Hadtudomány 2. (1992)

1992 / 1. szám - Ács Tibor: 1848 márciusa és a honvédelem

Ács Tibor 1848 márciusa és a honvédelem Emlékezetünkben kitörülhetetlenül él 1848 márciusa, amely a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás legszükségesebb vívmányainak megteremtésével új korsza­kot nyitott Magyarország történetében. A magyarság nemzeti és polgári vívmányai védelmében száznegyvennégy esztendeje kezdődött nagy történelmi vállalkozása olyan gyökeresen új honvédelmi rendszert hozott létre, amely az 1848—49-es sza­badságharc alatt sikeresen kiállta a nehéz katonai próbát. A nemzet honvédelmét és honvédseregét csak két abszolusztikus nagyhatalom — az osztrák és az orosz — katonai túlereje tudta nem kis nehézséggel legyőzni. Ebben a heroikus küzdelemben tagadhatatlan szerepet játszottak a magyar hadtudomány eredményei is. Az önálló magyar hadügy és nemzeti honvédelem megalapozásához jelentő­sen hozzájárultak a reformkori hadtudományi kutatások és publikációk; 1848 már­ciusa pedig megnyitotta az utat a magyar hadtudomány továbbfejlődése és a kato­nai szaksajtó előtt. Az 1848—49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc másfél esztendeje alatt — a viharos hadiesemények ellenére — számosan foglalkoz­tak hadtudományi kérdésekkel. A szakemberek arra törekedtek, hogy a korabeli hadtudomány teljesítményeit felhasználva kielégítsék a nemzeti honvédelem igé­nyeit és a hadügy szükségleteit. hadtudomány ismert és kevésbé ismert magyar művelői 1848 márciusától tol­lal és karddal szolgálták a nemzet honvédelmét. Ezt bizonyítják a Magyar Tu­dományos Akadémia katonatagjai: Mészáros Lázár levelező tag, első hadügyminisz­terként és honvéd altábornagyként; Kiss Károly rendes tag, az Országos Nemzet­őrseregi Haditanács, majd a Hadügyminisztérium osztályfőnökeként és honvéd ez­redesként; Korponay János levelező tag, Batthyány miniszterelnök katonai titkára­ként, majd a hadügyminisztérium osztályfőnökeként és honvéd ezredesként; Kállay Ferenc rendes tag a legfelsőbb hadi törvényszék bírájaként és honvéd őrnagyként; a beteg Szontagh Gusztáv rendes tag, aki egy nemzetőrszázad parancsnokaként te­vékenykedett; és a levelező tagságáról lemondó neves műszaki szakember, Mártony Károly vezérőrnagy, őt csak a halála akadályozta meg, hogy Pétervárad várparancs­nokaként működjön. De ezt példázzák az Akadémián kívül tevékenykedő katonai szakírók is, mint Gál Sándor honvéd vezérőrnagy, Czecz József honvéd vezérőrnagy, Mack József honvéd tüzér alezredes és mások. Folytathatnánk a sort további ismert és kevésbé ismert személyiségekkel, akik­

Next