Hajdú-Bihari Napló, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

(bo/iMIJLLo­uv. HAJDÚ-BIHARI Világ proletárjai, egyesüljetek! b­p. ÉVFOLYAM HH9 ^ szám IBI lj|p||BHf' ^ ÁRA:80 FILLÉR |É^ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HÍ­­HAR MEGYEI­­SÁGÁNAK LAPJA Mai számunkban: Polgári védelem 4. oldal Berzsenyi és Csokonai találkozása 5. oldal Olimpiáról— olimpiára 7. oldal Befejeződött a berlini konferencia Kádár János felszólalása Záróközleményt fogadtak el a résztvevők Szerdán, magyar idő szerint 9 órakor folytatta munkáját Berlin­ben az európai kommunista és mun­káspártok konferenciája, amelynek munkájában 29 küldöttség vesz részt. A konferencia hatodik ülésé­nek elnöki tisztjét Georges Mar­chais, a Francia Kommunista Párt delegációjának vezetője, a párt fő­titkára tölti be. A konferencia má­sodik napjának első szónoka Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége küldöttségének ve­zetője, a JKSZ elnöke. Joszip Broz Tito beszédében kije­lentette: meggyőződése szerint az ezen a konferencián kialakult nyílt és szabad eszmecsere jelentősen hozzájárul, hogy megvalósulhassa­nak a konferencia céljai, a kommu­nista és munkáspártok még erőtel­jesebben járulhassanak hozzá az európai béke és biztonság szilárdu­­lásához, az európai általános, min­denoldalú együttműködés fejleszté­séhez és az európai társadalmi ha­ladáshoz. Ezután a Svéd Balodali Párt (kommunisták) elnöke, Lars Werner fejtette ki pártja véleményét. Be­szédében hangsúlyozta, hogy a leg­utóbbi években a világon pozitív változások történtek. Erre példa az amerikai imperialisták indokínai veresége. Az imperializmus elvesz­tette a volt portugál gyarmatokat is. Pozitív változások történtek földrészünkön is. Ez kifejezésre ju­tott a helsinki konferencián. Mind­ez azonban nem jelenti, hogy az amerikai imperializmus és a NATO elvesztette volna fenyegető jellegét. Továbbra is igyekeznek beavatkoz­­ni más országok belügyeibe. Ebben a harcban mind nagyobb szerepet játszik az internacionalista szolida­ritás. A szónok kifejtette, hogy a svéd kommunisták a proletár inter­nacionalizmus hívei. Ez természe­tesen megerősíti a pártoknak azt a jogát, hogy stratégiájukat és takti­kájukat önmaguk dolgozzák ki. A következő felszólaló Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságá­nak főtitkára volt. — A Német Szocialista Egység­párt azt a szilárd akaratát fejezi ki, hogy hozzá fog járulni ahhoz, hogy az európai békéért, bizton­ságért és együttműködésért vívott harcban új sikerek szülessenek — kezdte beszédét Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára. Ezzel kap­csolatban kiemelte, hogy az Euró­pa békés jövőjéért folyó harcban milyen nagy súlya van a kommu­nisták szavának. A mi pártjaink természetesen saját munkásosztá­lyukhoz, saját népükhöz szólnak, de minél erősebb a nemzetközi szo­lidaritás, minél jobban megértjük egymást a közös harci célokat il­letően, és minél inkább ennek meg­felelően cselekszünk, annál nagyobb lesz sikerünk, amelyre mindnyá­jan törekszünk. A berlini értekezlet szerda déli ülésén Harilaosz Florakisz, a Gö­rög KP KB első titkára elnökölt. Három felszólalás hangzott el. El­sőnek Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkára mondta el beszédét, őt Dominique Urbany, a Luxem­burgi KP elnöke követte, majd Alvaro Cunhal, a Portugál KP fő­titkára beszélt. Enrico Berlinguer beszéde beve­zetőjében felhívta a figyelmet ar­ra a rendkívüli érdeklődésre, ame­lyet a nemzetközi közvélemény és a világsajtó tanúsít az európai kommunista és munkáspártok ber­lini értekezlete iránt. Természete­sen, nincs hiány kritikusokban sem — fűzte hozzá —, akiket már az a tény felizgatott, hogy az európai testvérpártok találkozót határoztak el. „Pártunk örül annak, hogy e kon­ferencia kezdeményezői közé tar­tozik” — mondotta. Az Olasz EP főtitkára ezután a nemzetközi helyzet enyhüléséről beszélt. Hangsúlyozta a harc szük­ségességét a reakciós erők ellen, amelyek nem mondanak le arról, hogy ilyen vagy olyan módon hát­ráltassák vagy visszafordítsák az enyhülési folyamatot. Beszéde további részében elemez­te a nyugat-európai testvérpártok közötti együttműködés egyes terü­leteit, majd általában a kommunis­ta és munkáspártok közötti szoli­daritásról szólt. Enrico Berlinguer beszéde befe­jező részét a parlamenti változások utáni olaszországi helyzet elemzé­sének szentelte. Dominique Urbany, a Luxem­burgi Kommunista Párt elnöke, a berlini konferencia hetedik ülésén elhangzott felszólalásában hang­súlyozta, hogy a nemzetközi erő­viszonyok alapvetően a haladás erőinek javára változtak meg. A Luxemburgi Kommunista Párt­ el­nöke felszólalásában kiemelte, hogy a hidegháború korszakából az enyhüléshez vezető történelmi fordulat, a béke és a haladás erői előtt nyílt újabb lehetőségek a szocialista országok sikereinek és töretlen felemelkedésének köszön­hetők. A berlini értekezlet szerda dél­előtti ülésén szólalt fel Alvaro Cu­nhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. Bevezetőben rámutatott, hogy az enyhülés, a különböző gaz­dasági és társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés kedvező feltételeket teremt a né­peknek a demokráciáért, a hala­dásért, és a valódi nemzeti függet­lenségért vívott harcához. Portugália két évig tartott, rend­kívül bizonytalan, ideiglenes jel­legű demokratikus helyzet után — most az alkotmány életbelépé­sével egy új, demokratikus rend kezdetét éli át. Alvaro Cunhal a továbbiakban kijelentette: elengedhetetlenül szükséges figyelmesen tanulmá­nyozni a forradalmi mozgalomnak és más országok testvérpártjainak a tapasztalatait. A portugál demok­rácia felépítéséhez vezető út nem lehet a monopolkapitalizmushoz való visszatérés, hanem a már elért történelmi vívmányok megszilárdí­tása az alkotmányban rögzített szo­cialista perspektíva révén. A berlini konferencia szerda dél­utáni ülésén négy felszólalás hang­zott el. Az első felszólaló Georges Marchais, a Francia KP főtitkára volt.­­őt Martin Gunnar Knutsen, a Norvég KP elnöke, majd Erme­­negildo Gasperoni, a San Marino-i KP elnöke követte. Az ülés utolsó felszólalója Kádár János, az MSZMP KB első titkára volt. Az ülésen Gordon McLennan, Nagy- Britannia Kommunista Pártjának főtitkára elnökölt. Georges Marchais, a Francia EP főtitkára bevezetőül jelezte, párt­ja egész tevékenységében a fran­ciaországi válság konkrét elem­zéséből és minősítéséből indul ki, majd a továbbiakban kijelentette: a Franciaországban mélyreható demokratikus reformok szükséges­ségének kérdése van napirenden. Lehetővé kell tenni a nemzetnek, hogy saját gazdasági és szociális fejlődésének ura legyen, mégpedig a­ nagymonopóliumok államosítása útján. Biztosítani kell a dolgozók részvételét az ország ügyeinek in­tézésében minden szinten, bele­értve a kormányt is. Az FKP főtitkára foglalkozott a fejlett tőkés országokban tevé­kenykedő kommunista pártok har­cának néhány közös vonásával. Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkás­párt, küldöttségünk nevében tiszte­lettel köszöntöm tanácskozásunk minden résztvevőjét, testvérpárt­jainkat, Európa kommunistáinak sokmilliós táborát. Pártunk üdvö­zajd az imperializmus jelenlegi helyzetével. A nemzetközi enyhülésről szólva Marchais megállapította: Európa népei még soha nem rendelkeztek ilyen lehetőségekkel ahhoz, hogy tartós békében éljenek, a leszerelés útján haladjanak, biztonságban munkálkodhassanak mint napjaink­ban. Martin Gunnar Knutsen, a Nor­vég Kommunista Párt elnöke be­szédében többek között hangsú­lyozta: a konferencia húszhónapos előkészületeit az egyes pártok füg­getlenségének és egyenjogúságának legnagyobb tiszteletben tartása jel­lemezte. A Norvég KP elnöke rámutatott, hogy Norvégia manapság, mint a Szovjetunió NATO-szomszédja, stratégiailag igen fontos és katonai­lag együttműködik az USA-val. Az Északi-tengerben felfedett gazdag olajlelőhelyek miatt az ország job­ban a gyújtópontba került, mint bármikor a múltban. A norvég kommunistáknak elsőrendű felada­ta lesz, hogy az összes haladó erők­kel együtt közösen fokozzák a har­cot a támaszpont-politika, valamint az antikommunizmus és a szov­­jetellenesség ellen — hangsúlyozta Knutsen. Ermenegildo Gasperoni, a San Marinó-i Kommunista Párt elnöke beszédében örömmel nyugtázta, hogy a több hónapos véleménycsere eredményeként összehívták az eu­rópai kommunista és munkáspár­tok konferenciáját egy olyan doku­mentum alapján, amellyel vala­mennyi résztvevő egyetért. Ezután Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának felszó­lalása következett. tölte és kezdettől fogva támogatta a Lengyel Egyesült Munkáspárt és az Olasz Kommunista Párt kezde­ményezését az európai kommunis­ta és munkáspártok értekezletének összehívására. Abban a meggyőző­désben vettünk részt az előkészítés munkájában is, hogy a nemzetkö­zi helyzet közös elemzésével, a bé­két és a társadalmi haladást elő­mozdító közös tennivalóink megha­tározásával, kölcsönös szolidaritá­sunk kifejezésével jó szolgálatot teszünk Európa népeinek. Az elő­készítés során végzett nagy mun­káért és a tanácskozáshoz biztosí­tott kitűnő feltételekért őszinte kö­szönetet mondok házigazdáinknak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának. Kedves Elvtársak! Európa jelene és jövője szem­pontjából biztató, hogy napjaink nemzetközi viszonyait az enyhülés és a világ forradalmi folyamatai­nak előrehaladása jellemzi. Az erő­viszonyok a szocialista világrend­­szer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom javára változnak. A nemzetközi helyzet kedvező alakulásának fontos tényezője a szocialista országok dinamikus fej­lődése, összefogása, békepolitikája és teljes szolidaritása a haladás minden erejével. A szocialista or­szágok együttes ereje jelenti ma a világ békéjének legfőbb biztosíté­kát és a szabadságért küzdő elnyo­mottak, a függetlenségért, az önálló nemzeti fejlődés jogáért küzdő né­pek harcának szilárd támaszát. Meggyőződésünk, hogy a Magyar Népköztársaságban folyó szocialista építőmunkával, demokratikus rend­szerünk fejlesztésével, nemzetközi tevékenységünkkel nemcsak né­pünk érdekeit szolgáljuk, hanem hozzájárulunk a szocializmus nem­zetközi pozícióinak erősítéséhez, a szocialista országok összefogásának megszilárdításához. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy a szocializmus építésében fontos, sőt nélkülözhetetlen erőforrást je­lent számunkra az a nemzetközi szolidaritás, amelyet mindig is ta­pasztaltunk a világ haladó erői, mindenekelőtt a szocialista orszá­­á­gok és a nemzetközi kommunista mozgalom részéről. A világhelyzet fejlődésének je­lentős tényezője a kapitalista or­szágok kizsákmányolt munkásosz­tályainak, dolgozó tömegeinek fo­kozódó harca. A kapitalizmus álta­lános válsága mélyül, s a gazdasági élet mellett egyre inkább áthatja a társadalom egészét. A tőkés rend­szer a válságból azzal keres kiutat, hogy a terheket megpróbálja a dolgozók vállára rakni és fokozza a monopóliumok diktatúráját. A helyzet gyökeres megoldására egye­dül a kommunistáknak van olyan programja, amely a tömegek érde­keit szolgálja, alapvető társadalmi változásokat követel és a monopó­liumok hatalma ellen a legszéle­sebb népi egységre támaszkodik. Ebben a harcban testvérpártjaink szervezetileg erősödnek, tömegbe­folyásuk növekszik. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt teljes mérték­ben szolidáris a kapitalista orszá­gokban harcoló kommunistákkal, az összes demokratikus erőkkel, üd­vözli sikereiket, támogatja küzdel­müket a társadalmi haladás, a szo­cializmus irányába mutató mélyre­ható változásokért. A világforradalmi folyamat elő­­revitelében mind jelentősebb sze­repet játszanak a nemzeti felsza­badító mozgalmak. Harcuk nyomán további haladó vonások jelennek meg a fejlődő országok kül- és bel­politikájában. Pártunk elvi követ­kezetességgel erősíti kapcsolatait ezen országok kommunista párt­jaival, felszabadító mozgalmaival, segíti a nemzeti és a társadalmi felemelkedésért vívott harcukat. A nemzetközi helyzetben mind­inkább tért hódít az enyhülés, a különböző társadalmi rendszerű or­szágok közötti békés egymás mel­lett élés politikája. Az eredmények hosszú harcban, következetes erő­feszítések nyomán születtek, ezt a küzdelmet tovább kell folytatni a háború és a hidegháború megszál­lottjai, a történelem kerekét vissza­fordítani próbáló szélsőséges impe­rialista körök meg-megújuló ellen­­támadásaival szemben. A politikai enyhülés megszilárdításáért, a ka­tonai enyhülés előmozdításáért har­colva számíthatunk a dolgozó tö­megek, valamennyi békeszerető erő aktív támogatására. Ez a politika valamennyi nép érdekeinek megfe­lel, mert megmenti az emberisé­get egy új világháború borzalmai­tól. Ugyanakkor jobb külső feltéte­leket teremt a szocialista építő­munka számára. Elősegíti a nem­zetközi munkásosztály harcát a tár­sadalmi haladásért és a békéért. Hozzájárul annak a harcnak a si­keréhez, amelyet a nemzeti felsza­badító mozgalmak országaik poli­tikai és gazdasági függetlenségéért, felemelkedéséért vívnak. Kedves Elvtársak! Az európai helyzet az elmúlt években jó fordulatot vett. Az élet igazolta az európai kommunista és munkáspártok 1967-ben Karlovy Varyban tartott értekezletén ki­dolgozott akcióprogramot. Közös (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János beszéde A Hotel Stadt Berlin épülete az Alexander­platzon, az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának színhelye. (Telefo­­tó — ADN/ZB—MTI—KS)

Next