Hajdú-Bihari Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
A Vatikán óvatos, de támogatja Brandtot Willy Brandt nyugatnémet kancellár kedden délben visszaérkezett Bonnba Rómában tett rövid látogatásáról. A szövetségi kancellár különrepülőgépe röviddel 12 óra után érkezett meg a köing bonni repülőtérre. Megérkezésekor a repülőtéren Brandt kijelentette, hogy Rumor ügyvezető miniszterelnökkel Olaszországból történt elutazása előtt több mint egyórás megbeszélést folytatott, amelyen főleg Nyugat- Európáról, a kelet-nyugati kapcsolatokról és a földközi-tengeri helyzetről volt szó. Hozzáfűzte, hogy a hétfőn a Vatikánban tartott megbeszéléseket „nyílt légkör” jellemezte. A Zycie Warszawy keddi számában VI. Pál pápa és Brandt kancellár találkozóját kommentálva a többi között megállapítja: Brandt ismertette a pápával keleti politikájának céljait, VI. Pál pedig „bátorságot kívánt” a nyugatnémet kancellár céljainak megvalósításához. Ez a tény a Vatikán részéről az NSZK új keleti politikája óvatos támogatásának tekinthető. Ez most először jutott hivatalosan kifejezésre. A Vatikán eddig nem támogatta Brandt keleti politikáját. Most viszont VI. Pál most kifejezte reményét, hogy az NSZK és Lengyelország, valamint az NSZK és a többi európai ország viszonyának rendezése a „lehető leggyorsabban bekövetkezik”. Az NSZK kormányának szóvivője kijelentette, hogy haladó nyugatnémet katolikusok támogatják az Odera-Neisse határ végleges elismerését. Úgy néz ki, hogy most hasonlóképp vélekedik a vatikáni diplomácia és a pápa közvetlen környezetének jelentős része és maga a pápa is. Ez a tény elég lényeges új elem. Eddig a Vatikán a CDUCSU képviselte reakciós nyugatnémet katolikus körök befolyása alatt állt, amelyek határozottan ellenzik az Odera-Neisse határ, s a két német állam létének elismerését, az NSZK és a szocialista országok viszonyának normalizálását - fejezi be a varsói lap. (MTI) Tory külpolitika Az alig egy hónapja hivatalba lépett angol konzervatív kormány tagjait meghökkentette az az ellenséges visszhang, amelyet a toryk két kedvenc külpolitikai elképzelése, a dél-afrikai fegyverszállítások felújítása és a Perzsa-öbölben való angol katonai jelenlét meghosszabbítása váltott ki világszerte. A délafrikai fegyverembargó feloldása már befejezett ténynek tekinthető: a múlt héten Anglia terjedelmes bizalmas levélben tudatta 27 nemzetközösségi tagállam vezetőivel, hogy „az 1955. évi simonstowni szerződés értelmében Anglia bizonyos védelmi fegyvereket fog szállítani Dél-Afrikának”. A részletek még hátra vannak ugyan, de Douglas Home szombaton már közölhette az elvi elhatározást Rogers amerikai külügyminiszterrel, s az amerikai vendég nem csinált titkot abból, hogy a döntést kockázatosnak tartja, mert az — mint mondotta — „Afrikában bizonyos rosszallást vált majd ki”. Bár a konzervatív párt vezetői csaknem valamennyien elszánt hívei a fegyverszállítások felújításának, nem minden tory-képviselő helyesli a lépést, amelyet sokan a politikai rövidlátás jelének minősítenek. Befolyásos konzervatív körökben kifejtik, hogy a fajgyűlölő rezsimekkel való nyílt katonai szövetség csak „a legfőbb ellenfél” malmára hajtja a vizet, elősegíti a „kommunista agitációt” Afrikában. A munkáspárti lord Caradon, aki Anglia ENSZ-főmegbízottja volt június 19-ig, a BBC-rádió adásaiban is kifejtette azt a véleményét, hogy a fegyverszállítás nem egyszerű technikai vagy külkereskedelmi kérdés, hanem súlyos erkölcsi probléma, amelynek kimenetelétől függ, vajon Anglia melyik oldalra kerül a világot megosztó legnagyobb kérdések egyikében, a faji problémában. Ezt a félelmet tükrözi a mértékadónak ismert Observer vezércikke is: „minél mélységesebben csalódnak az afrikai államok, annál nagyobb az a veszély, hogy az afrikai országok érzelmei mély gyűlöletbe, Anglia teljes elutasításába csapnak át”. Keddden a Times és a Daily Mirror vezércikkben szólítja fel a kormányt, vegye még egyszer fontolóra a kérdést és mondjon le a fegyverszállításokról. (MTI) Dujak Heath-t A bonni kormány Winter kijelentéséről Von Wechmar, a bonni kormány helyettes szóvivője kedden kijelentette: az NSZK kormánya nagy figyelemmel kíséri azokat a nyilatkozatokat, amelyek az NDK vezetői részéről az utóbbi időben elhangzottak. A szóvivő külön felhívta a figyelmet Winzer külügyminiszternek a Neues Deutschland keddi számában közölt kijelentésére. Winzer egy kérdésre válaszolva azt mondotta: az NDK és az NSZK kapcsolatainak fejlődéséhez az egyetlen alap a békés együttélés. A bonni kormány ebben a kijelentésben — rugalmasságot vél felfedezni — hangoztatta Von Wechmar. Mint a kormányszóvivő közölte, Walter Scheel külügyminiszter csütörtökön Londonba utazik, ahol aznap este és péntek reggel lord Home-val találkozik, pénteken a bonni külügyminiszter tovább utazik Washingtonba, hogy Rogers amerikai külügyminiszterrel tárgyaljon. Mindkét megbeszélés célja a nézetek koordinálása közvetlenül Scheel moszkvai útja előtt. Mint jelentettük, a bonni kormány július 23-án szándékozik meghozni a formális határozatot a moszkvai tárgyalások megkezdéséről. Az MTI bonni tudósítójának értesülése szerint már kapcsolat létesült Moszkva és Bonn között a terminus egyeztetéséről. (MTI) Meggyilkolták César Gonzalest Több pisztolylövéssel meggyilkolták César Gonzalest, a Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját és fivérét, valamint megsebesítették Raul Herrera parasztvezetőt. A gyilkosság a múlt hét szombatján történt Bogotától nem messze, amikor César Gonzales beszédet akart mondani egy nagygyűlésen a Kolumbiai Kommunista Párt fennállásának 40. évfordulója alkalmából. César Gonzales Fuzagazuga városi tanácsának kommunista tagja és Cundinamarca megye tartományi gyűlésének képviselője volt. Az utóbbi időben nagy figyelmet fordított a parasztoknak a földért és az ültetvényesek ellen folytatott harcára. (MTI) Egy évtizedes szünet után, július első vasárnapján tartották az önálló ciprusi állam történetében a második parlamenti választásokat. Ha nem Ciprusról volna szó, különösebb figyelmet nem érdemelne önmagában ez az esemény, de ha figyelembe vesszük e sziget földrajzi fekvését, stratégiai jelentőségét, már nem lehet közömbös szemmel elemezni a választások eredményét. Közismert — sokat írtuk mi is, de írták a lapok egyáltalán —, hogy mind Törökország, mind pedig Görögország egyformán igényt tart Ciprusra. De a legfontosabb, hogy a NATO mint katonai szervezet feltétlenül szerepeltetni kívánja távolabbi céljai megvalósításában e sziget államot. E vonatkozásban a Cipruson lévő, szuverén brit területként kezelt katonai bázisok nyújtanak nagy segítséget, hisz a bázisokat a NATO sajátjaként kalkulálja stratégiájában. Az 1956-os szuezi angol „kaland” után kiderült, hogy e támaszpontok elsőrendű szerepet játszanak az arab országok elleni politikai fenyegetésben. Ugyanígy kezelhetők ezek ma is, amikor az izraeli agresszió után kialakult közel-keleti helyzetet vesszük szemügyre. Giprus tehát így kapta meg világpolitikai jelentőségét, s ez fokozott felelősséget ró Ciprus népére, de kormányára különösen. E nemzetközi vonatkozáshoz járul nem kisebb problémaként a belpolitikai gond. A ciprusi görög, török nemzetiség közötti, lényegileg rendezetlen viszony. Makariosz elnök és kormánya évek óta súlyos gondokkal küzd, de alapvető változást még nem tudott elérni a ciprusi kormány. A görög többség — s egy időben maga Makariosz elnök is — hajlott az Enozisz felé. Azaz politikai célja a Görögországhoz való csatlakozás elérése volt. Ez a politikai cél szolgálta leginkább a NATO érdekeit, s a NATO brüsszeli központjában, de szinte kivétel nélkül minden nyugati ország fővárosában, rokonszenvvel figyelték a ciprusi kormány ilyen törekvését. Fordulatot, s alapvető fordulatot az hozott, amikor Athénban a fekete ezredesek jutottak hatalomra, amikor a fasiszta katonai puccs lényegében megfosztotta Konstantin királyt trónjától. A Görögországban kialakult fasiszta terror, mély ellenszenvet váltott ki szerte a világon, és ez alól nem jelent kivételt Ciprus sem. A ciprusi görögök, maga Makariosz elnök is, felismerték, hogy az Enozisz kívánása nem szolgálhatja Ciprus népének nyugodtabb jövőjét, érdekeit. Ettől kezdve észrevehető volt a ciprusi kormány politikájában is a változás. Ugyanakkor észrevehető volt a ciprusi reakció aktivitása is. A görög fasiszta katonai diktátorokkal szimpatizáló elemek arra törekedtek, hogy komoly belpolitikai válságot idézzenek elő. Gondoljunk csak a legutóbbi, Makariosz elleni sikertelen merényletre, amely nagy visszhangot váltott ki, s nemcsak a világban. A sziget népe egy emberként állt ki az elnök mellett, s ennek is volt abban szerepe, hogy a fekete ezredesek által kívülről támogatott belső reakció nem járt sikerrel. E belső fronton mindvégig következetes, s a nép érdekében álló politikát csak a ciprusi nép haladó pártja, az AKEL képviseli. Az AKEL első pillanattól kezdve küzdött az Enozisz ellen, s mind nagyobb tömegbefolyásra tett szert. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a legutóbbi választásokon a kommunisták nagyszerű győzelmet arattak. Megszerezték a szavazatok 39 százalékát, s így az AKEL kilenc mandátumhoz jutott. Ennél többet csak Makariosz pártja az Egység Párt kapott: 15 mandátumot. Ezek után, ha figyelembe veszszük a meglévő, s egyetlen pillanatra sem feledhető nacionalizmust — ami a görög—török ellentétből táplálkozik —, csak az a véleményünk alakulhat ki, hogy Cipruson a józan megfontolás győzedelmeskedett a legutóbbi választásokon. A parlamentbe kizárólag olyan pártok képviselői jutottak, amelyek Makarioszoldalán állnak. Ciprus tehát a választások után feltétlenül előbbre lépett, s a Makariosz által képviselt függetlenségi politika a korábbinál sokkal szilárdabb talajon mozoghat. A nép kinyilvánította akaratát. Nem kér a görög fasiszta junta által képviselt terrorból, s nem kér a NATO-ból sem, függetlenül attól, hogy az görög, török vagy angol jelmezben is közeledik. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet önmagában a korábbi veszélyeket nem szüntette meg. Az éberségre — s nem is kis mértékben — továbbra is szükség van. De az is igaz, hogy Ciprus szerepe a jelenlegi közel-keleti, és egyáltalán a földközi-tengeri térségben fennálló politikai és katonai helyzetben nem az imperialista tervek megvalósításának kedvez. S ugyanígy nem kedvez annak a szándéknak sem, hogy Makariosz uralmát, azaz a nemzeti függetlenség politikáját kintről vagy bentről összezúzzák (szöllősy) Az Enozisz — tragédia CIPRUS ELŐBBRE LÉPETT os!AJDU-BIHARI NAPLÓ — 1970. JÚLIUS 15. Budapestre érkezett az iráni gazdasági miniszter Hushang Ansari gazdasági miniszter vezetésével kedden iráni gazdasági küldöttség érkezett Budapestre, hogy dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel tárgyalásokat folytasson a két ország gazdasági kapcsolatainak bővítéséről, delegáció néhány napos budapesti tartózkodása során tárgyal a Magyarországra irányuló iráni áruk választékának bővítéséről, illetve a magyar gépipari termékek exportjának fokozásáról. (MTI) Ülésezik a Legfelsőbb Tanács A Legfelsőbb Tanács szövetségi tanácsa kedd délelőtti ülésén egyhangúlag Alekszej Sityikovot választotta a szövetségi tanács elnökévé. Sityikov 58 éves, a Gorkij mezőgazdasági főiskolán tanult, majd elvégezte az SZKP KB mellett működő pártfőiskolát. A háború után a szovjet Távol- Kelet pártszervezeteiben töltött be vezető funkciókat. 1957-ben választották meg a habarovszki határterületi pártbizottság első titkárának. A szovjet parlament szövetségi tanácsa kedd délelőtti ülésén megválasztotta a mandátumvizsgáló bizottság 31 tagját. A bizottság elnöke Vitalij Tyitov karagandai küldött lett. A szövetségi tanács ezzel befejezte délelőtti ülését, amelyen részt vettek Leonyid Brezsnyev, Gennagyij Voronov, Andrej Kirilenko, Konsztantyin Mazurov, Nyikolaj Podgornij, Mihail Szuszlov, Pjotr Seleszt és más szovjet vezetők. A nemzetiségi tanács elnökévé egyhangúlag Jadgar Naszriggyinova képviselőnőt, az Üzbég SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét választották meg. A nemzetiségi tanács jóváhagyta az ülésszak napirendjét és megválasztotta a 31 tagú mandátumvizsgáló bizottságot, amelynek elnöke Vlagyimir Sevcsenko, az ukrajnai Vorosilovgrád képviselője. A nemzetiségi tanács ülésén rész vett Alekszej Koszigin, Arvid Pelse, Dmitrij Poljanszkij, Alekszandr Selepin. (MTI) A KÉP DERŰS, DE (Rogers külügyminiszter hétfőn beszámolt Nixon elnöknek délkelet-ázsiai körútjáról.) Rogers beszámolója szükségképpen lehangoló volt a Nixon-doktrina — ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen — jövője szempontjából. Rámutatnak arra, hogy Rogersnek nem sikerült határozott elkötelezettséget kicsikarnia még az amerikai segélyektől függő thaiföldi és dél-koreai kormánytól sem arra nézve, hogy csapatokat küldjenek Kambodzsába a Lon Nol-rezsim megmentésére. Az amerikai külügyminiszternek ugyanis a hazai közhangulatra való tekintettel nem volt módjában biztosítani őket, hogy minden költségüket fedezik, és amerikai szárazföldi erőket küldenek se gítségükre, ha bajba bodzsában. (MTI) kerülnek Kam- Limába megérkezett az első AJV-12 típusú szovjet óriás szállító gép. Az adományokkal megrakott első gépet még 65 hasonló szállítmány követi. A szovjet segítség szétosztását szovjet és perui katonatisztek szervezik. (Telefotó — AP— MTI—RS) Közvetlenül a dél-vietnami határ mentén, a hatalmas kiterjedésű Chupkaucsukültetvényen s kambodzsai hazafias erői megtámadták a megszállt dél-vietnami csapatokat (Telefotó — AP-MTI—KS) Az észak-írországi katolikus kisebbség egy része annyira tarthatatlannak érzi már helyzetét hogy menekülni kezd a szomszédos Ír Köztársaságba. A képünkön látható kislányok már Dublinban vannak, ahol sok száz társukká együtt katonai táborokban élnek. (Telefotó - AP—MTI—KS) MENEKÜLŐK Lapzártakor érkezett: Megkezdődött a nemzetközi kézilabda torna A Dózsa Stadionban kedden délután megkezdődött a szocialista országok belügyi és állambiztonsági minisztériumai sportszerveinek első nemzetközi kézilabda-spartakiádja. A megnyitó ünnepségen részt vett Sikula György és Gá István a megyei pártbizottság titkárai, ott volt dr. Ambrus István megyei tanács vb-elnöke, Szívó Péter rendőr ezredes, a Belügyminisztérium képviseletében. Az ünnepi megnyitó beszédet Csirs László rendőr ezredes, a megye főkapitányság vezetője mondott. Az első nap eredményei: Gwardia (lengyel)—Ruda Hviezda 21:1 (9:12), Bukaresti Dinamo—Berlin Dinamo 15:9 (8:5). Ma 17.30-kor Dózsa Stadion Berlini Dinamo—Ruda Hviezda aztán 18.50-kor Gwardia—Dózsaválogatott. A Maróczy emlékverseny kilencedik fordulójában lapzártáig ha játszma fejeződött be, valamenny döntetlen eredménnyel. Ezek: Andersson—Gufeld, Hennings—Dely Pady dr.—Szavon, Bukic—Lengyel Zajcev—Riblc, Filep—Sydor. Lapzártakor két játszma még tart.