Gyula és Vidéke, 1921. július-december (1. évfolyam, 74-152. szám)

1921-07-01 / 74. szám

I. évfolyam [UNK] 74. szám. Ára 2 K. Téritek, 192L Julius U POLITIKAI LAP Előfizetési ár: Negyed évre 50 K. Egyes szám ára va­sárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. Nyílttér soronkint 5 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla­­utca 9 szám. Telefon 134 sz. Megjelenik kedden, pén­teken és vasárnap reggel. Sírva vígad a magyar, igy tartja a példaszó, így mu­tatja a valóság is. Búbánatát, szivet sza­kasztó keserűségét borba, nótába fojtja. Rendjén van ez igy, elvégre magyarok vagyunk s örülni és búsulni is magyarul tudunk. Nem is tud a világnak semmi­féle nációja olyan gyönyörűen, olyan úri módon mulatni mint a magyar. Persze tükörbetörés és lövöldözés nélkül. Hanem most különös időket élünk. Végzetesen elrontottuk a dolgunkat. Négy esztendeig csodálatos hősiességgel kitar­tottunk a szenvedések és nélkülözések minden képzeletet meghaladó megpró­báltatásai között s aztán minden józan­ságunkat elvesztve, elindultunk azon az uton, melyre fajtánktól és gondolkozá­sunktól teljesen idegen bérencek és lel­kiismeretlen kalandorok csalogattak. Elin­dultunk a lidércfény után, s belejutottunk abba az ingoványba, a melyben elvesz­tettük ezer­éves országunkat, nemzeti létünk feltételeit, s mindazt, ami a ma­gyar szívnek kedves. Ebben a szerencsétlen helyzetünkben bár tudván tudjuk, hogy boldogulásunkat csak önmagunktól, a mi munkánktól, az összetartásból, a kölcsönös megértésből fakadó békességtől várhatjuk, nem hagy­hatjuk teljesen figyelmen kívül a győzők­nek, az antantnak a rólunk alkotott véle­ményét sem. Bármily kevésre becsüljük is az antant jóindulatát, míg az országra abból csak a legparányibb jó is szár­­mazhatik, nem szabad azt mesterségesen elhárítani. Értesüléseink szerint a közeli napokban fog Magyarországra megérkezni az antant úgynevezett jóvátételi bizottsága, mely igen fontos kérdésekben van hivatva a nagykövetek tanácsának véleményt és ja­vaslatot adni. Ezek a javaslatok épúgy lehetnek ránk nézve kedvezők, mint ked­vezőtlenek. A jóvátételi bizottság személyesen kíván meggyőződni az ország jelenlegi közál­lapotairól, s e célból felkeresi a városo­kat, községeket, a közhivatalokat, sőt esetleg a magánosokat is. Mindenesetre nyitott szemmel fognak járni köztünk s bizonyára semmi se kerüli ki a figyelmü­ket, ami az ő szempontjukból fontos és lényeges. Itt van a jóvátétel kérdése. A milliár­­dok özönét követelik tőlünk jóvátétel cí­mén, holott éppen elegendő jóvátétel volna az, hogy elvették országunk két­harmadát és a lakosság több mint felét. Pénzügyminiszterünk kijelentette, hogy ha az antant jóindulatú méltányossággal nem mérsékeli jóvátételi követelését, úgy biztos az államcsőd, az összeroppanás. Hiszen az ingatlan vagyonváltság is oly kibírha­tatlanul magasra van tervezve, hogy leg­jelesebb közgazdászaink szerint megvaló­síthatatlan. Pedig az ingatlan vagyonvált­ság ekkora arányára éppen az ország egyensúlya, életképessége miatt volna szükség. Semmi okunk sincs tehát a vigasságra, mert hiszen nyakig benne vagyunk a bajban. Mégis azt látjuk, hogy egyik bál és egyéb mulatság a másikat követi, hogy nem tudunk kikászálódni az örökös mu­latozásból. Mi persze azt mondjuk erre, hogy sírva vigad a magyar. De a felüle­tes idegen, aki nem érti a magyar nép­lelket, aki nem képes felfogni, hogy sírva is lehet vigadni, az azt gondolja, hogy itt minden fenékig tejfel, hogy itt a jólét­ben úsznak az emberek. Mert a nyomor­nak, a nélkülözésnek, a nincsetlenségnek a jelenléte nem üti úgy meg az idegen fülét, mint a mulatozásé, a tivornyázó jókedvé. Nemsokára itt lesz az antant jóvátételi bizottsága. Jól gondoljuk meg mekkora károkat „okozhatunk sírva vigadásunkkal ennek a szerencsétlen országnak, ha a nyomorúsággal teljes valóságot elpalás­toljuk, s a nem is jóindulatú idegeneket félrevezetjük az egymást érő mulatságok, bankettek stb. rendezésével. Most a gyász­nak és a munkának van itt az ideje, s ha munkánkat jól végeztük, önmagától le fog hullani a gyászlepel, s akkor mu­lathatunk istenigazában, magyarosan. Merénylet a s*erfe régens ellen, Belgrádi junius 30. Tegnap délelőtt negyed tizenkettőkor midőn a régensherceg az eskütétel után az alkotmányozó ülés házából visszatért, egy ember merényletet kísérelt meg ellene. A merénylő a közmunkaügyi minisztérium harmadik emeletéről bombát vetett az utcára abban a pillanatban, mikor az épület előtt elrobogott a hintó, melyben a régensherceg és Pasics miniszterelnök ült. A bomba esés közben robbant fel s így az uralkodó herceg és a miniszter­­elnök sértetlen maradt. A robbanás következtében két királyi gárdista, négy gya­logos katona és négy civil ember sebesült meg. A merénylőt a rendőrök a helyszínen elfogták s kihallgatása közben azt állapították meg, hogy törökkanizsai születésű és újvidéki illetőségű s a bemondott Pazojev név hamis, igazi neve Trotzk s ismert kommunista agitátor. Ezek után őszintén bevallotta, hogy csak azért jött Belgrádba, hogy a merényletet elkövesse, melyre elvi meggyőződése késztette. Megmotozáskor három bombát és egy revolvert találtak nála. A nemzetgyűlésből. A nemzetgyűlés mai ülésén a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadták. Szabó József az iskoláztatás kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot ismertette és elfogadásra ajánlotta. Elsőnek Cserti József szólott a javaslathoz. Hangoztatta, hogy nem a középiskolákat, hanem a népiskolákat kell szaporítani. Szerinte a zsidókérdést nem kurzussal, hanem a közoktatás fejlesztésével lehet megoldani. Gerencsér István szerint az 1868. évi XXXVIII. t. c. a falusi nép műveltségé­nek emelése céljából okvetlen módosítandó. A békeszerződés folytán állami nép­iskoláinknak több mint felét elvesztettük. A tanyai gyerekek iskolázásáról minden körülmények között gondoskodni kell s ennek a terhét az viselje, aki a szülőket dolgoztatja. Az alföldön számos olyan major van, hol 30—40 tanköteles gyerek nő fel iskola nélkül. A javaslatot ő is elfogadja. Budapest, június 30. Csak viszonteladóknak! L 95 20—17 Udvari (1 la pilseni) Góliát Maláta (1 la Salvator)SOR palackozva békebeli minőségben kapható az Első Magyar Részvény Serfőzde főraktárában, Weisz Mór és Társa cégnél, Gyulán.

Next