Hajdú-Bihari Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
Magyar-lengyel megbeszélések Marjai József miniszterelnök-helyettes meghívására csütörtökön Budapesten megbeszéléseket folytatott Wladyslaw Gwiazda, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Lengyelország állandó KGST-képviselője. Marjai József és Wladyslaw Gwiazda tájékoztatták egymást az országaikban folyó építőmunka soron levő feladatairól, áttekintették a magyar—lengyel gazdasági együttműködés időszerű kérdéseit. Véleménycserét folytattak a KGST tudományos-műszaki komplex programja megvalósításának helyzetéről, a KGST-együttműködés tökéletesítésére irányuló teendőkről, nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekről. A lengyel miniszterelnök-helyettest fogadta Lázár találkozott Veress Péter György, a Minisztertanács külkereskedelmi miniszernöke. Wladyslaw Gwiazda terrel is. (MTI) A lengyel miniszterelnök-helyettest fogadta Lázár György Liszt Ferenc-emlékünnepség Bayreuthban Csütörtök délelőtt Bayreuth város temetőjében Liszt Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából három nemzet képviselői megkoszorúzták a nagy magyar zeneköltő sírját. Az Erlanger Strasse-i temetőben, a Liszt Ferenc nyugvóhelye fölé emelt sírkápolnában a Magyar Népköztársaság képviseletében Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese helyezett el koszorút, Horváth István magyar nagykövet kíséretében. Ugyancsak megkoszorúzta a sírt Hans- Dietrich Genscher, az NSZK alkancellárja és külügyminisztere, valamint Theodor Kery, Ausztria burgenlandi tartományfőnöke. E tartományban van az egykori Doborján, a mai Raiding, ahol Liszt Ferenc 1811. október 22-én született. Koszorúzott még Hans Maier bajor oktatási és kulturális miniszter és Hans Walter Wild, bayreuthi főpolgármester. A II. világháború végén rombadőlt sírkápolna helyreállítása 1976-ban fejeződött be. Akkor állították fel a sírtábla mellett a magyar Liszt Ferenc Társaság emléktábláját is, Vörösmarty Mihály Liszthez írott ódájának szavaival: „Hírhedett zenésze a világnak, bárhová juss, mindig hű rokon”. A sír melléRaiding városa is állított emléktáblát. A csütörtöki koszorúzáson részt vett Kiss Kálmán, a Liszt Ferenc Társaság elnöke, Forrai Miklós professzor, a társaság főtitkára és Ujfalussy József, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora is. Küldöttségük előtte szintén koszorút helyezett el a győri születésű Richter János karmesternek, Liszt Ferenc és Richard Wagner közeli barátjának ugyanebben a temetőben lévő sírján. Richter János vezényelte a többi között a Bayreuthi ünnepi játékok 1876-os megnyitásán a Nibelung gyűrűje előadásait, s később Bartók Béla Kossuth-szimfóniájának angliai előadását is. A bayreuthi Stadthalle nagy színháztermében délelőtt emlékünnepséget tartottak Liszt Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából. Ezen Hans Walter Wild főpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd Csehák Judit mondott beszédet. Az ünnepségen Hans- Dietrich Genscher és Theodor Kery is beszédet mondott. Karl Schumann profeszszor „Virtuóz, látnok és európai" címmel tartott előadást Lisztről. A Liszt-emlékműsorban Birgit Lodestl zongoraművésznő eljátszotta az F-dúr etűdöt, az eisenstadti (kismartoni) kórus pedig Wolfgang Lentsch professzor vezetésével kórusműveket adott elő. Ezután Birgit Lodestl és Martina Werner Witold Lutoslawski Paganini-variációit szólaltatta meg. Az emlékünnepség után Wild főpolgármester díszebédet adott a résztvevők tiszteletére, majd délután az új városházán bemutatták Liszt Ferenc Párizsban írott naplójának első kiadását. Este a bayreuthi Festspielhausban Liszt-hangversenyt tartottak, amelyen az A-dúr zongoraverseny és a Faust szimfónia hangzott el. Közreműködött az ünnepi játékok zenekara és Christian Zimmermann zongoraművész. Vezényelt Daniel Barenboim. A hangversenyt, amelyen jelen volt Csehák Judit és kísérete, az ARD nyugatnémet tévéállomás élő adásban közvetítette. Nem Önáltatás Vajon csak önáltatás, vagy valóban igaz a mondás, hogy Helsinki él? Csak jelszó-e, amelyet hamis remények táplálnak, vagy politikailag helytálló megállapítás? Ez utóbbi felel meg a valóságnak. De hogy mi se essünk az indokolás nélküli jelszavak hangoztatásának a hibájába, okoljuk meg a fenti állítást: miért érvényes máig is az a részletes — politikai, gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatokat szabályozó — vastag okmány, amelyet harminchárom európai és a két észak-amerikai állam legmagasabb rangú vezetői írtak alá jó egy évtizeddel ezelőtt. S miért lenne kívánatos a további hasznosítása. Nézzünk körül ma a nemzetközi terepen a tanácskozások sikeressége szempontjából. Vagy zsákutcába jutott, vagy kínos-keservesen húzódó, megállapodást nem, vagy alig hozó üléseket látunk. Az 1975-ös helsinki záróokmány aláírása azonban azt bizonyítja, hogy ez nem eleve elrendelt valami, nem a nemzetközi ellentétek elkerülhetetlen velejárója. Meg lehet egyezni, mégpedig nemcsak valamely részletben, hanem a világkapcsolatok átfogó, békésen együttműködő rendszerét illetően is. Helsinki tehát bizonyíték, érv, hogy ami egyszer megtörtént, az másodszor is bekövetkezhet, s az okmányba foglaltak ismét uralkodóvá lehetnek a kelet-nyugati viszonyban. A harmincöt magas rangú vezető azért ülhetett öszsze akkoriban olyan jelentős ünnepélyes alkalomra, mert előzőleg nyilvánvalóvá lett, hogy a két tábor között erőegyensúly van, a kétségtelenül meglévő problémák, ellentétek fegyveres megoldása lehetetlen, az erőszak csak katasztrófához vezethet. Ennek a logikai sornak a végén tehát csak ez állhatott: ha így van, akkor a másik változatot, a békés együttműködés útját kell választani. S ha ma vannak is olyan politikai erők, amelyek meg szeretnék változtatni ezt az erőegyensúlyt, és ebből politikai-befolyási, gazdasági, ideológiai hasznot húzni — tévedésük nyilvánvaló, a piros nyíl megint az egyetlen józan változat: „Helsinki" felé mutat. Ne felejtsük el azt se, hogy „Helsinki” nemcsak egyetlen nagy aláírási aktus volt, amelynek emlékét most őrizgetjük, hanem folyamat. A harmincöt aláíró kormány kisebb rangú küldöttei azóta sokszor összeültek már a záróokmány egy-egy fejezetéről, egy-egy témakörének teljesüléséről, s további teendőkről tárgyalandó. Igaz, sok haladásról nem számolhatnak be. De ezek a mindig újra és újra összeülő szakértekezletek maguk is jelzik: a dokumentumba foglalt politikai, gazdasági, kulturális, emberi együttműködési problémák napirenden vannak, továbbfejlesztésüknek, megvalósításuknak újra és újra nekirugaszkodunk. Volt olyan nemzetközi mélypontidőszak — például a nyolcvanas évek elején —, amikor az egyetlen fórum, ahol Kelet és Nyugat képviselői egyáltalán asztalhoz ültek, egy-egy ilyen „Helsinki utáni” konferencia volt. Gondokkal terhelten szemléljük a nemzetközi állapotokat, de azért tudjuk és jó érzéssel számításba vesszük, hogy Európa még a nyolcvanas évek elejének lehűlési időszakában sem esett vissza a hidegháborús állapotba. Azok a kapcsolatok, amelyek a földrész államai között a hetvenes években — s Helsinki jegyében — kialakultak, (gondoljunk a kereskedelmi csere fellendülésére a turistaáradatra, a politikusok sűrű utazásaira) lényegében nem gyengültek. Egyetlen területen azonban — igaz a rendkívül fontos katonai problémakörben — nem sikerült lépni, sőt a helyzet rosszabbodott. A záróokmány ugyan nem foglalkozik a fegyverkezés kérdéseivel, de ha a fegyverkezési hajsza a mai tempóban folytatódik, tönkremennek Helsinki gyümölcsei és távlatai is. Ezért lett ma a békés együttműködés fejlesztésének, megőrzésének kulcsa az atomfegyverek és a hagyományos eszközök felszámolása — mindenekelőtt pedig a szovjet—amerikai viszony megjavítása. S ha ma a fegyverkezés korlátozása áll is a követelmények első helyén, a példa, amelyet Helsinki a nemzetközi megállapodások lehetőségére nyújtott, nem halványul el. Tatár Imre BEI HAJDÚ-BIHARI NAPÍÁO — 1988. AUGUSZTUS 1. Gorbacsov befejezte látogatását Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára csütörtökön befejezte a szovjet Távol-Keleten tett látogatását és visszaérkezett Moszkvába. Ezt megelőzően a habarovszki határterület pártszervezetének vezetői előtt nagyobb beszédet mondott. A főtitkár múlt pénteken indult útnak, s egyhetes körútján megfordult Vlagyivosztokban, Nahodkában, az Amur menti Komszomolszkban, s végül Habarovszkban. Vlagyivosztokban részt vett a szovjet hadiflotta napja alkalmából rendezett ünnepségeken, majd mikor átadta a városnak a második Lenin-rendet, igen fontos bel- és külpolitikai mondandókban bővelkedő beszédet mondott. Látogatása folytatása volt azoknak a belföldi látogatásoknak, amelyeket tavaly március, főtitkárrá választása óta folytat. A meglátogatott körzetek lakosaival folytatott kötetlen beszélgetései egyikén elmondta, hogy legközelebb majd Jakutföldre, Magadánba és Csukcsföldre is ellátogat. Kinevezés A Minisztertanács illetékes elnökhelyettese Ritter Tibort a Magyar Rádió elnökhelyettesévé kinevezte. (MTI) a közélet híves Sarlós István, az Országgyűlés elnöke csütörtökön az Országházban fogadta az átutazóban, Budapesten tartózkodó Mieczyslaw Ratkowskit, a lengyel szejm alelnökét. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen áttekintették a két ország törvényhozó testületei közötti együttműködés helyzetét, fejlesztésének lehetőségeit, s kölcsönösen tájékoztatták egymást az Országgyűlés, illetve a lengyel parlament előtt álló időszerű feladatokról. *»« Csütörtökön elutazott Budapestről Nyikolaj Klikov, a Lenini Komszomol Központi Revíziós Bizottságának elnöke, aki — küldöttség élén — július 27. óta tartózkodott hazánkban. A Nyikolaj Klikov vezette delegáció az elmúlt napokban a KISZ Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának vezetőivel az ifjúsági szervezetekben folyó társadalmi ellenőrzés feladatairól, valamint a kétoldalú kapcsolatokról folytatott tárgyalásokat. A szovjet vendégeket írttartózkodásuk során fogadta Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke és Emőd Péter, a KISZ Központi Bizottságának titkára ♦** Hatvanadik születésnapja alkalmából köszöntötték július 31-én, csütörtökön Hajdúböszörményben a megye és Hajdúböszörmény párt- és tanácsi életének vezetői Bodnár Lajost, az Északhajdúsági Mezőgazdasági Együttműködés és a Hajdúböszörményi Béke Termelőszövetkezet elnökét. A város és a megye társadalma és vezető testületei által egyaránt nagyra értékelt, több évtizedes politikai, szakmai, társadalmi munka elismeréséül Magyar József, a megyei pártbizottság titkára átadta Molnár Lajosnak a megyei pártbizottság köszöntő levelét. Elhunyt Mező Irén (1942-1986) Mező Irén a Hazafias Népfront Hajdúböszörmény városi Bizottságának titkára, a városi pártbizottság, a városi tanács tagja hosszan tartó, súlyos betegség után életének 45. évében július 27-én elhunyt. A Hazafias Népfront megyei és hajdúböszörményi városi bizottsága, valamint a városi tanács saját, halottjának tekinti. Temetésére augusztus 7- én 14 órakor kerül sor Hajdúböszörményben a városi köztemetőben. Mező Irén munkáscsalád gyermekeként 1942. június 18- án született Hajdúböszörményben. 1960-tól pedagóguspályán tanítóként dolgozott, előbb Egyeken, majd 1963-tól 1971-ig Hajdúböszörményben. 1971—73 között a KISZ Püspökladány járási Bizottságánál úttörőtitkárként, majd 1973-tól 1979-ig a KISZ Debrecen Járási Bizottságánál úttörőelnökként tevékenykedett. A Hazafias Népfront Hajdúböszörmény Városi Bizottsága titkárának 1979-ben választották meg. Az ifjúsági mozgalomba már gyermekkorában bekapcsolódott, a szakszervezetnek 1960, az MSZMP-nek 1965 óta tagja. 1980-ban a városi pártbizottság és a városi tanács tagjává választották. Tagja volt továbbá a városi pártbizottság mellett működő propaganda- és művelődési bizottságnak, a megyei tanács művelődési, ifjúsági és sportbizottságának, az OTP városi tanácsadó testületének és 1981-ig a munkásőrségnek. Széles körű mozgalmi tapasztalataival, fáradtságot nem ismerő szervező, mozgósító munkájával nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Hajdúböszörményben a népfrontmozgalom továbbfejlődött. Személyes érdemei voltak abban, hogy a településpolitikai, városfejlesztési feladatok kimagasló teljesítéséért Hajdúböszörmény háromszor is megkapta a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Minisztertanács által adományozott Nemzeti Zászlót. Társadalmi megbízatásainak, a különböző testületekben vállalt feladtainak mindvégig igyekezett maradéktalanul eleget tenni. Emberi magatartásával, őszinte kiállásával kivívta az emberek tiszteletét. Kimagasló politikai, szakmai és közéleti tevékenységét a Munka Érdemrend bronz fokozatával és több más, magas kitüntetéssel ismerték el. HNF városi bizottsága, Hajdúböszörmény Városi Tanács, Hajdúböszörmény HNF Hajdú-Bihar Megyei Bizottsága MSZMP Városi Bizottsága, Hajdúböszörmény ♦ * * SZÁRAZSÁG A július végi szárazság immár olyan mértékű, hogy az ország számos vidékén a termésátlagok csökkenésével fenyeget. A kapásnövények, amelyek a nyár derekán igen erőteljes vízutápótlásra szorulnak, nem tudják fölvenni a talajból a szükséges nedvességet. Sokfelé senyved a hőségtől a kukorica, a napraforgó és a cukorrépa. Azokban a kertészetekben, ahol nincsen lehetőség az öntözésre, a fák, a növények is mindinkább érzik a szárazságot. Már júniusban is csapadékadósságban volt a természet és a júliusi előzetes összesítések szerint is lényegesen kevesebb esőt kaptak a földek, mint amennyi az évnek ebben a hónapjában dukált volna. Bár július 20. táján voltak esőzések, ezek eloszlása azonban nem volt egyenletes és viszonylag kevés helyen oldották meg a mezőgazdák gondját. Az agrometeorológiai mérések szerint különösen rossz a helyzet, igen nagy a szárazság Győr-Sopron, Komárom, Pest, Hajdú-Bihar, Veszprém megyében és Békés megye egyes vidékein. Ezeken a területeken a talaj felső 50 centis rétegében mindössze 35—50 százalékos a nedvességtartalom. Ez az érték, amely a legutóbbi összesítések alapján mutatkozik, a növények számára jóformán felvehetetlen vízmennyiséget jelent. Az alig valamivel 30 százalék feletti érték ugyanis lényegében a kiszáradt talajra jellemző, ennek a vízkészletnek a hasznosítása olyan nagy energiát venne el a növényektől, aminek leadására nem is képesek. Különösen rossz a helyzet például Mosonmagyaróvár, Győr, Vác, Martonvásár és Budapest körzetében, itt 35 százalékos telítődést mértek. Másutt az országban 50—60 százalék a felső földréteg nedvességtartalma, mivel azonban ezeket az értékeket mintegy tíz nappal ezelőtt mérték, s azóta csak tovább romlott a helyzet, megállapítható: szinte alig van az országban olyan hely, ahol ne lenne szükségük a növényeknek az azonnali esőkre. (Néhány kivétel azért akad: nagy záporok voltak korábban például Békéscsabán, Polgáron, Homokszentgyörgyön, Siklóson, Szigetváron, itt 40—88 milliméter csapadék hullott és a nedvesség-utánpótlás átmenetileg éltető erőt ad a kapásoknak.) Nem sokkal jobb a helyzet a talaj mélyebben fekvő rétegeiben sem, már ami a vízkészletet illeti. A 0,5—1 méteres szelvényben ugyan valamivel nagyobb százalékos értékeket mértek, de az itteni víztömeg is lényegesen kevesebb a szükségesnél. Hogy ez így van, jelzik a gyümölcsösök és a szőlő; a mélyebb gyökérzetű ültetvények sem találnak nedvességet az alsó rétegekben, pedig nagy szükségük lenne a vízre a termés érleléséhez. (MTI) Wolfgang Rauchfuss budapesti tárgyalásai Lázár György, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Wolfgang Rauchfuss, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, a magyar—NDK Gazdasági és Műszaki—Tudományos Együttműködési Bizottság társelnökét, aki hazánkban töltötte szabadságát. A szívélyes légkörű, baráti eszmecserén részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes, a bizottság magyar társelnöke. Marjai József és Wolfgang Rauchfuss találkozójukon áttekintették a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés időszerű kérdéseit, az 1986. évi külkereskedelmi forgalom alakulását, a soron levő teendőket. (MTI)