Hajdú-Bihari Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Törvényerejű rendelet Rendeletekről, határozatokról ol­vasva, nagyon sokszor* József Attila megfogalmazása jut az eszünkbe. „A szó - írta - csak dadog, a tör­vény a tiszta beszéd”. A tegnapi la­pok ilyen tisztaságú beszédet közöl­tek. A termelőszövetkezeti nyugdíj­ról szóló törvényerejű rendeletet. Pontos szövegezése így hangzik: „Az Elnöki Tanács törvényerejű rendele­tének felhatalmazása alapján a Ma­gyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendelete 1971. január 1-től minden szakszövetkezeti tagra kitér- i­jeszti a mezőgazdasági termelőszö­­­vetkezeti tagokra vonatkozó nyug-­ díjrendszer hatályát, természetesen­­ figyelembe véve azokat az eltérő sa­­ játosságokat, amelyek a termelőszö-­ vetkezetek és szakszövetkezetek kö-­ zött fennállnak. A nyugdíjbiztosítás-­­­ba bevont szakszövetkezeti tagok­­ öregségi és rokkantsági nyugdíjra, | üzemi baleset esetén baleseti kártala- | nításra, hozzátartozóik pedig özvegyi | nyugdíjra, szülői nyugdíjra, valamint | árvaellátásra szerezhetnek jogosult­ | ságot." A módosításban alapvető tények­ | ről van szó. A termelőszövetkezeti | tagságra vonatkozó nyugdíjrendel- j kezés már régebben érvényben van, s „hatályát” az élet, a valóság igazol­ j­­a. Az új rendelkezés szélesít és­­ újabb rétegeket kapcsol be nyugdíj-­­ rendszerünkbe. Ami miatt azonban­­ külön is szót kell ejtenünk és külön is­­ oda kell figyelnünk, az épp a kiter-­­ jesztés mikéntjére utal. Az Elnöki­­ Tanács törvényerejű rendelete ugyan-­­ is újabb paraszti tömegeket érint, s­­ régi kívánságot valósít meg. A nyugdíj, így tehát az intézke­­dés fontosságát nem kell magyaráz- ,­nunk. Érzelmi vonatkozásait azon-­­­ban talán érdemes egy pillanatra­­ nagyító alá helyeznünk. Emberek va­ I­gyünk, s az öregkor mindannyiunk­­ életében elkövetkezik. Törvényszerű j­ó állapot, változtatni ezen lehetetlen.­­ Azonban egyénk számára sem közöm-­­­bős, hogy életünknek ez a szakasza­­ milyen kilátásokkal vár bennünket.­­ A paraszti öregség ridegségéről, s nem egyszer kegyetlenségéről irodai­­­ műnk rengeteg bizonyítékot felsora­­­­koztatott. Ki ne emlékeznék Ady­­ megdöbbentő versére, Az öreg Kun- K­néra. Az indító sorok így hangra- S nak: „Tíz gyermeket szült a világra - * Küzdésre, búra, de vitézül. - Szal­más tetejű kunyhójában - Az öreg Kunné halni készül.” Igen, élesen, tisztán él emlékezetünkben. A parasz­ti törvény a szegénység, a kiszolgál­tatottság törvénye volt. Mit nyújtha- ’ tott az öregség? Legfeljebb tüdőbajt, é­ s azon túl a kisemmizettség, az „öl­­g­ni szeretne”­­ kétségbeejtő állapotát.­­ Rendszerünk, negyedszázadunk na-­­­gyon tisztességes erőfeszítése a múlt-­­ nak ezt a kisemmizettségét megszün-­­ tette. Felszámolta a szegénységet, az eleve kitaszítottságot. De reflexek azért még ma is tovább élnek. Nin­­cs csenek öreg Kunnék, de még ma is hányszor és mennyiszer igaz: egy anya felnevel öt-hat gyereket, de öt-hat egyerek már alig tud - vagy alig akar? - eltartani egy anyát. Te­her lesz, akadály lesz, csak a gond, baj lesz vele. A kép persze nem általánosítható, de a tünet fel-feltűnik, olykor előbuk­kan. S minekünk ezt tudnunk kell, minekünk ezt látnunk kell. Ez az új nyugdíjrendelkezés valójában erre utal. Ezekre a fellelhető állapotokra. S ez ellen intézkedik, ez ellen készís­­­ti a­­ biztos fedezéket. Valójában te­­­­hát azt mondja: akik mögött egy munkásélet van, akik elfáradtak, megöregedtek a naponkénti gondok­ban, jussanak biztonsághoz. S főleg jussanak anyagi biztonsághoz. Ahhoz, amit az ország vezetésének gondos­sága megszab számukra. Az ünnepségen megjelent vendé­geket, munkásőröket Szabó László a megyei munkásőrparancsnok helyettese köszöntötte, majd a fegy­veres erők napjának ünnepét Hercz­­ku József, a Munkásőrség Hajdú- Bihar megyei Parancsnokságának parancsnokhelyettese méltatta ün­nepi beszédében.­­ Szeptember 29-én, fegyveres erőink hagyományos ünnepnapján dolgozó népünk szeretettel, meg­becsüléssel köszönti a néphadsereg, a határőrség, a karhatalom, a rend­őrség és a munkásőrség minden tagját — mondotta beszédében Herczku József. — Ezen a napon ünnepeljük fegyveres erőink és a dolgozó nép összefogását, és emlé­kezünk meg ilyenkor is legszentebb kötelességünkről, szocialista hazánk védelméről. Emlékezünk a mai ün­nepségen hős elődeinkre is, tiszte­lettel adózunk Dózsa, Rákóczi hős harcosaink, az 1848-as szabadság­­harc katonáinak, a Tanácsköztár­saság forradalmi fegyveres erőinek, az internacionalistáknak, partizá­noknak, hálával gondolunk a Szov­jetunió Vörös Hadseregére, s külön köszöntjük őket is ezen a napon. Ünnepnapja ez a munkásőrségnek is, a Magyar Népköztársaság legfia­talabb önkéntes társadalmi fegyve­res testületének, azoknak a mun­kásembereknek, akik fegyverrel kezükben tettek esküt a néphata­lom, a munkás-paraszt állam meg­védésére. — A fegyveres erők napja az idén közvetlenül a X. pártkong­resszust előzi meg. Kötelességünk, hogy a párt kongresszusát politikai és szakmai felkészültségünk növe­lésével, a kiképzési feladatok leg­eredményesebb megoldásával, harc­­készültségünk további fokozásával köszöntsük — folytatta a parancs­nokhelyettes. Örülünk, hogy a kong­resszus tiszteletére egész megyénket átfogó versenymozgalom bontako­zott ki, s külön büszkeség tölt el bennünket, hogy ebben a mozga­lomban munkásőreink is tevékeny, alkotó részesek. S hogy a munkás­őrök nemcsak a munkapad mellett, nemcsak a fegyveres munkában, hanem az élet minden területén nagyszerűen megállják a helyüket, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az idei tiszai árvíz, ahol a megye munkásőrei közül több mint négy­százan, összesen 42 363 órát dolgoz­tak, s áldozatkész munkájuknak is eredménye, hogy sikerült meg­zabolázni a folyót, s az okozott kár nem a sokszorosa lett. Ezek után Herczku József méltat­ta azok tevékenységét, akik mun­kájukkal segítik a fegyveres barát­ság elmélyítését, segítik a munkás­őrség munkáját, akik mindig ké­szen állnak tanúbizonyságát adni annak, hogy a munkásőrség elvá­laszthatatlan a néptől, a párttól, a társfegyveres testületektől. Majd végezetül ezt mondta: — A munkásőrség megyei pa­rancsnoksága nevében valamennyi társtestület tagját köszöntöm, kívá­nok valamennyi hazánkat védő polgárnak erőt, egészséget, ered­ményeket felelősségteljes munká­juk elvégzésében. Ezek után kitüntetések, jutalmak átadására került sor. A Magyar Szocialista Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei Bizottsága, valamint a megyei tanács végre­hajtó bizottsága nevében dr. Amb­rus István a fegyveres erők napja alkalmából a fegyverbarátság el­mélyítésében végzett munkájáért és a munkásőrséggel való elvtársi együttműködésért a Munkásáőr em­lékjelvényt adta dr. Bartha Ferenc­nek, a Berettyóújfalui Járási Kór­ház igazgató-főorvosának, Gonda Sándornak, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet pártbi­zottsága titkárának, Gyönyörű La­josnak, az MSZMP Berettyóújfalui Járási Bizottsága titkárának, Hor­váth Sándornak, a Debreceni Já­rási Pártbizottság osztályvezetőjé­nek, Zsupos Gábornak, a hajdúbö­szörményi Faipari Vállalat igazga­tójának, Katona Imre honvédalez­redesnek, Nagy Imre rendőrőrnagy­nak, valamint Vass György rendőr­törzsőrmesternek. A munkásőrségben végzett ered­ményes munka, a szolgálatteljesí­tésben elért kimagasló eredmények elismeréséül a Haza szolgálatáért érdemérem aranyfokozatát ado­mányozta Oláh József, ezüstfokoza­tát Hajdú László és bronzfokozatát Papp József munkásőröknek. Az ünnepség végén Szabó László parancsnokhelyettes felolvasta a honvédelmi miniszter, a belügymi­niszter és a munkásőrség országos parancsnokának fegyveres erők pi parancsát. .­ ­Szeptember 29. fegyveres erők­ nap­ja Ünnepelt a munkásőrség A fegyveres erők napja alkalmából ünnepséget tartottak tegnap Deb­recenben, a Munkásőrség Hajdú-Bihar megyei Parancsnokságán. Az ün­nepségen ott volt dr. Ambrus István, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Végrehajtó Bizottságának tagja, a Hajdú-Bihar megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Telegdi Zoltán, a megyei pártbizottság osztályveze­tője, Kövesdi Bertalan alezeredes, a Hajdú-Bihar megyei Rendőrfőkapi­tányság helyettes főkapitánya, Sárközi Elemér honvédalezredes, hely­őrségparancsnok. Az ünnepség elnöksége A kitüntetettek, jutalmazottak egy csoportja Hajdú-bihari sikerek a mezőgazdasági kiállításon Bezárta kapuit a 67. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, melyen szép eredménnyel szere­peltek a megye állami gazdaságai. A gazdaságok jól készültek a kiállí­tásra: az Állattenyésztési Felügye­lőség dolgozóinak segítségével si­került olyan állatokat összeválo­gatniuk, melyek a magas követel­ményt kívánó mezőnyben is sikere­sen megállták a helyüket. Külön említést érdemel a Hortobágyi Ál­lami Gazdaság, amely öt állatfaj­jal vett részt a színvonalas bemuta­tón, s valamennyit díjazták is. Tenyésztési nagydíjat kapott a Hortobágyi Állami Gazdaság No­nius tenyészkancája. Aranyérmet nyertek a Hortobágyi ÁG anya­juhai, gyöngyösei, a Hajdúszobosz­lói ÁG tenyészkosai és a Debreceni Agrártudományi Egyetem Tangaz­daságának vemhes tenyészüszője. Ezüstéremmel jutalmazták a Bihar­­keresztesi ÁG vemhes tenyészüsző­­­jét, a Hortobágyi ÁG tenyészkosait, anyajuhait, piaci pontjait, a Tisza­­vidéki Halgazdaság piaci pontjait. Bronzérmet és elismerő oklevelet kapott az Agrártudományi Egye­tem Tangazdaságának vemhes üszője és növendék tenyészbikája. A termények közül bronzérmet nyert a Hajdúnánási ÁG lucerna­szénája. Még egy megyei, illetve debrece­ni siker: az Aranybika étterem is szerepelt a vásáron. Az eredmény: aranyérem. Ami még emeli az érté­két az, hogy a vállalat első ízben vett részt ilyen nagyszabású orszá­gos rendezvényen. A bemutatkozás jól sikerült, több nagynevű főváro­si vállalatot utasított maga mögé a debreceni Aranybika. Néhány adat: 112 fő személyzet, 24 nap 3 és fél millió forintos forgalom, üresen maradt panaszkönyv. Magyaj­avaslatot fogadott el a szocia­ista országok felsőoktatási minisztereinek berlini konferenciája — kérdezte dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettest, a magyar delegáció vezetőjét az MTI munkatársa. — A konferencia közös tervet fo­gadott el a főiskolai nevelőmunka módszertani kérdéseinek kutatásá­ra és kísérleteire. Nagy hírű felső­­oktatási intézmények egész sora — a moszkvai Lomonoszov egyetem, a berlini Humboldt egyetem, a prágai Károly egyetem, a varsói poli­technikai intézet és mások — köz­tük a mi felsőoktatási intézmé­nyeink is — vállalták egy-egy nagy fontosságú világnézeti, erkölcsi, kul­turális és testnevelési téma gondo­zását, a kutatások összehangolását, és az eredmények publikálásának közkinccsé tételének megoldását. Javaslatunkra a tanácskozás elfo­gadta­, hogy szorosabb, rendszeres konzultáció jöjjön létre a főiskolai marxizmus—leninizmus oktató tartalmi-módszertani fejlesztése ér­dekében.­­ A konferencia elhatározta, hogy a felsőoktatási miniszterek következő tanácskozásán egyez­ményjavaslatot tárgyalnak meg a testvéri országokban szerzett kö­zép- és felsőfokú diplomaták, tudo­mányos fokozatok kölcsönös elisme­résének módozatairól, mélyreható eszmecsere folyt a korszerű oktatá­si-technikai eszközök fejlesztésében és gyártásában szükséges együtt­működésről. Tíz szocialista ország felsőoktatá­si minisztere tanácskozott Berlin­ben szeptember 14. és 20. között ágazatuk időszerű kérdéseiről, az egyes országok felsőoktatása fejlő­désének tapasztalatairól. Milyen eredménnyel zárult a konferencia Szedik a hatvanhárom katasztrális holdon másodvetésként beérett zöldbabot Hajdúszováton, a Lenin Termelőszövetkezetben. Az őszi gyakor­lati foglalkozások keretében vesz részt a munkában a termelőszövetkezet patronálta derecskei gimnázium, közel háromszáz diák dolgozik itt. A te­rületről ezerötszáz mázsa zöldbab termését takarítják be várhatóan, mely­nek értéke háromszázezer forint.

Next