Hajdú-Bihari Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

Az SZKP XXII. kongresszusának határozata Az SZKP XXII. kongreszszusának küldöttei kedden egyhangúlag határozatot hoztak az SZKP Központi Bizottságának beszámolójáról. A határozat rámutat, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa teljes egészében helyeselte az SZKP Központi Bizottságának politikai irányvonalát, valamint bel- és külpolitikai gyakorlati tevékenységét. Mint a határozat rámutat, „az események menete megerősíti pártunk elméleti következtetéseinek és politikai irányvonalának helyességét. Teljes diadalt aratott a XX. ■kongresszus irányvonala, amelyet maga az élet, a nép javáról való gondoskodás diktált, s amelyet lenini forradalmi alkotó szellem hatott át”. A XXII. kongresszus határozata megjegyzi, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzet meghatározó vonása a szocializmus, a demokrácia és a béke erőinek további világméretű növekedése”. ..Az élet igazolta pártunk külpolitikai irányvonalának, a háború elhárítására és a béke megszilárdítására irányuló vonalnak a helyességét. Ez az irányvonal megfelel a szovjet nép alapvető érdekeinek és minden országban elnyerte a békeszerető erők támogatását.” A kongresszus — mondja a határozat — nagyra értékeli a központi bizottság és a szovjet kormány külpolitikájának következetességét, rugalmasságát, és kezdeményező jellegét, osztatlanul helyesli azokat az intézkedéseket, amelyeket a nemzetközi politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítése céljából foganatosítottak. „Abban a tényben, hogy a háborút sikerült elhárítani és a szovjet emberek, valamint a többi ország népei a békés élet javait élvezhetik, annak a munkának fő eredményét kell látni, amelyet a központi bizottság a szovjet állam erejének növelése, a lenini külpolitika megvalósítása érdekében végzett. Ebben a tényben a szocialista országok testvérpártjai tevékenységének, a világ békeszerető erői aktivizálódásának eredményeit kell felismerni” — hangsúlyozza a határozat. A XXII. kongresszus hangsúlyozta, hogy „ma már nem az imperializmus, hanem a szocializmus határozza meg a világ fejlődésének fő irányát”. Teljes mértékben igazolódott a XX. kongresszusnak az a következtetése, hogy elkerülhetetlenül mélyül a kapitalizmus általános válsága. Az elmúlt években tovább gyengültek az imperializmus gazdasági, politikai és ideológiai pozíciói, még tovább élesedtek az imperializmus alapvető ellentmondásai, óriási arányokat öltött a munkásosztály forradalmi harca, a népek demokratikus és felszabadító mozgalma. A nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas csapásai alatt ténylegesen összeomlott a gyarmati rendszer. A szocialista forradalom fejlődésének formáiról és útjairól szólva a határozat hangsúlyozza, hogy a munkásosztály és élcsapata a marxista- leninista párt, békés módon igyekszik megvalósítani a szocialista forradalmat. „A jelenlegi körülmények között a munkásosztálynak élcsapata vezetésével számos kapitalista országban megvan a lehetősége, hogy munkás- és népi front, valamint a különböző pártok és társadalmi szervezetek megegyezésének és politikai együttműködésének egyéb lehetséges formái alapján egyesítse a nép többségét, s polgárháború nélkül megszerezze az államhatalmat és biztosítsa, hogy az alapvető termelési eszközök a nép kezébe menjenek át.” „A kommunizmus korunk legbefolyásosabb politikai erejévé vált” — mondja a határozat. A továbbiakban megállapítja : „A marxizmus—leninizmus diadala szempontjából döntő jelentőségű a kérlelhetetlen, következetes kétfrontos harc : a revizionizmus, mint főveszély ellen, valamint a dogmatizmus és a szektásség ellen. Az SZKP nemzetközi kötelességének tartja, hogy minden vonalon erősítse a nemzetközi kommunista mozgalom sziklaszilárd egységét, harcoljon mindenki ellen, aki az összes országok kommunistái egységének gyengítésével próbálkozik. Továbbra is le kell leplezni a korunkbeli revizionizmus elméletét és gyakorlatét. A korunkbeli revizionizmus a legtömörebben a jugoszláv kommunisták szövetségének programjában int kifejezésre.” nek meggyorsulása”. A szovjet ipari termelés az utolsó hat év folyamán közel 80 százalékkal nőtt. Sikeresen folyik a hétéves terv teljesítése. Az ipari termelés évi átlagos növekedése a hétéves terv első három évére előirányzott 8,3 százalék helyett ténylegesen eléri a 10 százalékot. Az első három tervév folyamán terven felül körülbelül 19 milliárd rubel ipari terméket állítottak elő a Szovjetunióban. A kongresszus megállapította, hogy a szovjet hadsereg felfegyverzése nukleáris rakétafegyverekkel teljesen befejeződött. „Népünk kezében a hatalmas haditechnika biztosan védelmezi a szocialista vívmányokat s a világbéke erősítésének ügyét” — állapítja meg a határozat. A sikeres megvalósulás útján halad az a feladat — mutat rá a határozat —, hogy az egy főre eső termelésben utolérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. A Szovjetunió már megelőzte a legfejlettebb tőkés országot, az Egyesült Államokat nemcsak a termelés növelésének ütemében, hanem a termelés évi abszolút növekedésében is. Jelenleg már több vasércet és szenet bányásznak, több kokszot, vasbetonépületelemet, állati zsiradékot, cukrot és sok más cikket gyártanak a Szovjetunióban, mint az Egyesült Államokban. „A hétéves terv teljesítése olyan szintre emeli a Szovjetunió gazdaságát, amelynek elérése után már nem sok időre van szükség, hogy az egy főre eső termelésben is túlszárnyalja az Egyesült Államokat. A szocializmus világtörténelmi jelentőségű győzelme lesz ez a kapitalizmus fölött.” A határozat elmondja, hogy a szovjet mezőgazdaság termelése öt év alatt, az előző ötéves időszakhoz képest 43 százalékkal emelkedett. Az utóbbi években az állam évente több mint hárommilliárd pad szemesterményt vásárolt fel. Korábban a felvásárolt mennyiség öt-,kétmilliárd pad körül mozgott. Szakadatlanul fokozódik a dolgozók anyagi jóléte. A munkások és az alkalmazottak reálbére (egy dolgozóra átszámítva) — a Szovjetunió nemzeti jövedelme növekedésének alapján — öt év leforgása alatt 27 százalékkal, a kolhozparasztok jövedelme pedig 33 százalékkal emelkedett. Belpolitikai területén egyebek között a következő igen fontos feladatok várnak megoldásra: Biztosítani kell a hétéves terv előirányzatainak teljesítését és túlteljesítését. Ez döntő jelentőségű lesz a kommunizmus anyagi és technikai alapjának megteremtése, a kapitalizmus békés gazdasági versenyben való legyőzése szempontjából: a további technikai fejlesztés alapján törekedni kell a munka termelékenységének általános növelésére az iparban, az építésben, a mezőgazdaságban, a szállításban; következetesen javítani kell a népgazdaság vezetésének szervező munkáját; az elkövetkező gabonafelvásárlást 4200 milló padra, a húsfelvásárlásrt 23 millió tonnára, a tejfelvásárlást 50 millió tornára kell növelni évente; biztosítani kell a nép árszínvonalának szakadatlan emelését; a kellő szinten be® tartani, minden vonatkozásiban erősíteni kell hazánknak a világbéke bástyájának védelem képességét, tökéletesíteni be® a szovjet hadsereg fegyverzetét; fejleszteni és tökéletesíteni kell a »szocialista társadalmi viszonyokat. „A kommunizmus anyagiműszaki alapjának megteremtése, a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztése, a kommunista társadalom embereinek kialakítása — ezek azok a legfontosabb feladatok, amelyek a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakában belpolitikái téren a párt előtt állnak.” A szocialista világrendszerről Mint a határozat a továbbiakban megjegyzi, a szocialista világrendszer a sikeres fejlődés útján halad, erősödik és az emberi társadalom haladásának meghatározó tényezőjévé válik. A kongreszszus helyeselte a központi bizottságnak és a szovjet kormánynak azt az irányvonalát, hogy szakadatlanul erősíteni kell a szocialista országoknak a proletár internacionalizmus, az egyenjogúság és az elvtársi kölcsönös segítség elvein alapuló gazdasági, politikai és kulturális együttműködését. A kongresszus külön kiemelte a központi bizottságnak azt a nagy és gyümölcsöző munkáját, amelyet az SZKP és a testvéri kommunista és munkáspártok együttműködésének fejlesztéséért és erősítéséért végzett a marxizmus—léninizmus alapján, s a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és összeforrottságának érdekében. „A kongresszus — mondja a határozat — erélyesen elutasítja az Albán Munkapárt vezetőinek az SZKP és annak lenini központi bizottsága ellen intézett alaptalan és rágalmazó támadásait. Az albán vezetők cselekedetei ellentétesek a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évitanácskozásainak nyilatkozataival és kiáltványaival és csakis szakadár cselekményeknek minősíthetők, amelyek célja a szocialista országok barátságának és öszszeforrottságának aláaknázása. Ezek a cselekmények az imperializmus kezére játszanak. Az SZKP XXII. kongresszusa azt a reményét fejezte ki, hogy az albán vezetők, ha valójában szívükön viselik népük érdekeit, s tényleg barátságban akarnak élni az SZKP-val és minden testvérpárttal, akkor feladják téves nézeteiket, s visszatérnek az összes szocialista országgal, a nemzetközi kommunista mozgalommal való egység és együttműködés útjára. „A szocialista tábor egységének további erősítése, hatalmának és védelmi képességének növelése a legfontosabb feladatok egyike marad”— mondja a határozat. A határozatban továbbá ez áll :„az egyes szocialista országok népgazdaságának fejlesztésére tett erőfeszítések összehangolása a gazdasági együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás erősítésére és bővítésére tett közös erőfeszítésekkel — ez a szocialista közösséghez tartozó valamenynyi ország, a szocialista világgazdaság további felvirágoztatásának és fellendítésének útja. majati-simu ——Ji NAPLÓ j1. oldal — 1961. november 2. A békés együttélésről A háború és béke kérdése továbbra is korunk legégetőbb problémája. A határozat ezzel kapcsolatban hangsúlyozza : „A jelenlegi körülmények között megnyílt az a távlat, hogy lehetséges a békés együttélés megvalósítása arra az egész időszakra, amelynek folyamán meg kell oldódniuk az emberiséget jelenleg megosztó társadalmi és politikai problémáknak. Afelé haladunk, hogy még a szocializmus teljes győzelme előtt, amikor még a világ egy részében fennmarad a kapitalizmus, felmerül a reális lehetősége annak, hogy kirekeszszük a világháborút a társadalom életéből.” A határozat egyúttal rámutat arra, hogy amíg imperializmus van, addigmegmarad az agresszív háborúk talaja is. A nemzetközi imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus, a világ békéjét fenyegető fő veszély. A nemzetközi imperializmus a legszörnyűbb gaztettre készül az emberiség ellen : termonukleáris világháborúra. „A kongresszus időszerűnek, helyesnek és szükségesnek tartja azokat az intézkedéseket, amelyeket a központi bizottság és a szovjet kormány hozott hazánk védelmi képességének további fokozására. Amíg vannak imperialista agresszorok, résen kell lenni, szárazon kell tartani a puskaport, tökéletesíteni kell a szocialista országok védelmét és fegyveres erőit.” A határozat hangsúlyozza, „a béke megszilárdításának ügye megköveteli a békés együttélés elveinek alapján a mélyen gyökerező nemzetközi problémák megoldását, elsősorban : az általános és teljes leszerelést ; a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzéssel ; a gyarmati iga végérvényes megszüntetését minden formájában és megnyilatkozásában, a függetlenségüket nemrég kivívott népek hatékony megsegítését , a második világháború maradványainak felszámolását, a békeszerződést Németországgal ; a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak érvényesítését az Egyesült Nemzetek Szervezetében; Egyesült Nemzetek Szervezete mechanizmusának lényeges megjavítását, az összes országok között a jó államközi kapcsolatok, a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését”. „A Szovjetunió Kommunista Pártja mindent megtesz, hogy a társadalmi haladás és a népek boldogsága fennkölt eszményeinek diadalra juttatása érdekében megőrizze és erősítse a békét s a népek barátságát.” • Az SZKP XXII. kongresszusa továbbra is szükségesnek tartja, megingathatatlanul és következetesen valóra váltani a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés együttélésének elvét, amely a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonala; a testvéri együtműködés és kölcsönös segítségnyújtás alapján fáradhatatlanul erősíteni a szocialista országok egységét, s hozzájárulni a szocialista világrendszer hatalmának megszilárdításához; minden erőfeszítést megtenni a világbékéért harcoló összes erők együttműködésének fejlesztéséért és elmélyítéséért; erősíteni a proleterszolidaritást a munkásosztállyal és az egész világ dolgozóival, s minden támogatást megadni az imperialista és gyarmati elnyomás ellen felszabadulásukért, illetve a függetlenségük megszilárdításáért harcoló népeknek; tágaibb körben kifejleszteni a nemzetközi üzleti kapcsolatokat, s a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést és kereskedelmet valamennyi országgal; tevékeny és rugalmas külpolitikát folytatni, tárgyalások útján törekedve a megérett nemzetközi problémák rendezésére, továbbá leleplezni az imperialista háborús gyújtogatók ármányait és mesterkedéseit és erősíteni a világbékét. A kommunizmus építéséről A határozat hangsúlyozza, hogy a „XX. pártkongresszust követő időszak fontos vonása a kommunista építés üteme A pártéletről A kongresszus megállapította, hogy „a beszámolóban felölelt időszakban a párt munkájának legfontosabb vonatkozása a pártélet lenini normáinak és a kollektív vezetés elveinek érvényesítése és továbbfejlesztése volt a párt- és az álami élet minden szintjén”. A szocializmus és a kommunizmus építése, az egész nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából óriási jelentősége volt annak, hogy a párt és központi bizottsága nyíltan és bátran elítélte Sztálin személyi kultuszát .A kongresszus — hangzik a határozat — teljesen helyesnek tartja és maradéktalanul jóváhagyja azokat a határozott intézkedéseket, amelyekkel a központi bizottság leleplezte és ideológiailag szétzúzta Molotov, Kaganovics, Malenkov, Bulgamyin, Pervubin, Szaburov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov pártellenes csoportját, amely szembehelyezkedett a XX. kongresszus által megjelölt lenini irányvonallal.” A pártellenes csoport frakcióé harca idején »súlyos hibákat követett el Vorosilov. A központi bizottság 1957 júniusában megtartott plénumán Vorosilov beismerte hibáit, elítélte a pártellenes csoport frakciós cselekedeteit, s ezzel bizonyos mértékben segítette a pártellenes szakadérok leleplezését. A határozat megjelöli az összes pártszervezetek feladatait a szervező és az ideológiai munka területén. A határozat befejező szavai így hangzanak: „A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is magasra emeli a marxizmus—leninizmus győzedelmes zászlaját, teljesíti internacionalista kötelességét valamennyi ország dolgozói iránt, minden erejét a nép érdekeiért, a nagy, történelmi cél eléréséért — a kommunista társadalom felépítéséért folyó harcnak szenteli. A parti ünnepélyesen kijelenti: a szovjet emberek mai nemzedéke a kommunizmusban főig étel!” (MTI Egy-két év alatt Magyarországon is befejeződik a szocializmus alapjainak építése — mondotta Kádár János elvtárs a moszkvai Vlagyimir Iljics Gépgyárban Moszkva (MTI) Az MTI különtudósítója jelenti: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, a Minisztertanács elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetője kedden délelőtt látogatást tett a moszkvai Vlagyimir Iljics Gépgyárban. Kádár János kíséretében volt Révész Gézi, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete és Usztyinov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Kádár János elvtársat elkísérte a látogatásra Semjon Birjukov, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság első elnökhelyettese, Ivan Szalimon, a Szovjet- Magyar Baráti Társaság titkára és Marija Fortusz őrnagy, akinek szerepe volt az Alba Regia című film alapjául szolgáló történetben. Kádár János moszkvai idő szerint pontban fél 10 órakor érkezett a gyárba, ahol Nyikolaj Suvalov igazgatóval és Nyikolaj Galkin üzemi párttitkárral az élükön a gyár vezetői fogadták. Ezt követően a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára a gyár előtti parkban megtekintette azt az emléktáblával megjelölt helyet, ahol 1918. augusztus 30-án Fanni Kaplan ellenforradalmárnő merényletet követett el Vlagyimir Iljics Lenin ellen. Nyikolaj Galkin a gyár emlékmúzeum szobáin végigkísérve Kádár János elvtársat, ismertette a hatalmas kombinát történetét. Felejthetelen epizódokat elevenített fel a munkáskollektíva Vagyimir Iljics Leninnel fenntartott kapcsolatairól, így a többi között elmondotta, hogy néhány nappal azután, hogy Lenin ellen a merényletet elkövették, a dolgozók fából készített emlékoszloppal jelölték meg azt a helyet. Lenin felgyógyulása után ellátogatott a gyárba és szemrehányást tett a munkásoknak az emlékoszlop felállításáért. Lenin szerénységére jellemző, hogy amikor a gyárat már róla nevezték el, a szovjet dolgozók nagy vezére a gyár kollektívájának címzett leveleit „a volt Mihalszon gyár kollektívájának” címezte. A gyár emlékmúzeumában egész sor magyar emléktárgy is látható. Itt van a többi között a Kismotor- és Gépgyár néhány ajándéka, a Szolnoki MÁV Javítóműhely KISZ- szervezetének zászlaja, egy fénykép, amely Kádár János elvtársat ábrázolja, amikor Sahov, a gyár igazgatóhelyettese 1960-ban magyarországi látogatása során átadta a magyar párt vezetőjének a gyár emlékjelvényét. Kádár János a gyár emlékmúzeumának megtekintése után üzemlátogatásra indult. A gyár megtekintése után Kádár János és Révész Géza a 20-as műhelybe sietett, amelynek nagy csarnokában több mint kétezer dolgozó nagy lelkesedéssel, tapssal és virágokkal fogadta a magyar portitóüldöttség tagjait. A tiszteletükre rendezett nagygyűlésen Kádár elvtárs beszédet mondott. Megköszönte a gyár kollektívájának a meghívást, a meleg fogadtatást és átadta a magyar munkásosztály, az egész dolgozó nép testvéri üdvözletét. Örömmel emlékezett meg arról, hogy a gyár kollektívája a Szovjet—Magyar Barátsági Társaság kollektív tagja. Ezt a tényt úgy értékelte, mint a népünk iránti szolidaritás legszebb kifejezését. A továbbiakban a XXI. kongresszus jelentőségét méltatta. Kijelentette, hogy ass a politika, amely ezen a kongresszuson kirajzolódott, a magyar kommunistáiknak is szívük szerint van, mert első marxizmus a leninizmus elveihez való szilárd ragaszkodás és a kommunizmus győzelmének politikája. Ezután arról tájékoztatta a gyár kollektíváját, hogy a magyar nép most a szocialista társadalom alapjai építésének befejezésén dolgozik, és egykét év múlva nálunk is elmondhatjuk, hogy befejeztük a szocialista társadalom alapjainak felépítését. Kádár elvtárs azzal fejtett be a viharos tapssal fogadott beszédét, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységének alapja a marxizmus—leninizmusához való hűség, az összeforrottság a magyar néppel és szovjet teatevére tükfed. (MTI)