Hargita, 1970. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1970-02-14 / 36. szám
1 ▲ NOEL CALEF Liften a A taxi a ház előtt fékezett. Genevieve kifizette a viteldíjat és ráadásul emlékezetes borravalót adott a sofőrnek. Nagylelkűségből. Gyávaságból. A kapu előtt félénken visszafordult a sofőr felé: — Ha nincs egyéb dolga várjon még öt percet... Lehet, hogy ... Hogy a maga Julies-je még sincs ott? Megértettem. Menjen csak ... Nem találta a kulcsot és egyre idegesebb lett. Végülis csengetett és a szobalány nyitott ajtót. — Az úr már rég itthon van? — Az úr? — Igen, az úri — kiabálta Genevieve, miközben a nappali szoba felé sietett. — Asszonyom, nem is láttam az urat. Genevieve megtorpant. — Akkor hát telefonált? — Nem, azt sem. Geneviévenek sirhatnékja volt. A lány folytatta: — Ja, majdnem elfelejtettem. Dormienne hívta. Arra kéri a nagyságos asszonyt. . . Geneviéve egyetlen intéssel el bitótása hallgattatta a szobalányt, majd hirtelen eszébe jutott a kinn várakozó taxi. Kirohant a ház elé. — Várjon! — Jól van na. Szóval nem találta itthon — csipkelődött a sofőr. Egyszeriben megváltozott a véleménye a sofőrről, aki úgy látszik jobban megértette őt mint a férje. A liftkabin padlózatára roskadva, hátravetett fejjel, Julien igyekezett rendbeszedni gondolatait. Geneviéve kiszámíthatatlan megnyilvánulásai valósággal megrémítették. Ez a hisztérika képes felforgatni a fél várost! Mennyi ideig marad vajon ennek a megakadt liftnek a rabja? Akarata ellenére, az agya meg is adta a kérdésre a feleletet: egy nap és két éjszakán át. Harminchat órát. Hétfőn reggel Albert majd bejön és bekapcsolja az áramot. Addig azonban menthetetlenül egyedül marad. Na, nem éppen teljesen egyedül. Nem messze a hulla, Bordgris. Még ha majd sikerül is valami magyarázatot találnia az asztalán felejtett papírokra, azt senki sem fogja elhinni neki, hogy nem ismerte Bordgrist, akivel ennyi időt töltött el kettesben... Az egyik a liftben, a másik abban a nyomorúságos kis helyiségben. Szinte hallotta amint a detektív nevetve kérdezi: „Kivel akarja elhitetni, hogy... El kell menekülni. Bármi áron. Soha senki se kell tudomást szerezzen erről az ostoba kalandról. Soha senki sem kell valamiféle összefüggést találjon közte és Bordgris között. De ehhez arra van szükség, hogy innen kijusson. Őrjöngve vetette magát a fém ajtóra. Az ütődés hatására egy fémcsapódás hallatszott. Julien reményteljesen látott neki az ajtó kinyitásához. Az ajtózár nyelve csikorogva kezdett engedni. ★ Fred egyre idegesebben káromkodott. Egyre dühösebben rángatta az indítót, de az átkozott tragacs csak nem akart indulni. — Fred ... szólalt meg félénken Theresa. — Mit akarsz? — A . .. a . .. Sehogysem találta meg a keresett szavakat. Végülis nagy nehezen rámutatott a sluszkulcsra, mert az volt az érzése, hogy Fred teljesen megfeledkezett rendeltetéséről ... Nagy meglepetésére, Fred kacagásba tört ki. — Bizisten igazad van!.. . Nem is vagy te olyan dilis, mint amilyennek kinézel. A kocsi elindult. A lány egészen elpirult a büszkeségtől. — Nos, hogy tetszik a mese? — kérdezte Fred. — Finom. — Én így fogom fel az életet — mondta Fred. Az embernek van egy kocsija, akkor ugrik ki vidékre, amikor kedve szottyan, hogy egy kicsit kiszellőztesse az agyát... Az embernek legyen egy háza, cselédsége, pénze és kocsija ... A lány csodálattal nézte Fredet, milyen intelligens! Hát az csak igazán természetes, hogy egy olyan embernek mint Fred, néha szüksége van rá, hogy időnként kikapcsolódjon. A fiú folytatta: — íme, egy olyan valami, amelyet a papám sosem fog megérteni. Hogy az ő idejében egész másként volt, hogy az ember előbb az állásra gondolt, s csak azután a szórakozásra és a többi és a többi. Én csak annyit mondok: az öregek csinálják ahogyan akarják, de nekem más a felfogásom. Elvégre a huszadik században élünk. Nekünk, fiataloknak nincs veszteni való időnk. Mi azonnal akarunk megvalósítani mindent, újítani, szervezni, pusztítani és újjászervezni. A lánynak hirtelen eszébe jutott valami. Félénken kérdezte: — A papád ... megtérítette? — Mit térített volna meg? — Hát a banknak. — Miféle banknak? — Hát a pénzt! — Miféle pénzt? A lány eszébe juttatta, hogy kidobták a bankból, mert sikkasztott. A fiú hangos hahotába tört ki. — Na, már rég nem mulattam ilyen jót. Ha láttad volna az öreget, milyen dühös volt... — Na, de fizetett? — kérdezte a lány. A fiú sajnálkozva nézett rá: — Szegény kis Theresa! Hát mi mást tehetett volna? Hagyta volna hogy tiszteletreméltó nevét bemocskolják? Ó, ilyet sosem engedett volna meg. Most már látod? Biztos lehetsz benne: amikor én nekikezdek egy ügynek, tudom a következményét. Én sohasem, kockáztatok. Akárcsak ezzel a kocsival. Te nem voltál benne a dologban. Nos, volt valami kellemetlenséged? Ne félj, mondd meg őszintén . .. — De hiszen én bízom benned, Fred, esküszöm, hogy . .. (Folytatjuk) ★ 2 A falusi ssatrats&és némszért (Folytatás az 1. oldalról) A mai tárgyú, a mai ember életét bemutató színművek hiányára már több helyen rámutattak, viszont a tények tények maradnak, s ma a legtöbb esetben a vidékről a művelődési központokba beutazó tanító kérését általában azzal intézik el, hogy „nekünk sincs”. S ekkor kezdődik a falusi tanító „kultúrmunkája", mert darabra szükség van, követeli az ifjúság, követelik a házasemberek, akiknek jó darab kell, legalább olyan, mint amilyet a múlt évben bemutattak. A legtöbben ilyenkor felkutatnak minden ismerőst, kölcsönzik az előadható műveket, másolják vagy másoltatják — egyszóval vesződnek —, pedig az egészet könnyebbé tehetnék jobb szervezéssel. Azt hiszem mindannyiunk számára komoly figyelmeztetés az, hogy az így közkézen forgó darabok legtöbbje a régiek közül való. Csak egy példát erre. Szilveszterkor Etéden a Kérők, Küsmődön az Ingyenélők, Énlakán a Karnyóné című darabokat mutatták be. De lehetne sorolni Moliére, Bródy stb. műveit, sőt a Csongor és Tünde is köztük szerepel. A félreértések elkerülése végett előrebocsátom, hogy számomra is öröm, ha ezeket a műveket a falusi közönség láthatja, de lehetetlen nem figyelni arra, hogy valóban alig akad mai tárgyú darab, amit nyugodt lelkiismerettel ajánlhatnánk a falusi műkedvelőknek. Pedig — más nevelési értékek mellett — az ilyen tárgyú darabok betanítása napjainkban sokkal célravezetőbb lenne. Mert én ismerem az etédiek nevelési törekvéseit, személyesen sokat azok közül is, akik szívükön viselik a falu művelődési életének gondjait, de azt is tudom, milyen nehézséget okoz egy-egy múlt századból való mű színpadra vitele. Volt alkalmunk látni olyan előadásokat, ahol hiányoztak a megfelelő díszletek, hiányos volt az öltözet, s — minden nemes törekvés ellenére — az előadás nem nyújtotta a kívánt művészi hatást. Az elmondottak alapján igen időszerűnek tartom, hogy illetékes helyeken megvitassák ezt a kérdést a falusi művelődési élet további fellendítése érdekében. Mert azt is már minden kultúrával foglalkozó egyén elismeri, hogy csak egyfelvonásosokra felépíteni a falusi színjátszást nem lehet, ez már nem elégíti ki a falusi tömegeket. Éppen ezért kellene íróinkkal is megvitatni a műkedvelő színjátszás kérdéseit, hogy a falun élő dolgozók százezreinek művészi nevelését ezen a téren is hathatósabban szolgálják. Helyesnek látnám azt is, ha hozzáértő szakemberek, tollforgatók elvégeznék a régi népszínművek válogatását, s azok legjavát hozzáférhetővé tennék a falusi színjátszás számára. A legtöbb faluban még ma is élnek azok a szereplők, akik évekkel ezelőtt azokat játszották. S véleményem szerint a hagyományok felkeltésével a falu szélesebb rétegét kapcsolhatnák be a tömegnevelésbe, s nem lenne szükség arra, hogy az iskolás kort alig elhagyó ifjú játszsza a nagyapát, vagy anyóst, mint ahogy ez számtalanszor megtörténik, hanem meglett férfiak és aszszonyok, akiken a tanítónak alig kell valamit igazítani, hogy a közönség annak is higgye. Márpedig csak akkor beszélhetünk valóban falusi színjátszásról, ha a színpadra nemcsak a katonaság előtti ifjak lépnek, hanem a falu tehetséges lakói, fiatalok és idősebbje, akik már a próbák idején mozgásba hozzák a falut, s előadáskor az a legnagyobb gond, hogy jut-e hely mindenkinek a kultúrotthonban. — Szerencse, hogy fagy. — Igen, nagy szerencse. — Mert, ha nem fagyna, folyna. — Igen, folyna. — Itt végig. . . — Itt és még máshol is. — És utálatos lenne. —És a vékony ember rögtön araszoló léptekkel felméri a terepet. Tizenegy-tizenkét lépés. — Hát ennyi. — Csak ennyi. — Itt, látja, jó volt. Kipiszkáltam. Mert csak nem akarom, hogy elárasszon. Utálatos lenne. De ilyenkor a legjobb, — ha fagy. Nyárban folyik és büdös. Télben a legjobb, mert fagy. — Aztán akkurátusan oda megy a megviselt artézi kúthoz. — Na már most, ezt használja a vendéglő, mi, akik itt lakunk, meg az utca túlsó fele. Aki túl lakik, az jövet-menet nyolcvan lejt kockáztat, mármint a forgalmisták miatt, csak nem mehet fel a sarokig, hogy a gyalogjárón tipegjen át azzal a két vederrel. Nekünk ennyivel könynyebb. Marad a pénzünk. De a szag, uram. Itt van ez a tizenkét lépés, és mutatja az emeletes ház mellékhelyiségének múló oldalfalait. — Onnan jön uram a pestis. Ahogy mondtam, nyáron főleg. És senki sem törődik vele. Se a város, se az egészségügy. Senki uram. — Ha én nem piszkálom eldugul, s elönti a konyhákat. Aztán ott a taxigarázs. Reggel nem tudnak belőle kijönni a kocsik. Felfakadt a vezeték, vagy mi, hogy az abroncsot is ellepi a lé. Forog benne a kerék, csak úgy spriccel. De látja, a bérkocsi a városé, a sofőrök a város emberei. A város emberei jelentették a városnak, s azt hiszi ide dugta valaki az orrát? Lehet, hogy a nagy spekula éppen ez: ott spórolni, ahol lehet, tudják, úgysem hagyjuk magunkat, megfulladni, így van, nem akarnak tudni róla. Pedig ez a központ, uram. Két kijárással, a két főutcára. Egyik a Petőfire, másik a Virág utcára. De egyik félőlről sem igen látogatnak meg, sem a városgazdálkodók, sem az egészségőrök. Pedig szép hely ez, uram. Itt van egy darab a hajdani város falából is, ha igaz, és már csak az ősök miatti tiszteletből sem kellene hagyni, hogy engedelemmel legyen mondva, mindenki piszka elárassza. Most még jó, látja, mert télen fagy. A kutat szerencse nem is bántja, a cső jó mélyen van. De azért mégis. .. ZSIBÓI BÉLA jcuY.cicn „Jön a pestis, uram!* VANNAK MÉG — Vannak még — vakarta meg üstökét az ősember, amikor ismeretlen tettesek egy éjszaka velőscsonttal tönkretettek egy barlangrajzot. — Vannak még — sóhajtott fel az öreg görög bölcs, amikor műve megjelenésének másnapján észrevette, hogy jó két centinyi hiányzik a végső bizonyításból. — Még szerencse, hogy csak egy bogarat kellett becsomagolnia az ismeretlennek. Ha halat vásárol, akkor most nézhetném!... És sóhajtozott a középkori városi tanács is. A bejárat elé csodált nép már igen kiváncsi volt az ítéletre. De mit tehetnek a városatyák, ha a nagy csatos könyvből (amit mellesleg erős láncon őriztek) épp a szükséges passzust emelték ki holmi avatatlan kezek. Persze, nem rosszindulatból, csupán mert a szépléleknek nagyon megtetszett a lap egyik iniciáléja. Nem kezeskedem a fenti példák hitelességéért. Annyi bizonyos, a könyvrombolás nem újkeletű problémánk. Láttam már (és ugyanbiz a ki nem látott?!) ronggyá tépett — vigyázat, nem ronggyá ol vásott!! — száz évvel ezelőtt kiadott művét, csakúgy, mint nemrég megjelent, szeletekre tépett antológiát. *— Tudós lesz ebből a gyerekből, meglátja — simogatja meg az ötéves fiúcska buksiját anyuka. Csak a könyv érdekli. Tényleg. A kölyök épp a Rózsa Sándort karistolta ceruzával. S ha valaki még kíváncsi a példákra, lépjen be könyvtárainkba. A „szamárfül“ igazán csak szépségjegynek tűnik a rombolás többi fajtája mellett. Elhamvad a cigarettacsikk a fedőlapon — lepöccintjük hamuját, de ott marad a rudacska elszenesedett nyoma. Aztán be- és kiszakítások, zsír-, olaj-, festék-, és meg nem határozható anyagok nyoma: ragasztó, étlap, különböző színű és keménységű ceruzák rajza. Aláhúzások. S ha nincs ceruza, ott a köröm. Mármár játszanék: húzz alá egy szövegrészt, és megmondom, ki vagy: szentimentális, okoskodó, pikantériát kedvelő vagy azon felháborodó, de mindenképpen könyvromboló. Vannak még... OLÁH ISTVÁN • • • HÁTHA MÉGIS... CSODA TÖRTÉNIK (Folytatás az 1. oldalról) kőrakásokat senki emberfia nem szórta szét az úttesten, így aztán a kocsik szép csendesen széttapodtak. (Igaz, hogy közben egy-két élelmes polgártárs „mentsük, ami menthető" alapon kapuja elejét, portácskáját bőven kikövezte, feltöltötte az „égből pottyant áldással"). Másik: az utca vége felé volt egy kis árok, amelyben állandóan csörgedezett a víz. Egyszer aztán valakinek támadt egy zseniális ötlete és egy-két teherautó sárnak való földdel telehordatta az árkot. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a lakók pincéiben kezdett menedéket keresni a felgyülemlett víz, mert ugyebár őrízsége nem akarta megérteni, hogy itt most egy zseniális ötletről van szó, és neki az lenne a feladata, hogy visszafolyjon a föld alá. De, hogy a sok bosszúságból haszon is származzék, elkezdődött a Borvíz utcai ingyen cirkusz. Naponta tucatnyi attrakcióval. Ugyanis az történt, hogy időközben beköszöntött az ősz s az utca közepére, hova a leürített buckáktól az út szélére kiszorult kocsik szép sorjában mind beleragadtak a sárba, az árokba. Az emberek szórakoztak-szórakoztak egy darabig, de aztán elunták az örökös cirkuszt, s a végén ők is együtt dühöngtek a sofőrökkel. Főleg Lajos József, akinek egy szép napon még a háza sarkát is leverte egy megrekedt autó. ... tovább, azt hiszem, nincs is miért sorolnom az „eseményeket", hisz a lefröccskölt házak oldala, térdig sáros nadrág, szép pettyesre priccelt ruhák, összetörött betongyűrűk már lassan elengedhetetlenné váltak az utca lakói számára. Hogy úgy mondjam, ha nincsenek, már-már furcsállotta volna mindenki. - És most újra itt a sár. A „meleg vérű" februárius jóvoltából. Lehet nyugodtan tapicskolni, bokáig járni benne. S hogy az eddigi helyzet még változzon is valamit, az utca bejáratánál valamelyik intézmény mohó építkezésbe kezdett, s minden fölösleges vizét egyenesen az utcára passzolja, úgyhogy maholnap csak gólyalábakon lehet behatolni, vagy legalábbis csónakon. Persze azt már mondanom se kellene, hogy az egykori kőrakások ma már alig-alig léteznek. De hát kit érdekel ez?! Hogy most tavasz jön-e vagy még tél is? — azt egyelőre nem lehessen tudni. De az viszont biztos, hogy sár, locs-pocs az van, és ha tavasz jön, akkor még nagyobb lesz. (Mindenki nagy „örömére"!) . . . hogy végülis „komolyra" fordítsuk a szót: mindenféle időjárástól eltekintve van egy jó közmondás. Mégpedig: „Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jól". Ezt a nagyon tanulságos mondást szeretnék a Csíkszeredai városi néptanács szíves figyelmébe ajánlani. Egy közgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) lejjel csökkentették, a vállalat általános költségvetéséből közel 500 ezer lejt, míg a víz, fűtő-hajtóanyag, villamos energia fajlagos fogyasztásának csökkentésével több mint 800 ezer lejt takarítottak meg. ★ Valamennyi hozzászóló és résztvevő elismerte azt, hogy az 1970-es tervfeladatok rendkívül mozgósítóak. A tehéntej begyűjtési terv 19 százalékkal nő a múlt évi megvalósításokhoz viszonyítva, míg a juhtej begyűjtése 22 százalékkal emelkedik. A legnagyobb arányú növekedést a termelőszövetkezetek esetében jegyeztük — 27 százalékkal növelték ezek fejleadási tervét. Úgy érezzük, hogy a lehetőségeket, az állatállományt, és annak minőségét figyelembe véve, szem előtt tartva azt, hogy az ellési arányszám továbbra is alacsony marad, kissé túlzottnak érezzük a 27 százalékos növelést. Talán ez csak egy része annak, amiért jelen esetben is kifogásoljuk a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság és tejporgyár közötti együttműködésben lévő zökkenőket. Hiszen a felsőbb szervek az előbbiek javaslatára állapítják meg az utóbbiak tervjavaslatának új irányát, és fogadják el végül is a tejporgyár évi 1970-es tervét. Persze jó az, hogy az ipari tervmutatók megállapításánál nem a tavalyi tervfeladatokat, hanem a zs tanulságú megvalósításokat tekintették kiindulópontnak a tejporgyár szakemberei és fogadta el az Élelmiszeripari Minisztérium. Kedvező, illetve előnyös helyzetet teremtettek azzal is, hogy míg a tehéntejbegyűjtési terv például 19 százalékkal nő, az össztermelési terv értéke 8 százalékkal emelkedik 1970- ben a tavalyi megvalósításhoz viszonyítva. Kétségtelen, hogy a tej körforgásának „ipari részlege" reális tervszerűsítést végzett. Azonban ne feledjük el, hogy a remetei tejporgyár eredményes tevékenységét végsőfokon a mezőgazdaság helyes tervszerűsítése, a mezőgazdasági egységek eredményes tevékenysége határozza meg. Istállótól (Folytatás az 1. oldalról) tejszoba mire való.) A legmeglepőbb a takarmány előkészítők körüli gondatlanság. Több gazdaságnak jelenleg is megoldatlan problémája a megyében, hogy nem rendelkezik megfelelő takarmányelőkészítővel, s nem tudják kellőképpen értékesíteni „tálalni" az állatok számára a nehezebben emészthető takarmányt. Rossz etetés — kevesebb tej. Nos Szentimrén mindez nem okoz gondot. Van ott beton gödör, mondhatni minden feltétel adott a jó takarmányozáshoz. De mindezektől a trágyáié összekeveredhet a borhottal (pedig az ajtóközi félméteres betonfallal könnyen megakadályozható lenne), vitatható, hogy nem érdemes az etetések előtt néhány órával összekeverni a pelyvát, szalmát, a szecskást takarmányt a borhottal. Az istállótól nem messze a hólé, fagy „készíti" a töreket, a hereszéna a földön szétszórva. Mindezeket a bedecsi részen lévő istállóknál láttuk. A körzeti állatorvos szerint sokkal „tanulságosabb" lett volna meglátni a pálszegi részen levőket. Ott még „csodálatra méltóbb" dolgokat lehet szemlélni. Az itt látottak után lemondtunk a látogatásról. De reméljük a gazdaság vezetősége nem tesz hasonlóképp. Mert „nem jó ez így", summázta eljöttünkkor az egyik mtsz-tag. Nem jó bizony már csak azért sem, mert Szentimrén elegendő tennivaló akad az állattenyésztésben, különösen a tejhozam emelése végett,ottjártunkkor az 1-es számú istállóban 52 fejőstehén csupán hat-hat liternyi tejadaggal büszkélkedett.) De jócskán akad még metszeni való vadhajtás, leginkább az elburjánzó nemtörődömség irtása lenne elsőrendű. Fontos lenne azért is, mert immár közkívánalom Szentimrén, hogy a porosodó „régi dicsőség" új fényt kapjon. Amikor sok a takarmány és nagyfokú a hanyagság, sárba is jut kereszén. Nem az alomhiány, a ,,trágyapajzs“ az, ami a gondatlanságról tanúskodik r 1976 Február 14 szombat Napkelte: 7,17; nyugta: 17,43 Holdkelte: 11,09; Nyugta: 2,43 Az évből eltelt 44 nap, hátra van még 321 ÉVFORDULÓK: — 1821-ben hunyt el Petru Maior filológus és történész (szül. 1761-ben) — 25 évvel ezelőtt halt meg Constantin Godeanu ifjú kommunista, az antihitlerista háború hőse (szül. 1919-ben). HETIVÁSÁROK: Gyergyószentmiklós, Székelykeresztúr, Csíkszépvíz, Csíkszentmárton, Korond, Iövéte gyilkosság. Szélesvásznú német film. SZÉKELYKERESZTÚRI „Haladás “ : A kis szökevény. Színes szovjet— japán film. BALÁNBÁNYAI „Bányász“: Amíg egészséges vagy. Francia film. VLAHICAI „Vlahica“. Komédiások I—II. rész. Színes, szélesvásznú amerikai film. BORSZÉKI „Forrás“: A vörös csűr. Csehszlovák film. BORSZÉKI „Borszék“: Tavaszi vizek. Színes, szélesvásznú csehszlovák film. TUSNÁDFÜRDŐI „Olt“: Harc Rómáért, I—II. rész. Színes, szélesvásznú német—román film. GALOCASI „Fenyő“: A sasok korán kezdenek repülni. Jugoszláv film. DITROI „Maros“: A gonosz kamasz. Román filim. GYERGYÓCSOMAFALVI „Művelődés“: Golyót a tábornoknak. Színes, szélesvásznú olasz film. PARAJD- filmszínház: Golyót a tábornoknak. Színes, szélesvásznú olasz film. • • A Fogyasztási Szövetkezetek Hargita Megyei Tanácsa 1970. március 14-én reggel 8 órakor tartja rendkívüli konferenciáját a székelyudvarhelyi Művelődési Ház nagytermében. Napirendi pontok: — Jelentés a Tanács 1969-ben kifejtett tevékenységéről és az 1970-es év tervfeladatainak ismertetése; — Az 1969-es évben megvalósított jövedelmek elosztása és az 1970 évi jövedelem és költségtervek ismertetése; — Az ellenőrző bizottság jelentése; — Hozzászólások; — A határozati javaslat jóváhagyása; — A Fogyasztási Szövetkezetek V. országos kongresszusára a küldöttek megválasztása. A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK HARGITA MEGYEI TANÁCSA TFllVizió FEBRUÁR 14, SZOMBAT 17,00 A tévé német nyelvű adása 18,05 Jóestét lányok, jóestét fiúk! 19,00 Híradó 19,20 Rajzfilmek 19,30 Zenés-táncos műsor, közvetítés Szófiából 19,55 Műsorismertetés 20,00 Enciklopédia 21,00 A bosszúállók — filmsorozat 21,50 Varieté műsor 22,30 Híradó 23:00 Románcok PRONOSPORT Szerkesztőségünk tippjei a február 15-i, vasárnapi fordulóra: Bari — Bologna x Fiorentina — Lazio 1 Internazionale — Cagliari 1 Juventus — Lanerossi 1 Napoli — Sampdoria 1 Palermo — Torino 1 Roma— Milan x Verona — Brescia 1 Catanzaro — Catania x Livorno— Modena 2 Monza — Perugia 1 Piacenza — Atalanla x Reggina — Pisa 1 A P R 0 H I R D E T É S ELADÓ egy acéltőkés rövid zongora. Érdeklődni a szerkesztőségben. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Csíkszereda, Lenin tér 11 szám. Telefon 249 ELŐFIZETÉSEK1 a postahivataloknál. a kézbesítőknél és az önkéntes lapterjesztőknél Előfizetési ár havonta 8 lej, negyedévre 24 lej, félévre 48 lej, egész évre 96 lej. RADY FEBRUÁR 15. VASÁRNAP Magyar nyelven: 8,00—8,30 Pionírok és iskolások műsora: Pionírklub. Hallgatóink írják. Fő, hogy ötleted legyen — rádiójáték. 8,30— 9,00 Kisgyermekműsor: Postás Jankó. Az első osztályban történt. Róka Miska megjavul — rádiójáték 16,20 —17,15 Vasárnapi mozaik — a 261, a 330 és a 202 méteres hullámhoszszon. iSilWM1 FEBRUÁR 14. SZOMBAT CSÍKSZEREDAI „Hargita“: A Lady Chaplin akció. Színes, szélesvásznú olasz—francia—spanyol film. SZÉKELYUDVARHELYI „Homoród“: Bern és San Antonio komiszár. Színes, szélesvásznú francia film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mioriţa“: A bőrruhás fiúk. Angol film. MAROSHÉVIZI „Căliman“: Hétfői HARGITA LOTTO Az 1970. február 13-i húzás nyerőszámai: I. húzás: 25, 54, 37, 15, 32, 11, 41, 29, 62. Nyereményalap: 770 673 lej. II. húzás: 2, 27, 68, 6, 58, 46, 71. Nyereményalap: 716 320 lej. A brassói I.C.R.M. központ a Csíkszeredai Fém- és Vegyiárú lerakatához azonnal alkalmaz — EGY „C“ JOGOSÍTVÁNNYAL RENDELKEZŐ GÉPKOCSIVEZETŐT (autódubára). Bővebb felvilágosítás: Csíkszereda, Coşbuc utca 13—15, telefon 225