Haditechnikai Szemle 11. (1977)
1977 / 1. szám - A rádiólokátor technika várható fejlesztési irányai
haditechnikai szemle A rádiólokátor technika várható fejlesztési irányai A rádióelektronika területén különösen az utóbbi évtizedben tapasztalt gyors fejlődés következtében a rádiólokátor-technika fejlesztési ütemének gyorsulása is várható. A rádiólokátor-technika fejlesztése során feltételezhető technikai megoldások ismeretében már megkezdhető a rádiólokátorokat üzemeltető szakemberek felkészítése, továbbképzése, a jövendő üzemeltetők oktatásának megszervezése, az alkatrészgyártás, a javítás előkészítése. A fejlesztést befolyásoló tényezők bonyolultsága és sokasága miatt nem lehet pontosan meghatározni a várható rádiólokátor típusokat és paramétereiket. Mégis a kapcsolatos tudományágak és technika fejlettségi szintjének, valamint a rádiólokáció jelenlegi helyzetének és múltbeli fejlődési ütemének ismeretében többé-kevésbé megjósolhatók a jövő rádiólokátorai. Főbb követelmények A fejlesztés irányait döntően a rádiólokátorokkal szemben támasztott követelmények szabják meg. A követelményeket viszont a felderítendő objektumok jellege és a felderítés körülményei határozzák meg. A légvédelmi rakéta és vadászrepülő csapatok részére a megsemmisítendő légicél adatait a repülési magasságtól függően néhány száz km távolságról kellene megadni. Ezt a követelményt alacsonyan repülő célok esetén a legnehezebb teljesíteni. A mikrohullámú frekvencia tartományban üzemelő rádiólokátorok a kisugárzott elektromágneses hullámok egyenesvonalú terjedése következtében, a Föld görbültsége miatt csak a rádióhorizont távolságáig képesek a célt felderíteni. Az 1. ábra szerint az optikai látóhatár és a rádiólokátor látóhatára egybeesik. Az optikai látóhatáron túl (A pont) a rádiólokátor csak azokat a célokat látja, amelyek a látóvonal felett vannak. Ha az antenna magassága (hf) és a cél magassága (hf) ismert (2. ábra), akkor meghatározható az a legnagyobb távolság (Do) ameddig a rádiólokátor a célt látja, így pl. 64 km-es cél magasságnál, 4 m-es antennamagasságnál a rádióhorizont távolsága legfeljebb 37 km és ez megközelítőleg sem elégíti ki a követelményeket. A fenti adatok ideális sík terepre vonatkoztak. A valóságos terep eltérése az ideálistól, a kiemelkedő helyi tereptárgyak további követelményeket támasztanak az alacsonyan repülő célok felderítésével szemben. A nagymagasságú (30 km feletti), kis hatásos keresztmetszetű (‰1-= 0,3 m2), nagysebességű (v~3000 km/h) gyorsan manőverező célok ugyancsak fokozott követelményeket támasztanak a rádiólokátorokkal szemben. A nagy sebesség miatt a célok csak néhány percig tartózkodnak a rádiólokátor felderítési hatótávolságán belül, ezért növelni kellene a hatótávolságot, ez azonban a kis hatásos keresztmetszet miatt nehézségekbe ütközik. A nagy magasság következtében nő a holttölcsér sugara, s ez tovább csökkenti a felderítésre rendelkezésre álló időt. Alacsonyan repülő célok felderítésének követelményéből adódik, hogy elsősorban az antenna magasság növelésével, továbbá a mozgócél szelekció tökéletesítésével növelhető a rádióhorizont. Az antennamagasság növelésének módja föld-levegő típusú rádiólokátorok esetén a magasantennák (30-50 m) alkalmazása, valamint negatív hajlásszögű antennák magaslaton való elhelyezése. Ez a módszer azonban még mindig nem biztosítja a követelt felderítési távolságot. A probléma további megoldására léggömbön, helikopteren, vagy repülőgépen elhelyezett levegő-föld típusú rádiólokátorok kikísérletezése folyik. A mozgócél szelektálás eddig ismert megoldásain kívül a középfrekvenciás fésűs szűrők terjedtek el, melyek a fésű fogai közötti frekvenciatartományban jelentkező zajt és zavart nem erősítik fel. Maximális hatótávolság számítása A nagymagasságú és nagysebességű légicélok által meghatározott követelmények kielégítésére, a holttölcsér sugara 2. ábra: A rádiólokátor látóhatárának számítása 1. ábra: Rádiólokátor horizont