Néplap, 1948. május (5. évfolyam, 100-121. szám)

1948-05-01 / 100. szám

ét Én is szaladtam 1930-ban a rendőrlovak patkói elől —­ mondja Kalocsai Vilmos próbarendőr, aki most társaival együtt lelkesen készül május­­ ünneplésére — Bizonyára tudják a tiszt urak, m­iért kérettem önöket. Már csak egy hét választ el bennünket a „piszkosok” megmozdulásától. Meg kell beszélünk terveinket. . — Parancsára tanácsos úr! Mi, hazafias érzésű rendőrtisztek, min­dig tudisi, mi a kötelességünk kormányzó urunkkal és a kormány­nyal szemben. — Ezt vártam Önöktől. Tehát nézzük. Varsányi és Szabó fogal­mazó urak az értelmiségi csopor­tok közé fognak menni. Ha egye­temi ifjak és „jobb” körökből va­lók is résztvesznek a május else­jei felvonuláson úgy megkísérlik rábeszéléssel eltanácsolni őket. Ve­lük szemben erőszakot alkalmazni semmiesetre sem szabad. A belügy­miniszter úr őméltósága sem ven­né tőlünk jónéven. Vitéz Kiss és vitéz Csáky kapitány urak és a hozzájuk beosztott négy felügyelő úr a munkásnegyedeket fogja el­lenőrizni. Megtanulták még a „Nemzeti Hadseregben” és a „Prónay különítményben”, hogy prolikat nem kell kiméri! A legkisebb agressziónál, vagy el­lenkezésnél parancsot adnak a le­génységnek a fegyverhasználatra. — Csupán arra kívánom még felhívni az urak figyelmét, hogy a készültségnek már a május elsejét megelőző estét az utcán kell tölte­ni. Azt hiszem megértettek? — Parancsára! — tisztelegtek feszes vigyázzban az elegáns ru­hás rendőrtisztek és szétszéledtek a megbeszélésről. Mindegyik meg­tette a „szükséges” óvóintézkedést, hogy a munkásság ünnepét, a vö­rös május elsejét megakadályozzák. Az ország fővárosában, ahol a munkásság szíve lüktetett a sok­ezres létszámú gyárakban, május elsejét megelőző este özönlöttek az Angolparkba. Amíg ezt is meg­tiltották. A felvonulásokból lassan már csak kirándulások lettek a­­közeli hegyekbe. De a rendőrség mindenütt nyomában volt a dolgo­zóknak. Nótaszóval, munkásdallal az ajkukon mentek be a kommu­nisták a „központi ügyeletre” ahol letörölték a mosolyt az arcukról. De nem volt másként Debrecen­ben sem. Titokban gyülekezhettek csak a „Margitéban hogy lopva, osonva, rendőrt kerül­ve jussanak ki a Nagyerdőre szó­noklatot hallgatni, munkásdalokat énekelni. A rendőrség nem ismert tréfát. Szabó Gyula rendőrtanácsos sokért nem adta, ha egy prolit megkínoztathatott... Pedig drága volt akkor is a munkásvér. Csak a Horthy pribékeknek nem. A tőke rendjét, a bankok biztonságát kel­lett szolgálni. És szolgálták is szív­vel. Tudták, hogy létük függ tőle. — Én is részt vettem a munkás­­mozgalmakban. Szaladtam a rendőr­lovak patkói elől 1930-ban. Tudom mit jelentett, ha mint szállítómun­kást a rendőrség elfogott. S most magam is rendőregyenruhában va­gyok — mondja Kalocsai Vilmos próbarendőr a debreceni Rendőr­­tanosztály laktanyájában. De már nem az a rendőrség! Itt már mi, munkások és parasztok ▼agyunk túlsúlyban. Tisztek is, legénység is. Ki merné összehasonlítani ezt a Tanosztályt azzal a vérszomjas bandával, mely Horthyék alatt a népet elnyomta, hogy urait és el­tartóit híven kiszolgálja? "talán megengedték volna Zsigri Antal békésszentandrási földmunkásnak, aki a 10­-es vörös gyalogezredben szolgált 1919-ben, hogy a rendre vigyázzon? Vagy talán úgy nevel­ték a rendőrújoncokat, hogy — mint itt, Nyíri László rendőr­mes­­ter — a falra rajzolhatta volna a felírásokat: „Próbarendőr és mi­­niszter egyenrangú félként küzd a nép boldogulásáért”. No, még ezt: „Tudásod növeli értékedet.” Legke­vésbé pedig, ami így szól: „Előre a szocializmusért!” A kultúrterem falain az egész emberiség és benne a társadalom fejlődése is fel van rajzolva. Az ősök éppúgy, mint a feudalizmus. Ahogy a földbirtokos mulat, míg a paraszt magát, meg asszonyát fogja az eke elé. Ott van emléke­zetül a potrohos bankár és vértizzasztó gyáros is, aki régen a Nyíri László féle hajógyári és vasbentonszerelő munkások béréből lopta el a maga profitját, hogy Abbáziába, vagy a Riviérára tetjék neki, meg a barát­nőjének nyaralásra. Ezek a törzs­őrmesterek­­nem felejtik el, hogy milyen utat tettek meg eddig. De a fejükbe vésik az újoncok is. Ko­vács Dániel 23 éves nyírm­ed­­gyesi parasztfiú már nem azt ta­nulja, hogy karhatalmi készültség esetén még az anyjába is belelőj­jön. Vagy a­ munkásság ellen for­dítsa fegyverét.­.. O­rpaga is résztvesz sokezer társával együtt a munkásság fel­vonulásában. Együtt menetelnek ma a május ünnepén, a munka ün­nepén­ a Péterfián. Együtt azokkal, akiket védenek, akiknek biztonsá­­­gát őrzik a többi hétköznapokon: a magyar, a debreceni dolgozókkal Még a konyha sem marad ma ott­hon. A Nagyerdőn lesz a főzés is. Hosszú évek szokása volt Deb­recenben, hogy május elsején a munkásság a Nagyerdőn ünnepelt és a rendőrök lesben álltak. Ma is mindketten ott lesznek. Azzal a különbséggel, hogy nem lesz ül­döző és nem lesz üldözött. A rend­őrség eggyé vált a dolgozókkal. Belőlük lettek. Mint törzsből a ko­rona. VÉG LÁSZLÓ m DOBJA EL ócska KALAPJAI olcsón ú­jjáalakítja KALAPIPAR Széchenyi­­utca 7.­­Udvarban HOTEL ASTORIA BUDAPEST / Újonnan felszerelve ISO szoba, minden modern komforttal teljesen üzemben MÉRSÉKEL­T ARAK! A debreceniek kedvelt szállodájai ­SSZANTÚLI NÉPLAP Debrecen és Hajdú megye dolgozói üdvözlik a „Tiszántúli Néplap"-ot Május elseje mindig kiemelkedő nap volt az öntudatos dolgozók számára. Debrecen és Hajdú megye munkássága, parasztsága és haladó értelmisége kétszeresen örül ennek a nap­nak: ma jelent meg elő­ször a Magyar Dolgozók Pártjának új lapja: a „Tiszántúli Néplap”. Egy pariba tömörültek a dolgozók megszűnt közöttük mindenfajta egyenetlenség, természetes tehát, hogy meg kellett születnie a dolgo­zók egységes lapjának is. . . Balogh Endre vagongyári munkás — A Vagongyár munkássága­ sokáig megpróbálták szétszakítani a jobboldali szociáldemokraták. Ez a kommunisták és a baloldali szo­­­ciáldemokraták jó munkája követ­keztében meghiúsult. Ma már min­den vagongyári dolgozó, — még azok is, akiket a jobboldaliak ideig-óráig megtévesztettek, — örül az egységes munkáspárt, a Magyar Dolgozók Párt­ja megszü­letésének. Hogyne örülnénk tehát annak­, hogy végre egységes lesz a lapunk is. A Vagongyár dolgo­zói sok sikert kívánnak a■ „Tiszán­­túli Néplap“ szerkesztőségének, kiadóhivatalának és nyomdai mun­kásságának. F­ilsip György FÉKOSz vezető — Mi földmunkások öröme, üd­vözöljük az új munkássajtót, a „Tiszántúli Néplap”-ot. Véget ér ezzel az áldatlan vetélkedés a két újságunk között. De nekünk is jobb, mert egy újságot kell csak megvegyünk. Eddig megvettem mindkettőt, ezentúl a „Tiszántúli Néplap” képviseli a munkásságot és a parasztságot. Ezért jó mun­kát kívánunk neki! Dr. Törő Imre egyetemi tanár — Az a véleményem, hogy a dolgozók új lapjának, a „Tiszántúli Nép­lap’’-nak rendszeresen kell fog­lalkozni a tudományos kérdésekkel. Egyetemi városban egy nagy pub­licitású lapnak kézben kell tartani a debreceni vonatkozású tudomá­nyos megmozdulásokat és kísérle­teket. A népszerű riportokban is­mertett tudományos kísérletek nem sekélyesítik el a tudományos mun­kát, hanem inkább felkeltik a kö­zönség érdeklődését iránta. Ezenkí­vül számítunk arra, hogy a tudo­mányos intézetek problémáit to­vábbra is napirenden tartja mint eddig a „Néplap” és segít annak a­­széles rétegnek napi gondjait is megoldani, mely az egyetemen do­­gozik. vében meleg szeretettel üdvözlöm a május elsején megindult lapun­kat, a „Tiszántúli Néplap”-ot. Kovács József egyeld újgazda — Nemcsak én, hanem az egész falu örömmel fogadja az egyesülés hírét. Én ugyan csak a „Nép­­lappot, olvastam, de sokszor­ bosz­­szankodtam, hogyha hallottam va­lami rosszat a „Tiszántúli Népsza­­vá”-ról. örülök ennek az egyesü­lésnek, mert tudjuk, hogy ezen az Úton is­ közelebb kerül a paraszt­­társadalom és a munkásosztály, örömmel üdvözlöm az új munkás­lapot, a parasztság lapját, a „Ti­szántúli Néplap”-ot. Kobzos Irén, a Gabonairoda vezetője — Valamikor nem a „Nép­­lap“-ot, olvastam. De őszinte meg­győződésemnek engedtem, amikor hónapokkal ezelőtt csatlakoztam ahhoz a parthoz, amely a városi alkalmazottak érdekében is a leg­többet tette. Sok gonddal küzdő kisemberekből tevődik össze a vá­rosháza másfélezer dolgozója. Bí­zunk abban ,hogy a „Tiszántúli Néplap“ kiáll érdekünkben és be­bizonyítja a nagyközönségnek, hogy mi mindenben a felek ügyei­nek intézését tartjuk legelső köte­lességünknek. Magunk is közülök valók vagyunk és csak a múlt rendszer igyekezett olyan közigaz­gatást kiépíteni,­­ mely a­ népet semmibe veszi. Mi új közhivatali szellemet valósítunk meg. Ebben tegyen segítségünkre a dolgozók lapja. Győrffy Albert kiskereskedő — Valljuk be őszintén: a kiske­reskedő társadalom egy része még mindig nem találta meg végleges helyét a népi demokráciában. Ter­mészetesen a kiskereskedők na­gyobb része már tudja, hogy a mi helyünk csakis a dolgozók hatal­m­as táborában tehet, hiszen mi is munkánkkal keressük meg a ke­nyerünket. Amíg a munkásosztály­nak két pártja volt s ezek a pár­tok igen gyakran nem értették meg egymást, addig ez a belső harc nem gyakorolt nagy vonzerőt a kiskereskedőkre. Ennek az idő­nek azonban vége és a Magyar Dolgozók Pártjának megalakulása a kiskereskedők eddig még inga­­dozó csoportját is beállítja a népi demokrácia híveinek táborába. Biz­tos vagyok benne, hogy a „Tiszán­túli Néplap” nagy segítséget nyújt nekünk a kiskereskedők átnevelé­­sében. Hadnagy Ferenc kisiparos . A kisiparosok örömmel üd­vözlik a Magyar Dolgozók Pár­­ját és annak lapját: „ ,,Tiszántúli Néplap“-ot. Az elmúlt időben sok bajt okoztak a jobboldali szociál­demokraták iparos vonalon is, hogy a peyerista Antalffyról és társairól ne is beszéljünk. Ma már a kisiparosság nagy része elfordít­t azoktól, akik helytelen irányba akarták terelni. A ,,Tiszántúli Néplap”, amely éppen a dolgozók mai hatalmas ünnepén jele­nik meg először, a kisiparosok lapja is lesz. Ezt kérjük és el is várjuk tőle. Biztosak vagyunk abban, hogy a dolgozók új lapjától min­den támogatást megkapunk- Kökényes­ Gábor dohánygyári munkás — Mi, dohánygyári szociáldemo­krata dolgozók, legalább is na­gyobb részünk annak idején elszo­­morodva figyeltük a múltban a Szabó-Ménes-Vacsi-Kállai-féle klikk garázdálkodását pártunk debreceni szerkezetében. Még szerencse, hogy az új egységes lap szociál­demokrata elődje, a „Tiszántúli Népszava” az utóbbi hónapokban gyakran ellenszegült a jobboldali törekvéseknek és a baloldali szo­ciáldemokraták véleményét fejezte ki. Most már megszűnt minden­fajta civódás dolgozó és dolgozó között. Így a Magyar Dolgozók Pártja dohánygyári szervezete ne­ P. B. Shelley Dal Anglia férfiúihoz Angol ugraszt, mért, aratsz, ha földeden rab maradsz? Biil­lakács, mért szősz utáli zsarnokodnak díszruhát? Mért vagy szolga, őr, cseled, ha nem őrzői, csak herét, s nem szolgálsz, csak véredet, ki felnyalja véredet? Van-e házad, van-e nőd, balzsamod és pihenőd, kapsz-e zsoldokapsz e bért kínodért és könnyedért? Aratsz, s hol az aratás? "» Izzadsz, s ágyad, farakás; győznek ők — s tiéd a harc, kardot fensz — s övék a kard. Brit méhecske mért gyüjtsz mézet, Arass: s tartsd meg te a lisztet, mért kovácsolsz kardot, vérté', dolgozz, s töltsd be te a tisztet­, hogy, míg szörnyű terhed hordod, harcolj, s győztes légy magad, otthon üljön renyhe lordod? rend ki szabjad, s védd magad. IS40 ívlAJUó 1. Spicliket ki­sid az angol kormány­­ a gyárakba a munkások megfigyelésére Még az angol liberális lapo­k­ is felháborodva írnak arról, hogy a Scotland Yard emberei állandó megfigyelés alatt tartják a gyá­rakban a „gyanús elemeket”. Az angol kormány felemelte a Scotland Yard és a katonai titkos­szolgálat létszámát és spicliket helyeztek el a munkásság ellen­őrzésére az üzemekben. A munkásság ennek ellenére baloldali titkárokat,­­üzemi bizal­miakat választ meg. A sandyi mezőgazdasági munkások egy­hangúlag újra megválasztották kommunista titkárukat. Kirkby­­ben a munkások élesen tiltakoz­tak a kommunistaellenes uszítás miatt és kijelentették: „Olyan titkárokat választunk, akiknek múltja biztosítékot nyújt arra, hogy határozottan, eredménye­sen és becsületesen szállnak síkra a munkásérdekekért.'’ A vasutasok szakszervezetének kommunistapárti főtitkárát újra megválasztották, noha hat ellen­­jelöltje volt. Mindez mutatja, hogy hiába alkalmaz az angol kormány Gestapo-módszereket, semmiféle terrorral nem tudja a munkástömegeket a becsületes, baloldali vezetőktől eltávolítani. női tavaszi k­a­b­á­t­o­k, ballonok, átlátszó kabátok Sz Á­STI PIAG-UTCA 33. SZÁM V 4*. vif v Széchenyi-utca sarok

Next