Hajdú-Bihari Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-13 / 293. szám

Ö^m&L éJUt fi magyar zeneművészek megújhodásairól Kodály Zoltán Debrecenbe jön Hétfőn délben érkezik Deb­recenbe Kodály Zoltán. Pár napot itt tölt a zeneművésze­ti szakiskola vendégeként, meglátogatja a GÖCS ve­­gyesekarát, a zenei általános iskolát, elbeszélget a debre­ceni kórusvezetőkkel és részt vesz a tiszteletére rendezett hangversenyeken. A felszabadulás előtti sok régi keserűség, meg nem ér­tés után most a szocializmus építésének korában kezde­nek már megvalósulni a ke­­dályi célkitűzések . — Útban vagyunk és le­hetőségei is megvannak most már, hogy a tömegeket, a népet a zenei műveltség szintjére emeljük. — Az iskolákban és zene­iskolákban a kodályi zenepe­dagógia módszerével végzik a zenei alapvetést a zenepe­dagógusok százai, ezrei. — A szocializmus építésé­nek kora adta meg a lehet­ő­séget a népi kultúra, a népi zenéből fakadó új magyar műzene mind nagyobb és nagyobb kiteljesedésére. Is­kolai, ifjúsági, valamint fel­nőtt énekkaraink, továbbá zenekaraink és azok műso­rai bizonyítják mindezeket. Mai életükből következik, hogy Kodály nem magános már. Együtt él és dolgozik a magyar zene munkásaival, a magyar kórusmozgalom éne­keseivel, dalosaival ! Az ősz mester állandóan figyeli a vidéki élet eredményeit és változásait, s tanítgatja és segíti a vidéki zenei élet munkásait., A hétfő esti hangverseny mutat valamit. Azt, hogy máris tettünk lépést ebben az irányban. A karagyi klub kórus­estjén szereplő ének­karok a debreceni dalosok sóik százait (talán ezreket) képviselik, s a közelmúltban alakult GÖCS Vepreskiar szereplése azt is jelzi, hogy Debrecenben új lendületet kapott az éneklő mozgalom, s mind szélesebb körben si­kerül hangzóvá tenni a „né­ma berkeket” — üzemekben és iskolákban egyaránt A műsorban szerepel Kodály Béke-dal és Békesség óhajtás című kórusműve, valamint a felszabadulás előtti utolsó időkben (1944-ben) írt Missa Brevis. • Hazáink felszabadulása 15. évfordulójának küszöbén a Kodály életútját jelző év­szá­mokból különösen sokra ér­tékeljük az 1905-ös esztendőt. Ekkor indult el Kodály nép­dalgyűjtő útjára. Fontos dá­tum népzenei, zenetudományi és zeneszerzési szempontból, mert a népdalon keresztül kezdődött meg igazán : Ko­dálynak a néppel való talál­kozása. Bátran állíthatjuk, hogy életművének megalko­tásához ez a lépés hozzátar­tozott, hogy ez a találkozás döntötte el lényegében mun­kásságának további irányát. A népzenével való foglalko­zás megadná az alapot a ma­gyar zeneművészet megúj­hodására, a magyar nemzeti zeneművészet megteremtésé­re. (Ez utóbbiért különösen sokat harcolt Kodály, s már a zeneakadémiai évek alatt összeütközésbe került zene­szerzés tanárával.) Valójában még ma is csak sejtjük mé­reteit és jelentőségét Kodály és Bartók ez irányú munkás­ságának. Kodály nem vált magános­sá, hogy a nép zeneszerző­jévé, egy ország zenetudósává és a magyar ifjúság zenei nevelőjévé vált. Elég csak arra gondolnunk, hogy a századfordulón — a világ ze­nei országútiéin — hány ze­nész elszakadt népétől, gyö­kerétől s társtalanná vált. Kodályt megóvta ettől a nép­pel való találkozása. Ezen túl pedig lehetővé tette számlá­ra, hogy mélyen megértse sa­ját népeinek nagy sorsfordu­lóját, s hogy zenéjében for­radalmian, nagy művészi erő­vel fejezze ki korát. Ezért nyitott ez a találkozás új kor­szakot a magyar zenetörté­­nelemben. Csodálkozva olvasunk Ko­nak küzdelmes évtizedeiről ? Arról, hogy az úri Magyaror­szág Bartók és Kodály zené­jét nem értette meg és le­nézte ? Nincs csodálkozni va­ló rajta ! Az úri Magyaror­szág a nép küzdelmeit sem ismerte el jogosnak, s a nép vágyait sem ismerte s nem értette. A kodályi zene szá­mára a megértést leghama­rabb az ifjúsággal és a mun­kás énekkari mozgalommal való találkozás hozta. Gon­doljunk csak a Felszállott a páva című kórusműre, ame­lyet a munkások oly szere­tettel énekeltek s amelyet az akkori urak betiltottak. * úgy mondják, hogy Ko­dályt a Schneider Fáni éneklése indította el a gyer­mekkórusok komponál­ásának útján. Lehet. Nagyobb erőt kell sejtenünk e heroikus munka mögött : a magyar zenei anyanyelv megteremté­sének a vágyát,­ amely is­mét az 1905-ös elindulásiban, a népzene megismerésében gyö­kerezik. Az első gyermekkó­rusok gyöngyszemei a ma­gyar kórusirodalomnak és mentesek a számukra idegen német „zenei kultúra” szem­léletétől, a Liedertafeltől. És nemcsak szerkezetében és hangjában m­ás ez a kórus­­muzsika. Magában rejti a nagy célt : a felnövő gyer­mekeken keresztül az ének­léssel, az énekes muzsika megszerettetésével a tömegek zenei műveltsége kifejleszté­sének egyik hatalmas eszkö­zét ! A nagy felismerés után nem is volt és nem is lehe­tett megállás. Fejlődő kórus­­mozgalmunkra és felnőtt kó­rusainkra is gondolt Kodály , s egymás után születtek meg további gyermekkórusai, va­lamint nagy vegyeskari és férfikari művei. Csak most — évtizedek múltán — látjuk, hogy Kodály ez irányú tevé­kenysége mily sokat segített zenei nevelésünk alapjainak lerakásánál és társadalmi, zenei műveltségünk kiszéle­sítésénél. Hogy milyen kincs van a kezünkben, azt az el­múlt két évben tett nyugati útjainkon láttuk : a nyugati világ előtt ismeretlen a mienkhez hasonló ifjúsági kórusirodalom, valamint cél-,­jában és távlatában a mien­kéhez hasonlóan megterve­zett és kiterjesztett zenepe­dagógia. Felszabadulásunk óta kul­turális életünkben nagy vál­tozások történtek és óriási eredményeket értünk el. Sze­münk előtt teremtődtek meg a művelődési élet vidéki góc­pontjai és napról napra mind­jobban elmosódtak a határok a művelődési központoktól távol eső helyek és a közpon­tok között. Ez a zenei műve­lődés területére is vonatkozik. Eősze László így ír erről — Kodály munkásságát méltat­va : „Kodály megérhette, hogy elveit, melyeket pályája ele­jén meghirdetett s melyekért fél évszázadon át dolgozott, a magyar zenei nevelés alap­jának ismerik el. Munkásságának forradalmi­­sága, hogy népét — viszony­lag rövid idő alatt — kiemel­te a zenei analfabétizmusból. Képes volt erre, mert korán felismerte, hogy a legsürgő­sebb teendő az alapok lera­kása , az óvodai, az iskolai énektanítás megreformálása és széleskörű énekkari moz­galom szervezése. Sokrétű tevékenysége egész szellemi életünkben érezteti jótékony hatását. Ennek ered­ményeképpen vallhatjuk ma büszkén : a zene már nem a kevesek, a kiválasztottak elő­joga, a zene mindenkié!“ Most, amikor Debrecen és a megye zenekedvelői és a zeneművészeti szakiskola ne­vében sok szeretettel kö­szöntjük a közénk érkező Ko­dály Zoltánt, kívánjuk, hogy évről évre mind nagyobb eredményeit lássa annak a munkának, amely Debrecen­ben a n­ép­zenekultúra, a ko­­dály—bartóki zeneművészet terjesztése, a tömegek zenei műveltségének minél nagyobb kiterjesztése érdekében törté­nik. GULYÁS GYÖRGY Céljaiért a mentorország MAGYAR FILM Gyalog a mennyországba című új magyar film előadá­sára nem sok bizalommal ül­tünk le. De be kell vallani, hogy csalódtunk, s hozzáte­hetjük, kellemesen csalódtunk a filmben. Mai fiatalokról, szerelem­ről, házasságról, felelősségtu­datról, mai problémákról szól a történet. Vera és Imre két budapesti fiatal most indul az életbe. Vera színésznő. Imre végzős vegyész. Mindkettő­­jü­knek megvannak a vágyai. V­i-\\ . ii— xv- — xv — w-Vera játszani akar, sok, sok szerepet. Imre a tehetséges fiatal vegyész kutatni akar újabb felfedezéseket, ered­ményeket elérni — mert „csak alkotva érdemes élni”. Imrét, aki az egyetemen szeretne maradni, vidéi ku­tató laboratóriumba küldik, úgy érzi vége az életnek, a szerelemnek. Visszamegy Pestre és lemond álmairól, kutatásról, komoly tudomá­nyos munkáról s egy külke­reskedelmi céghez megy az Zoltán is igen jól alakította Imre szerepét, vívódását és­­ magáratalálását. ( S igazgató titkárának, m­ együtt maradhat feleségével. Az állást jól fizetik, lakást kapnak ... s mégsem boldo­gok ... Hogy miért ? Mert nem azt teszik, amire vágy­nak, Vera nem kap szerepe­ket, Imre hivatalnok.... így indul a történet, aztán a két fiatal megtalálja élet­célját, az egyik a Déryné szín­háznál, a másik a vidéki la­boratóriumban és egyben megtalálják az egymáshoz ve­zető utat is. , A történet kedves, szórak­­koztató és komoly tanulság­gal is szolgál. A pénz, s lát­­­­szólagos siker, még a sok kül­­­­földi út sem ad egész boldog­ságot. Mint ahogy Imrét sem­­ tudta kielégíteni, ha az első­­ időkben elragadtatással is be­szélt a ragyogó lehetőségek­­­­ről. Csak a hivatásból végzett­­ munka adja meg a kiegyen- s súlyozottságot, csak akkor le­­­­het boldog az ember. Kicsit­­ szól ez a film a mai egyete-­­ met végzett fiatalokhoz is,­­ akik olyan nehezen hagyják * el a várost. Pedig könnyű si-s kerek még nem adják meg a boldogságot, s aki igazán sze­­­­reti hivatását, még ha nehe- I zebb körülmények között is I dolgozik, mégis elégedett, I mert munkájában megtalálja I az élet értelmét. . A film két főszereplője fcő-s­zül elsősorban Törőcsik Mari nevét kell említenünk. Ezér­­t színben játszik ez a fiatal I művésznő. Vera, a kedves, vi­dám, szertelen és mégis ko­­­­moly hivatástudattal és já­­t­­ékszenvedéllyel Rendelkező­­ fiatal színésznő szerepét nem ő is játssza, hanem átéli. Tele i­s van derűvel, játékossággal, emellett komoly felelősségtu­dattal. Törőcsik Mari kiváló­­ alakítást nyújtott. Latinovics " Természetesen a film nem hibátlan. Itt elsősorban az­­ alakok megrajzolásában lát-­ tunk hibát. Erzsi alakja ugyan — Krencsei Mariann igen jó ábrázolásában — világos és­­ egyértelmű, ő az a fiatal, aki­­ a könnyű életért, az autóért, pénzért és jómódért lemond­t álmairól. S bár a film utal rá, , hogy megpróbál ezzel az élet-­­ tel, s a szerelem nélküli há- i­zassággal szakítani — nem ’’’ vagyunk benne bizonyosak, hogy lesz-e elég bátorsága eh­hez. Erzsi alakja tehát vilá­gos. Vannak még ilyen fiata­lok. Reméljük Erzsi nem lesz gyáva, szakít ezzel az élettel. A férje Bittera Géza alakja — akit Básti Lajos játszik ki­válóan — egészen különös. Nem tudja az ember hova te­gye. Az első pillanatra az a gondolata, hogy kerül ide ez a kapitalista igazgató. — Mert ez a Bittera sokkal inkább valami tőkés vállalkozó, mint külkereskedelmi vállalati igazgató a magyar népi de­mokráciában. Ezt a megálla­pítást nem a külsejéből, nem az autójából szűrtük le, ha­nem a légkörből, amit árasz­tott az egész iroda, a lakás, a megnyilvánulásai. Aztán itt van a másik prob­léma. Imre alighogy elhelyez­kedik, alig van ott egy ideje, máris remek lakáshoz jutott. Ilyen hirtelen nemcsak re­mek, egészen modern lakáshoz jutni, s mellesleg azonnal gyö­nyörű, új bútorokkal beren­dezkedni — nem lehet. Ezek dramaturgiai hibák, szerintünk — s egy kicsit rontják a darab hitelességét. A rendező Fehér Imre régi ismerősünk, sikeres, jó filme­ket, köztük a Bakaruh Jan című filmnek is a rendezője. Most is jó filmet alkotott, bár ezekre a hibákra felfigyelhe­tett volna. A szereplők közül hadd em­lítsük meg Bihari József me­legszívű, kissé nyershangú professzorát, valamint Avar István, markáns András ala­kítását. Herczenik Miklós képei szé­pek, s volt néhány ragyogó felvétele. Petrovics Emil ze­néje és Bágya András tánc­dalai fülbemászóak.­­ (KE.) VARROGATÓ / Holló László vázlatkönyvéből Filmművészet és realizmus A szocialista országok film­művészete az új társadalmat szolgálja s legfőbb feladatá­nak mindenkor azt tekinti, hogy az élet legnagyobb kér­déseire adjon feleletet, hogy hús-vér alakokat vigyen vá­szonra, hogy hatni tudjon a­ legszélesebb tömegekre, a film nézőire. A realizmus te­hát — amellett, hogy alkotó­­művészeink számára a kísér­letezés lehetősége is biztosí­tott — alapvető követelmény. Az elv helyességéről minden­nél szebben beszél a legjobb Nyugaton kétféle i­rányra, harcol egymással a filmmű­vészetben : az egyik az élet konfliktusait tárja fel és minden lakkozás nélkül a ka­pitalista valóság bemutatá­sára törekszik — a másik el­kendőzi a társadalmi problé­mákat, tendenciózusan „álom­­világot“ teremt s csak a jó storyt, a látványosságot te­kinti mindenhatónak. Ez az utóbbi a „fehér telefonok” filmművészete. Fehér telefon szinte nincs is az életben, mégis mindig láthatjuk azok­ban a filmekben, melyekben frakkos urak és ragyogó ru­hákban pompázó hölgyek szerelmi kalandjai bonyolód­nak. Ezeken a filmkockákon, hamis, torz, kafundált világ jelenik meg, melynek nem sok köze van a valósághoz. Ilyen filmek ma is szép számmal készülnek a kapi­talista stúdiókban. De a ver­sengésből, mely a realizmus igényével készített művek és a kommersz termékek között folyik, ma már egyre gyak­rabban kerülnek ki győzte­sen­ a becsületes, igaz szán­dékkal készített művészi al­kotások. Olaszországban elsősorban Rosselini,­­Vittorio de Sica, alkotások világsikere (Száll­nak a darvak, Csillagok, Kör­hinta, Csatorna stbb.). Ami nálunk természetes — Nyugaton egyáltalán nem az. Georges Sadoul, a Chaplin­­könyve és filmtörténete ré­vén hazánkban is ismert francia filmkritikus érdekes cikket írt e kérdésről a Szovjetszkij Ekran c. szovjet filmművészeti lap novemberi számába. Tanulságos megál­lapításait az alábbiakban fog­lalhatjuk össze. A két legnagyobb tőkés filmgyár­tó államban, Japán­ban és az Egyesült Államok­ban is születtek érdekes, hi­teles, maradandó alkotások. Az amerikai realista filmek a televíziós kísérletek folyta­tásaként születtek meg (Marty, Piknik, Fényes esküvő, Ti­zenkét dühös ember). Japán­ban a legégetőbb kérdések­ről , az atomháború szörnyű örökségéről, a prostitúcióról forgattak filmeket (Hirosima gyermekei, A szégyen utcája, És mégis élünk). A francia „új hullámról“ szólva, Sadoul megállapítja, hogy az — furcsa para­doxon — tulajdonképpen nem is létezik. Korban, világné­zetben, művészi felfogásban ugyanis lényegesen különböz­nek egymástól az „új hullám” alkotói : szinte nincs is kö­zös jelelmző vonásuk, hacsak az nem, hogy együttes erővel munkálkodtak az 1956—57-ben hullámvölgybe került francia filmművészet fellendítésén. A mostanában készült filmek De Santis, Pietro Germi, Cas­­tellani képviselték a hala­dást. A Róma nyílt város, (A csalóik, Hirosima, szerel­mem, Néger Orpheus, Uno­katestvérek, Négyszáz csapás) egyáltalán nem tökéletes al­kotások, egyik-másik eszmei szempontból is kifogásolható, de mindegyikben kifejezésre jut a bátorság, nagyotakarás, az eredetiség, az új atmoszfé­ra megteremtésének és a realizmus érvényre juttatá­sának igénye. Sadoul cikkéből mi is le­vonhatjuk a megfelelő tanul­ságokat. A felszabadulás előtt készített filmek a „tömegszó­rakoztatás“ hamis jelszavával, az igénytelenség jegyében születtek. A Talpalatnyi föld­del a megújhodott magyar filmművészet nemzetközi vi­szonylatban is maradandót alkotott. A fejlődés — mely­nek egy-egy láncszeme volt a Szakadék, a Körhinta, az­ Édes Anna, a Tegnap — re­méljük, a jövőben is töret­len lesz s a magyar filmek meggyőző erővel fogják hir­detni és bizonyítani a mi igazságunkat. (v. j.)­­ Biciklitolvajok, Reménység út­ja, Két krajcár reménység c. filmek a filmtörténet leg­szebb lapjain szerepelnek. Később újból előtérbe kerül­tek a látványos produkciók, csak — tempóra mutantur — álszociális mázzal vonták be azokat. A Cinecitta az ame­rikai tőke és szellem irányí­tása alá került És mi lett a tehetséges művészekkel ? De Santis nem rendezhetett fil­met, Visconti színpadi ren­dező lett Rosselini Indiába és Nyugat-Németországba tet­te át működése színhelyét, Vittorio de Sica nem tudta előteremteni a forgatáshoz szükséges anyagi alapot. Ezért került válságba az olasz filmművészet. Két irányzat Nyugaton Kevés a haladó film Hangversenynaptár December 14. (hétfő) Zene­barátok köre II. bérleti est­je. Közreműködik Mező Lász­ló (gordonka). Debreceni Ko­dály Kórus, vezényel Gulyás György, orgonán játszik Pongrácz Zoltán. Kodály mű­vek. (Egyetemi aula, este fél 8. Piros, kék és fekete bérle­tek). December 15. (kedd) A Ze­neművészeti Szakiskola Ko­dály estje, a mester jelenlé­tében. Közreműködik Kányá­­si József (oboa), P. Nagy Ilo­na (zongora), Andrássy Pál (hegedű), Bartha Zsolt (gor­donka), a Zeneművészeti Szakiskola zenekara, vezé­nyel Pongrácz Zoltán, a Debreceni Kodály Kórus, ve­zényel Gulyás György. Hän­del, Cimarosa, Debussy mű­vei. Kodály: Missa brevis. (Zeneművészeti Szakiskola. December 21. (hétfő) IV. bérleti nagyzenekari est, Deb­receni MÁV Filharmonikus Zenekar, vezényel Pongrácz Zoltán. Közreműködik Szesz­­tay Sári (zongora), a Debre­ceni Kodály Leánykar (kar­­igazgató Gulyás György). Műsoron: Kara Karajev: A hét szépség (magyarországi bemutató), Szokolay Sándor: Zongoraverseny (Debrecenben először), Liszt: Dante-szim­fónia (Debrecenben először). Egyetemi aula, este fél 8). TIT-HÍREK Két kibékíthetetlen ellenfél címmel tart előadást holnap, hétfőn délután 3 órakor Vass Miklós szakfelügyelő a Gör­dülőcsapágy-gyárban. Kulturált viselkedés cím­mel tart előadást Kövesi Er­zsébet holnap este 6 órakor a Nagy Sándor-telepi műve­lődési otthonban. A versmondás művészete címmel tart előadást dr. Nagy János kedden délután 5 órakor a ruhagyári műve­lődési otthonban. NAPLÓ, 1959. DEC. 13., VASÁRNAP

Next