Hargita, 1969. november (2. évfolyam, 259-284. szám)
1969-11-08 / 265. szám
Mi került az év végi mérlegre? Számolják a napokat Négyszáz ember várja, hogy január elején munkába lépjen a Csíkszeredái kötöttárugyár. A vállalat vezetősége, az építők és a szerelők pedig számolják a napokat, reménykednek, hogy továbbra is kedvező lesz az idő. (E reménykedés a csütörtöki havasesővel jórészt szertefoszlott). A csarnokban — legalábbis egyelőre — a szél, a hideg az „úr“... igaz dolgozik néhány építő is. Mérleg? Tíz hónap alatt a beruházási tervnek 47,8, az építkezésiszerelésinek pedig 88,8 százaléka valósult meg. Ez az arány azonban nem mond sokat, mert az érték és a ténylegesen elvégzett munka között ez esetben sincs összhang. De talán most nem is ez a fontos, hanem az átadási határidő betartása. A lemaradás jelentős, rengeteg a tennivaló. Találóan jegyezte meg Gáli János, a kötöttárugyár főkönyvelője, „azt kell most másfél hónap alatt elvégezni, amit elmulasztottak és elmulasztottunk hét hónap alatt“. Igen, mert mulasztás terhel mindenkit. Helytelen minden olyan próbálkozás, amely kizárólag az építőre hárítja a felelősséget. Kétségtelen, az építőnek is megvannak a maga hiányosságai, fogyatékosságai. A baj a kezdet kezdetén jelentkezett: a brassói építkezési-szerelési tröszt, „balkézzel“ kezelte a Csíkszeredai építőtelepet. Nem irányítottak iden jó , szervező képességgel rendelkező szakembereket, nem gondoskodtak idejében egy egész sor probléma megoldásáról. Ezért, utólag egyes munkálatokat újra kellett kezdeni, a szervezést meg újra fogalmazni. S ha az új szervezési mód, az „erősebb kéz“ éreztette hatását, a nekilendülés mégse hozta meg a várt eredményeket. És itt elérkeztünk a helyzet kulcsához. A megrendelő arra panaszkodik, hogy az építő nem tartja be a havi operatív munkaprogramot, így is van. Azonban a tervező sem állt a helyzet magaslatán, pontosabban, még jobban összekuszálta a szálakat. Számos tervezési részlet hibásnak bizonyult, az elválasztó falak terve alig szeptember végén készült el. Az építő, a megrendelő számolja a napokat... S úgy tűnik, hogy a számlálást külön-külön „végzik“. Mindenki a maga portáján számol és a másikén látja a hiányossá- HECSER ZOLTÁN (Folytatás a 2. oldalon) Nyolcvannégy beszerelt kötőgép várja a társait S%3$wfriH ' iiiit A sWSS'bsi|sP|a^ M P'ahHS SHHffiH^hpy íme a transzformátorház előtti terület... Az épület megközelítése valóságos akrobatamutatvány Fal helyett • föld és hulladék A Szakszervezetek megyei tanácsának plenáris ülése • Tegnap Csíkszeredában plenáris ülést tartott a Szakszervezetek Hargita megyei tanácsa. Az ülésen részt vett Ion Cotoţ ■ elvtárs, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, Ubornyi Mihály elvtárs, az RKP Hargita megyei bizottságának titkára, Joan Vilsan elvtárs a Szakszervezetek Központi Tanácsának osztályvezetője, valamint a Szakszervezetek megyei tanácsának tagjai. Az ülés meghallgatta Burján József elvtárs, a Szakszervezetek megyei tanácsa elnökének tájékoztató jelentését. A jelentés az RKP X. kongresszusa dokumentumainak fényében részletesen taglalta azokat a feladatokat, amelyek megyénk szakszervezetei előtt állanak, a széles dolgozó tömegek mozgósítása, a tervfeladatok teljesítése érdekében. A tájékoztató elhangzása után számos felszólaló, köztük Pop Artenie, Szász Károly, Hegedűs István, Popa Teodor, Fülöp Ákos, Nadis Grigore és mások beszédeikben a műszakianyagi ellátottság, a munkaidőkihasználás, az anyagellátottság, valamint a terv és munkafegyelem egyes problémáit taglalva, rámutattak azokra a feladatokra, amelyek e téren a megyei tanács előtt állanak. Záróbeszédet mondott Ubornyi Mihály elvtárs, az RKP Hargita megyei bizottságának titkára, értékes útmutatásokat adva a szakszervezetek további tevékenységéhez. A második napirendi pont keretében Ion Cotoţ elvtárs előterjesztette a Szakszervezetek Központi Tanácsa javaslatát, amely szerint Halgeanu Ion elvtársat, a szakszervezetek Hargita megyei tanácsának titkárát a tevékenységében mutatkozó fogyatékosságok miatt mentsék fel titkári tisztségéből és a bürótagság alól. A plenáris ülés egyöntetűen jóváhagyta a javaslatot, s a Szakszervezetek megyeitanácsa titkárául Ciubuc Ion elvtársat választotta meg. A plenáris ülés felmentette eddigi beosztásuk alól Csukás Károly, Kiss Lajos és Kerekes Károly elvtársakat, akik más munkabeosztást kapnak. Ugyanakkor a Szakszervezetek megyei tanácsa bürójába beválasztották Puşcaş Ioan, Hegedűs István és Nadiş Grigore elvtársakat. A Biológiai Társaság Hargita megyei fiókja november 8-án 15 órai kezdettel tudományos ü _____lésszakot tart a Csíkszeredai líceum biológiai laboratóriumában. Napirenden: Kozán Imre A méhészet múltja és jelene a Csíki medencében, Györgyicze Vilmos Madárhangok gyűjtése és rögzítése, a tanulók bevonásával, Páll István Mezofita és xero mezofita növények a Nagyküküllő völgyében. Borsodi László- Adatok a boszniai vipera — Vipera berus varietas bosniensis — elterjedéséhez a Keleti Kárpátokban című előadása sze repel._________________. ... Első csillagok című esztrád-műsorával lép fel a Csíkszeredai művelődési ház színpadán a Hadsereg Ének- és Táncegyüttesének kolozsvári esztrád- és varieté-csoportja vasárnap, november 9-én este nyolc órakor. Egyéves évfordulóját ünnepli a Csíkszeredai Egészség Sportegyesület judo szakosztálya, vasárnap reggel nyolckor a líceum kis tornatermében. Ez alkalommal kiértékelik az A osztályos csapat eddigi tevékenységét és diplomákat nyújtanak át a legjobb sportolóknak. A kiértékelő után, a november 22—23-án országos bajnokságon résztvevő Csíkszeredái judo-csapat felkészítő-edzőmérkőzést rendez a gyergyószentmiklósi Dinamo judo-csapatával. 23 A FÜVES TERÜLETEKRŐL SE FELEDKEZZÜNK MEG Általában most ősszel összetorlódnak a munkák az mtsz-ekben. Sok mindent kell elvégezni pontos időre. A termés begyűjtésével párhuzamosan azonban már most kell gondolni a jövő esztendőre is, így többek között feltétlenül időt kell szakítani a kaszálók megjavítására, a jövő évi termés biztosítására, vagyis a már közhelynek számító „takarmányalapot“ adó területek —természetes kaszálók — gondozására. Mert tény az, hogy a kaszálók megjavításának az ideje éppen ilyenkor, ősszel van. Igaz, hogy most sok a munka, de azt is figyelembe kell vegyük, hogy tavasszal sem lesz kevesebb. Mindenki számára ismeretes, hogy megyénk természetes kaszálóinak területe több mint 150 ezer hektár — s ebből jócska terület be van erdősülve — ennek teremnie kell, hogy minőségi állattenyésztésünk legyen. Ezt pedig csak munkával lehet elérni. A 100 ezer hektár körüli szántóterülettel egész éven keresztül milyen sokat dolgozunk, törődünk, valahogy a kaszálókra is nagyobb gondot kellene fordítani. Köztudomású, hogy a megjavított kaszáló, rét, erdei kaszáló a szárazságot jobban bírja, nedves, nyáron rengeteg termést ad — vagyis többet és jobbat terem. ' Hargita megyei kaszálóinknak.. .főképpen a csíki részeknek e lég-, nagyobb veszedelme' a moha..' A- hol, a moha elszaporodott, s ott La gyep elpusztul. Elég gyakran lehet tapasztalni, hogy’a , mohás, oldalas részeken, de még a nedveseken is alig lehet kaszálni. A termés pedig silány , kevés. Ezek megjavításához láncborona és rézhasogató kell (ha egyik sincs, akkor az egyszerű borona is valamit segít), hogy a mohát kiszaggassa és elpusztítsa és felszedje, továbbá, hogy a talajt meg lehessen szellőzteni, levegőt, vizet, (s ha van trágyát is) juttatni bele. Káros az a hiedelem, hogy ha megtrágyázzuk a mohás kaszálót, a trágya kipusztítja a mohát. A trágyának nem az a feladata, hogy mohát irtson, tápanyagot, erőt és időt vesztegessen — ez a korona dolga — hanem, hogy a felboronált, felhasogatott talajba minél hamarabb, gyorsabban belejusson és táplálja a növényeket, — füveket, — nem, pedig, hogy erejét a kióhárítására használja-Kaszálóinknak, főképpen az erdei — havasiaknak van, egy gyenge, rossz növénye: a „szörfü“ — havasi „sertefű“. Télen a tehén vagy juh „prüszköl“ tőle, taszigálja jobbra-balra, legfennebb nagyot iszik utána, de nem hízik és tejet sem ad. Kiirtása boronálással, trágyával, kosarazással — helyenként felülvetéssel — lehetséges és eredményes. . Rendkívül fontos teendő ma + ősszel a vakondtúrások,, hangyabolyok, honcsokok kicsákányolása, ásása és elteregetése, majd ezeknek tavasszal fűmaggal való felülvetése. A vakondtúrásos és han- KOZÁN IMRE (Folytatás a 2. oldalon) IT Mester rég elporladt. Fölemlegetésekor a foliumbeliek csak a vállukat vonogatják. Sokan még létezését is kétségbe vonják. Bár színigaz, hogy élt, erről írás van. Mindössze egy őszöreg ember akadt, aki az Uzoni Pál nevének említésekor kicsit gondolkodott, aztán rámtekintett és azt mondta: Hiába, varázsos, gyönyörű foglalkozás a tanítóemberé, s ilyen is lesz, míg csak szükség van tudományára. Arra pedig, mindig szükség van . Az oklándi iskola, a ,, Schola Ház" történetét s egykori feljegyzések örökítették meg. A pedáns, csaknem rajzolt szöveg (kicsit barokkos, régiesen körülíró) pontosan rögzítette az iskola gyára— Hallottam a nevét. Sokat nem tudok róla, csak annyit, hogy még a szépapám szépapját, vagy még annak is valami ősét taníthatta betűvetésre. Régen élt, rég halott tanítóembert emlegettünk, akit az egykori jegyzőkönyvek Mester Atyámfiának, vagy csak egyeszerűen T Mesternek emlegetnek. Játszom a megjelöléssel. Témester... és ugyanakkor szeretnék valami megkülönböztetett figyelmet kiolvasni a tényből, íme egy foglalkozás, amelynek művelőjét az ábécé egyetlen betűjével illetik, és amely mégis az összes betűk fölött való; ez az egyszerű T éppúgy parancsol az a-naik, mint a sorzáró z-nek. És nemcsak az olvasókönyvben, füzetben, de még akkor is, ha csak havonta kerül toll az ember kezébe, hogy egy levél végén leírhassa: egészséget, potlását. Több mint két évszázad távolából vizsgálva még a laikus is egészen érthetőnek találja a jegyzeteket. Nem tévedtem, az oklándi iskola valóban több, mint kétszáz éves. Egész pontosan kétszázhuszonöt. Első alkalommal 1744-ben emlegetik: „Schola Ház a Mesteri lakóházzal egybe, jó Cserefa Boronákból építtetett. Mesteri lakóház Classissal, eresszel és kamarával együtt sup fedél alatt, az ajtaja vas sarokkal és fa kilinccsel és zárral készíttetett. Ennek tözelő kemencéje vasból való. Két lanterna ablakok rajta. Egy hosszú asztal benne melle mellett két szekrény és padok.“ Ezután — mint említettem — csaknem minden esztendőben szolgai hűséggel jegyezték föl a legapróbb dolgot is: lefestettek egy ajtót, beillesztettek egy új gerendát, kályhát javítottak. Amikor a régi iskola alig volt idősebb egy száz éves embernél, újat kezdtek építeni, ezúttal köböl, a falu felső végében, hadd állja jobban az időt elődjénél■ S Lám, ötven esztendő után le kellett bontani, vizenyős volt a föld. Aztán századunk elején felépült a mai iskola, azaz néposkola, ahova (így mondják) palatáblát koptatni mentek a nebulók, de ahol mellesleg pont ez a koptatás tette, hogy megtanulják a betűvetés tudományát. Ha valaki az iskolatörténet megírására vállalkozna, elsősorban a tanítók portréját kellene megörökítenie. Az oklándi iskola esetében körülbelül ötven mesterét, Uzoni Pál rektor uramtól egész Komán Józsefig, a jelenlegi igazgatóig, így aztán kikerekedne a kétszobásból hattermessé előlépett iskola múltja (igaz, nem sok ez a hat terem, de többre egyelőre nincs is szükség.) Elidőzhetnénk tehát Csíki József iskolamester emlékénél, „aki pedig sokakban vádoltatott" anno IS04, mert nem tanította kellő tiszteletre a nebulókat, mert nem vetette meg a jó bort, és „a- katonának elfogatandó legényt házába befogadta“. Nos, ez utóbbi bűne határozottan rokonszenvessé avatja ezt a , legrosszabb ■ esetben is csak szertelen embert. Beszélhetnék Bede Józsefről, aki fél évszázadon át irányította az iskolát. És a legfrissebb állapotok példázásaként hadd mondjam el, hogy a jelenlegi kilenc tanerő becsülettel teljesíti hivatását■ Nagy részük véglegesített, mindenikük átérzi a nevelői folytonosság (amely itt Uzoni Pál életében, munkájában gyökerezik szép szükségét- Néhányan közülük több mint tíz esztendeje tanítanak itt. És a tanulók? Az idei iskolai évben majdnem kilencven gyerek tanul a nyolc osztályban. Ez a szám is következtetni enged a méretekre. Egy földszintes, tágas épület az iskola. Jellegzetessége nincs. Annyira, hogy bármelyik faluba odaképzelhetném mondjuk a szövetkezet és a néptanács közé. De ami mégis megkülönbözteti a többitől, az a több, mint két évszázados történelme, pontosabban ötven tanító-tanár munkálkodása a község szellemi arculatának kialakításáért- Ezért is hiszem a betű szürke eminenciásainak a minden idők T Mestereit, akikre mind kevesebbszer gondol az ember a serdülőkoron túl, de akikkézjegye mindennél erősebben kihat egy életre.• OLÁH ISTVÁN 225 éves az oklándi iskolai mester kézjegye EKÉT VÁR • • A FÖLD! Még három nap áll rendelkezésünkre, mielőbb végezzünk a cukorrépa betakarításával A vetéseknek jól jött az eső, de egyben figyelmeztetés. Sietni kell a cukorrépa kiszedésével és mielőbbi szállításával. A betakarítás első fázisával, az ásással 86,4 százalékra állunk, de a tulajdonképpeni betakarítás ezzel még nem ért véget. A répa telelése és szállítása teszi teljessé ezt a munkát. Pillanatnyilag 13 447 tonna még a földeken van. Különösen szembetűnő mennyiségeket láthatunk az alcsíki gazdaságok földjein. Végeláthatatlan sorokban cukorrépakupacok. A termelőszövetkezetek tagsága kint van a mezőn és tovább sokasítja ezeket. A szállítóeszközök száma kevésnek bizonyul. Találni olyan mtsz-t is, ahonnan még egyetlen kilót sem szállítottak. Dánfalva például 400 tonnával adós. Kozmás 30 tonnát szállított a 670-ből, Csíkszentmárton mindössze 25-öt, hátra van még 1950, Tusnádnak 1900 tonna. Említhetünk olyan mtsz-t is, ahol egészében, vagy nagyvonalakban végeztek a cukorrépa végleges betakarításával. Székelykeresztúr 2100 tonnát szállított (az összmennyiséget), Bögöz 1170-et (és 30 van hátra), Homoródszentpál 1400 tonnából 1200-at elszállított. Az ütemterv értelmében november 10-ig végezni kell a cukorrépa teljes betakarításával. Ez annál is inkább sürgető, mert gyakorivá váltak a reggeli fagyok, mind nagyobb mértékben károsodik a répalevél, csökken a silózásra alkalmas mennyiség. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az őszi mélyszántást sem tudjuk olyan mértékben végezni, mint ahogyan kellene. Mindössze 54,1 százalékát végeztük el ennek a munkának. A meteorológiai intézetek előrejelzései szerint még 5—6 nap szép időt várhatunk, majd beköszöntenek az esők-havazások. Ha ésszerűen felhasználjuk a rendelkezésünkre álló szállítóeszközöket, így a szállítási vállalat tehergépkocsijait is, idejében végezhetünk ezzel a munkával is. ' ■ ' -m [Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA II. évfolyam 265 (533) szám, 1969. november 8. szombati Ara 30 bám A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója — Ünnepi gyűlés Bukarestben — Csütörtökön délután a fővárosi Román—Szovjet Barátság Házában ünnepi gyűlést rendezett az RKP Bukarest municipiumi bizottsága, a Szakszervezetek Általános Szövetségének Központi Tanácsa, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága ,és az ARLUS-főtanács a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója alkalmából. A gyűlésterem hátterét Románia Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió állami zászlói között Vlagyimir Iljics Lenin arcképe és az alábbi jelszavak díszítették: „Éljen a román—szovjet barátság!“, „Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója“. A gyűlés elnökségében helyet foglaltak a következő elvtársak: Gheorghe Pană, Gheorghe Rădulescu, Emil Drăgănescu, Gheorghe Stoica, Iosif Banc, Ion Iliescu, Mihail Roşianu, az ARLUS-főtanács elnöke, Mihai Marin helyettes külügyminiszter, Stelian Ţîrcă vezérezredes, a fegyveres erők miniszterének helyettese, Dan Marţian, az RKP Bukarest municipiumi bizottságának titkára, Nicolae Gavrilescu, az RSZASZ Központi Tanácsának titkára, Traian Ştefănescu, a (Folytatás a 2. oldalon) A NEVELŐM UNIÓ A NEM ÉR VÉGET A TAGFELVÉTELLEL Többször mondta a csíkszentmártoni községi pártbizottság titkára, menjek el hozzájuk, beszélgessünk el az újonnan felvett párttagokkal. Egy-egy újratalálkozásunkkor mindig újabb és újabb neveket említett. A terebélyesedő névsor érzékeltette, hogy megszakítás nélkül foglalkoznak a tagfelvétellel. Ilyen előzmények után, megmondom őszintén, a legtalálóbb dicsérő szavakat keresve érkeztem Csíkszentmártonba. Kovács Imre, a községi pártbizottság titkárhelyettese, aki részletekbe menően ismeri ,az alcsíki nagyközség problémáit, a pártmunka összes vetületeit, alig hogy szóbahoztam, már I—I— PARTÉLET is elém tette az újonnan felvett párttagok névsorát. Kiválasztottam hármat közülük: Szántó Margit, Veress Irén, Zsigmond Mária. Mindhárman a fogyasztási szövetkezet alkalmazottai. Elbeszélgettem velük. Munkájukról, életük alakulásáról, pártba való felvételük körülményeiről. Egyenes sors mindhármuké. Előzőleg a KISZ soraiban tevékenykedtek. Becsülettel elvégezték, ha valamivel megbízták őket, az ifjúsági szervezetben, s a munkahelyükön egyaránt. Az úgynevezett stabil emberek közé tartoznak, akikre mindig lehet számítani. Nem véletlen, hogy amikor felvételüket kérték az alapszervezet, tagjai közé, a bürótagok, s a községi KISZ-bizottság adtak ajánlást ■számukra— Miért lettek párttagok? — BORBÉLY LÁSZLÓ (Folytatás az oldalon)