom. Hanem figyelve a' kor, hely és egyéb körülményekre, és különösen a' gymnasiumi tanítást újra alakító rendszerre , csak a* fő vonalakhoz kívánok szorítkozni, és egy részről a' tudományos műveltségnek atalán elismert becsét, más részről pedig azon irányt kiemelni, melly véleményem szerint a' tudományok és iskolák kezelésében főleg szem előtt tartandó, ha akarjuk hogy a' tudományos műveltség valódilag üdvös hasznot áraszszon az emberiségre. Azon reménynyel fogok föladatom megoldásához, hogy keblem sugallatából eredő őszinte szózatom a' tudományos nevelés baráti 's pártfogói előtt nem leend egé-1*