Hajdú-Bihari Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

A zárszámadási közgyűlések már lényegében befejeződtek a megyé­ben. Készülnek vagy már el is ké­szültek a termelőszövetkezeti alap­szabályok, de még mindig van a tavaszi munkák megkezdéséig hát­ra egy nagy feladat: az ez évi ter­melési terveknek az elkészítése. A napokban a Derecskei Járási Tanács vezetőivel beszélgettünk a tervezésről, a tervkészítésről. — Nem tudjuk, hogy a megye más járásában mi a tapasztalat, de nálunk az, hogy a termelésre való felkészülés sokkal jobb, mint az előző esztendőkben bármikor volt — mondották. A „LEBONTOTT TERVEK” KORA A tervkészítés eddig a termelő­­szövetkezetekben egészen máskép­pen ment végbe, mint most, ebben az évben. A járási tanácsok meg­kapták a terveket, és — ahogyan mondani szokás — „lebontották” szövetkezetekre. A tanácsok tervez­ték meg, hogy ennek vagy annak a közös gazdaságnak mennyi hízott sertést, tejet és más árut kell érté­kesítenie, és ezt, ha hosszú alku­dozások után is, de a szövetkezetek „beépítették” termelési terveikbe. Vagy talán nem is helyes így fo­galmazni. Nem beépítették, hanem egyszerűen ez volt az alap, a ki­indulási pont, hogy ezeknek a kö­telező tervfeladatoknak hogyan te­gyenek eleget. Igaz, a tanácsok a „tervlebontásnál” messzemenően igyekeztek figyelembe venni min­den üzemnek az adottságait, lehe­tőségeit, de bizony ennek ellenére is előfordultak viták. Várták a szövetkezetek a tervet a járástól, és addig hozzá sem fog­tak a tervkészítéshez — nem is tudtak —, míg ezeket meg nem kapták. Más vonatkozásban is fö­lülről indult ki a tervezés. A já­rási tanácsok — a lehetőségek is­meretében — széjjelosztották a műtrágyát, a vetőmagot. Ahogy a keretszámokban megkapták, elosz­tották az egy évre ígért gépeket. És amikor minden megvolt, és elké­szült a szövetkezetben a terv, ak­kor a járásnál átnézték, megerő­sítették, elfogadták. ÖNÁLLÓAN Ez évtől kezdve azonban más a helyzet. A nagyobb önállóság, a vállalatszerű gazdálkodás megkö­veteli, hogy minden szövetkezet önállóan, maga készítse el a tervet, adottságainak legjobb ismeretében határozza meg feladatait. És ha ezt a közgyűlés elfogadta, akkor az már törvénnyé is vált, a szövetke­zeti gazdaság törvényévé. Nincse­nek kötelező előírások, szétosztható keretek — néhány különlegesen gyenge tsz-től eltekintve —, nem vizsgálja felül senki, jó-e a terv, benne van-e minden. A szövetke­zeti vezetők dolga lett ez és a ta­goké. Amilyen tervet készítenek, ahogyan meghatározzák a gazdaság fejlődését — és főleg ahogyan ezt végre is hajtják —, olyan lesz a gazdálkodás is, önállóan tervez­nek tehát saját adottságaiknak leg­jobb ismeretében, nem szól bele senki. Kétségtelenül igaz: a hosszú évek során kialakult másféle gyakorlat után új módon dolgozni, tervezni, önállóan dönteni a kérdések soka­ságában nem könnyű feladat. Sok­kal nagyobb a felelőssége minden vezetőnek, minden tsz-tagnak. Egy esetleges rosszabb, nem alaposan átgondolt tervezés után nincs kire és mire hivatkozni, egyedül csak saját magukra. És mi a tapasztalat — legalábbis ebben az egy járásban? A TAGSÁG VÉLEMÉNYÉRE TÁMASZKODVA Nem várnak semmit és senkit, megfontolva, nagyon átgondolva készítik önállóan a terveket. Na­gyon sok szövetkezetben már any­­nyira előrehaladtak, hogy a terv­tárgyaló közgyűléseket tartják, amelyeken talán sohasem tapasztalt aktivitás nyilvánul meg a tagság részéről. Érzik és tudják, hogy minden jó javaslatukra, elképzelé­sükre, ötletükre szükség van. Itt van például egy nagyon érdekes, említésre méltó dolog. A derecskei járás minden szövetkezetében min­den tag tudja már, mit fog dolgozni egész évben. A tervkészítés meg­kezdése előtt — a tagok saját ké­relmére — tisztázták, hogy egyik vagy másik növényféleség meg­műveléséből ki hogyan és mennyi­vel veszi ki részét, de még azt is, hogy hol van mód járulékos mun­kák végzésére, hogy teljesíteni tudják azt a munkanapmennyisé­get, amelyet a törvény előír annak érdekében, hogy beszámítson a nyugdíjba, az SZTK-juttatásokba. NEM ÖNFEJŰEN Lehet, hogy voltak szövetke­zetek, ahol úgy gondolták: önál­lóan gazdálkodunk, tervezünk, a munkánkba most már ne is szól­jon bele senki. A derecskei járás­ban ilyen példáról nem tudnak. Néhány szövetkezeti vezető meg is fogalmazta ezt valahogyan így: Az önállóság nem válhat önfejűséggé. Nem azt jelenti, hogy most már mindenkitől elszakadunk. A gazdag tapasztalatokkal, na­gyobb területet áttekintő és így ér­tékelni is jobban tudó járási ve­zetőktől most is kérnek segítséget, tanácsot, útmutatást a tervkészí­téshez. És ez nagyon jó, nagyon hasznos dolog. A járási tanács ve­zetői pedig azt mondják: nemcsak kötelességük a segítés, hanem ki­mondottan öröm is számukra, hogy eddigi munkájukkal rászolgáltak az ilyen irányú bizalomra. Hogy a tanácskérés milyen sokirányú, azt most felsorolni sem lehetne. Van, aki a sertéstenyésztés és -hizlalás fejlesztésének lehetősége után ér­deklődik, és ilyen irányú tanácsot kér. Megint mások, akik a kukori­catermesztésben szeretnének na­gyobbat előre lépni, arra kérnek tanácsot, hogy milyen fajtákat ves­senek, hogyan műveljék, milyen legyen az agrotechnikai eljárás. De bármi legyen is a kérelem, a ta­nács, a járási szakemberek kész­séggel és szívesen igyekeznek min­denki segítségére. És ezzel az önál­lóság egy cseppet sem csorbul, sőt igazán így helyes, a sok tapaszta­lat, szaktudás, gyakorlat, áttekintő készség így egészíti ki egymást. Ilyen alapos munka után pedig re­mélhetőleg az eredmény sem ma­rad el. R. B. Tervkészítés a derecskei járásban REJTŐ JENŐ: J­ecuserur ' MEty 26. Nem... Amíg nem tudja, mi van benne, addig na­gyon kell vigyázni. Tessék!... Egy katonát hoznak, rángatózik... Habzik a szája, véres foszlányok rezeg­nek minden hörgés után... Lefektetik. Az orvos álmo­san ugrik fel. Hideg tömlőt a fejére... De úgyis vé­ge... Valószínűleg tüdőembólia... Egy ér megpat­tant . . Arcát, kezét szürke por lepi. — Vége — motyogja a köpcös orvos, és sörtés, rö­vid nyakát töröli egy kendővel. Délután négyre elérik az első oázist. Hosszú fütty. Az ezredorvos sanda szemekkel nézi a kocsiban a makkegészséges katonát. — Kérem, főorvos úr — jelentkezett váratlanul —, szeretnék beállni a sorba, de parancsban van, hogy így utazzam. Nem adhatnám át a helyemet egy gyen­gébbnek? A vállsebem már igazán nem akadályoz. — Majd intézkedem — feleli nyájasan a főorvos. — Derék elhatározás... Azt hiszem, a hadnagy úr vállal­ja majd a felelősséget azért, hogy felcserélje a helyét egy gyengélkedővel. A hadnagy napiparancsba vette, hogy a teljesen fel­gyógyult 40-es közlegény helyét a kórházszekéren egy gyengélkedő vegye át, és a 40-es közlegényt szolgálat­tételre menetelő szakaszához vezényelték. Végre!... Galamb elindult, egyedül a ritkás pálmatörzsek kö­zött, hogy valamelyik nyugalmas helyen megnézze — 76 — a tárcát. A pálmakoronákon majmok visongtak, és megszámlálhatatlan kabóca zürrögött mindenfelé. — Megállj, bajtárs! — kiáltotta utána valaki. A gróf úr volt. Csak nem lesz megint valami aka­dály? — Mi az, méltóságos úr? — Ne csúfolj!... Tőled nem vártam el. Ez, ez... a többiekhez méltó. — Egész komolyan mondom, hogy ez nem csúfnév. Olyan előkelő vagy, öregem, hogy magam is azt hiszem, valami főúri családból származhatsz. — Hát a származásom... — A hosszúkás finom arc elkomorodott. — Szeretnék valamit mondani neked... Te más vagy, mint a többiek... A költőt is megérted, talán én is őszinte lehetek... Galamb kedve ellenére mondta: — Csak tessék... légy oly közlékeny, és mondj el mindent... bár most,... — Én lengyel vagyok, Lukowicéből származom . . . Tizenöt éves koromban feltaláltam egy gépet.. . — Nézd!... Rajtad látni, hogy nemes vér folyik az ereidben. Valld be, hogy megölted azt a nőt... vagy ismerd be őszintén, hogy elkártyáztad az ezred zsold­­ját mint gárdatiszt, szóval mondd el a hangosfilmedet, s feküdjünk le!... A gróf úr sóhajtott. Bánatosan megcsóválta a fejét, és felállt. — Nem. Mégsem mondom el.. . Neked sem . .. Ne haragudj!... — Igazán nem sértettél meg — felelte Galamb alig leplezett örömmel, és Spoliansky egy nagy sóhajjal el­ballagott a tábor irányába... Az egyik lábát kissé húz­ta maga után... Biceg vagy mi? Eh, nem fontos. Kiment az oázis széléig, ahol már por lepi a bokro­kat vastagon. A végtelen homoktenger, mintha valódi óceán volna, ezüstfehér színben terül el a holdfényben. Körülnézett. Messze volt mindenkitől. Egy későn nyugvó kakadu rikoltott, néhány béka kvartyolt a né­maságban, és nagyon távolról az arab tábor zümmögő énekkórusa szüremlett feléje. Egy tenyérnyi holdfény tűzött át a karcsú palmirák koronája között. Ez éppen alkalmas világítás ahhoz, — 77 — hogy olvasson. Elővette a tárcát. Egyszerű bőrtárca volt, amilyen milliószámra akad mindenfelé. A tárcá­ban sok mindenféle volt. Elsősorban tizenötezer frank papírpénz. Néhány nyugta, sok névjegy. Azután egy újságkivágás. Féloldalas hír bekeretezve vörös ceruzá­val: „Megrendítő családi dráma a nemrégen hazatért dr. Brétail házában. Tegnap este véres esemény színhelye volt Oran elő­kelő villanegyede, a Boulevard Bonaparte. Dr. Brétail agyonlőtte feleségét, Corot kapitányt és önmagát. Dr. Brétail nemrég tért haza a Niger vidékéről, ahova a szerencsétlenül járt Russel kutatót kísérte mint a nagy tudós titkára. Dr. Brétail hazatérése után feleségül vette a tragikusan elhunyt tudós özvegyét. A rend­kívül szép asszony valamikor énekesnő volt, és csak Russel kedvéért hagyta ott a színpadot. De Oranban, ahol Russelék nagy társadalmi életet éltek, még szere­pelt olykor a jótékonysági estélyeken az egykor ünne­pelt színésznő. Ilyenkor híres dalát, a »Si l’on savait«-t énekelte ...” A dal a halott melletti szobában! A dal, amely foly­ton szólt, és nem énekelte senki! Tovább olvasott. ......A szerencsétlenül járt Russel magántitkára, dr. Brétail, a tudós halála után nőül vette az özvegyet, és úgy látszott, hogy boldog házaséletet élnek, míg teg­nap ese bekövetkezett a véres családi dráma. Csak két lakás tartózkodott a házban, és mindkettő ugyanúgy meséli a történteket. Dr. Bréail úton volt, azt hiszik, Algírban, és Mme Brétail vendégül látta Corot szpáhi kapitányt, a népszerű úrlovast. A lakájok állítása szerint Corot kapitány máskor is megfordult a házban Brétail távollétében. Este tizenegykor történt a dráma. A szalonban teát szervírozott az egyik lakáj. Brétailné a zongoránál ült, és a ”Si J’on savait”-t éne­kelte. Ekkor váratlanul megjelent az ajtóban Brétail. A lakáj két lövést hallott, egy sikolyt, egy zuhanást, Corot kapitány és az asszony átlőtt fejjel buktak le. És mielőtt a szolga megakadályozhatta volna, dr. Brétail magát is halántékon lőtte. Mire a mentők megérkez­tek, már egyikükben sem volt élet...” (Folytatjuk) — 78 — HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1968. MÁRCIUS 1. EMLÉKALBUM - FOTÓPÁLYÁZAT - VETERÁNTALÁLKOZÓ Készülnek a forradalmi ifjúsági napokra A BERETTYÓÚJFALUI JÁRÁSBAN Befejeződtek a KISZ-tagkönyvki­­osztó taggyűlések a berettyóújfalui járásban. De máris új munka áll a KISZ-szervezetek előtt: a forra­dalmi ifjúsági napok megrendezése s a világifjúsági találkozóra való felkészülés. A taggyűlések tapaszta­latairól s a következő feladatokról beszélgettünk a közelmúltban Sze­pesi Györggyel, a KISZ Berettyó­újfalui Járási Bizottságának titká­rával. — Ezerhétszáznyolcvan tagköny­vet cseréltünk ki az elmúlt időben. A tagkönyvkiosztó taggyűlések túl­nyomó többsége igen sikeres volt. Nem egy községben megmozgatta a KISZ-életet, s úgy látjuk, ez a fel­lendülés tartósnak mutatkozik. A gyűlések aktívak voltak, igen sok fiatal elmondta, mit szeretne, mit várna a KISZ-szervezettől. Nagyon sok hasznos javaslat született, most már csak az van hátra, hogy ezek ne maradjanak javaslatok, hanem tettek is szülessenek a nyomukban — mondotta a KISZ-tiktár. — A taggyűlések, a tagkönyvcse­­re előtti beszélgetések hoztak-e új tagokat a szervezetbe? — Igen. Több mint száz tagfel­vételi kérelem van a járásunkban. KISZ-tagjaink zöme tizennyolc éven aluli. A taggyűlések sikerét, a fiatalok aktivitását az is növelte, hogy a társadalmi és tömegszerve­zetek képviselői is részt vettek a gyűléseinken. Hencidán a fiatalok társadalmi munkában elvállalták a kultúrház tatarozását. Vállalásukat becsülettel teljesítették. Az elisme­rés sem maradt el: a községi tanács végrehajtó bizottsága és a művelő­dési otthon a társadalmi munkában részt vevő fiatalokat ajándékban, jutalomban részesítette, amelyeket a tagkönyvkiosztó taggyűlésen ad­tak át. — Milyen tervei vannak a forra­dalmi ifjúsági napok megünneplé­sére? — Március 14-én tartjuk a meg­nyitó ünnepséget a berettyóújfalui kultúrotthonban. Az ünnepségen irodalmi színpadunk ad műsort, és filmvetítés is lesz. A nagyobb köz­ségekben — Csökmőn, Nagyrábén, Hencidán, Újhrázon — szintén meg­rendezik a FIN megnyitó ünnepsé­gét. A községek KISZ-szervezetei emlékalbumot készítenek, amely­ben a KISZ-szervezet elmúlt tíz évét mutatják be. A járási KISZ- bizottság és készít egy külön albu­mot, amelyben a járás politikai, társadalmi vezetőinek véleményét, a KISZ-munkáról szóló tapasztala­tait fogják összegyűjteni. — Plakátkiállítást is rendezünk a forradalmi hagyományok szem­léltetésére, fotópályázatot hirde­tünk, amelynek témája az úttörő- és KISZ-élet lesz. Ezenkívül gyer­­mekrajz-kiállítást is nyitunk. A művelődési otthon ifjúsági klubja külön kiállításokat rendez. A gim­názium és a szakközépiskola fiatal­jai egyhetes programot állítottak össze. Természetesen még számos kulturális rendezvény és sportmű­sor szerepel terveink között. — A világifjúsági találkozó al­kalmából a „Ki mit tud?” vetélke­dőket mi is megrendezzük. Több községben — Csökmőn, Bihartor­­dán — a Tanácsköztársaság kikiál­tásának évfordulója alkalmából ünnepi taggyűléseket rendeznek, amelyre meghívják a községben élő veteránokat is, s emléklapokat, jel­vényeket adnak át a legeredménye­sebben dolgozó KISZ-tagoknak. — Van-e még valami fontos fel­adata a KISZ-szervezeteknek a kö­zeljövőben? — A termelőszövetkezeteknek jú­nius 30-ig kell elkészíteniük az alapszabályt. Nem szeretnénk, ha ebből kimaradna a fiatalok érdek­­védelme, a KISZ-munka segítése. Szeretnénk, ha a vezetőségekben is több helyet kapnának az erre érde­mes fiatalok. ,,Karnevál, farsang, maszkabál” cí­len hetvenperces közvetítést ad a Kossuth rádió Debrecenből március 2-án, szombaton este nyolc óra tizen­nyolc perckor. A közvetítés során a vendéglátó vállalat nagy sikerű hajdú­sági farsangjának eseményeiből adnak ízelítőt. Felhangzik a sörmuzsika és közvetítik a serivó versenyt, vidámsággal, dallal ruccannak ki a Hortobágyra, a cigány­bál és a mókapárbaj is a hallgatók elé kerül. Külön színt képvisel a program­ban a viccmesélők párviadala a Nagy Vacsora Díjért. A hajdúböszörményi maszkabál, a karcsúsító ételek bemu­tatója mellett külön érdekessége lesz a műsornak, hogy a debreceni Dongó együttes műsorából is hallhat részlete­ket a közönség. A farsangi közvetítésről Gulyás Gyu­la, Horváth Gyula és Szél Júlia riporte­rek, Kaposy Miklós és Mike Klári szer­kesztő, valamint Kalmár András ren­dező gondoskodnak.

Next