Hajdú-Bihari Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-02 / 1. szám

HAJDÚ-BIHARI XXVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM • Á­R­A: 1,20 FO­RI­N­T • 1­970. JAN­UÁR 1., CS­Ü­T­Ö­RTÖ­K A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottságának újévi üdvözlete a megye dolgozóihoz Munkasikerekben gazdag esztendőt hagytunk magunk mögött. Megyénk munkásosztálya, dol­gozó parasztsága, értelmisége, egész dolgozó né­pe szorgos, lelkiismeretes munkája alapján az 1969-es évben szép eredmények születtek a szo­cializmus építésében életünk minden területén. Ezek a sikerek megyénk dolgozói és szocialista hazánk javát, boldogulását szolgálják. Az áldo­zatos, odaadó, eredményes munkáért köszöne­­tünket fejezzük ki mindazoknak, akik hozzájárul­tak fejlődésünkhöz, dolgozóink életkörülményei­nek javulásához. Köszönjük munkásosztályunk­nak, dolgozó parasztságunknak, értelmiségünk­nek, minden dolgozónak, hogy fáradságot nem kímélve, lelkesen munkálkodtak pártunk célki­tűzéseinek végrehajtásán. Az 1970-es esztendő küszöbén elvtársi és ba­ráti szeretettel köszöntjük Hajdú-Bihar megye kommunistáit, valamennyi dolgozóját. Kérjük, hogy az új évben, amely ötéves tervünk befejező éve, közös munkával, összefogással továbbra is hasonló lelkesedéssel dolgozzanak szocializmust építő hazánk fejlődése, megyénk gazdasági, po­litikai, társadalmi és kulturális haladása, népünk további felemelkedése érdekében. Méltóan em­lékezzünk meg és ünnepeljük újabb eredmé­nyekkel hazánk felszabadulásának 25. évfordu­lóját. Megyénk minden dolgozójának jó egészséget, egyéni boldogságot és eredményekben gazdag, boldog új évet kívánunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei Bizottsága víz építők újévi köszöntője 127 lakás terven felül Szebben, gazdagabban talán nem is köszönthették volna az ÉVM Haj­dú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a megye lakossá­gát. Köszöntőjük ez: az 1969. évi ter­vezett 875 lakás helyett a tegnapi nappal, december 31-vel összesen 1002 lakás építését fejezték be. Haj­­dú-Biharban összesen tehát plusz 127 lakást adtak át a lakosságnak. Nagyon kemény munkát végeztek, gátolta őket a ridegebb időjárás is. Köszönjük ezt a szép köszöntőt! A legfrissebben elkészült lakóház átadására tegnap, december 31-én került sor a debreceni Petőfi téri új lakótelepen. (Fotó: Kőszeghy) Haifában a cherbourgi hajók A francia minisztertanács szer­dán délután összeült, hogy megha­tározza a kormány álláspontját a cherbourgi kikötőből karácsony éjjelén rejtélyes körülmények kö­zött eltávozott öt ágyúnaszád ügyé­ben. A cherbourgi ágyúnaszádok szerdán délután befutottak Haifa izraeli kikötőbe. A naszádok oldalán „Starboat” jelzés volt olvasható — annak a cégnek a neve, amelyet a jelek szerint izraeliek alapítottak, Pana­mában van bejegyezve és Oslóban, Norvégia fővárosában tart európai képviseletet. Az amerikai AP hírügynökség jelentése szerint Pompidou francia köztársasági elnöknek külön ér­tesítést vittek be a kabinet ülésé­re az ágyúnaszádok Haifába érke­zéséről. Haifában újságírók, filmesek és több száz főnyi tömeg kémlelte a tengert, jönnek-e a Cherbourgból „elkötött” naszádok , ám a hiva­talos Izrael továbbra sem vesz tu­domást a hajók létezéséről. Időközben a Netivel Neft elne­vezésű izraeli olajkutatási és hajó­zási társaság közölte: az ágyúna­szádokat szabályos tranzakció ke­retében vásárolta meg a Starboat and Weill cégtől. Az amerikai AP hírügynökség magyarázata sejtetni engedi, hogy a „naszádügyben” a francia had­sereg is benne van. Az AP vissza­tekint a francia—izraeli katonai kapcsolatok múltjára, s megálla­pítja, hogy az algériai gyarmati háború kezdete óta a viszony erő­teljesen megjavult. Cherbourgban — írja az AP — a francia hadi­­tengerészet feltűnő előzékenységet tanúsított az embargó alatt levő naszádok egyre szaporodó izraeli „kezelőszemélyzetével” szemben. (UPI) 9. 1­1 — Halló!... Kimondtam az ó-esztendőben, csak napi huszonöt hallózást szá­mítva is, legalább 9125-ször. Ez a halló már a huszonhatodik. És (most már betűkkel végig ki­írom) kilencezeregyszáz-huszonha­­todik. Azt mondjuk, utolsó munkanap. Nekem és nekik is. E kettő így együtt már „nekünk”. Milyen volt? Milyen lesz? Talán az egyetlen telefonáló vol­tam ezen a napon, aki konokul be­tartotta a három perceket. A futó tájékozódás az ó-évről mégiscsak ígéret az újhoz. Egy a háromszáz­hatvanöt közül. Halló M3-257? — Lakatos Árpád főmérnök va­gyok. — Az ó-év utolsó munkanapjá­ról ...? — Felvásárlási tervünket 103,7, értékesítési tervünket 103,5 száza­lékra teljesítettük. Ez minden ed­dig elért eredményünktől jobb. — Most a hajrá után ...? — Jóval a hajrá után vagyunk. A karácsonyi ünnepek előtt értük el a csúcsot. — És ez a csúcs? — Egy nap alatt kiszállított het­vennyolcezer liter tej, hetvenkét mázsa vaj, háromezer-háromszáz­hetven liter tejfel (de ehhez hozzá kell tenni tizenegyezerszer két de­ci tejfelt is), nyolcszázötven kiló sajt... — Az időjárás? — Ha valaminek örültünk az év végén, akkor az az időjárás. Közle­kedési akadályok miatt sem a fel­vásárlás, sem a kiszállítás nem akadozott. Reméljük ... — Hányan remélik ezt ma, az év utolsó napján? —­­Itt Debrecenben a vásárlókat nem számítva százharmincan, akik dolgoznak. — Hányig dolgoznak? — Huszonöt emberünk a szil­vesztert is a munkahelyén tölti. — Nekik nagyon jó szilvesztert, illetve csak új évet kívánunk! — Mint mi magunknak. A hat­­vankilenchez hasonló évet. Halló! 13-132? — Sütőipari Vállalat. Pénzes Jó­zsef igazgató vagyok. — Az év utolsó munkanapján ... — Nyolcszázhúsz emberünk van nettló­ a megye területén, s az év utolsó napján is valamennyien dolgozunk. — A hajrá? — 1970 minket máris egy kedves ajándékkal lepett meg, az újév csak egynapos ünnep, s így felké­szülni is könnyebb. — A két b-vel jelzett középfok? — A dolgozóinktól felső fokot kí­vánt. A karácsonyi ünnepeket megelőzően s azóta is 12 órás mű­szakokban dolgozunk, hogy az igé­nyeket ki tudjuk elégíteni. — A legkeresettebb cikkük az év utolsó napján? — Mint mindig: a friss és meleg kenyér. — Van? — Friss kenyér van, meleg ke­nyér sajnos nem minden esetben lesz. A meleg kenyér különben a világon csak nálunk igény ... — Kalács? — Huszonöt mázsa kalácsot sü­töttünk. Ez megfelel annak a mennyiségnek, amit tőlünk vártak. — Hogyan zár a vállalat? — Tartottuk a 68-as szintet. A termelési értékünk 3 százalékkal emelkedett. A nyereségünk azonos lesz a tavalyival, mintegy huszon­egymillió forint. — Kínálnak-e valami meglepe­tést 1970-ben? — Négy új sütőüzemünk épül, kettő Debrecenben, egy Hajdúdoro­­gon, egy Nyíracsádon. Reméljük, ezzel is több helyre tudunk majd meleg kenyeret szállítani. Halló! 12­920? — Nagy László főmérnök va­gyok. — Az év utolsó munkanap­ján ...? — Utolsó és egyben legnehezebb. — Mit jelent a leg? — Huszonöt ma levágott marhát, százötven sertést, huszonöt mázsa virslit, húsz mázsa töltelékárut. — Hányan dolgoznak? — Háromszáztizennégyen. Déli tizenkettőig. Utána már csak a szállítóink öt óráig. — 1969? — Szinkronban vagyunk a ter­vünkkel. A felvásárlási tervünket általában túlteljesítettük, sertés- és marhafelvásárlási tervünkkel elma­radtunk. — Akkor hogy lehetett szinkron­ban­ maradni a tervvel? — Alkalmazkodni akartunk az igényekhez, s harminchárom va­­gonnyi mennyiséggel emeltük a töl­telékárú termelését. — Vagyis a munkaigénye­sebb ...? TELEFON MELLETT AZ ÉV UTOLSÓ MUNKANAPJÁN — Igen. A munkaigényesebb ter­mékek előállításával emeltük telje­sítményünket. — Milyen volt tehát 69? — Mi innen úgy látjuk, hogy az igények differenciálódásának éve volt. Ezzel a tudattal készültünk 70-re is. És nincs okunk félni az évtől... Halló! 11­ 480? — Kocsis Béla, az üzemgazdasági főosztály vezetője vagyok. — Információt kérnénk ... — Ha muszáj, tessék, örülünk különben, hogy megkerestek. — Az év utolsó munkanapja? — Rendhagyó munkanap. Hat óráig dolgozunk, hiszen munká­saink ezeket az órákat többnyire előre ledolgozták. S a vállalat jo­ga ... — Most hányan dolgoznak? — Négyezerháromszázan. — Készül a jövő divat? — Az asszonyoknak — s melyik asszony ne lenne divatszakértő? — nem árulok el titkot, ha azt mon­dom: szalagjainkon már régen a jövő év divatja fut, hisz a divat műhelyeiben 1970-et már régen sze­mélyes ismerősként kezelik. — A gyár? — Nehéz év van mögöttünk. Ex­porttervünket most már remélhet­jük, sikerült teljesíteni. Huszonöt­­ezer könnyű pongyola indul el ma este a Szovjetunióba. Ez a szállít­mány éjfélre már a határig ér. — Újság a gyárban? — Gondjainkról már esett szó a lapban, ezúttal csak annyit: az év vége feladataihoz tartozott, hogy 1970-re megfelelő módon felkészül­jünk. 69-ben a vállalati nyereség szintje azonos lesz a tavalyival. A második félévben egy nagyon egészséges s a vállalat szempontjá­ból is nagyon fontos munkaverseny bontakozott ki a gyárban. Szeret­nénk ezt a lelkesedést és ezt a len­dületet átmenteni 1970-re is, hiszen 1970-ben is nagy feladatok várnak a vállalatra, amihez elég talán any­­nyit elmondanom, hogy a teljes ka­pacitásunk 85 százaléka már keres­kedelmileg le van kötve. — Ez azt jelenti, hogy jövőre tán a ruhagyár ruháiban szilvesztere­zünk? — Ha valaki 70-ben is csinos akar lenni... Négy vállalat a nagyon sok kö­zül. Négy telefon a szilveszter előt­ti telefonzsúfoltságban. Kilencezer­százhuszonöt halló után még né­hány. B. G.

Next