Hajdú-Bihari Napló, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
Il NAGYÜZEMEK SZOLGÁLATÁBAN Az intézet laboratóriumaiban rendszeres kísérleteket folytatnak a gazdaságosabb takarmány felhasználás korszerű módszereinek kutatására. Képünkön, automatikus aminosavmeghatározó készülékkel megállapítják a takarmányok fehérjetartalmát Min dolgoznak az Állattenyésztési Kutatóintézetben? A Vérmezőre nyíló ablakok mögött, meg hátul a kertben, a Várhegy aljában, az Állattenyésztési Kutatóintézet „ősi fészkében”, ahol ma a laboratóriumi munka folyik — az újjászervezés óta eltelt 18 év alatt sok elismerésre méltó eredmény született. Ám valahogy egy kicsit céltalanul. Pedig valamennyi tudományos kutató célratörően dolgozott, csakhogy kiki a maga érdeklődése, szenvedélye szerint, vagyis: ahányan voltak, annyiféle irányban. A kormányzat a különböző törekvéseket igyekezett összehangolni, a nemzetgazdaság érdekeinek szolgálatába állítani és, persze, anyagilag fedezni. Az intézetnek az elért eredményekkel azonban „házalnia” kellett a mezőgazdasági nagyüzemeknél. Most gyökeres változás történt, úgy is mondhatnánk, hogy az intézet tevékenysége a gazdaságirányítás reformja révén a feje tetejéről a talpára állt. Miben nyilvánul meg ez? Egy alapvető és mindent átfogó jelenségben: most a tsz-ek, állami gazdaságok keresik meg az intézetet, nem pedig fordítva. Ez természetesen együtt jár sok egyéb változással. Az állami költségvetés január elseje óta az intézet tevékenységét csupán kétharmadrészben fedezi; az anyagi alapokat egyharmadrészben magának az intézetnek kell „kigazdálkodnia”. Ugyanakkor a kormányzat a kutatási munka feladatait csak nagyvonalakban szabja meg, ezekhez a mindennapi munka úgy igazodik, mint az egykori tengerészek az Északi Sarkcsillaghoz. A gyakorlati „manőverezés” már az intézet dolga. Ez ugyanaz az önállóság, mint amelyhez az új gazdasági mechanizmusban a mezőgazdasági nagyüzemek hozzájutottak. S a kettő együtt azonnal érezteti kedvező hatását a kutatómunkában is, öt-hat évvel ezelőtt a baromfitartás korszerűsítése volt napirenden. Azóta ebben az ágazatban nagyot léptünk előre. Most szükségszerűen a sertéstartás korszerűsítése került előtérbe, és érthető, ha ez az egyik fő feladata a kutatásnak is. S jelentkeznek a tsz-ek, az állami gazdaságok, január elseje óta szinte egymásnak adják a kilincset. Bejelentik, hogy — mondjuk — egy ötezer férőhelyes komplett sertéstelepet akarnak létesíteni, megbíznák az intézetet, a kikísérletezett, új módszerek alapján készítsék el működési tervét. Az intézet munkatársai pedig felmérik a gazdaság adottságait, aztán hozzálátnak a tervdokumentáció készítéséhez. A műszaki iroda (nemrég alakult) megszabja az építkezés tennivalóit; a közgazdászok elvégzik a szükséges üzemgazdasági számításokat; a „rotációsok” a gazdaság tervéhez igazodva kialakítják a legkedvezőbb forgási tervet, technológiai, takarmányozási eljárást; a számviteli csoport kiszámítja, hogyan lehet a vállalkozást gazdaságossá tenni. A tervdokumentációt a gazdaság a megállapodott összegért, határidőre és garanciával kapja, s aztán hozzáláthat a kivitelezéshez. Az intézet ebben sem hagyja magára, ott bábáskodik a sertéstelep kialakításánál, a tenyészállatok beállításánál. Sőt! Az intézet feladatköre újabban a mind szélesebb körű szaktanácsadó szolgálattal is bővül. Ez lehet állandó (például meddőségi problémák figyelemmel kísérése) a gazdasággal kötött megállapodás alapján fix összegért, vagy az eredménytől függő fizetségért. A sertéstenyésztés korszerű technológiájának elterjesztése mellett fő feladat a szarvasmarha nagyüzemi tartásának bevezetése,a technológiai eljárások mellett pedig az új fajták kutatása, a fajtatenyésztés. A sertéseknél már mindkettő előrehaladottabb, csak szaporítani kell a piackövetelte hússertés fajtákat, s csökkenteni a vágósúly eléréséhez szükséges időt. A szarvasmarháknál még sok a teendő. Szarvasmarha-állományunk többsége magyartarka fajtájú, de nagyüzemi tartása vidékenként még igen eltérő, elsősorban a takarmányozási feltételek különbözősége miatt. A keresztezések egyrészt a tőgyjavítást célozzák, a nagyüzemekben gazdaságos gépi fejés érdekében. Az intézet az idei esztendő első sikerét a Horn Artur professzor által irányított magyartarka—jersey keresztezési kísérletekkel aratta. Nagy várakozással tekintenek a hibridkísérletek elé, amelyeket minden bizonynyal fellendít a Herceghalomban létesítendő, külföldről importált, új hibridüzem. Fontos feladatként tartják számon hazai takarmányozási feltételeink javítását. Az intézet ehhez igen sokrétű munkával járul hozzá. Munkatársai kutatják a fehérjebiztosítás, a koncentrátumok készítéséhez szükséges alapanyagok leggazdaságosabb előállítási módját, s újabb és újabb takarmányreceptúrákkal szolgálnak. Szüts László A kutatók naponta ismétlődő feladata a kísérleti állatok sokoldalú megfigyelése, vizsgálata. Ezt a kakast most éppen röntgenezésre készítik elő (Rózsa László felvételei) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1968. JÚNIUS 1. Megváltásra kerülő földek A földtulajdoni és földhasználati viszonyokat Debrecen II. kerületében és Józsán felülvizsgáló bizottság értesíti az érdekelteket, hogy a debreceni Arany János, Alkotmány, Január 1., Vörösmarty, Hunyadi és Dózsa termelőszövetkezetek használatában álló és megváltásra kerülő földterületekről készült kimutatásokat 1968. június 1. és június 16. között naponta 8 órától 12 óráig közszemlére teszi ki a Debrecen Városi Tanács épületének földszint 96. számú szobájában, a józsai földekről pedig a Józsai Községi Tanács épületében. Ez idő alatt az érdekeltek a kifüggesztett kimutatásokban feltüntetett adatokkal kapcsolatban felvilágosítást kaphatnak, észrevételeket tehetnek. Az esetleges mentesítési kérelmeket 1969. január 1-ig lehet előterjeszteni a Debreceni Járási Földhivatalnál, illetékmentesen. Egy pillantás a belkereskedelemre Az országos jelentések alapján most készítették el a Belkereskedelmi Minisztériumban a tájékoztatót, hogyan alakult május első felében a kiskereskedelmi forgalom. Alapvető tendenciáit tekintve az áruforgalom az év első négy hónapjának megfelelően fejlődött. A ruházati cikkeknek — a húsvéti vásárlások miatt — figyelemre mélszakemberek megítélése szerint az év eddigi szakaszában a kereslet iránya nagyjából megfelel az elmúlt évben tapasztaltaknak. Ami azt jelenti, hogy a bolti élelmiszerekből és vegyes iparcikkekből a lakosság vásárlásai az átlagosnál jobban növekedtek, a ruházati áruk kereslete a tavalyinál némileg mérsékeltebben alakult. Természetesen e pillanatban még nehéz megítélni a vendéglátás forgalmát, hiszen az idegenforgalmi idény igazából csak most következik. Január óta az állami kiskereskedelem forgalma 6 százalékkal, a szövetkezeteké 9 százalékkal növekedett, ami nem utolsósorban azt is bizonyítja, hogy a szövetkezeti kereskedelem mind erőteljesebben veszi ki részét a lakosság ellátásából, részben hálózatának bővítésével, korszerűsítésével, részben árukínálatának növelésével, szélesítésével. De igazolja azt is, hogy a fogyasztóan magas üteme jelentősen mérséklődött. A májusit megelőzőnél kedvezőbben alakultak viszont a vendéglátás bevételei, míg a bolti élelmiszer- és vegyesiparcikk-forgalom nem változott lényegesen. Vessünk egy pillantást az alábbi táblázatra, amely számokkal illusztrálja a kiskereskedelmi áruforgalom alakulását, az elmúlt év azonos időszakának százalékában. tök is érdeklődéssel fordulnak a szövetkezeti üzletek, árudák, áruházak felé. Ugyancsak tanulsággal — ha fordított előjellel is — szolgál az a tény, hogy a vendéglátás bevételei az összforgalommal ellentétben az állami szektorban mintegy 5, a szövetkezeteknél viszont csupán 3 százalékos fejlődést mutatnak. Áruforgalomról, fogyasztásról lévén szó, felmerülhet a kérdés, vajon a tervezett 1968. évi 112 milliárdos forgalomhoz képest mi a helyzet jelenleg. Május 15-ig időarányosan a 112 milliárdos forgalomnak mintegy 36 százaléka teljesült. Nagyjából tehát azt mondhatjuk, hogy a fogyasztók a várható mértékben vásárolnak, s mivel a kereskedelem áruellátása általában kielégítő, valószínűnek látszik, hogy az egész évre tervezett 112 milliárdos forgalom megvalósul. h. gy. Január—április Május 1—15-ig Január 1—május 15-ig Bolti élelmiszer 109 108 109 Vendéglátás 104 107 105 Ruházat 106 101 104 Vegyesiparcikk 108 107 108 összesen: 107 106 107 Több száz hajdúsági horgász versenyre kész Hajdú-Bihar horgászegyesületeinek intéző bizottsága ülést tartott, melyen megtárgyalta a megye 23 horgászegyesülete versenyeinek ügyét. Úgy döntött, hogy a fogóversenyeket június 22-ig kell lebonyolítani. A verseny idején, a tiltó rendelkezések nem érvényesek. Az intéző bizottsági versenyt június 30-án rendezik meg. A legjobb eredményt elért megyei horgászok soraiból sorrend szerint öten az országos versenyre Bajára utaznak, ahol július 14-én találkoznak az ország legjobb horgászai. A megyei egyesületek mindegyike értékes díjat tűzött ki. A debreceni egyesületekből a vagongyáriak június 16-án rendezik meg versenyüket a Hortobágy folyón. A megyei 23 egyesületből több százan készülnek a versenyre. Harapnak a halak. Nincs már panasz a fogásra. A horgászszezon igen kedvezőnek ígérkezik. Van süllő, balin, ponty és harcsa is. A tiszalöki vizek különösen gazdagok. Dr. Dobó Lajos, a debreceni Fáklya Horgászegyesület jó hírét öregbítette legutóbb azzal, hogy ritka szép süllőket akasztott meg. Ritka rekord született legutóbb a szekszárdi horgászegyesületben. Idős Hepp József három fiával vett részt a versenyen, és három óra alatt 1350 kis halat fogott. Új horgászegyesület alakul a megyében. Egyek eddig a tiszacsegei egyesülethez tartozott. Most úgy döntöttek, hogy önálló egyesületet alakítanak. Horgászásra alkalmas vizük van elég. Az új egyesületben száz egyeki horgász tömörül. Szőlő- és gyümölcstelepítés Még 1966-ban a MESZÖV ötéves tervet készített a háztáji és kisegítő gazdaságok, valamint házi kertek szőlőinek és gyümölcsöseinek felújítására. A rekonstrukciós terv első célja, hogy pótolja a kiöregedett gyümölcsfaállományt. A terv alapján 1970-ig Debrecen határában, továbbá Derecskén, Berettyóújfaluban és Darvason mintegy 232 hold szőlőt és gyümölcsöst telepítenek. A terv végrehajtása már megkezdődött. Eddig 63 holdat telepítettek be szőlővel, illetve gyümölcsfával. A gyümölcsösök közül a csonthéjasok — elsősorban a cseresznye, őszibarack, szilva és meggy — telepítése a legjelentősebb. Ezenkívül Debrecenben figyelemre méltó az egrestelepítés. A szövetkezetek jelentős menynyiségű szaporítóanyaggal, törzses gyümölcsfacsmetével, továbbá szőlőoltványokkal segítik a termelőket, bár a szaporítóanyag-ellátás korántsem zavartalan. A csemegebolt egyik pultján fehér porcelán tál állott, tele franciasalátával. A kör alakú tál átmérője lehetett negyven centiméter. A franciasaláta domború tetején egy darabka hering hevert, dekorációképpen. A hering tehát a tál szélének mindegyik pontjától húsz centiméternyire volt. Egy aszszony a pulthoz lépett, s a tálra mutatva így szólt: „Kérek tíz dekát”. A kiszolgáló fogta fehér fakanalát, s merített a salátából. Papírra, majd mérlegre tette. Éppen tíz deka volt. Az aszszony ekkor azt követelte, hogy a kiszolgáló a heringet is mérje bele. Az kijelentette, hogy nem teheti, a hering azé lesz, akire jut. Arra hivatkozott, hogy ha az első tíz dekával odaadná a heringet, megfosztaná az árut a díszétől. Az asszony ezt az álláspontot elutasította, s utalt arra, hogy a heringet csak egy vevő kaphatja, méltányos tehát, hogy ez az egy az első legyen. Most már beleszólt a vitába egy másik asszony is. Ez azt fejtegette: ha a heringet az első vevő kapná meg, az ugyanannyi volna, mintha a békekölcsönhúzáson legelőször a százezer forintot sorsolnák ki. Az előbbi asszonyt a hasonlat nem győzte meg. Azzal gyanúsította meg az elárusítót, hogy saját maga akarja megenni a heringet, s azért nem adja oda az első vevőnek, mert ha az már elment, a hering megehető, tekintve, hogy a második vevő (ha egyáltalán tud hat a salátán arról, hogy hering is volt a salátán) joggal hiheti, azt az elárusítónő már az elsőnek odaadta. Az elárusítónő erre felháborodottan utasította vissza a hivatali sikkasztás kísérletének vádját, de hozzátette: amennyiben a heringdarabkát el akarná sikkasztani, egyszerűen vásárolna önmagának tíz deka salátát abban a pillanatban, amikor abba a tíz dekába a hering már automatikusan beleesik. A vita olyan éles lett, hogy a fűszerosztályról is átjött néhány vevő és elárusító. Amikor elterjedt a híre, miről van szó, újabb nézetek merültek fel. Egyesek azt hangoztatták, a heringet valójában talált tárgynak kellene minősíteni, amely azé, aki először igényt tart rá. Mások azon a véleményen voltak, hogy a hering csak dekoráció, mely a salátába bele se mérhető. Egy opportunista azt javasolta, a heringet utalják át a szomszédos halsalátába, miáltal a visszás helyzet egyszeriben megszűnik. Ekkor egy magas, ősz férfi lépett a pulthoz, s fél kiló franciasalátát kért. Feszült csendben csapkodta fakanalával a mérlegre az árárusító a salátát. Az izgalom a tetőfokra hágott, amikor az utolsó lapátkával a hering is bekerült a fél kilóba. Minthogy a további vita már csupán elméleti értékű lett volna, a vitatkozók szétoszlottak. Magam is távoztam, jót mosolyogva egyrészt a vevők határtalan kicsinyességén, másrészt azon, hogy az elárusító jogtalanul adta oda a heringet a magas férfinak, mert ha nem a tál közepe felé tör, hanem egyenes vonalban halad, a hering nem kerülhetett volna bele a fél kilóba, ellenben belekerült volna abba a tíz dekába, amit én akartam venni, s amelyről ilyen előzmények után természetesen lemondtam. Tabi László