Hajdú-Bihari Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

Egy hét a világpolitikában HÉTFŐ: Moszkvában bejelentették, hogy Gromiko kül­ügyminiszter január második felében az NSZK-ba utazik — Párizsban Cheysson külügyminiszter közölte, hogy február­ban Moszkvába látogat — Jasszer Arafat Palma de Mallor­cán megbeszélést folytatott Kreisky osztrák kancellárral KEDD: Bejrút mellett, Khaldéban amerikai—izraeli—liba­noni tárgyalások kezdődtek — Csao Ce-jang kínai miniszter­­elnök Marokkóban a királlyal találkozott — Az amerikai külügyi szóvivő szerint az USA bizonyos felvilágosításokat kért az Andropov-javaslatokról SZERDA: Moszkvában bejelentették, hogy Gromiko az NDK-ba is ellátogat január második felében — A lengyel parlament, a szejm, határozatot hozott a hároméves tervről CSÜTÖRTÖK: Andropov nyilatkozatot adott Kingsbury Smith amerikai publicistának — Reagan elnök valamivel enyhébb fogalmazásban nyilatkozott a szovjet fegyverzet­korlátozási javaslatokról — Csao Ce-jang Guineában tár­gyal — Finnországban kisebbfajta kormányválság volt, Ka­­levi Sorsa megmaradt kormányfői posztján, három kommu­nista miniszter távozott PÉNTEK: a szovjet vezető testületek újévi üdvözletükben a fegyverkezési hajsza megfékezését sürgették — Reagan újabb nyilatkozatában azt mondta: haladást remél Genfben — Mitterrand elnök a francia hadsereg atomfegyverzetének korszerűsítését helyezte kilátásba SZOMBAT: Arafat újévi üzenetében a zsidósághoz for­dult és megbékélésre szólított fel — Emelik a japán költ­ségvetés katonai kiadásait — A pápa az egyenlőségen ala­puló leszerelés fontosságáról szólt VASÁRNAP: Harcok Észak-Libanonban mohamedán cso­portok között — Elmélyült a portugál kormányválság, nö­vekszik az idő előtti választások valószínűsége — Egyhetes nyugat-európai körútra indult a japán külügyminiszter AZ ELMÚLT HÉT­­ KÉRDÉSE Hogyan alakul a kelet—nyugati viszony az újévi nyilatkozatok tükrében? Az új esztendő alkalmából sorra-rendre megnyilatkoz­tak a vezető államférfiak a világ minden országában. Szavaikból vagy abból, hogy mire helyezik a hangsúlyt, következtetést lehet levonni szándékaikra, az új évben alkalmazandó taktikájukra, s az egybevetés lehetővé teszi bizonyos mérleg elkészítését is. Nos, a szovjet vezető testü­letek (a párt, a kormány, a Legfelsőbb Tanács) együt­tes újévi üdvözlete nyoma­tékkal hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a fegyverkezési hajsza megfékezését kívánja, ugyanakkor nem hagyott kétség­et afelől, hogy a Szov­jetunió következetesen fogja ezután is védelmezni a saját érdekeit, csakúgy, mint szö­vetségeseiét, barátaiét. (E téren rövidesen történelmi fontosságú közös állásfogla­lás várható, hiszen január elején összeül a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testülete.) Jurij Andropov interjút adott Kingsbury Smith-nek, ennek a tekin­télyes, idős amerikai publicis­tának, aki három évtized le­forgása alatt több alkalom­mal is kért nyilatkozatot a Szovjetunió vezetőitől. Az Andropov-interjú újra tar­talmazza a jelentős szovjet fegyverzetkorlátozási javas­latokat és utalás történt ben­ne egy szovjet—amerikai csúcstalálkozóra is. Reagan elnök ezt követő­en bizonyos fokig enyhül­­tebb hangnemben nyilatko­zott a genfi fegyverzetkorlá­tozási tárgyalásokon várható előrehaladásról, de egyelőre még nem szólt maga is a csúcstalálkozóról. Az ame­rikai sajtó találgatásokat kö­zölt arról, hogy Eugene Rostow, az USA fegyverzet­­ellenőrzési és leszerelési hi­vatalának igazgatója a „ke­mény vonal” képviselője előbb-utóbb távozik helyéről. Ugyanakkor híre járta, hogy Paul Nitze viszont, a genfi amerikai tárgyalóküldöttség vezetője figyelmeztetésben részesült, mert egy nyilatko­zatban megegyezési lehetősé­gekről szólt... Az amerikai magatartás legalábbis kétar­cú. De egyesek már ezt is ha­ladásnak mondják, emlékez­tetve a korábbi elutasító washingtoni megnyilatkozá­sokra. Még a pápa is foglalkozott újévi üzenetében a leszerelés­sel, a világot fenyegető fegy­verkezési hajszával, s az egyenlőségen alapuló leszere­lés fontosságát hangsúlyozta. Akadtak persze, államférfi­ak, akik a katonai erőfeszíté­sek fokozását helyezték kilá­tásba: Mitterrand elnök a francia atomütőerőt kívánja növelni. Nakaszona japán kormányfő pedig Japánnak (eddigi minimális, még a költségvetés egy százalékát sem elérő) katonai kiadása­it akarja. Mik a kilátásai a hármas, amerikai—izraeli— libanoni tárgyalásoknak? Önmagában véve az ameri­kai diplomácia sikerének mondhatják Washingtonban, hogy sikerült tárgyalóasztal mellé ültetniük Libanon kép­viselőit az izraeli delegáció­val együtt, s hogy megindult a tárgyalássorozat az izraeli —libanoni kapcsolatok jövő­jéről. Felváltva egyszer a libanoni Khaldéban, másszor pedig az észak-izraeli Kiriat Smonában találkoznak a küldöttségek. Egyelőre azon­ban még a napirenden sem tudtak megállapodni. Az ellentétek lényege az, hogy Libanon szeretné először a területén levő külföldi csapa­tok, közöttük az izraeliek távozását elérni, erről akar mindenek előtt tárgyalni, viszont Tel Aviv képviselői előbb a két ország viszonyá­nak rendezését kívánják el­érni, beleértve az Izrael biztonsága szempontjából fontosnak ítélt garanciák li­banoni megadását. (Ütköző­övezet felállítását követeli, ahonnan senki se fenyeget­hetné Izraelt , ez azonban nyilvánvalóan sérti Libanon szuverenitását, s általában az arab világ önérzetét.) Hármas tárgyalásokról tu­lajdonképpen nem nagyon lehet beszélni, mert a világ számára nyilvánvaló, hogy az USA itt nem közvetítő, nem döntőbíró, hanem nagyon is elkötelezetten áll Izrael olda­lán. Legfeljebb csak a lát­szatot szeretné megmenteni adott esetben, s úgy tűnni fel, mint az izraeli érdekek figyelembevétele mellett egyes arab érdekek védelme­zője is. Ez azonban fából vaskariká­t mutatnak rá haladó arab körökben. Saj­nos, az arab álláspont most sem egységes, az arab erőket napjainkban is sikerül meg­osztaniuk az imperialista ügynököknek. Mi sem jellemzőbb, hogy amikor az amerikai—izraeli —libanoni tárgyalásokon Li­banon álláspontját az egy­séges hátország erősíteni tudná, Észak-Libanonban még a különböző mohamedán csa­patok is testvérharcba kezd­tek: tripoli kikötővárosban a Szíria-barát és a Szíriával szembenálló csoportok fordí­tották egymás ellen fegyve­reiket. Mik a céljai Kínának Afrikában? Csao Ce-jang kínai minisz­terelnök Afrikát járja. Egy hónap alatt tíz országba lá­togat el. Kereken húsz esz­tendővel ezelőtt Csou En-laj, az akkori kínai kormányfő hasonló körutat tett, ő akkor még a maói gondolatot kí­vánta népszerűsíteni, azt ál­lítva, hogy „Afrikában for­radalmi helyzet alakult ki”. Az akkori pekingi nézetek megriasztották nemcsak az afrikai fővárosok úgynevezett „mérsékelt politikusait” és üzletembereit, hanem nem egy esetben még a kisembe­reket is. Arról nem is be­szélve, hogy az imperialista hatalmak és a neokolonialis­­ta politika helyi szakértői siettek mindent megtenni a kínai befolyás meggátlására. A Közép-Afrikai Köztársa­ságban (amely később Bo­­kassa idején „császárság” lett) azért robbant ki ál­lamcsíny, hogy az új vezetők hazatoloncoltathassák a helyi kínai nagykövetség 400 (!) al­kalmazottját ... Most mások Kína céljai a miniszterelnök afrikai körút­jával. Peking nem ösztönöz semmilyen „forradalmi­­ vál­tozásra” sőt, például, Rabat­­ban Csao Ce-jang kínai tá­mogatást helyezett kilátásba ama marokkói törekvések számára, amelyek a nyugat­­szaharai „lázadás” leverésére irányulnak. Kína ki akarja terjeszteni kapcsolatait, és például az afrikai országok­ban piacot keres a kínai por­tékáknak Az együttműködés más formáit is keresi: Algé­riában például vasutat fognak építeni a kínaiak. (Senki sem feledheti, hogy éppen egy vasút, a Tanzánia és Zambia között húzódó, több mint ezer kilométeres vasútvonal meg­építése volt az Afrikának nyújtott kínai segítség leg­látványosabb eredménye.) A kínai kormányfő tárgya­lásai során igyekszik elfo­gadtatni vendéglátóival azt a gondolatot, hogy Kína is a harmadik világhoz tartozik, sőt, hogy annak vezető szere­pére hivatkozott. Párhuzamot állít fel a kínai diplomácia között, hogy egykor az afri­kai gyarmatok népeit a ko­­lonialisták zsákmányolták ki, most pedig a nekolonializmus avatkozik be az újonnan füg­getlenné vált országok életé­be, meg aközött, hogy kínai nézetek szerint a „szuperha­talmak” a maguk „hegemo­­nizmusával” a világra rá akarják kényszeríteni akara­tukat, hogy Kína és Afrika közös feladatokat kell hogy vállaljanak. Érdekes azonban megfigyelni, hogy már ko­rántsem olyan „automati­kus” szovjetellenesség diktál­ja Kína afrikai „nyitását”, mint korábban. A pekingi hangváltást alighanem az is indokolja, hogy észrevették: a primitív szovjetellenesség Afrikában sehol sem talál­hat igazi követőkre. Pálfi József EBTimn.pmn, wiptfi _ tanttAW­s. Zollhegyen kétségbeeshet, minden reményét elvesztheti, kilátás­talannak láthatja jövőjét, aki hinni akar és hinni tud az 1983-as világgazdasági előrejelzésekben. A munka­­nélküliség mindenütt növekszik a tőkés országokban, a beruházások csökkennek, így aztán a termelés is visz­­szaesik... No, de a gazdasági élet olyan bonyolult, annyi ellent­mondásos tényezőből tevődik össze, hogy tulajdonkép­pen minden igaz és­­ mindennek az ellenkezője is! A munkanélküliség elleni küzdelemhez az is kell, hogy „olcsóbb” legyen a pénz, vagyis alacsonyabb kamatra kaphassák a vállalkozók, akik aztán munkaalkalmat te­remtenek De... ha több pénz kerül forgalomba, akkor meg az infláció válik ismét nyomasztó gonddá. Az ame­rikai kamatláb lassan csökken, aminek a hatására va­lamelyest élénkül is a forgalom az autópiacon éppúgy, mint az építkezések terén. De ez még nem az igazi. Az olajár körül folyik a huzavona. Mert a gazdasági visszaesés idején a termelő üzemeknek kevesebb ener­giára volt szükségük, s mert a drága benzin miatt keve­sebbet gurultak a gépkocsik, csökkent az olaj iránti ke­reslet, kevesebb lett az ára is — igaz, a még mindig na­gyon drága dollárban számítva! Vagyis az olaj értéke tulajdonképpen nem csökkent! Ám az olajtermelők nagy része így is kevesebb bevételhez jutott, mert nem tudott annyit eladni, mint a korábbi években. Egyszeriben a fizetésképtelenség szélére jutott Mexikó és Venezuela, és még jó néhány más olajtermelő ország. Csődjük le­hetősége megrémítette a nagy bankokat, amelyeknek a pénze hitelek formájában odakerült. Most futnak a pén­zük után ... Ebben a nagy-nagy világgazdasági és pénzügyi kavar­gásban egyesek azt mondják: olyan rosszul megy már mindenkinek, hogy rosszabbul már nem mehet, ezért is kell nemsokára már jobban is menniük a dolgoknak! Tudományosan megalapozott biztos jóslatnak ez nagyon kevés. Vigasznak azonban mégis valami. (P) ÚJ JOGSZABÁLYOK JANUÁR 1-TŐL (Folytatás az 1. oldalról) Az alkoholizmus elleni fo­kozottabb küzdelem társa­dalmi érdekből fakad, ugyan­akkor a mértéktelenül italo­zók egyéni védelmét is szol­gálja egészségpusztításuk megakadályozásával: e tö­rekvésekből fakadtak azok a rendelkezések, amelyeket az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló új tör­vényerejű rendelet tartal­maz. Az intézeti kezelés el­rendelése iránt az eljárást az alkoholista lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes tanács egészségügyi szak­­igazgatási szervénél bármely állami szerv, szövetkezet, társadalmi szervezet, illető­leg az alkoholista által ve­szélyeztetett személy kezde­ményezheti. • Törvényességi garancia, hogy az intézeti ke­zelést — amely legfeljebb két évig tarthat — a bíróság ren­delheti el, s a döntés előtt kötelező igazságügyi orvos­szakértő meghallgatása. Alapvetően állampolgári, közelebbről személyi jo­gokat is érint, s érvényesíté­süket gyorsabbá és egysze­rűbbé teszi az a törvényere­jű rendelet, amely az anya­könyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szól. Újdonság az anyaköny­veknél, hogy ezután nem jegyzik bele a foglalkozást, a személyi számot viszont igen. A legfontosabb változás, hogy ezentúl a házasság megkötésé­re a házasulók egyikének la­kóhelye szerinti anyakönyv­vezető helyett az lesz/ illeté­kes, akinél a házasuló két személy — vagy bármelyikük — a házassági szándékot be­jelenti. A menyasszonynak legkésőbb a házasságkötés időpontjáig nyilatkoznia kell arról, hogy feleségként mi­lyen nevet kíván viselni (egyébként ennek négyféle lehetőségét szabályozza a családjogi törvény). A név­­változtatás körében az ál­lampolgárok és a közigazga­tás számára egyaránt köny­­nyítést jelentő két szabály született: az egyik az, hogy a volt feleség a házasság megszűnése után egy ízben bejelentheti névváltoztatási igényét az anyakönyvvezető­nek. A másik könnyítő sza­bály szerint a 14 éven aluli kiskorúak utóneve egy alka­lommal — belügyminiszté­riumi névváltoztatási eljárás nélkül — megváltoztatható, így a szülők, esetleg a gyer­mek véleményét megismerve, módosíthatják a születéskori névadást. A lakáselosztás, valamint a lakásépítés állami támogata­­tásának rendszere a kor­mány rendelete alapján mó­dosul január 1-től. összeg­szerű előírások például: la­káscseréknél az átírási ille­ték 12-ről 7 százalékra mér­séklődött; ezután a családi házat építők is kapnak gyer­mekenként 30 ezer forint, nagykorú eltartottakra pedig 20 ezer forint vissza nem fi­zetendő támogatást Több más rendelkezés — így a lak­bérek emelése — július 1-től lép életbe. Kormányhatározat rendel­kezik a vállalati irányítás és szervezeti rendszer tovább­fejlesztése érdekében a vál­­lati felügyelő bizottságok te­vékenységének, a vállalati igazgató tanácsok jogkörének bővítéséről. A felügyeleti szervek által szervezendő bi­zottságok veszik át a minisz­tériumoktól és más alapító szervektől az átfogó felügye­leti ellenőrzést értékelik a vállalat gazdálkodását a ve­zetők tevékenységét, egyes trösztök és vállalatok igazga­tó tanácsainak jogköre pedig azzal bővül, hogy rájuk bíz­ták a vállalati stratégiai kér­dések eldöntését Mód van ezután a vállalati vezetők pályázat útján történő kivá­lasztására. A mezőgazdaságban is je­lentkező anyag-, energia- stb. áremelések, valamint a tá­mogatások mérséklésének következményeként vált szükségessé az a kormány­­rendelet, amely a felvásárlá­si árak kisebb mértékű — át­lagosan 3,7 százalékos — emelését írta elő. Az árvál­tozások az egyes ágazatokban eltérő mértékűek. Egy ré­szük központi hatósági in­tézkedések formájában, más részük a terméshelyzet, a piaci helyzet, a kereslet-kíná­lat alapján, a vevők-eladók megállapodása szerint való­sul meg. Növelték például az étkezési búza, a kukorica, a vágómarha, a vágósertés, a tehéntej, a zsírosgyapjú fel­­vásárlási árát, s hasonlókép­pen a termelésben felhasz­nált egyes munkaeszközök éra­anyagok beszerzési árát. A kereskedelemben na­gyobb önállósággal és ösz­tönzőbb anyagi érdekeltségi rendszerben működhetnek — kormányhatározat alapján — a hálózat közepes kategóriá­jába tartozó, általában 10— 15 dolgozót foglalkoztató üz­letei. Ha e boltok vezetői, kollektívái vállalják — a vállalattal kötött megállapo­dás alapján — a nagyobb önálóságot például az árube­szerzésben, a beszerzési for­rások megválasztásában, az értékesítés megszervezésé­ben, a létszám- és bér-, il­letve az eszköz- és készlet­­gazdálkodásban, akkor az eddigiektől eltérően nem for­galmi jutalékot kapnak, ha­nem a vállalat által előírt eredményt teljesítvén, olyan összegű prémiumot, amely az alapbér 50—100 százalékát is elérheti. Az iparirányítás korszerű­sítésével összefüggésben a Minisztertanács 1982. de­cember 31-i hatállyal meg­szüntette a Szénbányászati Koordinációs Központot és a Szénbányászati Igazgató Ta­nácsot, helyében január 1-től Bányászati Egyesülés műkö­dik. Jogszabály — MT-hatá­­rozat — alapján ez év első napjával megszűnt a Autó­­fenntartó Ipari Tröszt. AFIT a járművek megjavításával foglalkozó 14 korábbi AFIT- vállalat mostantól a KPM felügyelete alá tartozó önál­ló vállalatként működik, s számos autószerviz önálló kisvállalattá alakul. A vevő­­szolgálatot és a garanciális tevékenységet az AFIT-tól . Merkur vette át, a központi raktár az AUTOKER-hez ke­rült, s annak leányvállalata­ként látja el a személygép­­kocsialkatrész-értékesítési feladatokat (MTI) Csao Ce-iang Gabonban Conakry, 1983. január 2. (UPI — AFP) — Csao Ce­­jang, a Kínai Államtanács elnöke (miniszterelnök) Gui­neában tett háromnapos lá­togatása hozzájárult a két ország kapcsolatainak erősí­téséhez, és lehetőséget terem­tett az afrikai országnak szó­ló kínai műszaki segítség­­nyújtás felújítására. Látogatása során a kínai kormányfő hangsúlyozta, hogy országa rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít afri­kai kapcsolatainak, és alá­húzta a fejlődő országok ösz­­szefogásának szükségességét. Szombaton Csao Ce-jang afrikai körútjának következő állomására, Gabonba utazott. Felfüggesztették a szükségállapotot Lengyelországban Varsó, 1982. december 31. (MTI) — December 30-án, éjfélkor a Lengyel Népköz­­társaság egész területén fel­függesztették a szükségálla­potot — jelentette a varsói rádió. Mint emlékezetes, er­ről — a Minisztertanács ja­vaslatára — az Államtanács döntött a hónap második fe­lében. Ezzel megkezdődött a fel­függesztett szükségállapot időszaka, amelyben a koráb­bi korlátozó intézkedések kö­zül azok maradnak érvény­ben, amelyek az állampolgá­rok és a gazdaság legalapve­tőbb érdekeit hivatottak kü­lön eszközökkel védeni. December 31-vel a posta­ügyi miniszter külön rende­lete alapján , megszűntek a távközlési és postai forga­lomban eddig érvényes kor­látozások, így a többi között ismét üzembe helyezték az automata nemzetközi telefon- és telexhálózatot. Az új év egyik jelentős bel­politikai fejleményeként Len­gyelországban január 3-án, az első munkanapon megkez­dik tevékenységüket az ed­dig bejegyzett munkahelyi szakszervezetek. Jelenleg mintegy két és félezer válla­latnál alakultak meg, de szá­muk nyilván növekedni fog, hiszen a vajdasági bírósá­gokhoz a szakszervezeti tör­vény elfogadása, vagyis ok­tóber eleje óta összesen már mintegy négyezer bejegyzési kérelem érkezett. Ezenkívül­ a szakszervezet-alakításra jogosult munkahelyek több mint felében léteznek már az úgynevezett kezdeménye­ző csoportok. A dolgozók je­lentős része egyelőre tovább­ra is tartózkodó magatartást tanúsít az új szakszerveze­tekkel szemben. Konfliktusok esetén a be­jegyzett szakszervezet meg­beszéléseket kezd a vállalat­­vezetéssel, ezt békéltető eljá­rás követi, végül, ha szüksé­ges, a vitatott ügy társadal­mi döntőbíróság elé kerül. Ha minden közvetítő eljárás eredménytelen marad, akkor elvileg sor kerülhet sztrájkra is, de kizárólag a szakszer­vezeti törvény előírásainak megfelelően. A munkabe­szüntetés lehetősége egyelő­re kizárt, a törvény szerint ugyanis a sztrájkhoz a szak­­szervezetek felettes szervei­nek is hozzá kell járulniuk, márpedig ezek csak ezután jönnek létre. Megoldódott a finn kormányválság Helsinki, 1982. december 31. (Reuter — AP) — Kalevi Sorsa finn kormányfőnek si­került gyorsan megoldania a szerdán kirobbant kormány­­válságot. Sorsa már csütör­tökön este közölte, hogy a balközép koalícióból kivált Finn Népi Demokratikus Szö­vetség (FNDSZ) három mi­nisztere és egy független mi­niszter helyett három szoci­áldemokrata és egy liberális néppárti politikus lesz a kor­mány tagja Szerdán, a jövő évi katonai költségvetés megszavazása­kor támadtak ellentétek a kormányon belül. A kommu­nistákat és a baloldali szo­cialistákat tömörítő FNDSZ a parlamenti szavazáskor koalíciós partnereivel szem­befordulva a katonai kiadá­sok tervezett 19 százalékos növelése ellen foglalt állást. Sorsa kormányfő ezt bizalmi kérdésnek tekintette és csü­törtökön benyújtotta kormá­nya lemondását Mauio Koi­­visto államfőnek, aki azonnal felkérte őt, hogy sürgősen ta­láljon megoldást a kormány­­válságra. Az új koalíció, amely vár­hatóan pénteken teszi le a hi­vatali esküt, 103—97 arányú többséggel fog rendelkezni a parlamentben.

Next