Hajdú-Bihari Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

A Vatikán óvatos, de támogatja Brandtot Willy Brandt nyugatnémet kan­cellár kedden délben visszaérke­zett Bonnba Rómában tett rövid látogatásáról. A szövetségi kancel­lár különrepülőgépe röviddel 12 óra után érkezett meg a köing bonni repülőtérre. Megérkezésekor a repülőtéren Brandt kijelentette, hogy Rumor ügyvezető miniszterelnökkel Olasz­országból történt elutazása előtt több mint egyórás megbeszélést folytatott, amelyen főleg Nyugat- Európáról, a kelet-nyugati kapcso­latokról és a földközi-tengeri hely­zetről volt szó. Hozzáfűzte, hogy a hétfőn a Vatikánban tartott megbe­széléseket „nyílt légkör” jellemez­te. A Zycie Warszawy keddi számában VI. Pál pápa és Brandt kancellár ta­lálkozóját kommentálva a többi között megállapítja: Brandt ismertette a pápával keleti politikájának céljait, VI. Pál pedig „bá­torságot kívánt” a nyugatnémet kancel­lár céljainak megvalósításához. Ez a tény a Vatikán részéről az NSZK új ke­leti politikája óvatos támogatásának te­kinthető. Ez most először jutott hivata­losan kifejezésre. A Vatikán eddig nem támogatta Brandt keleti politikáját. Most viszont VI. Pál most kifejezte reményét, hogy az NSZK és Lengyelország, valamint­ az NSZK és a többi európai ország viszo­nyának rendezése a „lehető leggyorsab­ban bekövetkezik”. Az NSZK kormányának szóvivője ki­jelentette, hogy haladó nyugatnémet katolikusok támogatják az Odera-Neisse határ végleges elismerését. Úgy néz ki, hogy most hasonlóképp vélekedik a va­tikáni diplomácia és a pápa közvetlen környezetének jelentős része és maga a pápa is. Ez a tény elég lényeges új elem. Eddig a Vatikán a CDUCSU kép­viselte reakciós nyugatnémet katolikus körök befolyása alatt állt, amelyek ha­tározottan ellenzik az Odera-Neisse ha­tár, s a két német állam létének elisme­rését, az NSZK és a szocialista orszá­gok viszonyának normalizálását - feje­zi be a varsói lap. (MTI) Tory külpolitika Az alig egy hónapja hivatalba lé­pett angol konzervatív kormány tagjait meghökkentette az az ellen­séges visszhang, amelyet a toryk két kedvenc külpolitikai elképzelé­se, a dél-afrikai fegyverszállítások felújítása és a Perzsa-öbölben való angol katonai jelenlét meghosszab­bítása váltott ki világszerte. A dél­afrikai fegyverembargó feloldása már befejezett ténynek tekinthető: a múlt héten Anglia terjedelmes bizalmas levélben­ tudatta 27 nem­zetközösségi tagállam vezetőivel, hogy „az 1955.­ évi simonstowni szerződés értelmében Anglia bizo­nyos védelmi fegyvereket fog szál­lítani Dél-Afrikának”. A részletek még hátra vannak ugyan, de Doug­­las­ Home szombaton már közölhet­te az elvi elhatározást Rogers ame­rikai külügyminiszterrel, s az ame­rikai vendég nem csinált titkot ab­ból, hogy a döntést kockázatosnak tartja, mert az — mint mondotta — „Afrikában bizonyos rosszallást vált majd ki”. Bár a konzervatív párt vezetői csaknem valamennyien elszánt hí­vei a fegyverszállítások felújításá­nak, nem minden tory-képviselő helyesli a lépést, amelyet sokan a politikai rövidlátás jelének minősí­tenek. Befolyásos konzervatív kö­rökben kifejtik, hogy a fajgyűlölő rezsimekkel való nyílt katonai szö­vetség csak „a legfőbb ellenfél” malmára hajtja a vizet, elősegíti a „kommunista agitációt” Afrikában. A munkáspárti lord Caradon, aki Anglia ENSZ-főmegbízottja volt jú­nius 19-ig, a BBC-rádió adásaiban is kifejtette azt a véleményét, hogy a fegyverszállítás nem egyszerű technikai vagy külkereskedelmi kérdés, hanem súlyos erkölcsi prob­léma, amelynek kimenetelétől függ, vajon Anglia melyik oldalra kerül a világot megosztó legnagyobb kér­dések egyikében, a faji problémá­ban. Ezt a félelmet tükrözi a mérték­adónak ismert Observer vezércikke is: „minél mélységesebben csalód­nak az afrikai államok, annál na­gyobb az a veszély, hogy az afrikai országok érzelmei mély gyűlöletbe, Anglia teljes elutasításába csapnak át”. Keddden a Times és a Daily Mir­ror vezércikkben szólítja fel a kor­mányt, vegye még egyszer fontoló­ra a kérdést és mondjon le a fegy­verszállításokról. (MTI) Dujak Heath-t A bonni kormány Winter kijelentéséről Von Wechmar, a bonni kormány helyettes szóvivője kedden kijelen­tette: az NSZK kormánya nagy fi­gyelemmel kíséri azokat a nyilat­kozatokat, amelyek az NDK vezetői részéről az utóbbi időben elhang­zottak. A szóvivő külön felhívta a figyelmet Winzer külügyminiszter­nek a Neues Deutschland keddi számában közölt kijelentésére. Win­zer egy kérdésre válaszolva azt mondotta: az NDK és az NSZK kapcsolatainak fejlődéséhez az egyetlen alap a békés együttélés. A bonni kormány ebben a kijelentés­ben — rugalmasságot vél felfedez­ni — hangoztatta Von Wechmar. Mint a kormányszóvivő közölte, Walter Scheel külügyminiszter csü­törtökön Londonba utazik, ahol az­nap este és péntek reggel lord Home-val találkozik, pénteken a bonni külügyminiszter tovább uta­zik Washingtonba, hogy Rogers amerikai külügyminiszterrel tár­gyaljon. Mindkét megbeszélés célja a nézetek koordinálása közvetlenül Scheel moszkvai útja előtt. Mint jelentettük, a bonni kor­mány július 23-án szándékozik meghozni a formális határozatot a moszkvai tárgyalások megkezdésé­ről. Az MTI bonni tudósítójának ér­tesülése szerint már kapcsolat léte­sült Moszkva és Bonn között a ter­minus egyeztetéséről. (MTI) Meggyilkolták César Gonzalest Több pisztolylövéssel meggyilkol­ták César Gonzalest, a Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizott­ságának tagját és fivérét, valamint megsebesítették Raul Herrera pa­rasztvezetőt. A gyilkosság a múlt hét szombat­ján történt Bogotától nem messze, amikor César Gonzales beszédet akart mondani egy nagygyűlésen a Kolumbiai Kommunista Párt fenn­állásának 40. évfordulója alkalmá­ból. César Gonzales Fuzagazuga váro­si tanácsának kommunista tagja és Cundinamarca megye tartományi gyűlésének képviselője volt. Az utóbbi időben nagy figyelmet for­dított a parasztoknak a földért és az ültetvényesek ellen folytatott harcára. (MTI) E­gy évtizedes szünet után, júli­us első vasárnapján tartották az önálló ciprusi állam törté­netében a második parlamenti választásokat. Ha nem Ciprusról volna szó, különösebb figyelmet nem érde­melne önmagában ez az ese­mény, de ha figyelembe vesszük e sziget földrajzi fekvését, straté­giai jelentőségét, már nem le­het közömbös szemmel elemezni a választások eredményét. Közismert — sokat írtuk mi is, de írták a lapok egyáltalán —, hogy mind Törökország, mind pedig Görögország egyformán igényt tart Ciprusra. De a leg­fontosabb, hogy a NATO mint katonai szervezet feltétlenül sze­­repeltetni kívánja távolabbi cél­jai megvalósításában e sziget ál­lamot. E vonatkozásban a Cipru­son lévő, szuverén brit terület­ként kezelt katonai bázisok nyúj­tanak nagy segítséget, hisz a bá­zisokat a NATO sajátjaként kal­kulálja stratégiájában. Az 1956-os szuezi angol „ka­land” után kiderült, hogy e tá­maszpontok elsőrendű szerepet játszanak az arab országok elle­ni politikai fenyegetésben. Ugyanígy kezelhetők ezek ma is, amikor az izraeli agresszió után kialakult közel-keleti helyzetet vesszük szemügyre. Giprus tehát így kapta meg világpolitikai je­lentőségét, s ez fokozott felelős­séget ró Ciprus népére, de kor­mányára különösen. E nemzetközi vonatkozáshoz járul nem kisebb problémaként a belpolitikai gond. A ciprusi gö­rög, török nemzetiség közötti, lé­nyegileg rendezetlen viszony. Makariosz elnök és kormánya évek óta súlyos gondokkal küzd, de alapvető változást még nem tudott elérni a ciprusi kormány. A görög többség — s egy időben maga Makariosz elnök is — haj­lott az Enozisz felé. Azaz politi­kai célja a Görögországhoz való csatlakozás elérése volt. Ez a po­litikai cél szolgálta leginkább a NATO érdekeit, s a NATO brüsszeli központjában, de szinte kivétel nélkül minden nyugati ország fővárosában, rokonszenv­­vel figyelték a ciprusi kormány ilyen törekvését. Fordulatot, s alapvető fordul­a­­tot az hozott, amikor Athénban a fekete ezredesek jutottak hata­lomra, amikor a fasiszta katonai puccs lényegében megfosztotta Konstantin királyt trónjától. A Görögországban kialakult fa­siszta terror, mély ellenszenvet váltott ki szerte a világon, és ez alól nem jelent kivételt Ciprus sem. A ciprusi görögök, maga Makariosz elnök is, felismerték, hogy az Enozisz kívánása nem szolgálhatja Ciprus népének nyu­­godtabb jövőjét, érdekeit. Ettől kezdve észrevehető volt a ciprusi kormány politikájában is a változás. Ugyanakkor észreve­hető volt a ciprusi reakció akti­vitása is. A görög fasiszta kato­nai diktátorokkal szimpatizáló elemek arra törekedtek, hogy ko­moly belpolitikai válságot idéz­zenek elő. Gondoljunk csak a legutóbbi, Makariosz elleni si­kertelen merényletre, amely nagy visszhangot váltott ki, s nemcsak a világban. A sziget népe egy emberként állt ki az elnök mel­lett, s ennek is volt abban szere­pe, hogy a fekete ezredesek ál­tal kívülről támogatott belső re­akció nem járt sikerrel. E belső fronton mindvégig kö­vetkezetes, s a nép érdekében ál­ló politikát csak a ciprusi nép haladó pártja, az AKEL képvi­seli. Az AKEL első pillanattól kezdve küzdött az Enozisz ellen, s mind nagyobb tömegbefolyás­ra tett szert. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a leg­utóbbi választásokon a kommu­nisták nagyszerű győzelmet arattak. Megszerezték a szavaza­tok 39 százalékát, s így az AKEL kilenc mandátumhoz jutott. En­nél többet csak Makariosz párt­ja az Egység Párt kapott: 15 mandátumot. Ezek után, ha figyelembe vesz­­szük a meglévő, s egyetlen pilla­natra sem feledhető nacionaliz­must — ami a görög—török el­lentétből táplálkozik —, csak az a véleményünk alakulhat ki, hogy Cipruson a józan megfonto­lás győzedelmeskedett a legutób­bi választásokon. A parlamentbe kizárólag olyan pártok képviselői jutottak, amelyek Makariosz­­oldalán állnak.­­ Ciprus tehát a választások után feltétlenül előbbre lépett, s a Ma­kariosz által képviselt független­ségi politika a korábbinál sokkal szilárdabb talajon mozoghat. A nép kinyilvánította akaratát. Nem kér a görög fasiszta junta által képviselt terrorból, s nem kér a NATO-ból sem, függetlenül attól, hogy az görög, török vagy angol jelmezben is közeledik. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet önmagában a korábbi veszélyeket nem szüntette meg. Az éberségre — s nem is kis mértékben — to­vábbra is szükség van. De az is igaz, hogy Ciprus szerepe a jelen­legi közel-keleti, és egyáltalán a földközi-tengeri térségben fenn­álló politikai és katonai helyzet­ben nem az imperialista tervek megvalósításának kedvez. S ugyanígy nem kedvez annak a szándéknak sem, hogy Makariosz uralmát, azaz a nemzeti függet­lenség politikáját kintről vagy bentről összezúzzák (szöllősy) Az Enozisz — tragédia CIPRUS ELŐBBRE LÉPETT o­s!A­JDU-BIHARI NAPLÓ — 1970. JÚLIUS 15. Budapestre érkezett az iráni gazdasági miniszter Hushang Ansari gazdasági mi­niszter vezetésével kedden iráni gazdasági küldöttség érkezett Bu­dapestre, hogy dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszterrel tárgyalá­sokat folytasson a két ország gaz­dasági kapcsolatainak bővítéséről, delegáció néhány napos budapesti tartózkodása során tárgyal a Ma­gyarországra irányuló iráni áruk választékának bővítéséről, illetve a magyar gépipari termékek export­jának fokozásáról. (MTI) Ülésezik a Legfelsőbb Tanács A Legfelsőbb Tanács szövetségi tanácsa kedd délelőtti ülésén egy­hangúlag Alekszej Sityikovot vá­lasztotta a szövetségi tanács elnö­kévé. Sityikov 58 éves, a Gorkij mező­gazdasági főiskolán tanult, majd elvégezte az SZKP KB mellett mű­ködő pártfőiskolát. A háború után a szovjet Távol- Kelet pártszervezeteiben töltött be vezető funkciókat. 1957-ben vá­lasztották meg a habarovszki ha­tárterületi pártbizottság első titká­rának. A szovjet parlament szövetségi tanácsa kedd délelőtti ülésén meg­választotta a mandátumvizsgáló bizottság 31 tagját. A bizottság el­nöke Vitalij Tyitov karagandai küldött lett. A szövetségi tanács ezzel befe­jezte délelőtti ülését, amelyen részt vettek Leonyid Brezsnyev, Genna­­gyij Voronov, Andrej Kirilenko, Konsztantyin Mazurov, Nyikolaj Podgornij, Mihail Szuszlov, Pjotr Seleszt és más szovjet vezetők. A nemzetiségi tanács elnökévé egyhangúlag Jadgar Naszriggyino­­va képviselőnőt, az Üzbég SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét választották meg. A nemzetiségi tanács jóváhagyta az ülésszak napirendjét és megvá­lasztotta a 31 tagú mandátumvizs­gáló bizottságot, amelynek elnöke Vlagyimir Sevcsenko, az ukrajnai Vorosilovgrád képviselője. A nemzetiségi tanács ülésén rész vett Alekszej Koszigin, Arvid Pelse, Dmitrij Poljanszkij, Alek­­szandr Selepin. (MTI) A KÉP DERŰS, DE (Rogers külügyminiszter hétfőn beszá­molt Nixon elnöknek délkelet-ázsiai körútjáról.) Rogers beszámolója szükségképpen le­hangoló volt a Nixon-doktrina — ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen — jövője szempontjából. Rámutatnak arra, hogy Rogersnek nem sikerült határo­zott elkötelezettséget kicsikarnia még az amerikai segélyektől függő thaiföldi és dél-koreai kormánytól sem arra nézve, hogy csapatokat küldjenek Kambodzsá­ba a Lon Nol-rezsim megmentésére. Az amerikai külügyminiszternek ugyanis a hazai közhangulatra való tekintettel nem volt módjában biztosítani őket, hogy minden költségüket fedezik, és amerikai szárazföldi erőket küldenek se­­ gítségükre, ha bajba bodzsában. (MTI)­­ kerülnek Kam- Limába megérkezett az első AJV-12 típusú szovjet óriás szállító gép. Az ado­mányokkal megrakott első gépet még 65 hasonló szál­lítmány követi. A szovjet segítség szétosztását szov­jet és perui katonatisztek szervezik. (Telefotó — AP— MTI—RS) Közvetlenül a dél-vietna­mi határ mentén, a hatal­mas kiterjedésű Chup­­kaucsukültetvényen s kambodzsai hazafias erői megtámadták a megszállt dél-vietnami csapatokat (Telefotó — AP-MTI—KS) Az észak-írországi katolikus kisebbség egy ré­sze annyira tarthatatlannak érzi már helyzetét hogy menekülni kezd a szomszédos Ír Köztár­saságba. A képünkön látható kislányok már Dublinban vannak, ahol sok száz társukká együtt katonai táborokban élnek. (Telefotó - AP—MTI—KS) MENEKÜLŐK Lapzártakor érkezett: Megkezdődött a nemzetközi kézilabda torna A Dózsa Stadionban kedden dél­után megkezdődött a szocialista or­szágok belügyi és állambiztonsá­­gi minisztériumai sportszerveinek első nemzetközi kézilabda-sparta­­kiádja. A megnyitó ünnepségen részt vett Sikula György és Gá István a megyei pártbizottság tit­kárai, ott volt dr. Ambrus István megyei tanács vb-elnöke, Szívó­ Péter rendőr ezredes, a Belügy­minisztérium képviseletében. Az ünnepi megnyitó beszédet Csirs László rendőr ezredes, a megye főkapitányság vezetője mondott. Az első nap eredményei: Gwar­dia (lengyel)—Ruda Hviezda 21:1­ (9:12), Bukaresti Dinamo—Berlin Dinamo 15:9 (8:5). Ma 17.30-kor Dózsa Stadion Berlini Dinamo—Ruda Hviezda aztán 18.50-kor Gwardia—Dózsa­­válogatott. A Maróczy emlékverseny kilence­dik fordulójában lapzártáig ha játszma fejeződött be, valamenny döntetlen eredménnyel. Ezek: An­dersson—Gufeld, Hennings—Dely Pad­y dr.—Szavon, Bukic—Lengyel Zajcev—Riblc, Filep—Sydor. Lap­zártakor két játszma még tart.

Next