Hargita, 1969. november (2. évfolyam, 259-284. szám)

1969-11-08 / 265. szám

­ Mi kerül­t az év végi mérlegre? Számolják a napokat Négyszáz ember várja, hogy ja­nuár elején munkába lépjen a Csíkszeredái kötöttárugyár. A vál­lalat vezetősége, az építők és a szerelők pedig számolják a napo­kat, reménykednek, hogy továbbra is kedvező lesz az idő. (E remény­kedés a csütörtöki havasesővel jórészt szertefoszlott). A csarnok­ban — legalábbis egyelőre — a szél, a hideg az „úr“... igaz dol­gozik néhány építő is. Mérleg? Tíz hónap alatt a beru­házási tervnek 47,8, az építkezési­­szerelésinek pedig 88,8 százaléka valósult meg. Ez az arány azonban nem mond sokat, mert az érték és a ténylegesen elvégzett munka között ez esetben sincs összhang. De talán most nem is ez a fontos, hanem az átadási határidő betar­tása. A lemaradás jelentős­, ren­geteg a tennivaló. Találóan jegyez­te meg Gáli János, a­ kötöttáru­­gyár főkönyvelője, „azt kell most másfél hónap alatt elvégezni, a­­mit elmulasztottak és elmulasz­tottunk hét hónap alatt“. Igen, mert mulasztás terhel mindenkit. Helytelen minden olyan próbálko­zás, amely kizárólag az építőre hárítja a felelősséget. Kétségtelen, az építőnek is megvannak a maga hiányosságai, fogyatékosságai. A baj a kezdet kezdetén jelentke­zett: a brassói építkezési-szerelési tröszt, „balkézzel“ kezelte a Csík­szeredai építőtelepet. Nem irányí­tottak iden jó , szervező képesség­gel rendelkező szakembereket, nem gondoskodtak idejében egy egész sor probléma megoldásáról. Ezért, utólag egyes munkálatokat újra kellett kezdeni, a szervezést meg újra fogalmazni. S ha az új szervezési mód, az „erősebb kéz“ éreztette hatását, a nekilendülés mégse hozta meg a várt eredmé­nyeket. És itt elérkeztünk a hely­zet kulcsához. A megrendelő arra panaszkodik, hogy az építő nem tartja be­ a havi operatív munka­­programot, így is van. Azonban a tervező sem állt a helyzet magas­latán, pontosabban, még jobban összekuszálta a szálakat. Számos tervezési­ részlet hibásnak bizo­nyult, az elválasztó falak terve alig szeptember végén készült el. Az építő, a megrendelő számolja a napokat... S úgy tűnik, hogy a számlálást külön-külön „végzik“. Mindenki a maga portáján számol és a másikén látja a hiányossá- HECSER ZOLTÁN (Folytatás a 2. oldalon) Nyolcvannégy beszerelt kötőgép várja a társait S%3$wfriH ' iiiit A sWSS'b­si|sP|a^ M P'ahHS SHHffiH^hpy íme a transzformátorház előtti terület... Az épület megközelítése valóságos akrobatamutatvány Fal helyett • föld és­­ hulladék A Szakszervezetek megyei tanácsának plenáris ülése • Tegnap Csíkszeredában plenáris ülést tartott a Szakszervezetek Hargita megyei tanácsa. Az ülé­sen részt vett Ion Cotoţ ■ elvtárs, a Szakszervezetek Központi Taná­csának titkára, Ubornyi Mihály elvtárs, az RKP Hargita megyei bizottságának titkára, Joan Vilsan elvtárs a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának osztályvezetője, valamint a Szakszervezetek megyei tanácsának tagjai.­­ Az ülés meghallgatta Burján József elvtárs, a Szakszervezetek megyei tanácsa­ elnökének tájékoz­tató jelentését. A jelentés az RKP X. kongresszusa dokumentumainak fényében részletesen taglalta­ a­­zokat a feladatokat, amelyek me­gyénk szakszervezetei előtt álla­nak, a széles dolgozó tömegek mozgósítása, a tervfeladatok telje­sítése érdekében. A tájékoztató elhangzása után számos felszólaló, köztük Pop Artenie, Szász Károly, Hegedűs István, Popa Teodor, Fü­löp Ákos, Nadis Grigore és mások beszédeikben a műszaki­anyagi ellátottság, a munkai­dőkihasználás, az anyagellátott­­ság, valamint a terv és munkafe­gyelem egyes problémáit taglalva, rámutattak azokra a feladatokra, amelyek e téren a megyei tanács előtt állanak. Záróbeszédet mon­dott Ubornyi Mihály elvtárs, az RKP Hargita megyei bizottságá­nak titkára, értékes útmutatáso­kat adva a szakszervezetek továb­bi tevékenységéhez. A második napirendi pont kere­tében Ion Cotoţ elvtárs előterjesz­tette a Szakszervezetek Központi Tanácsa javaslatát, amely szerint Halgeanu Ion elvtársat, a szakszer­vezetek Hargita megyei tanácsának titkárát a tevékenységében mutat­kozó fogyatékosságok miatt mentsék fel titkári tisztségéből és a büró­­tagság alól. A plenáris ülés egyön­tetűen jóváhagyta a javaslatot, s a Szakszervezetek megyei­­tanácsa tit­kárául Ciubuc Ion elvtársat vá­lasztotta meg. A­ plenáris ülés fel­mentette eddigi beosztásuk alól Csukás Károly, Kiss Lajos és Ke­rekes Károly elvtársakat, akik más munkabeosztást kapnak. Ugyanak­kor a Szakszervezetek megyei ta­nácsa bürójába beválasztották Puş­caş Ioan, Hegedűs István és Nadiş Grigore elvtársakat. A Biológiai Társaság Hargita megyei fiókja november 8-án 15 órai kezdettel tudományos ü­ _____­lésszakot tart a Csíkszeredai líceum biológiai la­boratóriumában. Napirenden: Kozán Imre A mé­hészet múltja és jelene a Csíki medencében, Györgyicze Vilmos Madárhangok gyűjtése és rögzítése, a tanulók be­vonásával, Páll István Mezofita és xero mezofita növé­nyek a Nagyküküllő völgyében. Borsodi László- Adatok a boszniai vipera — Vipera berus varietas bosniensis — elterjedéséhez a Keleti Kárpátokban című előadása sze­­ repel._________________. ... Első csillagok című esztrád-műsorával lép fel a Csíkszeredai művelődési ház színpadán a Had­sereg Ének- és Táncegyüttesének kolozsvári esztrád- és varieté-csoportja vasárnap, novem­ber 9-én este nyolc órakor. Egyéves évfordulóját ünnepli a Csíkszeredai Egészség Sportegyesület judo szakosztálya, vasárnap reggel nyolckor a líceum kis tornater­mében. Ez alkalommal kiértékelik az A osztá­lyos csapat eddigi tevékenységét és diplomákat nyújta­nak át a legjobb sportolóknak. A kiértékelő után, a no­vember 22—23-án országos bajnokságon résztvevő Csík­szeredái judo-csapat felkészítő-edzőmérkőzést rendez a gyergyószentmiklósi Dinamo judo-csapatával. 2­3 A FÜVES TERÜLETEKRŐL SE FELEDKEZZÜNK MEG Általában most ősszel összetor­lódnak a munkák az mtsz-ekben. Sok mindent kell elvégezni pontos időre. A termés begyűjtésével párhuzamosan azonban már most kell gondolni a jövő esztendőre is, így többek között feltétlenül időt kell szakítani a kaszálók megja­vítására, a jövő évi termés biz­tosítására, vagyis a már közhely­nek számító „takarmányalapot“ a­­dó területek —természetes kaszá­lók — gondozására. Mert tény az, hogy a kaszálók megjavításának az ideje éppen ilyenkor, ősszel van. Igaz, hogy most sok a mun­ka, de azt is figyelembe kell ve­gyük, hogy tavasszal sem lesz ke­vesebb. Mindenki számára ismeretes, hogy megyénk természetes kaszá­lóinak területe több mint 150 e­­zer hektár — s ebből jócska te­rület be van erdősülve — ennek teremnie kell, hogy minőségi ál­lattenyésztésünk legyen. Ezt pe­dig csak munkával lehet elérni. A 100 ezer hektár körüli szán­tóterülettel egész éven keresztül milyen sokat dolgozunk, törődünk, valahogy a kaszálókra is nagyobb gondot kellene fordítani. Köztudomású, hogy a megjaví­tott kaszáló, rét, erdei kaszáló a szárazságot jobban bírja, nedves, nyáron rengeteg termést ad — vagyis többet és jobbat terem. ' Hargita megyei kaszálóinknak.. .főképpen a csíki részeknek e lég-, nagyobb veszedelme' a moha..' A-­ hol, a moha elszaporodott, s ott La gyep elpusztul. Elég­­ gyakran­­ le­het tapasztalni, hogy’­a , mohás, oldalas részeken, de­ még a ned­veseken is alig lehet kaszálni. A termés pedig silány , kevés. E­­zek megjavításához láncborona és rézhasogató kell (ha egyik sincs, akkor az egyszerű borona is va­lamit segít), hogy a mohát ki­szaggassa és elpusztítsa és fel­szedje, továbbá, hogy a talajt meg lehessen szellőzte­ni, levegőt, vizet, (s ha van trágyát is) jut­tatni bele. Káros az a hiedelem, hogy ha megtrágyázzuk a mohás kaszálót, a trágya kipusztítja a mohát. A trágyának nem az a feladata, hogy mohát irtson, táp­anyagot, erőt és időt veszteges­sen — ez a korona dolga — ha­nem, hogy a felboronált, felha­sogatott talajba minél hamarabb, gyorsabban belejusson és táplál­ja a növényeket, — füveket,­ — nem, pedig, hogy erejét a k­ióh­á­­r­­í­tására használja-Kaszálóinknak, főképpen az er­dei — havasiaknak van, egy gyen­ge, rossz növénye: a „szörfü“ — havasi „sertefű“. Télen a tehén vagy juh „prüszköl“­­ tőle, taszi­­gálja jobbra-balra, legfennebb na­gyot iszik utána, de nem hízik és tejet sem ad. Kiirtása boronálás­­sal, trágyával, kosarazással — helyenként felülvetéssel — lehet­séges és eredményes. . Rendkívül fontos teendő ma + ősszel a vakondtúrások,, hangya­­bolyok, honcsokok kicsákányolása, ásása és elteregetése, majd ezek­nek tavasszal fűmaggal való felül­­vetése. A vakondtúrásos és han- KOZÁN IMRE (Folytatás a 2. oldalon) I­T Mester rég elporladt. Fölemlegetésekor a foliu­m­­beliek csak a vállukat vonogatják. Sokan még létezését is kétségbe vonják. Bár színigaz, hogy élt, erről írás van. Mindössze egy őszöreg ember a­­kadt, aki az Uzoni Pál nevének említésekor kicsit gondolkodott, aztán rámtekintett és azt mond­ta: Hiába, varázsos, gyönyörű foglal­kozás a tanítóemberé, s ilyen is lesz, míg csak szükség van tudo­mányára. Arra pedig, mindig szük­ség van . Az oklándi iskola, a ,, Schola Ház" történetét s egykori feljegyzések örö­kítették meg. A pedáns, csaknem rajzolt szöveg (kicsit barokkos, régiesen körülíró) pon­tosan rögzítette az iskola gyára­— Hallottam a nevét. Sokat nem tudok róla, csak annyit, hogy még a szépapám szépapját, vagy még annak is valami ősét taníthatta betűvetésre. Régen élt, rég halott tanítóem­bert emlegettünk, akit az egykori jegyzőkönyvek Mester Atyámfiá­nak, vagy csak egyeszerűen T Mesternek emlegetnek. Játszom a megjelöléssel. Témester... és ugyanakkor szeretnék valami megkülönböztetett figyelmet kiol­vasni a tényből, íme egy foglal­kozás, amelynek művelőjét az ábécé egyetlen betűjével illetik, és amely mégis az összes betűk fölött való; ez az egyszerű T épp­úgy parancsol az a-naik, mint a sorzáró z-nek. És nemcsak az ol­vasókönyvben, füzetben, de még akkor is, ha csak havonta kerül toll az ember kezébe, hogy egy le­vél végén leírhassa: egészséget, potlását. Több mint két évszázad távolából vizsgálva még a laikus is egészen érthetőnek találja a jegyzeteket. Nem tévedtem, az oklándi iskola valóban több, mint kétszáz éves. Egész pontosan két­százhuszonöt. Első alkalommal 1744-ben emlegetik: „Schola Ház a Mesteri lakóházzal egybe, jó Cserefa Boronákból építtetett. Mesteri lakóház Classissal, eresszel és kamarával együtt sup fedél alatt, az ajtaja vas sarokkal és fa kilinccsel és zárral készíttetett. Ennek tözelő kemencéje vasból való. Két lanterna ablakok rajta. Egy hosszú asztal benne melle mellett két szekrény és padok.“ Ezután — mint említettem — csaknem minden esztendőben szol­gai hűséggel jegyezték föl a leg­apróbb dolgot is: lefestettek egy ajtót, beillesztettek egy új geren­dát, kályhát javítottak. Amikor a régi iskola alig volt idősebb egy száz éves embernél, újat kezdtek építeni, ezúttal kö­böl, a falu felső végében, hadd állja jobban az időt elődjénél■ S Lám, ötven esztendő után le kel­lett bontani, vizenyős volt a föld. Aztán századunk elején felépült a mai iskola, azaz néposkola, aho­­va (így mondják) palatáblát kop­tatni mentek a nebulók, de ahol mellesleg pont ez a koptatás tette, hogy megtanulják a betűvetés tudományát. Ha valaki az iskolatörté­net megírására vállalkoz­­­­na, elsősorban a tanítók portréját kellene megörö­kítenie. Az oklándi iskola eseté­ben körülbelül ötven mesterét, Uzoni Pál rektor uramtól egész Komán Józsefig, a jelenlegi igaz­gatóig, így aztán kikerekedne a kétszobásból hattermessé előlépett iskola múltja (igaz, nem sok ez a hat terem, de többre egyelőre nincs is szükség.) Elidőzhetnénk tehát Csíki Jó­zsef iskolamester emlékénél, „aki pedig sokakban vádoltatott" anno IS04, mert n­em tanította kellő tiszteletre a nebulókat, mert nem vetette meg a jó bort, és „a-­ ka­­tonának elfogatandó legényt házá­ba befogadta“. Nos, ez utóbbi bűne határozottan rokonszenves­sé avatja ezt a , legrosszabb ■ eset­ben is csak szertelen embert. Beszélhetnék Bed­e Józsefről, aki fél évszázadon át irányította az iskolát. És a legfrissebb álla­potok példázásaként hadd mond­jam el, hogy a jelenlegi kilenc tanerő becsülettel teljesíti hivatá­sát■ Nagy részük véglegesített, mindenikük átérzi a nevelői foly­tonosság (amely itt Uzoni Pál életében, munkájában gyökerezik­ szép szükségét- Néhányan közülük több mint tíz esztendeje tanítanak itt. És a tanulók? Az idei iskolai évben majdnem kilencven gyerek tanul a nyolc osztályban. Ez a szám is következtetni enged a méretekre. Egy földszintes, tágas épület az iskola. Jellegzetessége nincs. Annyira, hogy bármelyik faluba odaképzelhetném mondjuk a szövetkezet és a néptanács kö­zé. De ami mégis megkülönbözteti a többitől, az a több, mint két év­százados történelme, pontosabban ötven tanító-tanár munkálkodása a­ község szellemi arculatának ki­alakításáért- Ezért is hiszem a betű szürke eminenciásainak a minden idők T Mestereit, akikre mind kevesebbszer gondol az em­ber a serdülőkoron túl, de akik­­kézjegye mindennél erősebben ki­hat egy életre.­­• OLÁH ISTVÁN 225 éves az oklándi iskola­i mester kézjegye EKÉT VÁR • • A FÖLD! Még három nap áll rendelkezésünkre, mielőbb végezzünk a cukorrépa betakarításával A vetéseknek jól jött az eső, de egyben figyel­meztetés. Sietni kell a cukorrépa kiszedésével és mielőbbi szállításával. A betakarítás első fázisával, az ásással 86,4 százalékra állunk, de a tulajdonkép­peni betakarítás ezzel még nem ért véget. A répa telelése és szállítása teszi teljessé ezt a munkát. Pillanatnyilag 13 447 tonna még a földeken van. Különösen szembetűnő mennyiségeket látha­tunk az alcsíki gazdaságok földjein. Végeláthatatlan sorokban cukorrépakupacok. A termelőszövetkeze­tek tagsága kint van a mezőn és tovább sokasítja ezeket. A szállítóeszközök száma kevésnek bizonyul. Találni olyan mtsz-t is, ahonnan még egyetlen kilót sem szállítottak. Dánfalva például 400 tonnával adós. Kozmás 30 tonnát szállított a 670-ből, Csík­­szentmárton mindössze 25-öt, hátra van még 1950, Tusnádnak 1900 tonna. Említhetünk olyan mtsz-t is, ahol egészében, vagy nagyvonalakban végeztek a cukorrépa végle­ges betakarításával. Székelykeresztúr 2100 tonnát szállított (az összmennyiséget), Bögöz 1170-et (és 30 van hátra), Homoródszentpál 1400 tonnából 1200-at elszállított. Az ütemterv értelmében november 10-ig végezni kell a cukorrépa teljes betakarításával. Ez annál is inkább sürgető, mert gyakorivá váltak a reggeli fagyok, mind nagyobb mértékben károsodik a répa­levél, csökken a silózásra alkalmas mennyiség. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az őszi mély­szántást sem tudjuk olyan mértékben végezni, mint ahogyan kellene. Mindössze 54,1 százalékát végeztük el ennek a munkának.­­ A meteorológiai intézetek előrejelzései szerint még 5—6 nap szép időt várhatunk, majd beköszön­tenek az esők-havazások. Ha ésszerűen felhasználjuk a rendelkezésünkre álló szállítóeszközöket, így a szállítási vállalat teher­gépkocsijait is, idejében végezhetünk ezzel a mun­kával is. ' ■ ' -m [Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA II. évfolyam 265 (533) szám, 1969. november 8. szombati Ara 30 bám­ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója — Ünnepi gyűlés Bukarestben — Csütörtökön délután a fővárosi Román—Szovjet Barátság Házában ünnepi gyűlést rendezett az RKP Bukarest municipiumi bizottsága, a Szakszervezetek Általános Szö­vetségének Központi Tanácsa, a Művelődés- és Művészetügyi Álla­mi Bizottság, a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség Központi Bizottsága ,és az ARLUS-főtanács a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója alkalmából. A gyűlésterem hátterét Románia Szocialista Köztársaság és a Szov­jetunió állami zászlói között Vla­gyimir Iljics Lenin arcképe és az alábbi jelszavak díszítették: „Éljen a román—szovjet barátság!“, „Él­jen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója“. A gyűlés elnökségében helyet foglaltak a következő elvtársak: Gheorghe Pană, Gheorghe Rădules­­cu, Emil Drăgănescu, Gheorghe Stoica, Iosif Banc, Ion Iliescu, Mi­hail Ro­şianu, az ARLUS-főtanács elnöke, Mihai Marin helyettes kül­ügyminiszter, Stelian Ţîrcă vezér­­ezredes, a fegyveres erők miniszte­rének helyettese, Dan Marţian, az RKP Bukarest municipiumi bizott­ságának titkára, Nicolae Gavriles­­cu, az RSZASZ Központi Tanácsá­nak titkára, Traian Ştefănescu, a (Folytatás a 2. oldalon) A NEVELŐM UNIÓ A NEM ÉR VÉGET A TAGFELVÉTELLEL Többször mondta a csíkszent­­mártoni községi pártbizottság tit­kára, menjek el hozzájuk, beszél­gessünk el az újonnan felvett párttagokkal. Egy-egy újratalálko­­zásunkkor mindig újabb és újabb neveket említett. A terebélyesedő névsor érzékeltette, hogy megsza­kítás nélkül foglalkoznak a tag­felvétellel. Ilyen előzmények után, meg­mondom őszintén, a legtalálóbb dicsérő szavakat keresve érkeztem Csíkszentmártonba. Kovács Imre, a községi pártbizottság titkárhe­lyettese, aki részletekbe menően ismeri ,­az alcsíki nagyközség prob­lémáit, a pártmunka összes vetü­­leteit, alig hogy szóbahoztam, már­ ­I—I— PARTÉLET is elém tette az újonnan felvett párttagok névsorát. Kiválasztottam hármat közülük: Szántó Margit, Veress Irén, Zsigmond Mária. Mindhárman a fogyasztási szövet­kezet alkalmazottai. Elbeszélgettem velük. Munká­jukról, életük alakulásáról, pártba való felvételük körülményeiről. Egyenes sors mindhármuké. Elő­zőleg a KISZ soraiban tevékeny­­kedtek. Becsülettel elvégezték, ha valamivel megbízták őket, az if­júsági szervezetben, s a munkahe­­lyükön egyaránt. Az úgynevezett stabil emberek közé tartoznak, akikre mindig lehet számítani. Nem véletlen, hogy amikor fel­vételüket kérték az alapszervezet, tagjai közé, a bürótagok, s a köz­ségi KISZ-bizottság adtak ajánlást ■számukra­— Miért lettek párttagok? — BORBÉLY LÁSZLÓ (Folytatás a­z oldalon)

Next