Hajdú-Bihari Napló, 1980. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1980-05-01 / 101. szám

­­ A Herbaria balmazújvárosi üzeme Április 29-én a Herbária Vállalatán belül tizennégy társüzem közül a balmazúj­városi nyerte el a kiváló cí­­­met (s ha nem is sorrendben egymás után), de tizenegyed­szer. A falu széli székfűszá­­rító kinőtte magát, ám nem­csak gyári külsőt vett magá­ra, mind az országban mind külföldön híre kelt jónéhány gyógynövénykivonatú készít­ményének. Az igazgató, Cse­resznyés János az ünnepi termelési tanácskozásra ösz­­szejött dolgozók előtt 1979-et a „nagy ugrás évének” ne­vezte. Joggal, 1978-ban 32 millió forintos árbevételt könyvelhettek el, 1979-ben már 108 millió forintban fe­­j­lölhették meg a termelési­­­értéket. A balmazújvárosi Herbária — mondta az igaz­gató — a fénykorát éli, s nem véletlenül. Szaporodott a kozmetikumok választéka, de nem esett vissza a hagyo­mányos gyógynövény-illóola­jok és a fűszernövények irán­ti kereslet sem. Az egy főre jutó termelési érték (auto­mata gépsorok munkába állí­tásával) 720 ezer forintra emelkedett 1979-ben, a női dolgozók létszáma (az egyéb­ként iparosodó, de mezőgaz­dasági jellegű faluban) ugyancsak nagyobb számmal írható le: a volt székfűszárító 150 leánynak, asszonynak ad kenyeret. Az 1980-as üzletpo­litika felmérése szerint már ebben az évben 2 millió Bán­fi-haj szeszflakont csomagol­hatnak ízléses dobozokba. Dr. Szollár György, a Her­bária Vállalatának igazgató­ja mielőtt átadta volna Posta Istvánnénak, Csobán Péter­­nének és ifj. Tar Sándornak a kitüntetéseket, arról szólt, arra hívta fel a kollektíva fi­gyelmét, hogy a kifogástalan csomagolásra a jövőben is mind nagyobb szükség lesz, hiszen a jó portéka cégére az, hogy miféle külsőben je­lenik meg a vevő előtt a pol­cokon. Végezetül dr. Szollár György a jó nyugati export­­lehetőségekre hivatkozva ki­jelentette, hogy a balmazúj­városi üzem újabb fellendü­lés előtt áll. Kiváló címet kapott A MÁV debreceni igazgatóságának Építési Főnöksége Tegnap a Nagyállomás ok­tatótermében az építési fő­nökség vezetői és dolgozói a kiváló főnökség cím és a bőrös vándorzászló elnyerése alkalmából ünnepségre gyűl­tek össze. Az oktatóterem padsorait megtöltötték a vas­utas dolgozók, hiszen nem kis nap volt ez a főnökség törté­netében. Az elnökségben he­lyet foglalt: B. Tóth József, a megyei pártbizottság munka­társa, Schmidt Lajos, a Deb­recen városi pártbizottság munkatársa, dr. Telek János, a MÁV vezérigazgató-helyet­tese, Nagy Istvánná, a Vas­utasok Szakszervezete Elnök­ségének alelnöke és Pálóczi Béla alezredes a pályaépítő vasutas katonák képviseleté­ben. Ünnepi beszédet Széles Ká­roly, az építési főnökség igaz­gatója mondott, aki részlete­sen elemezte az 1979-es cél­kitűzéseket és azok sikeres megvalósulását. Ezek szerint a vonalkorszerűsítés, az élő­munka termelékenységének kihasználtsága, a gépi kapa­citás az ágyazatrostálásnál és a vágányépítésnél száz százalék fölé emelkedett. Kedvezően alakult az üzem­anyag- és energiafogyasztás a főnökség területén, vagyis csökkent a tervezetthez vi­szonyítva a tényleges felhasz­nálás. Mindezek ismertetése után a kitüntetések átadására ke­rült sor. Dr. Telek János Illyés Andrásnak a Kiváló Munkáért kitüntetést adta át, brigádjának a „MÁV kiváló brigádja” címet adományoz­ta. Az építésvezetőségek kö­zötti versenyben a tuzsériak vitték el az első helyezést. A Magyar Néphadsereg 5320 3 század személyi állo­mánya a szocialista vasút­építő század címet kapta meg. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat debreceni gyára Az 1979. évben elért ered­ményei alapján tizenegy esz­tendő után ismét elnyerte a kiváló címet a Szék- és Kár­pitosipari Vállalat debreceni hajlítottbútor-gyára. A ki­tüntetés átadására április 30-án a gyár kultúrtermében került sor. Lekics Jenő főmérnök kö­szöntötte az ünnepségen megjelenteket, s az elnök­ségben helyet foglalt Juhász Imrénét, a megyei pártbi­zottság munkatársát, Takács Sándort, a városi pártbizott­ság tagját, Tikász Eleket, a városi tanács elnökhelyette­sét és Szilágyi Sándort, az SZMT titkárát. Lechner Károly, a szak­­szervezeti bizottság titkára mondott ünnepi beszédet, majd Kara Tibor vezérigaz­gató értékelte a gyár dolgo­zóinak elmúlt évi tevékeny­ségét. Elmondta, hogy a haj­­lítottbútor­gyár termelését a szoros gazdasági és haté­konysági követelmények mellett a vállalati átlagnál nagyobb mértékben és az előző évhez viszonyítva több mint 10 százalékkal növel­te. Ez a tervhez viszonyítva 1,3 millió többletet jelen­tett, mely úgy valósult meg, hogy ugyanakkor a létszám csökkent. A vezérigazgató szólt arról is, hogy a debre­ceniek kedvező eredménye­ket értek el a költséggazdál­kodásban is. Csökkentek az üzemi általános költségek. Mint mondta, a gyári ered­mény megvalósításában külö­nös jelentősége van annak, hogy a dolgozók sok fontos feladatot megvalósítottak az üzem- és munkaszervezés területén. Többek között ilyen az új máglyázási eljá­rás bevezetése, amely lét­számmegtakarítást, a tölgy gyártási láncának technoló­giai átszervezése, amely a hulladék-, illetve selejt­­csökkenést eredményezett. A vezérigazgató megemlítette még a forgácsoló üzemben bevezetett új csiszolási tech­nológiát, amelynek eredmé­nyeként javult a munka mi­nősége. Ezek az intézkedések — mondta Kara Tibor — nagymértékben elősegítették a helyes munkaerő-gazdálko­dást, s így érthető: nőtt a termelékenység. A vezérigazgató kiemelte a gyár karbantartó szerveze­tének munkáját is, hiszen jelentős feladatot oldottak­­ meg a saját vállalkozási be­­­­ruházásban, és a saját terve­zésű, kivitelezésű hajlító- és csiszológépek gyártásában. Elismerően szólott továbbá a laboratóriumi dolgozókról, akik új ragasztóanyagok és lakkok vizsgálati módszerei­nek kísérletét vezették be. A jó eredményt segítette elő az is, hogy a gyár a vállalat irányító apparátusával közö­sen a már korábbi években megkezdett termékszerkezet­váltását tovább folytatva tekintélyes piacot teremtett meg 1979-ben. Kara Tibor ezt követően a debreceni gyárban a munkakörülmé­nyeket javító intézkedések megvalósításáról szólt, majd az elkövetkezendő időszak főbb feladatait ismertette. Elmondta, hogy egy olyan gyárban, ahol az előállított termékeknek több mint a fele exportra készül, a vál­lalati és a gyári vezetésnek közös feladata, hogy csak olyan termékkel jelenjenek meg a piacon, amelyek árban és kiviteli konstrukcióban kedvező fogadtatásra talál­nak. Végezetül a vállalat ve­zérigazgatója átnyújtotta a Kiváló Gyár címet dokumen­táló oklevelet Sütő László­nak, a debreceni gyár igaz­gatójának. A Komádi és Vidéke ÁFÉSZ Elmúlt évi munkájáért, a lakosság folyamatosan magas színvonalú ellátásáért kiváló címet kapott a Komádi és Vi­déke ÁFÉSZ. Az ünnepi ter­melési tanácskozást április 29-én este 7 órakor tartották Komádiban, az ÁFÉSZ Róna éttermében. Az ünnepségen megjelent dr. Fekete-Győr Gyula, a megyei pártbizott­ság munkatársa, Szabó Lász­ló, a berettyóújfalui járási­városi pártbizottság titkára, Kovács Béla, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezető­helyettese, valamint az álla­mi, társadalmi szervek kép­viselői. A Komádi és Vidéke ÁFÉSZ elmúlt évi munkáját Kormány József elnök érté­kelte. A szövetkezet taglét­száma az elmúlt esztendőben 4076-ról 4195-re emelkedett, a foglalkoztatottak száma 255-ről 257-re nőtt. 1979-ben az élelmiszer-kereskedelmi részleg közel 64 millió forin­tos árbevételt ért el, és 14,4 százalékkal haladta meg a bázisesztendő forgalmát. A ruházati kereskedelem 27,5 millió forintot ért el, a ven­déglátóipari egységek árbe­vétele megközelítette a 43 millió forintot. A szövetkezet felvásárlási tevékenysége az elmúlt esz­tendőben 2,5 millió forinttal növekedett, s több mint 20 millió forintot ért el. Ezen belül burgonyából 4,7, külön­böző zöldségekből és gyü­mölcsökből 8,9, uborkából 9, szemes takarmányokból 35 százalékkal növekedett a fel­vásárolt áruk mennyisége. A szolgáltatási, szállítási tevé­kenység is nagymértékben előrelépett. Elsősorban a szö­vetkezet legnagyobb beruhá­zásának, a saját kivitelezés­ben határidőre elkészült ABC-áruháznak köszönhető­en az építő, szolgáltató rész­leg árbevétele háromszorosa volt az előző évinek, és meg­haladta a 4,5 millió forintot, összességében a Komádi és Vidéke ÁFÉSZ 241 millió fo­rintos forgalmat ért el. Nye­reségtervüket is sikeresen teljesítették, a bázishoz vi­szonyítva 15 százalékos növe­kedéssel 8,5 millió forintos eredményt értek el. A szövetkezet elnökének elemzését követően Szeifert Imre, a MÉSZÖV elnökhe­lyettese és Karsai Sándor, a KPVDSZ megyei bizottságá­nak elnöke átadta a kiváló szövetkezet cím elnyeréséről tanúskodó oklevelet. Rövid értékelő beszédében Szeifert Imre elmondta, hogy a Ko­mádi és Vidéke ÁFÉSZ jól ellátta nemcsak Komádi, ha­nem Magyarhomorog, Körös­szakát, Körösszegapáti lakos­ságát. A kiváló cím elnyerése több évi folyamatosan vég­zett jó munka elismerése is. Ezt követően Szilaj Pál, a Berettyóújfalu városi-járási KISZ-bizottság titkára átadta a szövetkezet ifjúkommunis­táinak a kiváló KISZ-szerve­­zet cím elnyeréséről tanús­kodó oklevelet. A Komádi és Vidéke ÁFÉSZ ünnepi ter­melési tanácskozása a 347. számú Házi Árpád úttörőcsa­pat úttörőinek műsorával folytatódott. Végezetül Kor­mány József, az ÁFÉSZ elnö­ke a munkában élen járó egy­ségeknek, szocialista brigá­doknak és dolgozóknak adott át jutalmakat. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1990. MÁJUS 1. Átadták az 1980. évi SZOT-díjakat Szerdán a SZOT Szállóban ünnepélyesen kiosztották az 1980. évi SZOT-díjakat. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai és Pozsgay Imre kulturális miniszter is. Vinizlay Gyula, a SZOT titkára üdvözölte a kitünte­tetteket, hangoztatva, hogy a szakszervezeti mozgalom messzemenően támogatja a művészetet, amely az embert, a munkát ábrázolja, a dolgo­zók tudatát formálja. A SZOT-díjakat Gáspár Sándor adta át. SZOT-díjat kapott: Ador­ján Lajos, az Ózdi Kohász Néptáncegyüttes vezetője, Adorján Nóra művészettör­ténész, Bokor László film­rendező, Galambos Tibor ko­reográfus, Gács Rezső (Ro­dolfo) artistaművész, a Gyöngyössy Imre—Kabay Barna író—rendező alkotópá­ros, Inke László színművész, Ipper Pál újságíró, Kakucsi Géza, a debreceni Dolgozók Általános Iskolájának igaz­gatója, Kalló Viktor szob­rászművész, Kapusi Rózsa, a Magyar Rádió főmunkatársa, Karai József zeneszerző-kar­nagy, Kiss István, a HVDSZ Liszt Ferenc férfikarának karnagya, Kovalik Károlyné ,Hegyi Imre, a Magyar Rá­dió alkotópárosa, Kovács Ka­ti táncdalénekes, Loránd Hanna színművésznő, Olcsai Kiss Zoltán szobrászművész, Raszler Károly grafikusmű­vész, Tóth Béla író és Zelle Zoltán költő. (MTI) Az új külügyminiszter Edmund Muskie Carter elnök alig egy nap­pal Cyrus Vance lemondása után kedden bejelentette, hogy Edmund Muskie szená­tort jelölte ki külügyminisz­terré. A választás teljes meg­lepetés volt, a bennfentesek Christopher külügyminiszter­­helyettesben vagy Carter bel­ső politikai körének valame­lyik tagjában sejtették az utódot. Muskie kiválasztása jó po­litikai húzásnak látszik. Nemcsak bel- és külföldi po­zícióit erősítheti, hanem egyensúlyozó hatással lehet az amerikai külpolitikára, amelynek mind féktelenebb kilengései miatt Vance távo­zott. Muskie politikai hátte­re, egyénisége arra enged következtetni, hogy viszony­lag mérsékelt külpolitikai vonalat követ majd, és el­lensúlyozhatja Brzezinski nemzetbiztonsági főtanács­adó Carterre gyakorolt ha­tását. Az északkeleti Maine ál­lamból származó katolikus politikus 26 éve tölt be vá­lasztott posztokat, 22 éve a szenátus tagja. 1968-ban Hu­bert Humphrey elnöki kam­pányának alelnökjelöltje­­ként, társával együtt messze elmaradt a versenyben, 1972- ben ennek ellenére elnökje­löltként indult. Kezdeti nagy sikere után (részben a Nixon­­tábor piszkos trükkjeinek hatására) visszaesett, s végül csak a negyedik helyre ke­rült a Demokrata Párt listá­ján a szavazatok tizenegy százalékával. A szenátus költségvetési bizottsága elnökeként kulcs­posztot töltött be. A külügyi bizottság tagjaként jelentős nemzetközi tapasztalatot szerzett, elsősorban Nyugat- Európában. A politikus len­gyel bevándorlók gyermeke, a család eredeti neve Mus­­kiewicz. Edmund Muskie-nek jogi képzettsége van. Fellépésé­ben, stílusában hasonlít előd­jéhez, bár sokkal dinamiku­sabb egyéniség. Vance elége­detten nyilatkozott utódja kiválasztásáról. * EURÓPA NÉPEIHEZ! A párizsi találkozón képviselt kommunista és munkáspártok a következő felhívással fordultak Európa népeihez a békéért és a leszerelésért: A fegyverkezési hajsza esztelen fokozódása nyugta­lanságotokat váltja ki. Európa népei, joggal vagytok éberek. A rombolás és a halál eszközei, amelyeket oly sűrűn lakott földrészünkön halmoztak fel vagy rászegeztek, nagy veszélyt jelentenek közös sorsunkra. De azt is jól tudjátok, micsoda szörnyű pazarlást jelentenek ezek a fegyverek, milyen hatalmas mennyiségben vonják el azokat az eszközöket, amelyek elengedhetetlenek a mindennapi szükségletek kielégítéséhez és Európa né­peinek és nemzeteinek jövendő fejlődéséhez. Láthatjá­tok, milyen ártalmasak a békére, az enyhülésre, a köl­csönös bizalomra a háborús pszichózist keltő kampá­nyok, amelyekre az utóbbi időben került sor: ezek arra irányulnak, hogy a világot ismét a hidegháborúba lök­jék vissza. Márpedig íme, új nukleáris arzenálok telepítését ter­vezik Európa szívébe: íme, sorozatosan új kísérleteket tesznek az enyhülés vívmányainak lerombolására; nyíl­tan kikezdik a már megkötött egyezményeket, a folya­matban levő tárgyalásokat, a gazdasági, kulturális, sport- és emberi kapcsolatokat. Földrészünk népei drágán fizették meg azt a lehető­séget, hogy ismerik­ a béke, a barátság, a szilárd és tar­tós együttműködés árát. A hitlerizmus fölött aratott győzelem 35. évfordulója hozzásegít annak megértésé­hez, hogy a béke egyike az ember legfőbb jogainak egyike a szükséges emberi értékeknek. Mindannyian, akik életünket Európa valamely or­szágában építjük, mindent elveszthetünk ennek a ve­szélyes eszkalációnak a folytatódása esetén. Utasítsuk vissza még annak a hipotézisét is, hogy le­rombolhatják a világ eme övezetét, amelynek jelentős emberi és gazdasági potenciálja az egész emberiség számára szükséges, védjük meg természeti kincseit és történelmi örökségét, amely részét képezi az emberiség közös kincseinek e földön. Mindannyian, bárkik legyünk is, és bárhol éljünk is Európában, csak nyerhetünk a meglevő problémák tár­gyalásos megoldásának keresésével. Valamennyien csak nyerhetünk a fegyverzetek és a fegyveres erők csök­kentésével, az olyan leszerelés felé való haladással, amely megfelel a valamennyi állam és nép számára egyenlő és garantált biztonság követelményeinek. Ennek elérésére megvannak az erők. Mi, kommunisták, békeszerető emberek vagyunk, a leszerelést, a népek közötti együttműködést és barát­ságot akarjuk. Ezért mondjuk nektek: a béke vala­mennyiünk ügye, és valamennyiünk cselekvése fogja diadalra vinni. Lépjünk fel az új amerikai rakéták gyártásáról és Európába való telepítéséről szóló NATO-döntés hatály­talanításáért vagy végrehajtásának tényleges felfüg­gesztéséért, azért, hogy hatékony tárgyalások kezdődje­nek az egyenlőség és a garantált biztonság feltételei kö­zött a közép-hatótávolságú rakéták kérdéséről. Törekedjünk a SALT I II. megállapodás mielőbbi ra­tifikálására és a hadászati fegyverzetek további csök­kentésével foglalkozó tárgyalásokra. Harcoljunk azért, hogy döntő haladás következzék be a bécsi tárgyalásokon, hogy csökkentsék a fegyveres erőket és fegyverzeteket, és támogassunk minden erre irányuló részintézkedést, beleértve atomfegyvermentes övezetek létesítését, az ilyen fegyverek felhasználása elleni biztosítékokat. Harcoljunk azért, hogy 1980-ban megtartsák a madri­di találkozót az európai biztonságról és együttműködés­ről. Legyen célunk még tovább lépni a helsinki záróok­mány valamennyi előírásának minden állam részéről való alkalmazásában, nevezetesen a politikai enyhülés­nek a katonai enyhüléssel való megszilárdításában. Munkálkodjunk azért, hogy Varsóban összeüljön egy európai értekezlet a földrészünkön való katonai enyhü­lés és leszerelés érdekében. Követeljük az ENSZ rendkívüli ülésszakán elfogadott határozatok végrehajtását. Harcoljunk azért, hogy az ily módon felszabaduló eszközöket a fejlesztésért, az éhség ellen vívott küzde­lem előmozdítására fordítsák, amint ezt az el nem köte­lezett országok javasolják. Ez megfelel az egész em­beriség érdekeinek. Igen, a leszerelésért vívott küzdelem ma elsőrendű kérdés. Amikor a békéért és a leszerelésért vívott harc­ról van szó, mi, Európa valamennyi országának kom­munistái, készen állunk bármely párbeszédre, bármely tárgyalásra, bármely közös akcióra. Azt óhatjuk, hogy ennek érdekében fogjon össze min­den békeszerető erő. Bármely nemzet fiai legyünk, bárminő is meggyőző­désünk, életmódunk, mindenkinek, a kommunistáknak, a szocialistáknak, a szociáldemokratáknak, a kereszté­nyeknek és más vallások híveinek azt mondjuk: A béke valamennyiünk közös kincse! E találkozó színhelyéről kijelentjük, hogy kutatni kí­vánjuk egy nyílt kezdeményezés megvalósítását, egy olyan kezdeményezését, amely lehetővé teszi a legszé­lesebb körű kapcsolatfelvételt és a legszélesebb körű párbeszédet. Készek vagyunk a megfelelő formákban a konzultációkra és az eszmecserékre mindazokkal az európai erőkkel, amelyek eltökéltek arra, hogy Helsin­ki szellemében és Madrid távlatában cselekedjenek az enyhülési politika folytatása és a fegyverzetek csökken­téséhez vezető utak felkutatása érdekében földrészün­kön. Jóakaratú férfiak és nők, cselekedjünk együtt min­den országban és európai méretekben is. Az egységben a haladás, a boldogság és a béke ügye lesz a nyertes. Párizs, 1980. április 29.

Next