Hajdú-Bihari Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

Nem lehetünk elnézőek Szomorú statisztikát olvashatunk a lapokban a hét vége baleseti króniká­járól. Százhetven baleset lényegében két nap alatt az országban­­ olyan- i­dolkoztató vagy inkább elszomorító.­­ (Sajnos, Hajdú-Bihar megye sem igen­­ jeleskedhet azzal, hogy csökkent vol­­j­­na a közúti balesetek száma.) De most nem a - sajnos egyelőre­­ nem csökkenő - balesetek miatt emel­­j­jük fel figyelmeztető szavunkat, ha-­­­nem a baleseti krónikában egy név vagy inkább foglalkozás az írás indí­téka. Hollós István autószerelő s egy-­s ben ismert autóversenyző - adja hírül az Esti Hírlap - a megenge­dettnél gyorsabban és szabálytalanul vezette gépkocsiját, s Óbudán egy útkanyarban a záróvonalat átlépve összeütközött egy szabályosan közle­kedő oldalkocsis motorkerékpárral. Hollósi durva szabályszegésének két gyerek - egy ötéves fiú és egy négy­éves kislány­­ esett áldozatául. . Mindkét gyerek meghalt a kórház­ban. A motorkerékpár vezetője - az egyik gyerek apja - súlyosan meg­sérült. A szűkszavú hír nem tudósít a lel- ■,­ki ismeretlen autós sorsáról. Még any­­nyi sincs közölve a hír után, mint ami ilyenkor úgymond természetes, előzetes letartóztatásba helyezték. Távol áll tőlünk a gyanúsítás, hi­szen a rendőrség minden bizonnyal­­ folytatja a vizsgálatot, s a gázoló autós elnyeri méltó büntetését. De valami itt mégsem stimmel. „Ismert autóversenyző” - olvashatjuk a rö­vid baleseti híradásban. De egy idő óta elég gyakran olvashatunk ilyes­miről, már­mint olyan balesetekről vagy pontosabban botrányról, vere­kedésről és hasonlókról, amikor a fő­szereplő élvonalbeli sportoló, vagy nemrég még az volt. Nagy port vert fel a budapesti­­ Boráros térnél történt gyilkosság, ahol egy volt ökölvívó mért halálos ökölcsapást egy idős emberre. Pár évvel ezelőtt egy ismert ökölvívó - olimpiai bajnok - sorozatos botrá­nyairól olvashattunk a lapokban. Ké­sőbb egy neves úszóbajnokról kellett lemondania a magyar sportnak, tör-­­ vényellenes magatartása miatt. Nem-­­­rég egy futballkapus verekedése egy új ember halálát okozta. Folytathatnánk a sort - sajnos, jó volna rá lehetőség. És nemcsak a sportéletből, de más területről is. • Amikor egyesek, akik a sportban­­ vagy az élet más területén ilő átlag-­­­nál jobb eredményt érnek el, vagyis­­ az élvonalba kerülnek, többet enged­nek meg maguknak, mint az átlagem­­­­berek. És olykor a közvélemény is , mintha megbocsátóbb volna, ha azt ss hallja, hogy a szabálysértő vagy bűn-­­­cselekményt elkövető - különösen ha­­ az „csak” közlekedési baleset­­ is- ?­mert sportoló. Pedig ez a megbocsá­­s­tó magatartás egyáltalán nem lehet 5 a széles körű közvélemény hangja,­­ és nem is az, csupán egy szőkébb kör.­­ a „szakmabeli drukkerek” elnéző, a­­ „kedvencnek” mindent megbocsátó 5 nagylelkűsége. Felmerül a kérdés, nem illetlen-­­­ség-e most, ezekben a napokban ép­­­­pen a sportolókat hozni fel példá­nak egy társadalomellenes magatar­tás elítélésére. Pár nap múlva el­kezdődnek az olimpiai versenyek, s az egész ország szurkol sportolóink­nak, hogy minél jobb eredményekkel térjenek haza, hogy újabb sport­­sikerekkel öregbítsék hazánk hírne­vét a távoli Mexikóban és az egész világon. S talán éppen emiatt - él­sportolóink jó híre és megérdemelt népszerűsége érdekében - szólunk. Aki egy nagyváros belterületén­­ úgy száguld, mintha versenypályán lenne, s nem törődik mások életé­vel, sajátosan képzelheti el saját he­­­­lyét, szerepét a társadalmi közösség­­­­ben. Az ilyen ember azt képzeli,­­ hogy sportsikerei fölébe helyezhetik e őt a törvényeknek is. Aki így gon­­­­dolkodik, az nem sokba nézheti azt a társadalmat, amelyikben - s ame­­­­lyiknek a segítségével - élvonalba került. Aki ilyen magatartást tanú­sít, méltó a megvetésre, de ha a törvénnyel szembekerül, a példás büntetésre is. L ! Világ proletárjai,egyesü­ljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. ÉVFO­LYAM, 237. SZÁM • ÁRA: 80 FILLÉR • 1­968. O­KT­Ó­B­E­R 9., S­Z­E­R­D­A Losonczi Pál fogadta a finn parlamenti küldöttséget Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden délelőtt az Országház Munkácsy termében fogadta a finn parla­menti küldöttséget, amely Veikko Johan Kokkola, a parlament első alelnöke vezetésével tartózkodik hazánkban, s szívélyes eszmecserét folytatott a delegációval. A látoga­tásnál jelen volt dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, valamint Érdem Olavi Raustila, a Finn Köztársaság budapesti nagy­követe. (MTI) Kiváló ifjú technikusok A közelmúltban rendezték meg a BIOGAL Gyógyszergyárban az immár hagyományossá vált „technikusnapokat”. A „kiváló ifjú technikus” címért folyó versenyt a KISZ-bizottság kezdeményez­te. A két napon keresztül tartó versengé­sen Patkovszky Imre igazgató elnökölt. A fiatal szakembereknek elméleti, gyakorla­ti és számítási feladatokra kellett választ adniuk. a BIOGBL-ban A verseny népszerűségére jellemző, hogy az elődöntőben 32 technikus indult, s közülük 12-en jutottak el a döntőig. Az első helyezést Eszenyi Lászlóné szerezte meg. A versenyben jó eredményt ért el Mészáros Lászlóné, Eszenyi László, Ve­réb László, Páll János és Kovács Gábor. A verseny első helyezettjei elnyerték a „kiváló ifjú technikus” címet, ezenkí­vül pénzjutalomban részesültek - írja Mártha András tudósítónk. Tető alá került Debrecenben a Csokonai Színház mellett épülő színészház. A mintegy négymillió forintos beruházás kivitelezési munkálatait a Debreceni Vá­rosi Tanács építőipari Vállalata végzi. A négyemeletes épületben 37 lakást ala­kítottak ki. A szerződés értelmében a vállalat december 31-ig átadja rendeltetésének a színészházat.­­ 46-50 MILLIÓ IPARTELEPÍTÉSRE A Gazdasági Bizottság két évvel ezelőtt hozott határozata értelmé­ben számos budapesti ipari üze­met vidékre telepítenek. A határo­zat népgazdasági jelentősége igen nagy. Sok budapesti gyár ugyanis már korszerűtlen, nem tud terjesz­kedni. Ugyanakkor vidéken, egyes járásokban alig van ipari tevé­kenység, s emiatt több ezer ember kénytelen más járásban, más me­gyében munkát vállalni. A vidékre telepítést azonban a gyárak pusz­tán saját erejükből nem tudnák megoldani. Szükség van az illeté­kes tanácsok segítségére, anyagi támogatására is. A Hajdú-Bihar Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban éppen azt vizsgálta, hogy a tanácsok hogyan hajtják végre a Gazdasági Bizottság hatá­rozatát, hogyan segítik az ipari üzemek megyénkbe telepítését. A vidékre telepítendő üzemek jelentős részének már pontosan ki­jelölték a helyét. A tanácsok szak­osztályai fel is vették a kapcsolatot az érintett üzemekkel. A megyei tanács megkeresett olyan üzemeket is, melyeket szintén vidékre tele­pítenek, de még nem jelölték ki a helyüket. Ismertették velük a Haj­­dú-Biharba település lehetőségeit. Ezek a tárgyalások általában ered­ményesen végződtek. Ipartelepítési célokra a me­gyei tanácsnak 46 millió forint állt rendelkezésére a harmadik ötéves terv végéig. Az összeget azonban előrelátha­tólag 50 millióra emelik. Ipartele­pítést terveztek 1970-ig Hajdúbö­szörménybe, Püspökladányba, Bi­­harnagybajomba, Hajdúnánásra, Hajdúszoboszlóra és Berettyóújfa­luba. A tanácsok nyolc vállalattal kötöttek szerződést, további négy vállalattal most tárgyalnak. A tárgyalások a szerződéskötések eredményeként Hajdúböszörmény­be települt a Szalag- és Zsinór­gyár heveder- és azbesztgyáregy­sége. A telepítés első üteme 1967-ben befejeződött. Megvan a lehetőség azonban a további bővítésre, melyre a tanács 8 millió forintot biztosít. A beru­házás 1970-ben befejeződik. A Rico Kötszerművekkel, valamint a Rö­vidáruipari Egyesülés lőrinci vat­tagyárával szintén szerződést kö­töttek. A két gyár részére több mint 15 millió forintot ad a tanács. A két üzem — ugyancsak Hajdúböször­ményben — 1970 végére már meg­kezdheti a termelést. Jelentős állomása lesz megyénk iparfejlesztésének, ha megnyílik az Elzett Fémlemezipari Művek, vala­mint a Pamuttextil Művek beret­­­tyóújfalui telepe. Nincs viszont megfelelően biztosítva az Országos Tanszergyártó és -értékesítő Vál­lalat mechanikai gyáregységének és az Építőgépjavító és -gépgyártó Vállalat öntödéjének Debrecenbe telepítése, bár mind a két fővárosi üzem helyének a megyeszékhelyet jelölte ki a Gazdasági Bizottság. Az ipartelepítéshez a tanácsok anyagi hozzájáruláson kívül egyéb segítséget is adnak. Hajdúböszörményben például a vízszolgáltatás biztosítására víztor­nyot építettek. A három odatelepü­lő vállalat részére pedig 17 lakást biztosítanak. Berettyóújfaluban 3,2 millió forintos költséggel megépítik az új üzemek részére az utat, biz­tosítják a folyamatos vízellátást, bekötik a villanyt. A megyénkbe települő vállalatok munkaerőgondját zömmel az érin­tett község vagy járás oldja meg. Ahhoz viszont, hogy az üzemekben zavartalan legyen a termelés, szük­séges már most gondoskodni a szakemberekről. Indokolt, hogy a jelenleg meg­levő 19 szakmunkásképző in­tézetet továbbfejlesszék. Ezért Hajdúnánáson, Hajdúbö­szörményben és Püspökladányban önálló szakmunkásképző intézetet nyitnak. B. F. Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai Már csak fél ezrelék a selejt a marósoknál 1964-ben alakult meg a Hajdú­sági Iparművek szerszámosztályán a marósbrigád Győri Béla vezeté­sével. Azóta éves vállalásait min­dig pontosan teljesíti. A jubileumi munkaversenyhez szintén csatla­kozott, s többek között felajánlot­ta, hogy a selejtet minimálisra csökkenti. A legutóbbi értékelés alapján a fél ezreléknél tart. Ilyen eredménnyel kevés brigád dicse­kedhet a Hajdúsági Iparművekben. A brigádnak nyomdailag készí­tett naplója és fényképalbuma van. Ebben rögzítik a brigád életé­vel kapcsolatos eseményeket, talál­kozókat s az ezekről készült fény­­képfelvételeket. Külön pénztáruk­ban 1700 forintot gyűjtöttek össze, melyből a közös kiadások költsé­geit fedezik. A brgiád egyik kiváló dolgozóját, Matkó Istvánt, eddig végzett jó munkája alapján a vállalat veze­tősége kinevezte művezetőnek. Ké­pünkön, munkában a marósbrigád. Mezőgazdasági szakemberek tapasztalatcseréje Debrecenben A Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa és az AGROINFORM közös rendezésé­ben, a Hajdú-Bihar Megyei Tanács közreműködésével tapasztalatcserét rendeztek kedden Debrecenben a Technika Házában, mezőgazdasági szaktanácsadók és bemutató szak­emberek részvételével. A tanács­kozáson 45 mezőgazdasági vezető, gyakorlati szakember, kutató vett részt. Ott volt Belgyár András, a TOT propaganda-bizottságának el­nöke, a nagylétai Aranykalász Tsz elnöke, Fehér Gyula, a MÉM tájé­koztatási osztályának vezetője, Varró József, az AGROINFORM szaktanácsadási osztályvezetője. Fülöp Imre, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi osztályának vezetője mondott megnyitót, majd Fehér Gyula szólt a bemutató gazdaságok szerepéről, jelentőségéről. Különösen nagy sú­lya van ennek a munkának, az új ismeretek szélesebb körű és gyors elterjesztésének a gazdasági re­form bevezetése után. Meg is van erre az igény a gazdaságokban. A bemutató gazdaságok fontos szere­pet kaptak és vállaltak az elmúlt esztendőkben. Egyrészt maguk is kezdeményezői voltak az újnak, a jobbnak, magas színvonalon ter­meltek, s ezt igyekeztek közkinccsé tenni, megismertetni a környékbeli vagy távoli gazdaságok vezetőivel és tagjaival. A mezőgazdaság fejlődésének je­lenlegi szakaszában a termelés tu­dományos és technikai színvona­lának nagymértékű emelkedése, a korszerű gépekkel, kémiai anya­gokkal való ellátása fokozott mér­tékben megvalósul, s ez új felada­tokat követel a bemutató gazdasá­goktól is. A területi szövetségek je­lentős szerepet kaptak a tapaszta­latcserék szervezésében, lebonyolí­tásában. A minisztérium a népgaz­dasági igényeknek megfelelően, ja­vaslatokat tesz a témákra, s ezeket a különböző területeken a helyi adottságoknak megfelelően igye­kezzenek érvényesíteni, megvalósí­tani. Semmiképpen sem lehet az új viszonyok között a szakmai ismere­tek elsajátítását a véletlenre bízni. Mint amennyire tervszerűen dol­goznak az illetékes vezetők a mező­­gazdasági nagyüzemek megszilárdí­tásán, ugyanolyan energiával töre­kedjenek arra is, hogy minél na­gyobb szellemi tőke is felhalmo­zódjon egy-egy üzemben. A vitaindító után a tanácskozá­son részt vevő szakemberek mond­ták el gyakorlati tapasztalataikat, észrevételeiket, ismertették a kü­lönböző módszereket, a szervezés­sel kapcsolatos együttműködést.

Next