Református gimnázium, Hajdúböszörmény, 1926

Keresztyénség és kommunizmus. „A világ és az emberiség tör­ténetének egyedüli és legmélyebb tárgya, melynek minden egyéb alá van rendelve, mindenkor a hitetlenség és a hit küzdelme marad.“ Goethe. (West-östlicher Divan). Semmi sem lehet veszedelmesebb az emberiség életére nézve, mint a tiszta ideáloknak hamis elemekkel való keve­redése. Ha társadalmi életünk bonyolult problémái között tétován ide-oda imbolygó jelen nemzedék bizonytalanságának okait kutatjuk, úgy elsősorban bizonyára arra a szkepticizmusra kell rámutatnunk, amely sok esetben szinte megdöbbentő intellektuális és morális színvaksággá fokozódva, osztályrésze a szellemi élet egy újabb keresztútjára jutott nemzedékünknek. Az egymásba toluló szellemi áramlatok s az egymással keve­redő problémák labirintusában eligazodni képtelen jelen generáció, szinte kábulva hallgatja a legkülönbözőbb irány­ból feléje szálló, hívogató szózatokat, melynek mind­egyike, mint „egyedül igazságra vezérlő“ igyekszik szívünkbe férkőzni. A politika, morál, irodalom, művészetek, tudo­mányok stb. területére vetett egyetlen pillantás elegendő ahhoz, hogy meggyőződjünk arról a bábeli zűrzavarról, amelybe a jelen problémái egymásba folynak. Csoda-e, hogy a káosz­ban a jó és a rossz, igaz és hamis, szép és rút fogalmai a relativitás útvesztőjén mind bizonytalanabb és bizony­talanabb fényben jelennek meg előttünk. Csoda-e, hogy e hangzavarban a legdiszharmonikusabb akkordok összetalál­kozása folytán egymás mellé került a keresztyénség és a kommunizmus ? A kommunizmus és a keresztyénség kapcsolatba hoza­tala nem egészen új keletű. Bizonyos fokig érhető az, hogy azok a társadalmi reformátorok, akik az igazság és a szeretet eszméjéből, tehát erkölcsi motívumokból kiindulva kívánták a a magántulajdon eltörlését, társadalmi koncepciójuk és a keresztyénség között kapcsolatot igyekeztek teremteni, így Saint-

Next