Hargita, 1970. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1970-02-14 / 36. szám
fföldi proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI HÉPTAKÁCS NAPILAPJA III. évfolyam 36 (614) szám, 1970. február 14. szombati Ara 30 bani Egy Közgyűlés ismétlődi tanulsága □jabb közgyűlés: újabb beszámoló, újabb hozzászólások. A gyergyóremetei tejporgyár igazgatóbizottságának beszámolójelentése minden számbavehető tényezőt tartalmazott: a tejbegyűjtés és feldolgozás terén elért megvalósítások alapos elemzését, a lemaradások részletes tárgyalását, és azt a némelykor szinte túltengő önkritikai magatartást, amely az adott helyzetet szem előtt tartva lényeges vonatkozásaiban értelmetlen volt, így nem csoda, hogy nem is fokozta, nem is enyhítette a közgyűlés feszült légkörét. A feszültség ugyanis percek alatt a fegyelmezetlenség elemi jegyeiben oldódott fel. Hiányérzetet keltett, hogy az igazgatóbizottság néhány általános ízű vagy szőrszálhasogató megjegyzésen kívül nem bírálta a status quo diktálta eréllyel a mezőgazdasági szervek tevékenységét. Lehet, a bírálat elhallgatásával kívánták ösztönözni ezeket, lehet, arra gondoltak, újabb bírálatuk sem elég hatékony, hogy érezhetően javítson a mezőgazdasági egységek tejtermelésén, lehet azért nem bíráltak, mert éppen ott, s akkor nem volt kit bírálni, ugyanis a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság egyetlen szakembere sem jelent meg a remetei tejporgyár alkalmazottainak közgyűlésén. Nem szeretnénk különösebb következtetéseket levonni ebből a tényből, de furcsa ez a távolmaradás, hisz a mezőgazdasági szervek, egységek munkájától függ a tejfeldolgozó iparág eredményessége. S ha a meggondolkoztató mezőgazdasági megvalósítások összefüggésein egy-két hozzászólással nem is változtathatnak, 1970 február 9-én, érdemes lett volna vitázni legalább a mezőgazdasági igazgatóság, valamint, ezzel párhuzamosan, a tejfeldolgozó iparág, jelen esetben a remetei tejporgyár vezetőségeinek tervszerűsítési módszereiről, s a két tervszerűsítés összehangolásának helyességéről. Lehet, arra is gondoltak a remetei tejporgyár igazgatóbizottsága jelentésének összeállítói, hogy nyugodtan mellőzhetik a bírálatot, hiszen a mezőgazdasági egységek megvalósításai, a számadatok már önmagukban bírálatot jelentenek, s talán azért nem képviseltette magát a mezőgazdasági igazgatóság, mert bízott a számok képviseletében. A remetei tejporgyár munkaközössége a tehéntejnél is, a juhtejnél is 89 százalékban valósította meg a tejbegyűjtési tervet. Az állami mezőgazdasági vállalatok teljesítették tejleadási tervüket. Nagy a lemaradás a termelőszövetkezeteknél, és kisebb az egyéni tejtermelőknél. A begyűjtők egy része (tejporgyári alkalmazottak) csupán 40—70 százalékban teljesítette az illető területre szabott begyűjtési tervet. A termelőszövetkezetek — összegében véve — évek óta nem teljesítik tejleadási tervüket. Ezt — szintén évek óta — a remetei tejporgyár vezetősége úgy szeretné ellensúlyozni, hogy egyre több egyéni tejtermelővel próbál szerződést kötni. Ám ezt a tevékenységet két fontos tényező befolyásolja: — Egyrészt a tej szervezetten piaci ára jóval nagyobb annál az értéknél, amit a gyár fizet, — másrészt koncentrált takarmány kiutalásával teszik előnyössé a szerződést. Ám a kiutalt koncentrált takarmány gyakran nem azok kezébe, illetve zsákjába jut, akik szerződést kötöttek a remetei tejporgyár begyűjtőjével. Ebben a vonatkozásban sokat kellene javítani a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége alkalmazottainak munkáján, erkölcsi és etikai magatartásán. E néhány kérdést feltétlenül fontosnak tartottam elmondani a következőkért: említettem, hogy a tejporgyár munkaközössége 89 százalékban teljesítette csupán a tejbegyűjtési tervet. Az ipari mutatószámok azonban olyan munkaközösséget dicsérnek, amely a krónikus nyersanyag-hiány helyzetében is a lehetőségek maximumát „sajtolja ki". össztermelési tervüket 95 százalékban, az árutermelési tervet 96 százalékban teljesítették. Néhány választéknál, a tejnél,a vajnál és exportvajnál túl is szárnyalták feladataikat. Még egy adat : az ezer lej értékű árutermelési költséget a tervezettel szemben 11 VALI JÓZSEF (Folytatás a 2. oldalon) a felelős tényezőknek IHIbSbÖ'b If síi I'AMMBDIS# IULLJUGI IVCII IGIllllim a mezőgazdasági termelés és a feldolgozó ipar tervszerűsítésének összehangolásáért . INTENZÍV ÁLLATTENYÉSZTÉST! 1 KiBTIQZQ HÍM1VETIJ — Istállótól—istállóig — „Hát hibás vagyok én?" — méltatlankodott az egyik állatgondozó Csíkszentimrén. „Tehetek róla, hogy szombaton nem hoztak borhozot, biztos „elfelejtették", s az istállóban a fejőstehenek tejhozama napi száz literrel csökkent. Nos, különösen ha az új javadalmazási rendszerre gondolunk, akkor nagyon is jogos a gondozó kifakadása. Igaz, mit számít az a párszáz lej a gazdaságnak, több is elfolyt a réven már —, gondolhatják egyesek — de a gyakorlat bizonyítja, hogy a mindennapossá váló száz lejes felelőtlenség, a hanyagság számláját terhelő veszteségek, ezres, százezer lejes károkat okoznak. A csip-csup gazdálkodás, szervezetlenség elindítója lehet egy gazdaság fokozatos romlásának, amikor már mindenki csak panaszkodik, de szívügyének senki sem tekinti mozdítani is valamit. Amikor a tagság a vezetőséget okolja a hibákért, a vezetőség a tagságot, csak éppen az nem fordul meg a fejekben, hogy együttes erővel kellene megakadályozni a tejhozam, az állatok súlygyarapodásának csökkenését, a hóba taposott sok villányi takarmány kárbaveszését, az elhullást okozó betegségeket. Hogy közös erővel, szigorú következetességgel kellene felszámolni a rendetlenséget, a sorozatos hibák eredőjét, a nemtörődöm hányavetiséget. Mindezek talán, ha nem is így fogalmazva, ott bujkáltak a méltatlankodó csíkszentimrei állatgondozó szavaiban, s amit nem mondott arról „árulkodtak" a látottak. Mert sokan hallottunk a csíkszentimrei mtsz-ről, fejlett állattenyészetéről, a jól felszerelt istállóiról, a példás rendről, fegyelemről. Nos, ez a csillogás mintha pár éve elfakult volna. Mint ahogy azt az egyik masztag mondotta „nem jól mennek a dolgok, mintha a senkié lenne a minden". Az istállókban rendetlenség, piszok. A fejősajtárok, törlőruhák szerteszét. Mérőedény, vödrök a mocsokban, (nem értjük akkor. ) BÁLINT ANDRÁS (Folytatás a 2. oldalon) Fejősajtár „higiénikus“ körülmények között (?!) tejszoba sivár, piszkos. És hol a többi edény? ... Mint keink igazolják, szanaszét az istállókban fej Trágya és szalma közé keveredett tejesvedrek, mérő edény, szomszédságában pedig szennyesveder. .. Nem a modern takarmányelőkészítő mintapéldánya a szentimrei, ahol a kukoricaborhoz a trágyalével keveredik... HÍREK A vlahicai vasüzem szakemberei eredményes kuta- ____ tásokat végeztek a kohósalak hasznosítása és a különleges nyersvas önköltségének csökkentése terén. A salakvattát például Szőcs István és Szőcs Erzsébet mérnökök, valamint Molnár József technikus új módszere szerint 30 százalékkal olcsóbban állíthatják elő Vlahicán, mint másutt. A szakemberek ugyanis rájöttek, hogy az erősen savas vlahicai salak gőz vagy forró levegő segítségével savas adalékanyagok nélkül is salakvattává dolgozható fel és a hőenergiával járó kiadások is minimálisak. Nicolae Tolbariu és Victor Şerban mérnökök eljárásával a savas salakból üvegipari adalékanyagok hozzákeverésével barna üveg nyerhető. A klasszikus módszerekkel szemben az eljárás 30—40 százalékkal olcsóbb. A laboratóriumi kísérletek mindkét esetben kitűnő eredménnyel végződtek. A salakvatta előállítása céljából kísérleti állomást építenek, amely nemsokára megkezdi működését. Jelenleg üvegvattát próbálnak előállítani salakból. Növekszik a munkatermelékenység. Két új, egyen- _____ ként 40—40 ezer lej értékű marógépet helyeztek üzembe a székelyudvarhelyi bútorgyárban. A műszaki felszerelésnek ez a fejlesztése jelentősen hozzájárul a munka termelékenysége fokozásához. Működik a Csíkszeredai csirkekeltető. Egyelőre ____ 1000 tojással a próbakeltetést végzik, de hamarosan teljes kapacitással indul meg az 5 gép, egy költési idő végén egyszerre 25 000 tojásból bújnak ki a naposcsibék. Az idén innen 75 000 naposcsibe kerül a fogyasztási szövetkezetekhez. Népművészeti kiállítás Gyergyócsomafalván. A helybeli népművészeti kör tagjai kiállítást rendeztek Becze Lajosné helyi népművész munkáiból. 18 darab különböző gyapjú „festékest" mutattak be. A munkák érdekessége, hogy a kiállító maga fonja és színtartó növényi festékekkel színezi a fonalat. Pontosság, jóízlés, színharmónia jellemzi szőnyegeit. Az újságolvasás is szerves része a betfalvi klub ____ tevékenységének. A szórakoztató játékok mellett a fiatalok rendszeresen elbeszélgetnek a napi és a heti lapokban megjelent őket érdeklő cikkekről. A követésre méltó kezdeményezés a Némethi házaspár érdeme. Tanulmányi kiránduláson voltak a székelyudvarhelyi ____ Dr. Petru Groza líceum esti tagozatának tizenegyedik osztályos tanulói. A székelykeresztúri városi múzeumot keresték fel, az ott látottak a tananyag illusztrálására, élővé tételére szolgáltak. 3 HÍREK ESEMÉNYEK Európaszerte nagy az érdeklődés a III. nemzetközi „Aranyszarvas“ verseny és fesztivál iránt A Román Rádiótelevízió képviselői szerdán nyilatkoztak az újságíróknak a III. nemzetközi Aranyszarvas verseny és fesztivál legfrissebb híreiről. Elmondották, hogy a rangos nemzetközi vetélkedőre, amelyet március 3 és 8 között bonyolítanak le Brassóban, 25 ország televíziója csaknem 30 versenyzőt nevezett be. Minthogy a tárgyalások még nem értek véget, nincs kizárva, hogy a részt vevő országok száma 28-ra emelkedik, ami — európai versenyről lévén szó — rekordszintet jelent. A fiatal énekesek szívesen látogatnak el Brassóba, hiszen a már hagyományossá vált vetélkedőn biztos lehetősége van az érvényesülésre minden igaz tehetségnek. Jacques Hustint, Josef Laufert, Kálinkát és jónéhány más énekest a brassói fesztivál indította el a világhírnév útján. Az Aranyszarvas-fesztivál nemzetközi zsűrijének — az európai zenei élet neves személyiségei — az idén nem lesz könnyű dolga: több és tehetségesebb versenyzők közül kell kiválogatnia a legjobbakat. Hazánkat, mint ismeretes, Dorin Anastasiu és Angela Similea, a két népszerű fiatal énekes képviseli a versenyen. Versenyen kívül is többen adnak hangversenyt, mint az előző fesztiválokon. A könnyűzene és a dzsessz-muzsika tíz híressége — Connie Francis, Josephine Baker, Memphis Slim, Nicoleta, Bogdana Karadaceva, Marie Laforet, Eva Demarczik, Calude Nougaro, Ewa Pilarova és Raphael — hangversenyezik. Hazánk képviseletében versenyen kívül fellép Luminiţa Dobrescu, az Aranyszarvas tavalyi nyertese és Mihaela Mihai. A rendezők szerint mindkettő fellépése meglepetéseket tartogat. Szerepel a fesztiválon a közismert Venus női zenei együttes és Tudor Gheorghe, az utóbbi időben igen népszerű, eredeti énekesköltő. A könnyűzene kedvelők milliói számára a rádió és a televízió az idén is naponta ad helyszíni közvetítést a brassói zenei versenyről és fesztiválról. (Agerpres) Hátha mégis... csoda történik Lám, lám milyen is az élet, az emberi sors. Egyiknek ezt, másiknak azt juttat, így aztán van, aki úszkálhat a boldogságban, térdig járhat a mindenféle jóban, a másik meg... De ezt inkább hagyjuk. És főleg a Borvíz utcaiak hagyják, mert hozzájuk is „kegyes" volt a sors, (igaz, hogy ők ezt a bizonyos Sorsot ,,városi néptanácsnak" nevezik), és megengedte nekik, hogy térdig járjanak a sárban, pocsolyákban, s ha kedvük van, hát egyenesen úszkálhatnak is a sártengerben. És lám, mégis milyenek ezek a Borvíz utcaiak! Ennyi és ekkora „kegy" ellenére sincsenek egy cseppet sem elragadtatva, hanem egyre inkább dühöngnek, kodnak és szidnak, kit ahol érnek, de legfőképpen azt a bizonyos „sorsot". S ha jól megnézzük, van is valamelyes igazuk. Mert ők, legjobb emlékezetük szerint, sohasem kértek a „sorstól" ekkora sárral, pocsolyákkal vegyes, száz konda disznónak is bőséges feredőhelyet biztosító „áldást". Mindössze csak annyit kértek és kérnek már szinte időtlen idők óta, hogy egy kicsit tenné járhatóvá a városi néptanács az utcát. És a néptanács ismét meghallgatta kérelmüket, és megígérte, hogy még a tavasz folyamán — tévedés ne essék, 1969 tavaszáról van szó! — rendbeteszik az utcát. Aztán lassan elmúlt a tavasz, és szép csendesen a vége felé kezdett már közeledni a bőséges esővel megáldott nyár is, de az ígéretből nem lett semmi. És az utcabeliek mehettek újra kérvényeikkel a városi néptanácshoz, panaszleveleikkel fordulhattak a sajtóhoz — ki tudja már hányadikszor. És lám, az eredmény most sem maradt el: az illetékes szervek ismét megígérték a türelmetlenkedő lakóknak, hogy most aztán bizonyisten rendbe teszik az utcát. És eme ígéretüket még a sajtóban is közzétették, hogy nagyobb hitele legyen a szónak. Aztán eltelt egy pár nap és — ki hitte volna! —egy szép reggelen csak megjelent egy kocsi tele zúzott kővel. És lassan az utca két oldala megtelt kisebb-nagyobb kőrakásokkal. (Az is igaz, hogy bizonyos idő után a kő helyett jó sárga agyagnak való rögöket hordtak, de ki törődött már ezzel). Egyszóval úgy nézett ki a dolog, hogy lesz valami. De kár volt előre örülni. Kár volt, mert csak ezután következett az igazi hadd-el-hadd, a Borvíz utcaiak kinszenvedése. ★ Hogy mi következett? — hát, kedves olvasó, ne haragudjon meg rám, de nem tudom elmesélni, még csak megközelítően is ecsetelni. Ez már minden erőmet felülmúlja, mint ahogy az utcabeliek minden addigi elképzelését is felülmúlta. Egy-két röpke pillanatfelvételt azért mégiscsak megpróbálok kiragadni ebből a bábeli helyzetből. Hát először is azzal kezdeném, hogy az addig sem valami széles utca a kőrakások következtében szinte sikátorszerűvé keskenyedett. Ez pedig azért baj, mert ebben az utcában naponta különböző gépjárművek százai fordultak meg. El lehet képzelni, hogy milyen „zökkenőmentessé" vált a közlekedés. Mert azokat a bizonyos MOLNOS LAJOS (Folytatás a 2. oldalon) JESS Vascsapolás a vlahicai üzemben (BENEDEK MÁRIA felvétele) A FALUS MŰKEDVELŐ SZÍNJÁTSZÁS útvesztői Megkezdődtek az előkészületek az I. L. Caragiale műkedvelő színjátszó fesztiválra. Most mégsem a várható eredményekről szándékszom szólni, hanem azokról a nehézségekről, amelyek minden verseny előtt beszédtémájuk volt az előkészítésben és megrendezésében érdekelteknek, elsősorban a falusi tanerőknek. Ennek igazolására hadd idézzem Kustár Lajos szakirányító sorait a Hargita 1969. december 24-i számából, amikor is így ír: „Sajnos, a korábbi fesztiválokhoz viszonyítva az anyagellátás elégtelen .. Jelenleg Komzsik István Sakk című színműve és Méhes György három darabja áll rendelkezésünkre. E darabok betanulása viszont a vártnál nagyobb nehézségekbe ütközik falun. Hiányoznak a mai tárgyú egyfelvonásosok". Ezek után könnyen elképzelhetjük, hogy a Székelyudvarhelyen tartott felkészítőn milyen konkrét segítséget kaptak a színjátszó felelősök. Nem a szakirányítók hibájából, akikben legalább a szándék megvolt, hanem a fentebb idézettek miatt. Mindenki bejegyezte a megfelelő rovatba, hogy „a felkészítő megtartva",, tehát a fesztivál sikere ezentúl csupán attól függ, hogy a tanerők hogyan készítik fel a csoportokat. S a tanerő, pedig otthon kezdi a dolog legnehezebb részével, keresi a darabot — de hol keresse? S végül félkész állapotban valamilyen kéznél levő művet betanít, hogy éppen beírhassák a jelentésbe, hogy részt vettek a fesztiválon. Vagy pedig, az egész környék ugyanazt a darabot tanulja be, mint ahogy ez történt annak idején Sütő András darabjával (Fecskeszárnyú szemöldök), s most a Méhes Györgyével. Korántsem akarom ezzel azt állítani, hogy mindezért csak az egyik vagy másik szakirányító a felelős, de véleményem az, hogy végre ezt az évről-évre megismétlődő kérdést szélesebb körben meg kellene vitatni, hogy a fesztiválok megrendezésére, de általában a falusi műkedvelő színjátszás kiszélesítésére is megfelelő színdarabok álljanak a műkedvelők rendelkezésére. Ez annál is inkább sürgető feladat, mivel az utóbbi időben a falusi műkedvelés terén a színjátszás egyre jelentősebb szerephez jut. Kezdeném a kérdés boncolgatását azzal, hogy számomra teljesen érthetetlen, hogy az ilyen országos jelentőségű rendezvényre a műsortervet, színdarabokat nem juttatják el idejében, s ezzel már a kezdetben felborul minden. Véleményem szerint a versenyek előtt hozzáértő kollektíva kiválogathatná a legmegfelelőbb darabokat, azokat idejében lehetne sokszorosítani, hogy legyen miből válogatni, és maradjon elegendő idő azok betanítására. A legtöbbször éppen ennek a megkésett kapkodásnak az eredménye, hogy a közönség jobban hallja a súgó, mint a szereplő hangját. Ez a fajta „színjátszás" ma már a falunak sem kell, míg a megfelelően előkészített — főképp a háromfelvonásos darabokat zsúfolt nézőtérnek játsszák. Ez pedig olyan tényező, amellyel ma a falusi tömegneveléskérdéseinek vizsgálatakor számolni kell. KOVÁCS MIHÁLY tanfelügyelő (Folytatás a 2. oldalon) Lapunk II. oldalán Erről arról Legyen „könyvnapuk it a tyúktenyésztőknek is! Olvasom, hogy a falusi könyvhónap keretében megrendezik az állattenyésztési, növénytermesztési, ifjúsági könyvnapokat. Egész napot szentelnek a háziasszonyoknak is. Szerény elképzelésem szerint ezeken a napokon az állattenyésztők, a háziasszonyok és így tovább, sorba állnak valahol és nyalábszámra viszik, olvassák az állattenyésztési, növénytermesztési, illetve a szakácskönyveket. De mit vásárolnak az ifjak, az ő napjukon? Mert ugyebár lehetnek ifjú állattenyésztők, ifjú növénytermesztők, ifjú háziasszonyok. És mit vásárolnak, de főleg mikor, a többiek? Meg kellene szervezni a traktorosok napját, a tyúktenyésztők napját, a méhészekét és így tovább. A dolognak kettős haszna lenne. Nem sértődne meg senki, mert neki nem szenteltek napot, ugyanakkor elkelnének a traktorokról, a tyúkokról stb. szóló porosodó könyvek is. Nem olvastam viszont, hogy végre hajlandók-e falusi boltjaink könyvespolcain rendet teremteni? Hajlandók-e az elárusítók — legalább a reklámozás vonatkozásában — mondjuk, a pálinka mércéjével mérni? Mert, ugye, ha megkérdezünk egy falusi boltkezelőt, hány italfélesége van, kapásból sorolja. A könyveket? Azokat már nem tudja. Szóval falusi könyvhónapot rendezünk, amelynek első és döntő lépéseként szervező bizottságokat alakítunk, terveket készítünk, majd jelentéseket írunk. A könyvállomány viszont marad, úgy ahogyan volt. Ha nem így lesz, örömmel gyakorlok önkritikát. Hisz ezzel sokminden megoldható. BOGOS SÁNDOR