Hargita, 1970. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-14 / 9. szám

Hiányosságok kapcsán a tennivalókról A községi néptanácsok kibővült hatásköre igényes, felelősségteljes munkát követel, kezdve a munka tervezésétől a határozatok és vég­zések meghozataláig. Nagyobb fe­lelősség hárul a képviselőkre is, akiknek szüntelenül nyomon kell követniük választóik óhajait, ja­vaslatait, mozgósítaniuk kell őket a közös célkitűzések megvalósí­tásáért. A munkatervek összeállítása, a VB ülések, ülésszakok napirendjé­nek megválasztása, a határozatok végrehajtásának nyomonkövetése, a képviselők munkája — egytől­­egyig olyan problémák, amelyek központi helyet foglalnak el min­den néptanács munkájában. Az elmúlt év végén alkalmam volt be­hatóan tanulmányozni a csikszent­­mihályi és gyimesfelsőloki községi néptanácsok tevékenységét. Nincs szándékomban átfogó felmérést készíteni a néptanácsi munka minden vetületéről, csupán a leg­jellemzőbb vonásokra térek ki. A munka kiindulópontja itt is a tervek összeállítása. Mindkét nép­­tanácsnál meghonosodott, hogy előzetes véleménykutatást rendez­nek az állandó bizottsági tagok, a képviselők, az állampolgárok soraiban. A végrehajtó bizottsági üléseket és ülésszakokat — egy-két kivétel­től eltekintve — rendszerint az elő­re megállapított időben tartották. A napirendre tűzött kérdések több­nyire időszerűek és hasznosak voltak. A VB ülések látogatottsága kielégítő, az ülésszakokról viszont gyakorta hiányoznak a képviselők. Ha nem is sokan, de legalább négyen-öten következetesen távol­maradnak. De talán nem is ez a leglényegesebb. Sajnos az ülés­szakokon rendszeresen résztvevő képviselők egy része is csupán puszta jelenlétével járult hozzá a munkálatok sikeréhez. Gyimesfel­­sőlokon, ahol a képviselők egy ré­sze rendszeresen hallatja szavát, tíz olyan képviselő van, aki a ta­valyi négy ülésszakon még egy­szer sem szólalt fel. Csíkszentmi­­hályon a végrehajtó bizottság gon­doskodott arról, hogy az üléssza­kokon előterjesztendő jelentéseket a képviselők előzőleg tanulmányoz­hassák. Az eredmény mégis el­maradt, a képviselők tevékenysége nagyon vérszegény, kevesen érdek­lődnek a napirenden­­ szereplő problémák iránt. Az ülésszakokon, átlagban számítva, mindössze 5­6 képviselő nyilvánított véle­ményt. Ez a közömbösség meglát­szik a képviselők mindennapi mun­kájában is. Különösen Csíkszent­­mihályon és — kevesebb mérték­ben — Vacsárcsi faluban. Ezzel szemben Ajnád és Lóvész falvak­ban a képviselők sokkal eredmé­nyesebben mozgósították a lakos­ságot, jól haladt az ajnádi műve­lődési otthon és a lóvészi útsza­kasz építése. Jórészt a képviselők közömbös­ségének tudható be, hogy az ülésszakokon hozott határozatok nem mindenkor bizonyultak eléggé hatékonynak, s elmaradtak a gya­korlati intézkedések. Leginkább ezzel magyarázható, hogy egyes kérdéseket több ízben is napirend­re kellett tűzni. Gyimesfelsőlokon rendszeresen ismétlődött a község villamosításának, a szerződésköté­seknek, a pénzügyi terv teljesítésé­nek a tárgyalása. Ezek közül a villamosítás kérdésének többszöri megvitatására valóban szükség volt, hisz ez foglalkoztatta legin­kább a lakosságot, erre összpon­tosították figyelmüket, ellenben a másik kettő ismétlését erélyes és Néhány megjegy­zés a csíkszent­­mihályi és gyimes­felsőloki községi néptanácsok mun­kájáról határozott fellépéssel elkerülhették volna, Csíkszentmihályon az általáno­san, szokványosan megfogalmazott feladatok sokszor a munka kerék­kötőivé váltak. Náluk semmi sem indokolja a tűzoltók tevékenységé­nek, s az azonos témájú mezőgaz­dasági kérdéseknek az ismételt na­pirendre tűzését. Mindkét néptanácsnál késve tar­tották a képviselőtalálkozókat. Csíkszentmihályon október elején kezdtek hozzá, s akkor is néhány képviselő csak többszöri figyelmez­tetésre végezte el ezt az alapvető feladatát, ami nélkül elképzelhe­tetlen a képviselő és a választó­­polgárok közötti gyümölcsöző kap­csolat. Gyimesfelsőlokon csak a képviselők 50 százaléka tartott ön­állóan találkozót. Helyette nagy­gyűléseket szerveztek, ahol az e­­gyes falvak összes képviselői jelen voltak. Nem azért teszem ezt szó­vá, mintha helyteleníteném ezt az eljárást, véleményem szerint azon­ban a képviselőtalálkozókat nem lehet a nagygyűlésekkel helyettesí­teni, éppen­­ azok közvetlenebb légköre miatt, s főkép pedig azért, mert csak a találkozókon lehet az egyes választókerületek sajátos problémáit részletekbe menően megtárgyalni. A képviselőtalálkozók gyakorib­bá tételét azért is szorgalmazhat­juk, mert a nagygyűléseket sem tartották meg rendszeresen. Küle- ALBERT ANDRÁS, a megyei pártbizottság terepirányítója (Folytatás a 3. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NÉPTAKÁCS NAPILAPJA m­mm&m *'z. mm|f & f B-osztályos jégkorongbajnokság Tegnap folytatódtak a B-osztá­lyos jégkorongbajnokság idei küz­delmeinek mérkőzései. A nap első találkozóján a Gyergyószentmik­­lósi Lendület a Rădăuţi-­ Metalul együttesét látta vendégül. A for­duló, s talán a bajnokság rang­adóján a vártnál nehezebben győztek a hazaiak. Annyira jó volt az ellenfél? (Jobb volt mint ta­valy — ez nem vitás). A gyer­gyóiak bár technikásabbak, job­ban korcsolyáznak, s az erőnlétük is felülmúlja a vendégekét, a játé­kuk még nem az igazi. Túlkombi­nálják az akciókat s így alkalmat adnak a védők közbelépésére. Ezzel magyarázható, hogy az első harmad 1—1-es eredménnyel vég­ződött. A tudásfölény csak a má­sodik harmadban domborodott ki, amikoris Kemenesék hárompontos előnyre tesznek szert. Az utolsó húsz perc mind játék­ képében, mind eredményében fedi az első harmadot. Az eredménye: 1—1 s a kihagyott gólhelyzetek száma is megegyező. Végeredményben 5:2- es gyergyói győzelemmel ért véget a találkozó. Góllövők: Kereső Árpád (2), Márnássy, Farkas és Lénárd, illetve Morosán és Lungu. Az első nap második mérkőzé­sén — Rădăuţi-­ Metalul — Kézdi­­vásárhelyi Cooperatorul 9:1 (3:1, 1:0 és 5:0) — csalódást okoztak a tavaly olyan jól szerepelt kézdi­­vásárhelyiek. Sem játékukban, sem küzdeniakarásukban nem tud­ták megismételni múltévi teljesít­ményüket. Ma a Gyergyószentmiklósi Len­dület — Brassói Dinamo, Kézdi­­vásárhelyi Cooperatorul — Maros­vásárhelyi Comerţul találkozókra kerül sor. ÁKOS KÁROLY Tegnap délután került sor Bóku­ban, a Vásárvárosok Kupája kere­tében a helyi Dinamo és a skóciai Kilmarnock csapatainak vissza­vágó mérkőzésére. A nehéz talajú pályán lejátszott találkozót a ro­mán labdarúgók nyerték meg 2—0 (1—0) arányú eredménnyel. Mint ismeretes az első találkozó 1—1 arányú döntetlennel végződött, s így az összesített eredmény alap­ján a Bákói Dinamo bejutott a Vásárvárosok Kupa-küzdelmeinek negyed­döntőjébe. LABDARÚGÁS:________________ BAKÓI DINAMO —___________ KILMARNOCK (Skócia)_________ 2—0 (1—0)______________________ ESEMÉNYEK ANYAGGAZDÁLKODÁS AZ ÉPÍTKEZÉSEKNÉL Nem szorul különösebb bizonyí­tásra, hogy a beruházások gazda­sági hatékonysága növelésében milyen fontossága van a kivitele­zésnek. S mikor ezt állítjuk, gon­dolunk elsősorban a gazdaságos­ságra, pontosabban az ésszerű építőanyag-fogyasztásra. Persze ez rendkívül bonyolult probléma és helytelen lenne, ha csupán az építők feladataként tekintenénk az anyagtakarékosságot. Egyformán fontos szerep hárul a tervezőkre, a kivitelezőkre és a megrendelőre. S ha a tervező feladata megtalál­ni az anyagfogyasztás szempontjá­ból legcélszerűbb kivitelezési mó­dozatot, akkor a megrendelőre és az építő-szerelőre hárul a műszaki tervek figyelmes, kompetens tanul­mányozása, s ennek nyomán meg­felelő módosítások javasolása. Mindezt nem azért tartottuk szük­ségesnek elmondani, hogy „kiok­tassunk" valakit is, hiszen az ille­tékes szakemberek nagyon is jól ismerik a szóban forgó probléma vetületeit. Igen ám, de az idővel való „versengésben", az átmeneti nehézségek megoldására való törekvések közepette valahogy úgy vagyunk vele, hogy az anyagspór­­tás másodrendű kérdéssé válik. S ez elég gyakran megtörténik. Két­ségtelen, hogy a határidők betar­tása, a tervmutatók maradéktalan teljesítése alapvető feladat és kö­telesség. Azonban a jelenlegi idő­szakban épp ilyen fontos követel­mény a minőségi mutatók szintjé­nek növelése (értve ezalatt minde­nekelőtt a gazdasági hatékonysá­got). „Az 1970. évi terv előírja a fém­fogyasztási normák csökkentését 8 százalékkal a gépgyártásban és 15 százalékkal az építkezési mun­kálatoknál, ám ezeket a feladato­kat minimális célkitűzésnek kell te­kinteni" — mutatott rá NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs az RKP Köz­ponti Bizottsága 1969 decemberi plenáris ülésén elhangzott záró­beszédében. Rendkívül mozgósító feladat ez, amely egyaránt kötelez a beruházási terv kivitelezésében részes minden szervet és vállalatot. No, de nézzük meg a megyei építkezési- és szerelési vállalatban a fémfogyasztás problematikáját. A vállalat termelési osztályán Heim Kinga technikus tájékoztatott arról, hogy az elmúlt évben 3,8 százalékos fémmegtakarítást vállal­tak,­ amit sikerült is teljesíteni. Pontos adattal ugyan nem rendel­keztek (ugyanis a hivatalos statisz­tikai jelentés ottjártunkkor még nem készült el), ám kilenc hónap viszonylatában a fémsporlás 30 tonnát tett ki. Ez évben 16 tonna fém megtakarítását vállalták. A két szám összehasonlításából ki­derül, hogy a vállalásuk túl „sze­rény", ami arra enged következtet­ni, hogy nem mérték fel kellő ala­púsággal a lehetőségeiket. Egyéb­ként pontos választ (illetve számí­tást) arra sem sikerült kapnunk, hogyan is jutottak erre a 16 ton­nára. Vállalati szinten a fémfogyasz­tást csupán statisztikailag követik, pontosabban: összesítik az építő­telepek jelentéseit. Ennek egyik okát abban kell keresnünk, hogy még mindig nem sikerült megol­dani a megfelelő számú szakem­ber biztosításának kérdését, s a meglévők bármennyire is jóakara­­túak nem foglalkozhatnak kellő­képpen minden részletkérdéssel. Ez az oka részben annak is, hogy a dokumentációk felülvizsgálásá­hoz sincs kellő lehetőségük az anyagfogyasztás szempontjából ésszerűbb kivitelezési módozatok javaslására. Ilyen vonatkozásban ugyan vannak vélemények. elkép-HECSER ZOLTÁN (Folytatás a 3. oldalon) L HÍREK Őz- és szarvasetető az erdőn. .. Amint azt már hírül adtuk me­gyénkben is jelentős akciók foly­tak erdeink jelentős kincse, a vad­állomány védelméért. Az erre a célra legalkalmasabb helyeken számos etetőt állítottak fel, hogy az állatok könnyebben átvészel­hessék a telet. ESEMÉNYEK Folynak a benevezések a VII országos Caragiale _____ színjátszó fesztiválra. A Népi Alkotások Megyei Házának kimutatása szerint ez­­ideig 108 műkedvelő csoport je­lentette be részvételét a két évente sorra kerülő országos versenyre. A benevezett csoportok 45 szerző darabjaival készülnek a fesztivál első szakaszára. A gyergyóújfalusi község­bizottság az év első nap­jaiban kiértékelte a nők körében végzett politikai­­kulturális nevelőmunka eredmé­nyeit. Határozatot hozott a mozgó­sító munka megjavítására. Ered­ménynek tudható be, hogy a ja­nuár 9.-i orvosi előadásokon — dr. Simon István, dr. Huszár János és dr. Józsa Ákos tartotta — több mint 200 nő vett részt. A lengyelfalviak saját erő­forrásaikból szeretnék autóbuszok számára is járhatóvá tenni a Szejke és Lengyelfalva közötti útszakaszt, hogy a városi buszok megközelít­hessék falujukat. Az útjavítást jó­részt hazafias munkával valósít­ják meg. A dánfalvi líceum mellett működő bentlakásban a _____ téli szünidő folyamán kor­szerűsítési munkálatokat végeztek. HÍREK Ennek eredményeként a 25 új kagylóval felszerelt mosdó kedvező tisztálkodási feltételeket biztosít a bentlakó tanulók számára. Új szövetkezeti bolt nyílt Parajdon, a Zsögöd utca­_____ ban. Az új üzlet a község lakóinak jelentős részét kíméli meg a fáradozástól, bevá­sárlásaikat ezentúl otthonukhoz közel végezhetik el. Ifjúsági klub nyílt Gyer­­gyóújfaluban. Gazdag program, szórakoztató műsor, társasjátékok, könyvismertetők naponta 100—150 fiatalt csábítanak a klub helyi­ségébe. Nem hiányzik a büfé sem: hűsítőkkel, feketekávéval, édesipari termékekkel szolgálják ki a láto­gatókat. Idejében gondoltak a tél­re. A községi néptanács még a nagy havazások e­­lőtt a köröndi kőbányá­ból 25 vagon zúzalékot szállíttatott Felsősófalvára és téríttetett el, hogy a Bükszeg, Csernád és a régi Főutca ne váljék megközelít­­hetetlenné a tél folyamán. Hason­ló útjavítási munkálatok folytak az alsósófalvi Kutonya utcában, ahol 2 kilométer hosszúságban 41 vagon zúzott követ terített el a lakosság. Vendégszereplésre indul­­­­nak a gyergyóalfalusi mű­velődési otthon és helyi líceum műkedvelői jól si­került zenés-varieté műsorukkal. Január 18-án Ditróba, 25-én Re­metére, február 1-én Zetelakára látogatnak el. További terveik kö­zött parajdi és köröndi bemutat­kozások szerepelnek. A műsort Lővér Elek, Csata László, Csegedi Ferenc és Papp Emese rendezte. 1­ 3 Tusnádfürdői képeslap (NAGY P. ZOLTÁN felvétele) A NEHÉZSÉGEKET 1S ISMERNI KELL ! Naponta 108 járat érkezik, s ugyanennyi indul ki a Csíkszeredai autóbuszállomásról. (ÚJSÁGHÍR) Didergő utasok az utcán. Nincs váróterem. Késnek a buszok, de­­fektet kapnak, nem jön a tartalék­busz. Nem érünk el a munkahely­re, nem érünk haza — méltatlan­­kodnak az emberek. De ha már mindenki bepréselődik a buszba, a szorongás vált ki szidalmakat az emberekből. — Egy az igazság, az, hogy az utas utazni akar, s nekünk menet­rend szerint rendelkezésére kell állanunk — mondja Goldenberg Ernő, a Csíkszeredai Autószállítási Vállalat vezetője. Olykor tűt sem lehetne leejteni, annyi a nép (gondoljunk csak a szerdai hetivásárokra!), és még legalább ugyanannyi­ ostromolja kívülről az ajtót. Egyik bérletére hivatkozik, másik pénzére, s arra, hogy feltétlenül utaznia kell. - A vezetőnek döntenie kell... kit is ve­gyen, fel: a­ bérletest, a . jegyest vagy azt, ,aki jegyet ak­ar venni? — A döntés hol az egyik, hol a másik kategóriájú utasnak kedvez., Megoldás ez? — Semmiképpen nem az. Csíkszereda Autószállítá­si Vállalatának a megnövekedett utasforgalma lebonyolítására több autóbuszra van szüksége. — Valóban. Már ebben a hó­napban 6—7 új buszt kellene kapnunk. Ehelyett viszont az egész első évnegyedben csak egyetlen­egyet kapunk: ötvenhárom kocsi hivatott biz­tosítani az utasszállítást. S az e­­gyezményes járatok utasait nem számítva, napi kétezerre emelke­dett az utaslétszám. De harminc­négynek (az egész kocsiállomány­ból) a kopási foka eléri a 91 száza­lékot. Fenntartásuk költséges, ja­vításuk nehéz. Alkatrészhiány kö­vetkeztében 1 440 nap — gépko­csikiesés volt a tavaly. , Az­ udvaron hét-nyolc busz. Szerdai nap. ' t ’ — Képtelenség egyiket is*­uírják indítani, s nemcsak azért, m­ert törvényesen engedélyezett­ napi tíz busz „pihentetése", javítása. De nemhogy ezzel a lehetőséggel élni nem tudunk, a napi két tarta­lékbuszt sem tudjuk előállítani. S ebben szerepe van annak is, hogy a karbantartó személyzet létszá­ma alig valamivel több mint fele a szükségesnek. A vásárhelyi igaz­gatóság nem engedélyez többet. .. Tél van. Zsúfoltak az autóbu­szok, nem közlekednek pontosan. Ideges az utas és gépkocsivezető egyaránt. A szállítás nem állhat meg. De zökkenőmentes lebonyo­lításához bizonyos feltételek igé­­nyeltetnek: több autóbusz, több gépkocsivezető, több karbantartó. Amíg ez nincs, igazságtalan­ság volna egyértelműen és kizá­rólagosan a távolsági utasszállítás fogyatékosságairól beszélni a Csík­szeredai vállalat munkáját ille­tően. BALÁZS ANDRÁS A .,Partizán" megyei helyiipari vállalat maroshévizi részlegének egyik munka­csarnoka Több mint családi ügy... Emberi mivoltunkból követke­zik, hogy indulataink felett agy­kérgünk uralkodik, embersé­günk, műveltségünk arra köte­lez, hogy tetteinket értelmünk­kel ellenőrizzük. Emberi mivol­tunkból következik az is, hogy a körülöttünk zajló események­kel, jelenségekkel szembeni magatartásunkat érzelmeink is lényegesen befolyásolják, s e­­zek arra késztetnek, hogy erő­szak láttán a gyengébb, a véd­telen, a kiszolgáltatott oldalára álljunk. Ezért intjük gyermekein­ket arra, hogy a védtelen álla­tokat ne bántsák. Ha felnőtt ember igavonóját ütlegeli, dur­vaságán felháborodunk, s bosszankodunk, hogy nincsen olyan intézményünk, ahol a sze­rencsétlen állat védelmében szót emelhetnénk. Ha felnőtt ember gyermeket brutálisan bántalmaz, hajlandók vagyunk közbelépni még akkor is, ha a kékreverés apai vagy anyai „nevelőmunka" megnyilvánulá­sa. Megdöbbenünk, ha a férfi­nél gyengébb testi erejű nőt az utcán, járműveken, munkahe­lyen jogtalanság éri, hogy a sok gyermeket felnevelt, s mégis Dr. BAJKÓ BARABÁS magára hagyott öregasszony vagy az árvákért küzdő özvegy védtelenségét egyesek kihasz­nálják. Az ilyen megnyilvánulá­sokra nemcsak az egyén, de legtöbbször a közvélemény is határozottan reagál, adott eset­ben meg a törvény megtorló cikkelyeit a bíróság olvassa a jogsértők fejére. Előfordulnak azonban igaz­ságtalanságok, melyek ember­telenségükben a fenti példákat is felülmúlják, s mégis az e­­gyén, a közvélemény velük szemben a legtöbb esetben tét­len marad. Azokról a testi sér­tésekről van szó, melyet a fele­ség szenved el a férjtől vagy éppen — kimondani is rettene­tes! — az édesanya a fiától. Ha jajveszékelés hallatszik ki a házból, udvarból, a szomszéd­becsukja ablakát, elfordítja fe­jét, mert a szomszéd kertje, háza ,­ a szomszéd vára, ami ott történik, családi ügy. A tár­sadalmi szervek ugyancsak ke­rülik a beavatkozást, mert a házastársak közötti vita családi ügy. A hatóságok is számos e­­setben tehetetlenek, mert ta­pasztalják, hogy békítő bea­vatkozásuk csak olaj a tűzre. Az igazságügyi szervek is hall­gatnak, mert rendszerint 10 na­pon belül gyógyuló sérülések­ről van szó, a bántalmazott nő lelki szenvedéseiről pedig az or­vosi bizonyítvány nem beszél, ezek megtorlására paragrafus nincsen, így válik a család vára sok­szor az erőszak, a durvaság védő várává. Ki ne tudna munkahelyéről, falujából, városából sok-sok idevágó, megdöbbentő példát felhozn? Sajnos, nem elszige­telt jelenségről van szó, s ezért e fájó kérdésről beszélni köte­lességünk. Minden háznak van füstje — mondja a közmondás. Viták, nézeteltérések minden család­ban előfordulhatnak. Ezek elő­idézője lehet a fel­eség, de nem kevésbé a férj is. Miért van az, hogy sok családban a vita meg­oldására és lezárására alkal­mas számos eszköz helyett — gyakran jelentéktelen ok miatt —, az ember számára legleala­­csonyítóbbra, a testi sértésre kerül sor. . .? (Folytatás a 3. oldalon)

Next