Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1852

Horatiusz Flaccusz Quintusz *) műveire. 1. S­­accusz lantját dicsérnünk nem szükséges; s ha tennék, bizonyára nem miáltalunk hangzanék az 5 dicsérete legelőször, de nem is utószor. Ezreket bájoltak el már e lángeszű s mély érzelmű költérnek szép dalai; ezreket ragadtanak meg s hoztak már lelkesedésbe azon nemes elvek és tanok, melyeket ő, mint a gyakorlati bölcs és erényes életre vonatkozókat, annyi kellemmel, nyomaték­kal, és hatálylyal tud ábrázolni munkáinak számtalan helyein, hogy mi, Isten kegyelméből újraszülöttek, örömmel ragadván meg képzeletünkben jobbját a bölcselő dalárnak, imígy kiáltunk föl: „Flacce! szivünk­ből szólasz." — Az a 3emens divinior, atque os magna sonaturum " mely Horatiusz állítása szerint (Lat. L. I. 4, 43.) költért „nagy költérek" rangjára emel, ez magát kiválóan jellemzi; s igy méltó jog­gal körzi neki tudós halántékát ama babér, melyért ódái III—dik könyvének utósó dalában Melpome­néhez esdekel. 2. §. Ha Horatiuszt olvasó keresztény a maga mennyei hit- és erkölcstanába ütköző mondatok- s rajzokra is találna itt és amott bukkanni, gondolja meg, hogy ezen tehetségdús férfiúnak az evangelium fénye­­s malasztjából de csak egyetlen sugár sem jutott, mert akkor még nem is futhata; gondolja meg, hogy minő szellem, minő erkölcs uralkodhaték akkor Rómában, midőn annak népét folytonos pártviszály s vérengző belháborúk hánykodtaták; gondolja meg ama hóditó tekervényt (labyrinthuszt), melybe a száz­felekezetű­ hellén bölcsészetnek összekuszált tanai Róma műveltjeit is szánandólag besodorták, minden ko­molyabb és szilárdabb életelveikből kiforgatták. Lábra kapott tehát ekkor náluk a korlátlan élvezetvágy, pazar fény, telhetetlen kincsszomj, és egyéb undok szülöttei (de egyszersmind büntető fuh­ái) a feslettségnek. 3. §. Csudálkoznunk kell valóban, ha ily körülmények közt élő Flaccuszunk lantjáról ama termé­szeti józanabb erénytanokat halljuk a szívmételyes nemzedék felé zengeni, melyekre a katholika anya­szentegyháznak csalhatlan morálja is ráüti az igazság dicső bélyegét. Olvasd, kérlek, az ódák III—dik könyvének több dalát; olvasd némely satiráit s leveleit (pl. I. könyv 2 és 3; II. könyv 2-ik lev.), s jól fog esni lelkednek a magasztos bölcseség azon érett tápláléka, mellyet az eklektikus görög tanítvány, a dúsképzelmü s nemesgondolkozásu költér annyi bőségben, és oly ízletes választékkal tud eléd rakni. 4. §. De kapjunk ki egyet az ódák földicsért III-dik könyvéből, például a 29-diket, és olvassuk meg azt gondosabb figyelemmel. Titeket hílak ide kiváltképen, hazám szépreményű ifjai, kik tudományos iskolákban képeztetvén, Héraliusznak mind személye mind munkái felől bővebben értesültetek, nyelvében pedig — a sok classikai kincset biró latin nyelvben — meglehetős otthonosságot szerezhettetek; is­meretesek lévén előttetek egyszersmind a költészetnek ugy átalános, mint külön műdarabokra vonatkozó *) „Horatiusz" nemzetségi név (nomen gentile); „Flaccusz" családi név (cognomen); „Quintusz" személynév, vagyis egyéni név (praenomen), mert latinul, mint németül is, a' személynevet (keresztnevet) legelül szokás mondani; mi magyarok végül mondjuk, így: E­r­d­ö­d­i B­a­k­a­c­s Tamás. — Horatiusz rövid életrajzát s munkái jegyzékét lásd Szvorényi O-classica literatura-jában.

Next