Haditechnika 45. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hajdú Ferenc: 90 éve alapították a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézetet
Dr. Hajdú Ferenc 90 éve alapították a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézetet A mohácsi csatavesztés után a magyar vezetésnek közel 400 évig nem volt lehetősége önálló államszervezet kialakítására. Mint Európa összes fejlett országában az osztrák uralkodó elit is felismerte, hogy a hadsereg harcértéke nem emelhető tovább a létszám és az izomerő növelésével, ehhez a tudomány újdonságainak alkalmazására van szükség. Kezdetben a tüzérség és az erődítés volt az a két terület, ami kivívta, hogy az uralkodó önálló szervezetet hozott létre, melynek célja a hadsereg ellátásának és műszaki fejlesztésének megoldása volt. 1869- ben már Műszaki és Adminisztratív Bizottság néven egy egységes szervezetet hoztak létre, ahol a tüzérségi gyújtók tervezésétől a katonalovak ablakjának átvételéig intézték a hadsereg ellátásának kérdéseit. Az első világháború kitöréséig a hadsereg ellátmányának átvételét működtető szervezetet és a kutatóhelyeket is különválasztották. A szárazföldi eszközök fejlesztése Wiener Neustadtban maradt, a haditengerészeti kutatások Polában, a légügyi fejlesztések Fischamendben történtek. Az intézetekben magyar fejlesztők is dolgoztak, de ezekről pontos nyilvántartások nem maradtak fenn. A Kriegsarchive iratai között maximum annyi található, hogy a Monarchián belül valaki a Magyar Királyság állampolgára volt-e. Ilyen szakirodalmi tévedés például a ROMFELL páncélautó fejlesztőit magyarnak tartani. Bár Fellner Simon magyar volt, de Branko Romanic horvát származású volt, és nem beszélt magyarul. Hasonló a helyzet a PKZ helikopterek fejlesztőinél is. Petróczy István ezredes, aki több érdekes műszaki találmányt készített, mint a fischamendi Repülőarzenál parancsnoka részt vett a kötött helikopterek fejlesztésében. Valószínűleg a katonai-műszaki követelményeket fogalmazta meg, míg dr. Kármán Tódor főhadnagy az elméleti számításokat és terveket készítette. A gyakorlati építőmunkát Budapesten végezte Vilém Zurovec cseh mérnök, akit a nácik éppen hazafisága és Csehszlovák államot szolgáló tervei miatt „tettek el láb alól”. Polában is dolgoztak magyarok. Például Tihanyi Kálmán, aki később a televíziózás úttörőjeként szerzett hírnevet, az Monarchia haditengerészetének torpedóinak fejlesztésén és szárazföldi aknákon munkálkodott. Az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgárai zaklatott évszázadunkban többször változtattak úgy állampolgárságot, hogy nem hagyták el falujukat, így nemzeti hovatartozásukat zömében csak „önbevallásuk” alapján lehet megállapítani. A technikatörténészek egy része méltánytalanul alábecsüli azokat a katona mérnököket, akik különböző híres találmányok létrejöttében közreműködtek. Dr. Kármán Tódor, aki híressé tette a PKZ helikoptereket, egyenrangú félnek ismerte el a fejlesztésben Petróczy István hmtk. ezredest. Dr. Kármán már, mint a NATO kutatás-fejlesztési szervezetének (AGARD, később RTO) alapítója fogalmazta meg, sajnos már angolul, a tudomány és a katonák közötti kapcsolatot. „Scientific results cannot be used efficiently by soldiers who have no understanding them and scientists cannot produce results useful for warfare without understanding of the operations. ” Megállapítása szerint a katonák tudományos ismereteire és a tudósok hadműveleti ismereteire egyszerre van szükség az eredményes haditechnikai fejlesztésekhez. Nem ez a felismerés hozta létre a Magyar Királyi Fonvéd Haditechnikai Intézetet, hanem az a törvényszerűség, amit dr. Kármán Tódor is megfogalmazott. A haditechnikai kérdésekkel foglalkozó intézetek létrejöttének mozgatórugója az volt, hogy a vezetők felismerték, a műszaki fölény mind támadásban, mind védelemben megsokszorozza az erők harcértékét. Ehhez hoztak létre olyan szervezetet, ahol a katonai és mérnöki tudományokban egyaránt járatos, szakmai függetlenséget bíró, az állam és szakma iránt feltétlen lojális szakembereket gyűjtöttek össze. Elsődleges volt a hazai fejlesztés, hiszen csak ez biztosít kizárólagosságot a harctéren és extraprofitot a gazdaság számára. Elengedhetetlen a szaktudás az átvételek során, hiszen mind a külföldi, mind a hazai beszerzéseknél fontos tudni, hogy tényleg a kívánt minőséget kapja-e a hadsereg. Ezért azok az intézetek, ahol az új hadianyagokat tervezték, készítették, tanulmányozták, vizsgálták, a nemzeti önállóságnak egy-egy pillérei voltak. Tudták ezt a trianoni békediktátum szerzői is, akiknek nem csak az 1. ábra. Puskagránát kísérlet 1950-ben 2. ábra. LRB T-1 lokátor sorozatgyártott példánya