Hajdú-Bihari Napló, 1988. július (45. évfolyam, 156-180. szám)

1988-07-01 / 156. szám

FOLYTATJA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÍRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) foglalkoznak a szakembe­rek; a társadalombiztosítási reform munkálatai folynak, döntés született abban a lé­nyeges kérdésben, hogy a központi költségvetésről 1989. január elsején leválik a társadalombiztosítási alap. Az árreform további lépé­seinek kimunkálása folyik, s a bérpolitika, a bérrend­szer, a bérreform kérdései szintén munkaasztalon van­nak. Bejelentette azt is, hogy e sokrétű, szerteága­zó munka kormányzati ko­ordinálására különbizott­ság jött létre. Villányi Miklós válaszolt a bős—nagymarosi vízi erő­művel kapcsolatos képvise­lői felvetésekre is. Felolvas­ta azt a levelet, amelyet Maróthy László környezet­­védelmi és vízgazdálkodási miniszter írt az Országgyű­lés elnökének, s amelyben a miniszter a kormány ne­vében bejelenti, hogy a nagy jelentőségű beruházás­ról az év második felében Berecz Frigyes bevezető­ben emlékeztette a képvise­lőket, hogy a kormány ta­valy elfogadott munkaprog­ramja a stabilizálás és a kibontakozás legfontosabb feladatává tette a gazdaság, és ezen belül az ipari szer­kezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a köz­vélemény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amelynek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlensé­geket takar — hangsúlyoz­ta. — Nemcsak a termékek, hanem az iparvállalati tel­jesítmények különbségei is igen nagyok. Az állami vál­lalatok mindössze 3 száza­léka képes világszínvonalú termékek gyártására, 12 százaléka többé-kevésbé lé­pést tud tartani a verseny­ben, további 50 százalékuk számottevő támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-na­­gyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén be­lül kialakult az évek óta veszteséges, egyre reményte­lenebb helyzetbe kerülő vállalatok csoportja, amely­hez 1987-ben öt nagy, csak­nem ötven közepes és kis­vállalat tartozott. Együttes éves veszteségük meghalad­ta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 százalékát. A különféle költ­ségvetési támogatások ösz­­szege az Ipari Minisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befize­téssel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. Az iparvállalatok átlagos hatékonysága tárgyilagos értékelés szerint csak 30—40 százaléka a létszámukkal és lekötött vagyonukkal elvileg elérhetőek. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglevők generációs meg­újítását, többnyire a lét­szám és a létesítménymére­tek csökkenése mellett; to­vábbá a kutatás, a fejlesz­tés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagának és eszközrendszerének gyö­keres átalakítását. Ennek pedig előfeltétele az ismere­tek mélyreható átformálá­sa és a tudásszint gyors, je­lentős növelése. A befekte­tés lehetőségei között, ezért első helyre kell sorolnunk az oktatást, a szakemberek elméleti és gyakorlati kép­zését. Ezt az alkalmazott kutatáshoz, műszaki fejlesz­téshez, új szervezési és irá­nyítási eljárások bevezeté­séhez szükséges ráfordítás­soknak kell követnie. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátás jelentőségéről szólt. Mint mondotta: ma már 2010-ig tekintünk előre, mert az energiamérleget befolyáso­ló intézkedések kidolgozá­sához és végrehajtásához hosszú idő szükséges. Ezek között egyaránt szerepelnek forrásbővítőek — erőműépí­tés, energiaimport —, s az eddiginél sokkal nagyobb súllyal fogyasztást csökken­­tőek is­ — alapos előkészítés után — jelentést nyújtanak be az Országgyűlésnek. A Mi­nisztertanács felajánlja, hogy a kitűzött időpontot megelőzően valamennyi ér­deklődő képviselőnek meg­teremti a helyszíni tájéko­zódás lehetőségét. A kor­mány tehát nyitott e kér­dés parlamenti megtárgya­lására, kész alapos elemzé­sekkel megvédeni állás­pontját az Országgyűlés előtt. Nyitott Király Zoltán javaslatainak túlnyomó többsége iránt is, azonban a nagymarosi­­építkezés le­állítását az illetékes parla­menti bizottság is elutasí­totta. Egy ilyen intézkedés­nek hazai gazdasági követ­kezményei és a nemzetközi szerződés megsértéséből eredő, nagy károkkal járó hatásai lennének. Villányi Miklós pénzügy­­miniszter válaszát követően az elnöklő Horváth Lajos kérdést intézett Király Zol­tánhoz (Csongrád m., 5. vk.): kér-e külön szavazást az általa, a bős—nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban Az igények azonban gyor­sabban növekednek, mint a megtakarításaink, ezért az energiatermelés növelésére is intézkednünk kell El­döntendő kérdés, hogy a jö­vőben milyen energiahordo­zóra építsünk. A hazai kő­olaj- és földgázkitermelés már nem növelhető, sőt — távlatilag — számolnunk kell a lelőhelyek fokozatos kimerülésével. A szénva­­gyonnak csak a gazdaságo­san kitermelhető részével számolunk. Hasznosítható korábban tett javaslatok elbírálására. A képviselő kérte, hogy Országgyűlés külön döntsön indítványá­ról. A képviselők ezt — túlnyomó többséggel — nem tartották indokoltnak. Horváth Lajos ezután in­dítványozta, hogy a képvi­selői javaslatot az Ország­­gyűlés illetékes bizottságai vizsgálják meg, s megálla­pításaikról az Országgyűlés őszi ülésszakán tegyenek je­lentést. A kérdésnek ezt a megoldását az Országgyűlés nyolc tartózkodással elfo­gadta. Ezután határozathozatal következett: az Országgyű­lés a Magyar Népköztársa­ság 1987. évi költségvetésé­nek végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szöveg szerint 4 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután az ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási felada­tairól. A vízi energiánk nem számot­tevő. Az atomenergiát ezért a jövőben is fel kell hasz­nálnunk villamosenergia­­termelésre. Ám még a pak­si erőmű tervezett 2-szer 1000 megawattos bővítésével is csak részben fedezhetjük az igények növekedését. Emiatt hazánk energiaellá­tásában a jövőben is igen nagy szerepe lesz az ener­giahordozók importjának. Az elektronikáról és a személygépkocsi-gyártás­ról külön is szólt a minisz­ter. Elmondta: az elektro­nika szinte minden terüle­ten meghatározza a ver­senyképességet, előnyeivel ma már döntően befolyá­solja az élet minőségét. A magyar társadalom sem térhet ki az elektronika vívmányainak széles körű alkalmazása és az ennek ér­dekében végrehajtandó szerkezetátala­kítási felada­tok elől. Be kell látni: éppen az elektronika szerteágazó jel­lege miatt nem lehetséges berendezkedni az önellátás­ra. De összemérhető felké­szültségű partnerekké kell válnunk azok számára, akik hajlandók velünk együtt­működve megoldani az elektronikai alkatrészgyár­tás kulcsfontosságú fejlesz­tését és gyártását. Ezért a kormány a fejlődés segíté­sére az alkatrészgyártás te­rületén vállalkozik. — Döntő az ipar szem­pontjából, hogy a hazai igények a jelenlegi szűkös viszonyok ellenére — a pos­tai távközlés 1986 óta ki­emelt fejlesztése révén, s a lakosság elektronikai cik­kek iránti állandósult ma­gas kereslete miatt — na­gyok és növekvők, az ipar­nak jelentős hazai piacot, ezáltal nem mellőzhető fej­lődési lehetőséget nyújta­nak. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a sze­mélygépkocsi-gyártás fej­lesztése. A lakossági igé­nyek mind a mennyiség, mind a minőség szempont­jából jelentősek, növekvőek, még sok évig kielégíthetet­lenek lesznek, így e téren is jelentős a hazai piac sze­repe. Emellett a korszerű személygépkocsiik gyártása a technológiát fejlődésre készteti, a termelésszerve­zést kemény próbára teszi. Viszont szinte minden ipari szakma számára lehe­tőséget ad a fejlődést előse­gítő módon a beszállításra, a részvételre. Ezért a sze­mélygépkocsi-gyártás — ha gazdaságosan megvalósítha­tó — a szerkezetátalakítás és (az elektronikával együtt) az egész ipar hát­tériparának a fejlesztése szempontjából is jelentős és előnyös lehet. De vajon az is indokolt-e, hogy egy­szerre több típus gyártását fontolgassuk? Ez ellentmon­dani látszik a gazdaságos­ság elvének. Még nem dőlt el, hogy hazánkban valóban egy vagy több típust gyár­tunk-e, de többfélének a honosítására törekszünk. Ugyanakkor csak ezen az ellen­tmondásosnak tűnő módon elégíthető ki egyfe­lől a lakosság kereslete vi­szonylag alacsony fogyasz­tói árú típusokból, például a ZAZ 1102 TAURIA típus közös gyártása révén, más­felől a legmagasabb színvo­nalú technika és az export­képesség követelménye, egy tőkés országbeli partnerrel — például a SUZUKI-val — alapítandó közös vállalat segítségével. Az ipari miniszter foglal­koztatási gondjainkat ele­mezve megállapította, hogy azokat nemcsak a vesztesé­ges termelés felszámolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai forradalom vé­­gigvitele és a gazdasági ha­tékonyságnak a fejlett ipa­ri országokéhoz közelítése még rohamosabban fogja csökkenteni az ipar lét­számigényét. Ugyanakkor az egyre kisebb létszámon be­­­lül erőteljesen megnövek­szik a felkészült mérnökök, szakértők, szakmunkások aránya, s ennél nagyobb mértékben csökken a beta­nított és segédmunkásoké. Társadalmunknak többfé­le lehetősége van a haté­kony és csaknem teljes foglalkoztatás követelmé­nyeinek egyeztetésére. A legfontosabb a piac céltu­datos szélesítése, de további lehetőségekkel is élnünk kell. Ma például gyakori, hogy egy-egy dolgozó több munkakört is ellát maga­sabb keresetszerzés céljából. Ha ugyanazt a teljesít­ményt és keresetet egyetlen, heti 40 órában ellátható főállásban is el tudjuk ér­ni, s gazdasági eszközökkel — ezek közt a bérreform­mal — feleslegessé tesszük a túlmunkát, a második munkaviszonyt, akkor több munkavállalónak juthat fő­állás. A foglalkoztatás harma­dik eszközeként említhető az új üzemek építése, az ipari szövetkezetek, a helyi ipar, a magánvállalkozások meg­­telepedési lehetőségeinek az erősítése. A munkanélküliség ellen hathatnak a szociálpolitikai intézményrendszer átgon­dolt módosításai is, például a rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetése, a gyermeküket nevelő anyák nagyobb idő­­kedvezménye, a fiatalok ta­nulóidejének megnövelése. Végül, de nem utolsósor­ban említhető a meglevő szolgáltatások bővítése, il­letve új, nálunk még nem létező, jövedelmező szolgál­tatások elterjesztése. A fejlett gazdaságú orszá­gokban a szolgáltatások több főállást nyújtanak, mint az ipar és a mezőgaz­daság együttvéve, össztár­sadalmi tevékenységük ha­tékonysága többek közt a jövedelmező szolgáltatások nagy aránya miatt is ma­gas. A szolgáltatásfejlesztés harmadik előnyeként említ­hető jótékony visszahatása az ipar hatékonyságára. Nem kell bizonygatni, hogy a mainál jobb közlekedés, távközlés, információszol­gáltatás az ipar hatékony­ságát közvetlenül is növeli. Végül figyelembe kell ven­ni, hogy a fejlődő szolgálta­tások bővülő eszközigénye az ipar piacát növeli. Talán nem túlzás azt ál­lítani : ennyi lehetőséggel okosan élve a hatékony fog­lalkoztatás és a gyakorla­tilag teljes foglalkoztatás távlatilag valóban összhang­ba hozható, még akkor is, ha az iparban bekövetkező létszámcsökkenéssel egy idő­ben a többi termelő ág és az államigazgatás is lét­számleadóvá válik. A rövid távú és csak egyes térsé­gekben kialakuló foglal­koztatási gondok gyors ke­zelésének azonban még nem találtuk meg a megfelelő eszközeit.­­ A szerkezetátalakítás másik olyan következménye, amelynek kezelése kormány­zati irányítást is igényel, az iparnak a környezetre gya­korolt hatása. Fel kell is­mernünk, hogy a környezet­­védelem leghatásosabb és egyben viszonylag legol­csóbb módja a megelőzés: olyan technológiák alkalma­zása, amelyek nem veszé­lyesek. Amennyiben esetleg a veszélyt rejtő technológiák igénybevétele mégis elkerül­hetetlen, előre meg kell ter­vezni a biztonságos védel­met is, mint ahogyan arra a Paksi Atomerőmű korsze­rű technológiája is jó pél­dát mutat. Ezt értjük a környezetgazdálkodás új fo­galma alatt. Ez ügyben kölcsönösen szót kell értenünk a közvé­leménnyel is. A legcélsze­rűbb, ha a terveket nagy nyilvánosság mellett, min­den érdekelt bevonásával előre megvitatjuk, s ebben az eszmecserében döntjük el, hogy mi a legjobb, min­den érdekeltet elfogadható­an kielégítő megoldás. A közvélemény nevében szó­lóknak is fel kell ismerni: minden döntés közül a leg­rosszabb — a környezeti ár­talmakra nézve is — a ha­logatás, az intézkedések megakadályozása. A körny­ezetvédelem nem­csak többletteher, hanem piac is az ipar számára. Hi­szen igen sokféle eszközt, berendezést kell fejleszteni és gyártani a veszélyek megelőzésére, elhárítására. Aki hamar felismeri a le­hetőségeket, jövedelmező üzletet köthet, előnyére for­díthatja a hátrányokat. Berecz Frigyes ezután ar­ról szólt, hogy szükségessé vált egy új, az ipar fejlődé­sét és a szerkezetváltást jobban elősegítő gazdaság­­politikának a kidolgozása. Egy új gazdaságpolitika kidolgozását szűk térre kor­látozza az a tény, hogy a kizárólag pénzügyi szigorí­tásokkal hatni akaró, csak rövid távú eredményre tö­rekvő gazdaságirányítás le­hetőségei elfogytak. Más­részt viszont be kell látni: ma éppen a súlyos egyen­súlyhiány miatt nincs arra lehetőségünk, hogy széles körben lehetővé tegyük a termelés élénkítését, a fej­lesztés forrásainak bővíté­sét, az import, a devizához jutás felszabadítását, egyszó­val, hogy teljes mértékben liberalizáljuk a gazdaságot. Gazdaságunkban bizonyos mértékig már közvetlenül érvényesülnek a piac törvé­nyei, viszont más piaci ha­tásokra a szabályozórend­szer csak késve, torzítva válaszol, s egyes tevékeny­ségeket a kormány tovább­ra is közvetlenül kénytelen irányítani. A vállalkozás és munkavállalás feltételei pe­dig népgazdasági áganként is, tulajdonformánként is eltérőek. A gazdálkodókat körülvevő gazdasági erőtér emiatt bonyolult, ellentmon­dásos, nem képes elegendő útbaigazítást adni a ki­egyensúlyozott fejlődéshez. Ezért a gazdasági reformok egyik fő célja, a verseny­­semlegesség nem valósítha­tó meg azonnal. Továbbra is helyes és követendő cél, minél előbb ki kell alakul­nia egy olyan gazdasági környezetnek, amelyben a terme­lés eredménye csak a tőkeforgatás hatékonyságá­tól, azaz a tudástól, tapasz­talattól, szorgalomtól és ügyességtől függ. Ám a tá­­mogatásleépítés összes kö­vetkezményét a társadalom nem képes egyik napról a másikra vállalni. Ezért önmagában a teljes — és az előbbiek szerint csak látszólagos — verseny­­egyenlőség megteremtése (Folytatás a 3. oldalon) Berecz Frigyes beszéde Grósz Károly a vízlépcsőről és a bizalmi szavazásról Szerdán délelőtt, miköz­ben az ülésteremben elkez­dődött a vita az ipari szer­kezetátalakítás tennivalói­ról, az újságírók figyelme a Parlament folyosójára összpontosult. Grósz Ká­roly pártfőtitkár és mi­niszterelnök nyugati újság­íróknak adott interjút, amelybe bekapcsolódtak a magyar sajtó képviselői is. Az egyik kérdés Király Zoltán indítványára vo­natkozott: mi a véleménye a miniszterelnöknek a Bős—nagymarosi vízlépcső építésének felülvizsgálatá­ról, az építkezés esetleges felfüggesztéséről? — A szabók évszázados tapasztalat birtokában varrják a ruhát: először mérnek és csak utána szab­nak — kezdte hasonlattal válaszát Grósz Károly. — Én hiszek nekik, hogy ezt nem lehet fordítva csinál­ni, először kiszabni az anyagot, majd az „áldoza­tot” beleszorítani a ruhá­ba. Magyarul: előbb el kell végezni a vizsgálatokat, és azután lehet dönteni. En­nek a döntésnek most van 30—40 milliárd veszteség­­vonzata, olyan 30—40 mil­liárd, amiből soha nem lesz energia. A másik ol­dalon áll 40 milliárdos ki­adás, amiből lesz energia Azt kell eldönteni, hogy melyik a praktikusabb. Tudni kell, hogy ha most leállítjuk az építkezést, ab­ból a pénzből máshová nem tudunk elvinni sem­mit, mert a munkálatok 90 százalékban szerződéssel már le vannak kötve. Ha le akarjuk állítani az épít­kezést, akkor először a szerződéseket kell kétolda­lú tárgyalásokon módosíta­ni. Ráadásul ez egy jó be­ruházás, hosszú távon mindenképpen. Ha a Raj­na—Majna-csatorna elké­szül, ehhez csatlakozik a Duna; ha azt nem tudjuk hajózhatóvá tenni, Bécsnél „megáll” a vízi közlekedés lehetősége. Perspektiviku­san hihetetlen sok bevétel­től esünk el. Ezeket az összefüggése­ket újra meg kell vizsgál­ni, a jelenlegi körülmé­nyeink figyelembevételé­vel. Meggyőződésem sze­rint az építkezést ma nem indítanánk, csak elnyújt­va. Egészen biztosan fordí­tott sorrendben — először a hajózás feltételeit terem­tenénk meg, utána halad­nánk az erőművi beruhá­zás felé. Hogy ez most tényleg megfordítható-e, ehhez kell a vizsgálat. Mi­óta­ a kormányban dolgo­zom, éppen egy éve, en­nek részkérdéseivel is fog­lalkoztunk, de komplex módon nem. Januárban el­határoztuk, hogy átépítjük a beruházást, ez szerepel a munkaprogramunkban. — Hogyan értelmezi azt, hogy Stadinger István, az Országgyűlés új elnöke a választáskor 129 ellensza­vazatot kapott? A személye ellen tiltakoztak a képvi­selők, vagy az ellen, hogy nem volt többes jelölés? — Nem tudom megmon­dani, én nem beszéltem az ellene szavazókkal. Tud­ják, amikor nálunk a sza­vazatok eredménye 99,8 százalék volt, akkor sem hittem benne. Úgy vélem, hogy ez a mostani arány már megközelítően tükrö­zi azt a politikai kultúrát és politikai szituációt, amelyben élünk. Az előzetes beszélgeté­seken több helyen szóvá tették, hogy Stadinger Ist­vánnak az életstílusa, gon­dolkodása nagyon Buda­­pest-centrikus. Éppen ezért kezdeményeztük, hogy az egyik alelnök vi­dékről, Baranyából kerül­jön a Parlament vezető tisztségébe.­­ Egy vezető tudós nemrégiben adott interjú­jában azt nyilatkozta, hogy a szocialista országokban a parlamentek most éb­rednek Csipkerózsika-ál­­mukból. Mennyire ébredt már fel a magyar Parla­ment, s a párt mennyire engedi, hogy felébredjen? — A párt nem befolyá­solja a Parlament mozgás­­szabadságát, hanem a kommunista képviselők mozgásterét szabályozza. Hogy mennyire ébredt fel a magyar Parlament, azt­ nem tudom, de úgy látom, nagyon jó irányba fejlődik. Azonban a Parlament bel­ső működési szabályai még nem elég letisztultak, nem elég kiérleltek ahhoz, hogy a vita szabadságát bátorítsák, és ne korlátoz­zák, vagy másik oldalról, megakadályozzák az anar­chiát. — Elképzelhető-e olyan időszak, amikor a kor­mány a parlamenti több­ségi szavazás következté­ben alul marad, és ezért a miniszterelnök lemond? — Remélem, hogy igen. Ehhez azonban a maitól eltérő struktúra kell. A miniszterelnöknek meg kell engedni, hogy kormányt alakítson, és e felett a kor­mány felett legyen bizal­mi szavazás. Tudniillik kollektíven nem mondhat le az a kormány, amely­nek tagjait külön-külön választják. A legtermésze­tesebbnek tartom, hogy ha a kérdésben a kormány és a Parlament álláspontja eltér, akkor a kormány fel­ajánlja a szolgálatait, a Parlament pedig dönt ar­ról, hogy azt elfogadja-e vagy nem. Ha nem, akkor a Parlament meghatározó pártja új miniszterelnökre tehet javaslatot. (görömbölyi—szakács) F8-*IMOO-BELARI NAPIcO — 1988. JUMPS 1.

Next