Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1852

szabályai. Ne hallgassatok ama balga előítéletre, mintha a classikusok olvasása és fejtegetése annyi volna, mint „szalmarágás". Ezt legelőször csak „szalmafejű" ember mondhatta, kiben sem magasztosan fölfogni való eleven ész, sem aesthetikai finom érzelmesség, sem végre elegendő nyelv- és műképzettség nem valt, miszerint érteni, érteni és becsülni tudná a művészetek legnemesbikének — a költészetnek — remekeit. Helyesen szólt minap egy tudós hazánkfia, mondván: „Tudjátok-e, mit jelent az: Ingenium doctrina subactum? — A classicusok" (gondolom, az e rovatba tartozó keresztényeket is ide érti a tudós férfiú) „komoly és szorgalmas tanulása teszi leginkább subactummá az ingeniumot, a nélkül pedig sokat nem érünk." (Lásd Pesti Napló 1853. évi febr. 2-dikai számát a „Hellén s latin remekirodalom" rovatban.) Hogy, kivált egy horatiuszi jelesebb ódának teljes megértéséhez nem középszerű elmetehetség és ismeretkincs kívántatik: azt a dologhoz értő ember tagadni nem fogja. S ezen ismeretgazdagság beszerzése nem egy pár heti munkába és nem csekély fáradságba került azoknak , kik azt leírni szerencsések, azonban ők eléggé s bőven is jutalmazva vannak nemes fáradalmukért ama szellemi tiszta gyönyör által, melyben a classikai műremekek fönsőbb tökélye és szépségének szemlélésekor részesülnek. Adja az ég, hogy a magyar tudományos iskolák növendékei mentül előbb megismerkedhessenek a keresztény Horatiuszoknak (például Balde- Sarbievszkynek) dicső műveivel is. 5. §. Lássuk tehát a már említett ódát (Carm. L. III. 29.) „ad C. Cilinum Maecenatem." *) Átalános tartalom: Maecenaszt, az Augusztusz császártól Róma és Itália praefecturájával megtisztelt dúsgazdag lovagot, mint barátját, nyár derekán meghíja költőnk a maga (Maecenasztól neki ajándékozott) takarékos sabinumi majorjába, hogy itt, az egyszerű, de nyájas kellemeivel bájoló falusi élet ama nagy urnák egy kevéssé elszélyeszsze politikai gondjait, s elűzze a folytonos pazarbőségből származó unalmat. Hogy pedig költőnk az állami ügyekkel huzamosabban foglalkozó, és a jövendő fölött túlságosan aggódó Maecenaszt mentül előbbi látogatásra bírhassa , bölcsen és hatályosan ajálja neki, hogy a jövőt Istenre bízva, s gondjait mérsékelve, iparkodjék a jelenidőt józanul és nyugodt szívvel használni. Jövőnk a szerencse kényétől függ (úgymond a költő), melynek változó szeszélyei az ő erényedzett keblére károsan soha nem hatnak. Örömmel veszi a szerencse adományait, de, nélkülözni is tudván, nem kuczorog, nem siránkozik, ha le kell róluk mondania. 6. §. Ezen óda tehát meghívó barátságos levelet pótol, melybe igen velős erkölcsi igazságok és gyakorlati életelvek vannak beszőve. Férfias, de nyájas komolyság, fölemelkedett lélekkel párosulva, teszi e dalban az alapérzeményt. Ehez van szabva a költem **) külalakja is, t. i. Alkaioszféle dalmodor, mely fönségesb és komolyabb dolgok megéneklésére kitünöleg illik, a pompásan zengzetes mérletek miatt. A dalnak szellemével igen jó arányban és öszhangzatban áll a legválasztékosabb, képletdús nyelvezet; majd rövided velős mondatokat használván, mint bölcshöz illik, majd a képek megrendítő fönségétől támasztott lelkesedésnek szótárjaiban ömledezvén. 7. §. Olvassuk a szöveget: 1. — 5. v. Tyrrhena regum progenies, tibi Non ante verso lene merum cado Cum flore, Maecenas, rosarum, Et pressa tuis balanus capillis Jam dudum apud me est. Tyrrh. redj. prog.) Függelékül (appositio) mondva a Maecenasz nevéhez, udvarias vonatkozás történik az ó tyrrheniai vagyis etruriai királyokig (Lucamones urbe Arretii) fölmenő ősnemzetségére, melyben ezen úr mindig büszkélkedik. — Non ante ver. I. mer. cado) Lene merum alatt gyönge, szende, azaz: könnyü italu, jóféle ó bort érti; ellenkezője: durum, acre, asperum vinum. A cadux (kanta) azon, többnyire cserép és szükszáju, de öblös edény, melyben a már elszórt bor beszurkolva s pecsé t) Maecenasz characterét lásd elig avatottan kifejtve a m. t. társaság által Pesten 1833-ban kiadott Horatiusz Levelei czimű derék könyvben. Költem , poéma, mint kell-e/H, folyam, tart-o m stb. Költemény — fictio, figmentum. Költelem vagy költészet , poesis.