Haditechnikai Szemle 2. (1957)

Rácz Elemér - Varga László: Gázsugárhajtású vadászrepülőgépek legkedvezőbb emelkedése

RÁCZ ELEMÉR A JIÍSZ. TUD. KANDIDÁTUSA, EGYET. TANÁR VARGA LÁSZLÓ OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK, EGYET. TANÁRSEGÉD A repülőgépek emelkedő repülésével kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen módon, azaz különböző magasságokban milyen pályamenti (repülési) sebességet tartva jut fel a repülőgép legrövidebb idő alatt bizonyos magasságra. Ez a legkedvezőbb emelkedés — amelyet tehát a Vf (H) (V a repülési sebesség, 11 a magasság) összefüggés fejez ki — nyilván olyképpen valósítható meg, ha a gép minden közbenső magasságban az ott elérhető legnagyobb emelkedési sebességgel repül. Az emelkedési sebességet stacionárius repülésben a következő ismert képlet adja meg: ahol w az emelkedési sebesség (m/sec), Nr a rendelkezésre álló (hajtómű szolgáltatta) teljesítmény (mkg/sec), Nsz a vízszintes repüléshez szükséges teljesítmény (mkg/sec), Pp a hajtómű tolóereje (kg), X a repülőgép légellenállása (kg), végül G a repülőgép súlya (kg). Az (1) összefüggés tehát azt fejezi ki, hogy a gép emelkedésekor a teljesítménytöbblet végez munkát a nehézségi erő ellenében. Mivel adott repülőgép rendelkezésre álló és szükséges teljesítménye a gép repülési sebességétől és a repülési magasságtól függ, a legnagyobb emelkedési sebességet, s ezzel a legkedvezőbb emelkedési viszonyokat azáltal érhetjük el, ha minden magasságban meghatározzuk a gépnek azt a haladási sebességét, amelyen az említett teljesítmények különbsége a legnagyobb. A stacionárius vízszintes repüléshez szükséges, valamint a rendelkezésre álló teljesítmények sebességgel való változását a Penaud-diagramm ábrázolja. Az 1. ábra dugattyús motorral felszerelt repülőgép (a), valamint a gázsugárhajtású gép (b) ismert Penaud-diagrammját szemlélteti az indikált sebesség függvényében különböző ma- Gázsugárhajtású vadászrepülőgépek legkedvezőbb emelkedése . H›Hf › H2 * Hgs H›Hf›H2›HC3 ábra Nr — NSz (Pp — X) T7 w = —-------— = —------A- Vín G G ' '