Hajdú-Bihari Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
A zárszámadási közgyűlések már lényegében befejeződtek a megyében. Készülnek vagy már el is készültek a termelőszövetkezeti alapszabályok, de még mindig van a tavaszi munkák megkezdéséig hátra egy nagy feladat: az ez évi termelési terveknek az elkészítése. A napokban a Derecskei Járási Tanács vezetőivel beszélgettünk a tervezésről, a tervkészítésről. — Nem tudjuk, hogy a megye más járásában mi a tapasztalat, de nálunk az, hogy a termelésre való felkészülés sokkal jobb, mint az előző esztendőkben bármikor volt — mondották. A „LEBONTOTT TERVEK” KORA A tervkészítés eddig a termelőszövetkezetekben egészen másképpen ment végbe, mint most, ebben az évben. A járási tanácsok megkapták a terveket, és — ahogyan mondani szokás — „lebontották” szövetkezetekre. A tanácsok tervezték meg, hogy ennek vagy annak a közös gazdaságnak mennyi hízott sertést, tejet és más árut kell értékesítenie, és ezt, ha hosszú alkudozások után is, de a szövetkezetek „beépítették” termelési terveikbe. Vagy talán nem is helyes így fogalmazni. Nem beépítették, hanem egyszerűen ez volt az alap, a kiindulási pont, hogy ezeknek a kötelező tervfeladatoknak hogyan tegyenek eleget. Igaz, a tanácsok a „tervlebontásnál” messzemenően igyekeztek figyelembe venni minden üzemnek az adottságait, lehetőségeit, de bizony ennek ellenére is előfordultak viták. Várták a szövetkezetek a tervet a járástól, és addig hozzá sem fogtak a tervkészítéshez — nem is tudtak —, míg ezeket meg nem kapták. Más vonatkozásban is fölülről indult ki a tervezés. A járási tanácsok — a lehetőségek ismeretében — széjjelosztották a műtrágyát, a vetőmagot. Ahogy a keretszámokban megkapták, elosztották az egy évre ígért gépeket. És amikor minden megvolt, és elkészült a szövetkezetben a terv, akkor a járásnál átnézték, megerősítették, elfogadták. ÖNÁLLÓAN Ez évtől kezdve azonban más a helyzet. A nagyobb önállóság, a vállalatszerű gazdálkodás megköveteli, hogy minden szövetkezet önállóan, maga készítse el a tervet, adottságainak legjobb ismeretében határozza meg feladatait. És ha ezt a közgyűlés elfogadta, akkor az már törvénnyé is vált, a szövetkezeti gazdaság törvényévé. Nincsenek kötelező előírások, szétosztható keretek — néhány különlegesen gyenge tsz-től eltekintve —, nem vizsgálja felül senki, jó-e a terv, benne van-e minden. A szövetkezeti vezetők dolga lett ez és a tagoké. Amilyen tervet készítenek, ahogyan meghatározzák a gazdaság fejlődését — és főleg ahogyan ezt végre is hajtják —, olyan lesz a gazdálkodás is, önállóan terveznek tehát saját adottságaiknak legjobb ismeretében, nem szól bele senki. Kétségtelenül igaz: a hosszú évek során kialakult másféle gyakorlat után új módon dolgozni, tervezni, önállóan dönteni a kérdések sokaságában nem könnyű feladat. Sokkal nagyobb a felelőssége minden vezetőnek, minden tsz-tagnak. Egy esetleges rosszabb, nem alaposan átgondolt tervezés után nincs kire és mire hivatkozni, egyedül csak saját magukra. És mi a tapasztalat — legalábbis ebben az egy járásban? A TAGSÁG VÉLEMÉNYÉRE TÁMASZKODVA Nem várnak semmit és senkit, megfontolva, nagyon átgondolva készítik önállóan a terveket. Nagyon sok szövetkezetben már anynyira előrehaladtak, hogy a tervtárgyaló közgyűléseket tartják, amelyeken talán sohasem tapasztalt aktivitás nyilvánul meg a tagság részéről. Érzik és tudják, hogy minden jó javaslatukra, elképzelésükre, ötletükre szükség van. Itt van például egy nagyon érdekes, említésre méltó dolog. A derecskei járás minden szövetkezetében minden tag tudja már, mit fog dolgozni egész évben. A tervkészítés megkezdése előtt — a tagok saját kérelmére — tisztázták, hogy egyik vagy másik növényféleség megműveléséből ki hogyan és mennyivel veszi ki részét, de még azt is, hogy hol van mód járulékos munkák végzésére, hogy teljesíteni tudják azt a munkanapmennyiséget, amelyet a törvény előír annak érdekében, hogy beszámítson a nyugdíjba, az SZTK-juttatásokba. NEM ÖNFEJŰEN Lehet, hogy voltak szövetkezetek, ahol úgy gondolták: önállóan gazdálkodunk, tervezünk, a munkánkba most már ne is szóljon bele senki. A derecskei járásban ilyen példáról nem tudnak. Néhány szövetkezeti vezető meg is fogalmazta ezt valahogyan így: Az önállóság nem válhat önfejűséggé. Nem azt jelenti, hogy most már mindenkitől elszakadunk. A gazdag tapasztalatokkal, nagyobb területet áttekintő és így értékelni is jobban tudó járási vezetőktől most is kérnek segítséget, tanácsot, útmutatást a tervkészítéshez. És ez nagyon jó, nagyon hasznos dolog. A járási tanács vezetői pedig azt mondják: nemcsak kötelességük a segítés, hanem kimondottan öröm is számukra, hogy eddigi munkájukkal rászolgáltak az ilyen irányú bizalomra. Hogy a tanácskérés milyen sokirányú, azt most felsorolni sem lehetne. Van, aki a sertéstenyésztés és -hizlalás fejlesztésének lehetősége után érdeklődik, és ilyen irányú tanácsot kér. Megint mások, akik a kukoricatermesztésben szeretnének nagyobbat előre lépni, arra kérnek tanácsot, hogy milyen fajtákat vessenek, hogyan műveljék, milyen legyen az agrotechnikai eljárás. De bármi legyen is a kérelem, a tanács, a járási szakemberek készséggel és szívesen igyekeznek mindenki segítségére. És ezzel az önállóság egy cseppet sem csorbul, sőt igazán így helyes, a sok tapasztalat, szaktudás, gyakorlat, áttekintő készség így egészíti ki egymást. Ilyen alapos munka után pedig remélhetőleg az eredmény sem marad el. R. B. Tervkészítés a derecskei járásban REJTŐ JENŐ: Jecuserur ' MEty 26. Nem... Amíg nem tudja, mi van benne, addig nagyon kell vigyázni. Tessék!... Egy katonát hoznak, rángatózik... Habzik a szája, véres foszlányok rezegnek minden hörgés után... Lefektetik. Az orvos álmosan ugrik fel. Hideg tömlőt a fejére... De úgyis vége... Valószínűleg tüdőembólia... Egy ér megpattant . . Arcát, kezét szürke por lepi. — Vége — motyogja a köpcös orvos, és sörtés, rövid nyakát töröli egy kendővel. Délután négyre elérik az első oázist. Hosszú fütty. Az ezredorvos sanda szemekkel nézi a kocsiban a makkegészséges katonát. — Kérem, főorvos úr — jelentkezett váratlanul —, szeretnék beállni a sorba, de parancsban van, hogy így utazzam. Nem adhatnám át a helyemet egy gyengébbnek? A vállsebem már igazán nem akadályoz. — Majd intézkedem — feleli nyájasan a főorvos. — Derék elhatározás... Azt hiszem, a hadnagy úr vállalja majd a felelősséget azért, hogy felcserélje a helyét egy gyengélkedővel. A hadnagy napiparancsba vette, hogy a teljesen felgyógyult 40-es közlegény helyét a kórházszekéren egy gyengélkedő vegye át, és a 40-es közlegényt szolgálattételre menetelő szakaszához vezényelték. Végre!... Galamb elindult, egyedül a ritkás pálmatörzsek között, hogy valamelyik nyugalmas helyen megnézze — 76 — a tárcát. A pálmakoronákon majmok visongtak, és megszámlálhatatlan kabóca zürrögött mindenfelé. — Megállj, bajtárs! — kiáltotta utána valaki. A gróf úr volt. Csak nem lesz megint valami akadály? — Mi az, méltóságos úr? — Ne csúfolj!... Tőled nem vártam el. Ez, ez... a többiekhez méltó. — Egész komolyan mondom, hogy ez nem csúfnév. Olyan előkelő vagy, öregem, hogy magam is azt hiszem, valami főúri családból származhatsz. — Hát a származásom... — A hosszúkás finom arc elkomorodott. — Szeretnék valamit mondani neked... Te más vagy, mint a többiek... A költőt is megérted, talán én is őszinte lehetek... Galamb kedve ellenére mondta: — Csak tessék... légy oly közlékeny, és mondj el mindent... bár most,... — Én lengyel vagyok, Lukowicéből származom . . . Tizenöt éves koromban feltaláltam egy gépet.. . — Nézd!... Rajtad látni, hogy nemes vér folyik az ereidben. Valld be, hogy megölted azt a nőt... vagy ismerd be őszintén, hogy elkártyáztad az ezred zsoldját mint gárdatiszt, szóval mondd el a hangosfilmedet, s feküdjünk le!... A gróf úr sóhajtott. Bánatosan megcsóválta a fejét, és felállt. — Nem. Mégsem mondom el.. . Neked sem . .. Ne haragudj!... — Igazán nem sértettél meg — felelte Galamb alig leplezett örömmel, és Spoliansky egy nagy sóhajjal elballagott a tábor irányába... Az egyik lábát kissé húzta maga után... Biceg vagy mi? Eh, nem fontos. Kiment az oázis széléig, ahol már por lepi a bokrokat vastagon. A végtelen homoktenger, mintha valódi óceán volna, ezüstfehér színben terül el a holdfényben. Körülnézett. Messze volt mindenkitől. Egy későn nyugvó kakadu rikoltott, néhány béka kvartyolt a némaságban, és nagyon távolról az arab tábor zümmögő énekkórusa szüremlett feléje. Egy tenyérnyi holdfény tűzött át a karcsú palmirák koronája között. Ez éppen alkalmas világítás ahhoz, — 77 — hogy olvasson. Elővette a tárcát. Egyszerű bőrtárca volt, amilyen milliószámra akad mindenfelé. A tárcában sok mindenféle volt. Elsősorban tizenötezer frank papírpénz. Néhány nyugta, sok névjegy. Azután egy újságkivágás. Féloldalas hír bekeretezve vörös ceruzával: „Megrendítő családi dráma a nemrégen hazatért dr. Brétail házában. Tegnap este véres esemény színhelye volt Oran előkelő villanegyede, a Boulevard Bonaparte. Dr. Brétail agyonlőtte feleségét, Corot kapitányt és önmagát. Dr. Brétail nemrég tért haza a Niger vidékéről, ahova a szerencsétlenül járt Russel kutatót kísérte mint a nagy tudós titkára. Dr. Brétail hazatérése után feleségül vette a tragikusan elhunyt tudós özvegyét. A rendkívül szép asszony valamikor énekesnő volt, és csak Russel kedvéért hagyta ott a színpadot. De Oranban, ahol Russelék nagy társadalmi életet éltek, még szerepelt olykor a jótékonysági estélyeken az egykor ünnepelt színésznő. Ilyenkor híres dalát, a »Si l’on savait«-t énekelte ...” A dal a halott melletti szobában! A dal, amely folyton szólt, és nem énekelte senki! Tovább olvasott. ......A szerencsétlenül járt Russel magántitkára, dr. Brétail, a tudós halála után nőül vette az özvegyet, és úgy látszott, hogy boldog házaséletet élnek, míg tegnap ese bekövetkezett a véres családi dráma. Csak két lakás tartózkodott a házban, és mindkettő ugyanúgy meséli a történteket. Dr. Bréail úton volt, azt hiszik, Algírban, és Mme Brétail vendégül látta Corot szpáhi kapitányt, a népszerű úrlovast. A lakájok állítása szerint Corot kapitány máskor is megfordult a házban Brétail távollétében. Este tizenegykor történt a dráma. A szalonban teát szervírozott az egyik lakáj. Brétailné a zongoránál ült, és a ”Si J’on savait”-t énekelte. Ekkor váratlanul megjelent az ajtóban Brétail. A lakáj két lövést hallott, egy sikolyt, egy zuhanást, Corot kapitány és az asszony átlőtt fejjel buktak le. És mielőtt a szolga megakadályozhatta volna, dr. Brétail magát is halántékon lőtte. Mire a mentők megérkeztek, már egyikükben sem volt élet...” (Folytatjuk) — 78 — HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1968. MÁRCIUS 1. EMLÉKALBUM - FOTÓPÁLYÁZAT - VETERÁNTALÁLKOZÓ Készülnek a forradalmi ifjúsági napokra A BERETTYÓÚJFALUI JÁRÁSBAN Befejeződtek a KISZ-tagkönyvkiosztó taggyűlések a berettyóújfalui járásban. De máris új munka áll a KISZ-szervezetek előtt: a forradalmi ifjúsági napok megrendezése s a világifjúsági találkozóra való felkészülés. A taggyűlések tapasztalatairól s a következő feladatokról beszélgettünk a közelmúltban Szepesi Györggyel, a KISZ Berettyóújfalui Járási Bizottságának titkárával. — Ezerhétszáznyolcvan tagkönyvet cseréltünk ki az elmúlt időben. A tagkönyvkiosztó taggyűlések túlnyomó többsége igen sikeres volt. Nem egy községben megmozgatta a KISZ-életet, s úgy látjuk, ez a fellendülés tartósnak mutatkozik. A gyűlések aktívak voltak, igen sok fiatal elmondta, mit szeretne, mit várna a KISZ-szervezettől. Nagyon sok hasznos javaslat született, most már csak az van hátra, hogy ezek ne maradjanak javaslatok, hanem tettek is szülessenek a nyomukban — mondotta a KISZ-tiktár. — A taggyűlések, a tagkönyvcsere előtti beszélgetések hoztak-e új tagokat a szervezetbe? — Igen. Több mint száz tagfelvételi kérelem van a járásunkban. KISZ-tagjaink zöme tizennyolc éven aluli. A taggyűlések sikerét, a fiatalok aktivitását az is növelte, hogy a társadalmi és tömegszervezetek képviselői is részt vettek a gyűléseinken. Hencidán a fiatalok társadalmi munkában elvállalták a kultúrház tatarozását. Vállalásukat becsülettel teljesítették. Az elismerés sem maradt el: a községi tanács végrehajtó bizottsága és a művelődési otthon a társadalmi munkában részt vevő fiatalokat ajándékban, jutalomban részesítette, amelyeket a tagkönyvkiosztó taggyűlésen adtak át. — Milyen tervei vannak a forradalmi ifjúsági napok megünneplésére? — Március 14-én tartjuk a megnyitó ünnepséget a berettyóújfalui kultúrotthonban. Az ünnepségen irodalmi színpadunk ad műsort, és filmvetítés is lesz. A nagyobb községekben — Csökmőn, Nagyrábén, Hencidán, Újhrázon — szintén megrendezik a FIN megnyitó ünnepségét. A községek KISZ-szervezetei emlékalbumot készítenek, amelyben a KISZ-szervezet elmúlt tíz évét mutatják be. A járási KISZ- bizottság és készít egy külön albumot, amelyben a járás politikai, társadalmi vezetőinek véleményét, a KISZ-munkáról szóló tapasztalatait fogják összegyűjteni. — Plakátkiállítást is rendezünk a forradalmi hagyományok szemléltetésére, fotópályázatot hirdetünk, amelynek témája az úttörő- és KISZ-élet lesz. Ezenkívül gyermekrajz-kiállítást is nyitunk. A művelődési otthon ifjúsági klubja külön kiállításokat rendez. A gimnázium és a szakközépiskola fiataljai egyhetes programot állítottak össze. Természetesen még számos kulturális rendezvény és sportműsor szerepel terveink között. — A világifjúsági találkozó alkalmából a „Ki mit tud?” vetélkedőket mi is megrendezzük. Több községben — Csökmőn, Bihartordán — a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából ünnepi taggyűléseket rendeznek, amelyre meghívják a községben élő veteránokat is, s emléklapokat, jelvényeket adnak át a legeredményesebben dolgozó KISZ-tagoknak. — Van-e még valami fontos feladata a KISZ-szervezeteknek a közeljövőben? — A termelőszövetkezeteknek június 30-ig kell elkészíteniük az alapszabályt. Nem szeretnénk, ha ebből kimaradna a fiatalok érdekvédelme, a KISZ-munka segítése. Szeretnénk, ha a vezetőségekben is több helyet kapnának az erre érdemes fiatalok. ,,Karnevál, farsang, maszkabál” cílen hetvenperces közvetítést ad a Kossuth rádió Debrecenből március 2-án, szombaton este nyolc óra tizennyolc perckor. A közvetítés során a vendéglátó vállalat nagy sikerű hajdúsági farsangjának eseményeiből adnak ízelítőt. Felhangzik a sörmuzsika és közvetítik a serivó versenyt, vidámsággal, dallal ruccannak ki a Hortobágyra, a cigánybál és a mókapárbaj is a hallgatók elé kerül. Külön színt képvisel a programban a viccmesélők párviadala a Nagy Vacsora Díjért. A hajdúböszörményi maszkabál, a karcsúsító ételek bemutatója mellett külön érdekessége lesz a műsornak, hogy a debreceni Dongó együttes műsorából is hallhat részleteket a közönség. A farsangi közvetítésről Gulyás Gyula, Horváth Gyula és Szél Júlia riporterek, Kaposy Miklós és Mike Klári szerkesztő, valamint Kalmár András rendező gondoskodnak.