Hajdú-Bihari Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
l Vietnam dicsisége 1945. szeptember 2-án, 23 esztendeje, félmillió ember sereglett össze Hanoiban, a pálmáktól övezett Ba Dinh téren, hogy meghallgassa Ho Si Minht. A már akkor legendás szabadsághős — mialatt az árbocra felvonták az ötágú csillagos vörös lobogót — bejelentette a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. A nép hősi harcot vívott a második világháború alatt a japán megszállók ellen, s a fegyverszünet a francia gyarmatosítók hosszú uralmának is véget vetett Vietnamban. A francia gyarmatosítók még ebben az évben ádáz harcot kezdtek indokínai „jogaik” visszaállítására. Gyorsan felállított hadosztályaikat az amerikaiak és az angolok még nagyobb sietséggel szerelték fel. Sokkal többről volt ugyanis szó, mint a francia gyarmati uralom visszaállításáról Indokínában. A gyarmati hatalmak joggal tartottak attól, hogy a vietnami példa valamennyi gyarmaton ösztönözni fogja a népek felszabadító harcát. Vietnam népének hősi ellenállása 1954-re teljes diadalt érlelt: megsemmisítő csapást mért a francia gyarmati hadseregre. Az ezt követő genfi egyezmény ideiglenesen kettéosztotta ugyan az országot, de magában hordozta az egyesítésnek, ezzel a vietnami probléma teljes és végleges megoldásának reális feltételeit. Hogy ez miért nem valósulhatott meg, hogy miképpen vált Dél- Vietnam az amerikai imperialista agresszió, Észak-Vietnam pedig egy barbár amerikai légiháború áldozatává — már nem témája egy ünnepi visszaemlékezésnek. Ez a téma már nem történelmi múlt, hanem napjaink kegyetlen jelene. A felszabadulás óta eltelt 23 esztendő alatt Vietnam népének csak néhány rövid éve volt a békés építésre. Észak-Vietnam szabaddá lett, népe azonban e rövid idő alatt is csodát művelt. A franciák uralma alatt a lakosság 95 százaléka analfabéta volt, az egyetemi hallgatók száma nem érte el a hatszázat, és százezer lakosra jutott egy orvos. Jelenleg Észak-Vietnamban már nincs írástudatlan ember, minden falunak legalább általános iskolája van, a főiskolai hallgatók száma meghaladja a harmincezret, és minden 13 000 lakosra jut egy orvos. E kiragadott adatokkal szinte csak jelképezni kívánjuk: Vietnam népe, amilyen hős a szabadságért vívott harcban, olyan tehetséges és szorgalmas szabad hazája építésében. Vietnam népének csodálatos szabadságharca egyszersmind a szocialista országok népei internacionalista segítségének nagyszerű példája is. Büszkék vagyunk rá, hogy a népek családjában szerény lehetőségeinkhez képest mi, magyarok is megtesszük a tőlünk telhetőt Vietnam népének a támogatására. Az ünnepi évfordulón pedig teljes szolidaritásunkkal együtt forró jókívánságaink is szállnak a földrajzilag tőlünk távol élő, de szívünkhöz közel álló testvéri nép felé. F. F. ☆ ☆ ☆ JELKÉP ÉS VALÓSÁG Vietnam élete igazán a sötétség beálltával élénkül meg. A pálmalevelekkel, banánágakkal álcázott gépkocsik ilyenkor zavartalanabbul vehetik birtokukba az utakat, elsősorban az 1-es számú főközlekedési utat. (Ezen az úton dolgozik a legtöbb önkéntes ifjúsági brigád, a tölcsérek betömésében, az időzített bombák hatástalanításában). Ez a keskeny út valaha Hanoit kötötte össze Saigonnal. Még a franciák építették gyarmati uralmuk idején. Ezen a Vietnamot szinte kettészelő úton fekszik a híres Ham Rong-i híd. Jelkép és valóság. A több mint 500 jelentősebb híd közül egyedüli, amely áll. Megtépázva és megnyirbálva, de áll. Karfáit már rég letépték a bombák, padlózatát ezernyi szilánk ütötte át. De a híd áll. Vasúti sín vezet rajta keresztül s éjjelente autókaravánok haladnak át rajta. A híd karcsú teste a sebes Maa folyón ível át. Két hatalmas szikla közé épült. Bombák, rakéták zúzták ezeket a sziklákat. Ez a hely az amerikai gépek temetője. Eddig több mint 100 gépet lőttek le a híd környékén. Nagy jelentőséget tulajdonít ennek a hídnak az amerikai hadvezetőség. Az egyik elfogott pilóta térképén úgy volt megjelölve, mint „Dél kulcsa”. A déli országrészben kétszer építették fel a híd megközelítően pontos mását. Ott próbálgatták, hogyan lehetne az igazit elpusztítani. A makettet sikerült szétbombázni. A Ham Rong áll. Valami különös érzés erre a hídra lépni. Annál szomorúbb a környezet látványa. A szó igazi értelmében: kő kövön nem maradt. A vietnamiak kiszámították, a két parton vagy hat négyzetkilométernyi területre, négyzetméterenként átlag 7-8 bomba esett. Ez az „égi áldás” a hídnak és védőinek szólt, akiknek nevét az egész ország megismerte. Életük nagy részét a lövészárkokban töltik. Halált megvető bátorsággal védik a jelképpé nőtt Ham Rongot. Regényt lehetne írni a legendás híd védőiről, de a riporter csak töredékekre vállalkozhat. Csak jegyezni kell. Nguyen Duc Nhuc százados, a légvédelmi egység parancsnoka készségesen válaszol. - Talán legizgalmasabb - emlékszik vissza - az aknacsata volt. Amikor az amerikaiak felülről nem bírtak velünk, lent próbálkoztak. A folyóba repülőről víziaknákat dobtak a Maaba azzal az elképzéssel, hogy majd ezek elpusztítják a hidat. Szerencsére az első két akna a partnak ütődött és felrobbant. A harmadikat katonáink szinte puszta kézzel fogták ki, hogy megvizsgálhassák, szétszerelhessék és megtalálják az ellenszerét. Micsoda bátorság, lélekjelenlét kellett ehhez a feladathoz! Milyen lélegzetelállító percek telhettek el, amikor hozzányúltak az ismeretlen szerkezethez! Azt mondják, egy napig tartott, amíg szétszedték. S másnap a halászok segítségével már el is készültek a csapdák, s ezekkel fogták ki a vízből az aknákat. A többi már a tűzszerészek dolga volt. A kitüntetett katonák sokasága található a híd védői között. A 12-es géppuskások egy csoportját egy nap háromszor borította ki a légnyomás a fedezékből, de amikor egyik eszméletét vesztette, a másik ugrott a fegyver mögé. Volt olyan köztük, aki több sebből vérzett, de nem hagyta ott a tüzelőállást. - Úgy fogalmaztam: katonák. De Vietnamban ez a szó nem csupán azokra értendő, akik az egységekben szolgálnak. Legalább ilyen bátrak és hősök a közeli falu női önvédelmi alakulatának tagjai. Az ő életük és harcuk elválaszthatatlan a híd védőjétől, s az egész környék lakosságáétól. Lényegében ez az a bátorság, ez az a testvéri közösség, amely növeli, erősíti a katonák erkölcsi erejét, biztonságát. Az olyan apró hőstettek, mint Thi Hien vagy Thi Thuen fiatal lányok példája, akik a bombázás közben vitték a vizet, a lőszert a sziklában harcoló katonáknak. Mások a tüzelőállás változtásában, a fedezékek készítésében segédkeztek. Mindannyiuk bátorságának, hősiességének jelképe az a karcsú, dacoló Ham Rong-i híd. Tőle néhány száz méterre egy volt háromemeletes épület romokban hever. Ez volt a magyar erőmű. Magyar berendezésekkel és magyar szakemberek segítségével épült 1959 és 1962 között. A 3-as katonai körzet energetikai rendszerének központja volt. Az erőmű egyik mérnöke Do Duy Liern Magyarországon tanult, kifogástalanul beszél magyarul. Hazánk felszabadulása 20. évfordulójának ünnepségére készültek az erőmű dolgozói, amikor először támadtak rájuk. Az azt követő hónapokban elszabadult a pokol. Volt olyan nap, amikor tizenháromszor támadtak. Zuhog a trópusi eső, amikor a szürkületben meglátogatjuk az erőművet DoCank igazgatóhelyettes kíséretében. Mondom tolmácsomnak - tévedés történt. Azt fordította nekem: dolgozik az erőmű, ő a megszokott vietnami mosolylyal nyugalomra intett. Do Chan zseblámpával világít lábunk elé. Síneken, törmelékeken bukdácsolunk, majd egy rozzant vaslépcsőn lefelé ereszkedünk. Egyszerre csak fényt látunk és zakatoló turbinát. A lerombolt erőmű él, lényegében a föld alatt. Amit meg tudtak menteni, levitték a föld alá. Erre semmilyen utasítást, parancsot nem kaptak, önként vállalták. Az ő erőművükről van szó. S ez az erőmű nem adja meg magát. Hogy is mondta az egyik munkás? „Ránk tudják kényszeríteni, hogy nehéz legyen az életünk, hogy mindenért kétszer annyit kelljen dolgozni, de megállni nem fogunk . . .” Micsoda iszonyatos dac, gyűlölet, elszántság tüzeli őket! Soványak, elnyúzottak, mégis olyan erő árad belőlük! Bokáig áll a vízben az egyik munkás. Keresetlen szavakkal méltatja népeink barátságát. Arról beszél, hogy nem hagyják el, védik az erőművet, a magyar erőművet - az utolsó leheletükig. Kint a bombatölcsérek szomszédságában sírhantok emelkednek. Oda temették el az első áldozatokat. írta és fényképezte: Király Ferenc Vietnami gyerekek Kerékpáron szállítják az élelmiszer-utánpótlást Nam Dinh város textilgyára. Az amerikaiak szemében ez is katonai célpont volt. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1968. SZEPTEMBER 1. a Hajdúsági Területi Tsz-szövetség elnökségének ülése A Hajdúsági Területi Tsz-szövetség elnöksége ülést tartott Debrecenben Németh István elnökletével. Fazekas Károly, a területi szövetség titkára részletes tájékoztatót terjesztett az elnökség elé, amelyben az új szövetkezeti törvény megjelenése utáni helyzetet elemezte. Az előterjesztés részletesen foglalkozott a szövetség területén a tagság helyzetével, élet- és munkakörülményeivel, a jövedelemmel, az anyagi érdekeltséggel, foglalkoztatási kötelezettséggel, a szövetkezeti alkalmazottak és tagok közötti viszonnyal. A beszámoló elemezte a termelőszövetkezetek együttműködésének új vonásait, valamint a gazdasági együttműködés hatásait, eredményeit, prospektíváit. A beszámolót az elnökség beható vita után elfogadta, és megküldik a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának. ----------------------------------------------------x IITECHNIKOKEDVELÜK ELSŐ ORSZÁGOS kiállítÁs: — Lehet otthon repülőgépet készíteni ? — Igen. — Rádiót? — Azt is. — Hajót? — Ugyancsak . . . Mindezt természetesen kicsiben, de működő, használható modellben, műszakilag teljesen megbízható szerkezetekből összeállítva. A mind szélesebb körben terjedő barkácsolás e napokban fontos állomásához érkezik: a Városligetben, a nemzetközi vásár területén, a Műszaki Könyvkiadó pavilonjában megrendezik a barkácsolók seregszemléjét, a technikakedvelők első országos kiállítását. A Műszaki Könyvkiadó fa- és üvegcsarnoka eddig is rendszeresen, minden évben propagálta a technika újdonságait, terjesztette a változó műszaki világ szenzációs dokumentumait a magyar mérnökök, technikusok körében. E napokban azonban nemcsak a szakemberekhez — az ipari, a gyári termelés műszaki vezetőihez —, hanem azokhoz is szól, akik otthon, a konyhában, a pincében, vagy a kertben „fabrikálnak”, szabad idejükben rádiót készítenek, vagy festik a lakást, ültetik a fát. Mit láthatunk majd a barkácsolók kiállításán a Műszaki Könyvkiadó pavilonjában? Mindenekelőtt működő modellek sokaságát. Rádiókat, hajótípusokat, repülőmodellek változatait. Ügyes felszerelést a barkácsolás megkönnyítésére. Az OKISZ például kiállítja mindazokat a szerszámokat, célszerű eszközöket, amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen egy komplett barkácsműhely. A KISZ és az Üttörőszövetség is kiállítja díjnyertes modelljeit, a minihajóktól a virágállványokig, az otthon elkészíthető gyertyatartókig. A Műszaki Könyvkiadó pavilonjában négy belkereskedelmi vállalat , a Keravill, a Háztartási és Illatszerbolt, a Vas- és Edénybolt, valamint a Belkereskedelmi Kölcsönző portékáival kelti fel az ifjú és idős barkácsolók érdeklődését. A Belkereskedelmi Kölcsönző például bemutatja, hogyan lehet otthon parkettát csiszolni, falat festeni, megtanítja a látogatót a multimax szakszerű használatára. Bőséges választékot kínálnak könyvekből, újságokból, folyóiratokból. Megtalálható például a „ 68” ebből az alkalomból kiadott száma, amely többek között bemutatja a világ legérdekesebb barkácsszerszámait, a ház körüli kertészkedést, a legújabb minitraktorokat, a modellkészítés ezernyi fortélyát. A könyvek közül az egyik a barkácsolás kisgépeit, a másik a poliésztereket ismerteti. .__________________________________|