Gyula és Vidéke, 1921. július-december (1. évfolyam, 74-152. szám)
1921-07-01 / 74. szám
I. évfolyam [UNK] 74. szám. Ára 2 K. Téritek, 192L Julius U POLITIKAI LAP Előfizetési ár: Negyed évre 50 K. Egyes szám ára vasárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. Nyílttér soronkint 5 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Bélautca 9 szám. Telefon 134 sz. Megjelenik kedden, pénteken és vasárnap reggel. Sírva vígad a magyar, igy tartja a példaszó, így mutatja a valóság is. Búbánatát, szivet szakasztó keserűségét borba, nótába fojtja. Rendjén van ez igy, elvégre magyarok vagyunk s örülni és búsulni is magyarul tudunk. Nem is tud a világnak semmiféle nációja olyan gyönyörűen, olyan úri módon mulatni mint a magyar. Persze tükörbetörés és lövöldözés nélkül. Hanem most különös időket élünk. Végzetesen elrontottuk a dolgunkat. Négy esztendeig csodálatos hősiességgel kitartottunk a szenvedések és nélkülözések minden képzeletet meghaladó megpróbáltatásai között s aztán minden józanságunkat elvesztve, elindultunk azon az uton, melyre fajtánktól és gondolkozásunktól teljesen idegen bérencek és lelkiismeretlen kalandorok csalogattak. Elindultunk a lidércfény után, s belejutottunk abba az ingoványba, a melyben elvesztettük ezeréves országunkat, nemzeti létünk feltételeit, s mindazt, ami a magyar szívnek kedves. Ebben a szerencsétlen helyzetünkben bár tudván tudjuk, hogy boldogulásunkat csak önmagunktól, a mi munkánktól, az összetartásból, a kölcsönös megértésből fakadó békességtől várhatjuk, nem hagyhatjuk teljesen figyelmen kívül a győzőknek, az antantnak a rólunk alkotott véleményét sem. Bármily kevésre becsüljük is az antant jóindulatát, míg az országra abból csak a legparányibb jó is származhatik, nem szabad azt mesterségesen elhárítani. Értesüléseink szerint a közeli napokban fog Magyarországra megérkezni az antant úgynevezett jóvátételi bizottsága, mely igen fontos kérdésekben van hivatva a nagykövetek tanácsának véleményt és javaslatot adni. Ezek a javaslatok épúgy lehetnek ránk nézve kedvezők, mint kedvezőtlenek. A jóvátételi bizottság személyesen kíván meggyőződni az ország jelenlegi közállapotairól, s e célból felkeresi a városokat, községeket, a közhivatalokat, sőt esetleg a magánosokat is. Mindenesetre nyitott szemmel fognak járni köztünk s bizonyára semmi se kerüli ki a figyelmüket, ami az ő szempontjukból fontos és lényeges. Itt van a jóvátétel kérdése. A milliárdok özönét követelik tőlünk jóvátétel címén, holott éppen elegendő jóvátétel volna az, hogy elvették országunk kétharmadát és a lakosság több mint felét. Pénzügyminiszterünk kijelentette, hogy ha az antant jóindulatú méltányossággal nem mérsékeli jóvátételi követelését, úgy biztos az államcsőd, az összeroppanás. Hiszen az ingatlan vagyonváltság is oly kibírhatatlanul magasra van tervezve, hogy legjelesebb közgazdászaink szerint megvalósíthatatlan. Pedig az ingatlan vagyonváltság ekkora arányára éppen az ország egyensúlya, életképessége miatt volna szükség. Semmi okunk sincs tehát a vigasságra, mert hiszen nyakig benne vagyunk a bajban. Mégis azt látjuk, hogy egyik bál és egyéb mulatság a másikat követi, hogy nem tudunk kikászálódni az örökös mulatozásból. Mi persze azt mondjuk erre, hogy sírva vigad a magyar. De a felületes idegen, aki nem érti a magyar néplelket, aki nem képes felfogni, hogy sírva is lehet vigadni, az azt gondolja, hogy itt minden fenékig tejfel, hogy itt a jólétben úsznak az emberek. Mert a nyomornak, a nélkülözésnek, a nincsetlenségnek a jelenléte nem üti úgy meg az idegen fülét, mint a mulatozásé, a tivornyázó jókedvé. Nemsokára itt lesz az antant jóvátételi bizottsága. Jól gondoljuk meg mekkora károkat „okozhatunk sírva vigadásunkkal ennek a szerencsétlen országnak, ha a nyomorúsággal teljes valóságot elpalástoljuk, s a nem is jóindulatú idegeneket félrevezetjük az egymást érő mulatságok, bankettek stb. rendezésével. Most a gyásznak és a munkának van itt az ideje, s ha munkánkat jól végeztük, önmagától le fog hullani a gyászlepel, s akkor mulathatunk istenigazában, magyarosan. Merénylet a s*erfe régens ellen, Belgrádi junius 30. Tegnap délelőtt negyed tizenkettőkor midőn a régensherceg az eskütétel után az alkotmányozó ülés házából visszatért, egy ember merényletet kísérelt meg ellene. A merénylő a közmunkaügyi minisztérium harmadik emeletéről bombát vetett az utcára abban a pillanatban, mikor az épület előtt elrobogott a hintó, melyben a régensherceg és Pasics miniszterelnök ült. A bomba esés közben robbant fel s így az uralkodó herceg és a miniszterelnök sértetlen maradt. A robbanás következtében két királyi gárdista, négy gyalogos katona és négy civil ember sebesült meg. A merénylőt a rendőrök a helyszínen elfogták s kihallgatása közben azt állapították meg, hogy törökkanizsai születésű és újvidéki illetőségű s a bemondott Pazojev név hamis, igazi neve Trotzk s ismert kommunista agitátor. Ezek után őszintén bevallotta, hogy csak azért jött Belgrádba, hogy a merényletet elkövesse, melyre elvi meggyőződése késztette. Megmotozáskor három bombát és egy revolvert találtak nála. A nemzetgyűlésből. A nemzetgyűlés mai ülésén a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadták. Szabó József az iskoláztatás kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot ismertette és elfogadásra ajánlotta. Elsőnek Cserti József szólott a javaslathoz. Hangoztatta, hogy nem a középiskolákat, hanem a népiskolákat kell szaporítani. Szerinte a zsidókérdést nem kurzussal, hanem a közoktatás fejlesztésével lehet megoldani. Gerencsér István szerint az 1868. évi XXXVIII. t. c. a falusi nép műveltségének emelése céljából okvetlen módosítandó. A békeszerződés folytán állami népiskoláinknak több mint felét elvesztettük. A tanyai gyerekek iskolázásáról minden körülmények között gondoskodni kell s ennek a terhét az viselje, aki a szülőket dolgoztatja. Az alföldön számos olyan major van, hol 30—40 tanköteles gyerek nő fel iskola nélkül. A javaslatot ő is elfogadja. Budapest, június 30. Csak viszonteladóknak! L 95 20—17 Udvari (1 la pilseni) Góliát Maláta (1 la Salvator)SOR palackozva békebeli minőségben kapható az Első Magyar Részvény Serfőzde főraktárában, Weisz Mór és Társa cégnél, Gyulán.