Hargita, 1970. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-23 / 118. szám

a •» HL W nun nnr­ u­a­n­n IT a IIHnUI I H II C IS II C I mtuiti onnUTchci UUUI IIHUH cc LUAn MCRVCI III L. U I 1.1 uEoTAi­Arc nu I nnnvw ftlADNI ADJA II ni Ikni­u n VILÁG PROLETÁR­JAI,',EGYESÜLJETEK! om III. ÉVFOLYAM 118. (696.) SZÁM1 1970. MÁJUS 23. SZOMBAT ARA 30 BANI Munkásosztályunk helytállása az önfeláldozás, a magas fokú hazaszeretet nagyszerű példája Az árvíz sújtotta övezetekben ke­mény elszántsággal, bátran és ki­tartóan folytatódik a közös vagyon, az egyéni vagyontárgyak mentése, a kárt szenvedett iparvállalatok ü­­zembe helyezése. Az első sorokban a munkásosztály küzd, amely, mint minden döntő pillanatban, ezúttal is az önfeláldozás, a magas fokú hazaszeretet nagyszerű példájával szolgál, és szocialista társadalmunk vezető osztályaként, küldetésének magaslatán áll. A munkásosztály és vele együtt a parasztság, az értel­miség, lelkesen válaszol a párt, a pártvezetőség hívó szavára és eré­lyesen, következetesen munkálkodik a megrongált üzemek és gyárak helyreállításán, ahol pedig lehetsé­ges, egyfolytában dolgozik, hogy túlteljesítse a tervfeladatokat, segé­lyezze az árvízkárosult lakosságot, s az életet mielőbb a normális me­derbe terelje a természeti csapás­tól súlyosan érintett övezetekben. A munkásosztály tehát példásan tel­jesíti a párt előtt vállalt kötelezett­ségeit. Erről számolnak be tudósítóink, munkatársaink az ország legkülön­bözőbb részeiből. A Fehér megyei dolgozók a párt­­szervezetek vezetésével u­táni erőfe­szítéseket tesznek az árvíztől szen­vedett vállalatok mielőbbi üzembe helyezéséért. A gyulafehérvári Ar­deleana cipőgyárban, több napos megfeszített munka után, pénteken ismét megindult mindkét gépsor. Megkezdődtek a gépi és a vil­lanypróbák a termelőfolyamat újra­indítása céljából a marosújvári szó­dagyárban is, amely csaknem 5 mil­lió lej kárt szenvedett az árvíztől. A kolozsvári tartományi vasútigaz­­gatóság pártbizottsága és admi­nisztratív tanácsa jelenti a pártve­zetőségnek, hogy az itteni alkalma­zottak fokozott erőfeszítésével, a helyi párt- és állami szervek, a katonák és a hazafias gárdák oda­adó segítségével az erősen meg­rongálódott 110 vonalszakasz és híd közül eddig 61-et helyreállítot­tak. A vasútigazgatóság dolgozói az év végéig bezárólag, havonta egy napi fizetésüket ajánlották fel, a vezetőség, a végrehajtó büró tagjai és más dolgozók pedig egy havi fizetésüket szánták az árvíz­­károsultak segélyezésére. A Beszterce-Naszód megyei vál­lalatok munkásai is újból megkezd­ték, részben vagy egészében terme­lőtevékenységüket. Eme egységek munkaközösségei elhatározták, két, meghosszabbított váltásban szerve­(Folytatás a 4. oldalon) MEGYÉNK LAKÓI ÖNZETLENÜL HOZZÁJÁRULNAK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAK MEGSEGÉLYEZÉSÉHEZ Naponta a szolidaritás,­­ az együtt­érzés, a segíteni akarás újabb és ú­­jabb megkapó példáival találkozunk. Megyénk lakossága erejéhez és lehető­ségeihez mérten mindent megtesz az áradások okozta veszteségek felszá­molásáért, a hajlék nélkül maradottak megsegítéséért. Pénzzel, ipari és me­zőgazdasági termékekkel, ruházati cik­kekkel sietnek bajbajutott embertár­saink megsegítésére. Hargita megye­i alkalmazottai a fize­tésük bizonyos hányadának felajánlá­sával az év végéig 23 228 721 lejjel járulnak hozzá a segélyalaphoz. Eb­ből már május hónapban közel há­rom és fél millió lejt fizetnek ki, hogy minél hamarább eljusson a bajbajutottakhoz az önzetlenül fela­jánlott segítségük. Tovább növekednek A 2­000-ES CEC-FOLYÓSZÁMLÁRA BEFI­ZETETT PÉNZÖSSZEGEK. A MAI NAPIG MEGYÉNKBEN ELÉRTÉK A 481 636 LEJT. Az említett időpon­tig a legnagyobb összeget a KARC­FALVI fiókegységhez fizették be, 31 455 lejt. SZÉKELYKERESZTÚ­­RON 23 169, KORONDON 23 043, CSIKSZENTMÁRTONBAN 20 606, DITRÓBAN 20 000, SIMÉNFAL­­VÁN 19 779, VLAHICAN 18 834, TÖLGYESEN 15 176, GYIMESKÖ­­ZÉPLOKON 13 228 fej gyűlt össze. Jelentősek a termelőszövetkezetek, a dolgozó földművesek felajánlásai, akik a legkülönfélébb mezőgazdasági termékekkel járulnak hozzá az el­pusztított vetések, elárasztott szántó­földek rendbetételéhez, az újravetés­­hez szükséges vetőmagvak biztosítá­sához. TERMELŐSZÖVETKEZETE­INK PÉNTEK REGGELIG TÖB­BEK KÖZÖTT 7,4 TONNA BÚ­ZÁT, 3,4 TONNA KUKORICÁT, 34 TONNA SZÉNÁT, DOLGOZÓ FÖLDMŰVESEINK PEDIG 197,2 TONNA BURGONYÁT, 20,4 TON­NA BÚZÁT, 14,3 TONNA KUKO­RICÁT ajánlottak fel­­ a tönkrement gazdaságok megsegíté­sére. Ezenkívül nagymennyiségű fűrészárut és építőanyagot gyűjtöttek össze a lerombolt házak újjáépítésé­hez. TERMELŐSZÖVETKEZETE­INK 78,5 KÖBMÉTER FŰRÉSZÁ­RUT, 294 KÖBMÉTER ÉPÍTŐA­NYAGOT, FÖLDMŰVESEINK PE­DIG 281 KÖBMÉTER FAANYA­GOT bármikor a károsultak rendelke­zésére bocsátanak. Városainkban, községeinkben hal­mokká nőnek az összegyűjtött ruhá­zati cikkek. Fel sem lehet sorolni a sokféle ruhaneműt, értékük összegezé­sére sem volt még idő. Csupán Szé­kelyudvarhelyről kaptunk összesítést. A MUNICIPIUMBAN EZIDÁIG 723 685 LEJ ÉRTÉKŰ RUHANEMŰ GYŰLT ÖSSZE. Ideiglenes adatok szerint tegnap reggelig MEGYÉNK­BEN 1 783 FÉRFIÖLTÖNY, 2 372 GYEREKRUHA, 1 029 GYERMEK­CIPŐ, 1 965 FÉRFIING, 1 767 NŐI BLÚZ, 1 021 NŐI CIPŐ és sok más ruházati cikk gyűlt össze. Az árvízkárosultak megsegélyezésére indított akciók megyeszene folytatód­nak. ­ NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs Brăila és Galac megye árvíz sújtotta , és árvíztől fenyegetett övezeteiben Ez év május 22-én, pénteken Nicolae Ceauşescu elvtárs, Emil Bodnaraş, Gheorghe Pană, Gheor­­ghe Radulescu, Florian Dănălache, Dumitru Popescu elvtársak kíséreté­ben operatív munkalátogatást tett Brăila és Galac megyében, ahol e­­zekben a napokban nagyszabású akciók folynak az áradás megelőzé­sére, illetve leküzdésére. Csak egy hét telt el azóta, hogy megérkeztek az első hírek az egyes emberi településeket — falvakat és városokat —, erdélyi mezőségeket sújtó árvizekről, s íme, a természet vak erői újból, szakadatlanul más és más övezeteket sújtanak, falva­kat, dús szántóföldeket és vállala­tokat érintve az ország keleti ré­szében. Miközben dühödt áradat­tól kegyetlenül sújtott helységekben — Szatmáron, Marosvásárhelyen, Désen, Gyulafehérváron, Medgye­­sen, Segesváron és számos más helyen - a dolgozók fennkölt ha­zafiassággal válaszolnak a párt fel­hívására, a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa Végrehajtó Büró­­jának felhívására, s most hatalmas erőfeszítéseket tesznek a katasztró­fa következményeinek felszámolásá­ra, az élet, a gazdasági és társa­dalmi tevékenység rendes mederbe terelésére, újabb helységeket és nagy mezőgazdasági területeket sújt a természeti csapás vagy erősen fenyeget az áradás veszélye. A helikopterrel megtett úton min­denütt, Ilfov, Ialomiţa, Brăila, Ga­lac megyében, nagy kiterjedésű szántóföldeket lehetett látni, telje­sen vagy részben víz alatt. Még­ ott is, ahová az árvíz nem ért el, az utóbbi napok nagy esőzései nyo­mán hatalmas tócsák keletkeztek a földeken, a kertekben, a falvakon. Negyven perc múlva feltűnnek a tá­volban a Chiscani-i cellulóz- és pa­pírkombinát, a bráilai gyárak és ü­­zemek füstölgő kéményei. A gép a Duna felé fordul. Alig 100 méterre alattunk a hatalmas fo­lyam iszapos vize kavarog, a hullá­mok nyaldossák a bráilai kikötő rakpartját. A helikopter kelet felé veszi útját, végigrepül a Mácin-ág mentén, egészen a Tulcea megyei Mácin városig. A Duna hömpölygő vize elöntötte az egész árterületet, nem látszanak ki a vízből csak a fák koronái, helyenként pedig egy­­egy ház, amelynek a víz a tornácá­ig ér. S ebben az óriási iszapos tengerben zavartalanul áll egy ha­talmas zöld oázis: a bráilai Nagy­sziget. A Vilciu-ág és a régi Duna-me­­der között elterülő Nagysziget mint ilyen 1964-ben került fel az ország térképére. Addig a bráilai mocsár néven volt ismeretes és a vizek, a nád, a tűz igazi birodalma volt. Az utóbbi években azonban államunk nagy anyagi erőfeszítései nyomán dús zóna lett. 156 kilométer hosszú gát véd több mint 72 000 hektár te­rületet. A korszerű eszközökkel ké­szített fő- és mellékcsatornák össz­­hossza 1 400 kilométer. A Nagyszigeten hét óriási lecsa­polórendszert alakítottak ki, 13 szi­vattyúállomással. Lecsapoltak, meg­tisztítottak a nádtól 22 395 hektár területet, kiirtottak 17 500 hektár fűzést, így 56 000 hektárra emelke­dett a szántóterület kiterjedése. A víztől elhódított földeken 1965- től kezdve 40 mezőgazdasági far­mot létesítettek, s ezeken a múlt évben 37 000 hektáron átlag 5144 kiló kukoricát termeltek hektáron­ként. Csupán a terven felül szállí­tott szemes kukorica 1969-ben 48 236 tonnát tett ki. Ugyanakkor a szigeten több tízezer főt befogadó állatfarmokat létesítettek. Ezeknek az új földeknek a létre­hozói és haszonélvezői több hete súlyos harcot vívnak a dühöngő vi­zekkel. Az áprilisi árhullám tetőzé­sekor győztesként kerültek ki, most pedig ismét kitartóan védelmezik az országnak ezt a nagy mezőgaz­dasági vagyonát. ...14 óra. A hivatalos helikopter leszáll a szigeten Salcia falu köze­lében. Nicolae Ceauşescu elvtársat és a többi párt- és államvezetőt itt a következő elvtársak üdvözlik: Ge­re Mihály, Ion Stănescu, Mihai Ni­colae, az RKP Brăila megyei bizott­ságának első titkára és Ioan Teşu mezőgazdasági és erdőgazdálkodá­si miniszterhelyettes. A sziget tér­képe előtt Nicolae Ceauşescu elv­társat részletesen tájékoztatják a sziget belsejét védő gát állapotá­ról. A földből és vesszőnyalábokból épített fal eddig ellenállt és ellen­áll az áradatnak. A jelen pillanat­ban veszélyben forog egy 3­­00 mé­teres szakasz, ahol a víz 50-60 cen­timéterre áll a gát koronájától. Egy másik 11 000 méter hosszú övezet­ben az árhullám 60—70 centiméterre közelítette meg a gát szintjét és ugyancsak veszélyes helyzet keletke­zett. Ezeken a helyeken összponto­sítják jelenleg a szigeten lévő ösz­­szes energiákat. 3 800 helyi lakos, 1 300 katona segítségével, gépekkel, kompokkal és nehéz felszerelések­kel, 60 000 zsák földdel, vesszőnya­lábokkal és más építőanyagokkal vette fel a küzdelmet az árral. Csak a természet képes ilyen furcsaságokat produkálni: a 35 000 hektár kukorica és a 6 000 hektár napraforgó az idén szebb, mint va­laha. A Nagysziget lakosai eltökél­ten védelmezik e nagy gazdagságot, s erőt nem kímélve éjjel-nappal dol­goznak a veszélyeztetett gátak ma­gasításán, erősítésén. Minden eshe­tőségre számítva azonban több, mint 30 000 állatot már elszállítot­tak, a lakosság kitelepítését is a legapróbb részletekig előkészítették. A helikopter ismét felszáll. Nicolae Ceauşescu elvtárs behatóan nyo­mon követi a gátrendszer felett, Salcia és Măraşu között folyó mun­kákat. Itt a vízállás csaknem 5 mé­terrel magasabb az átlagszintnél és egyre inkább fenyegeti a gátakat. Pártunk és államunk vezetője a­­jánlja, tegyék meg a legerélyesebb intézkedéseket, vessenek latba minden erőt, tegyenek meg min­dent, ami emberileg lehetséges, hogy megakadályozzák a víz betö­rését, megmentsék a nemzetgazda­ság számára igen sokat jelentő földeket. A helikopter már nem a kanyar­gó vén Dunát követi, hanem átvág fölötte, Brăila irányába. Ellentmon­dásaiban is impozáns látvány tá­rul a szemünk elé. A hatalmas Nagysziget, egykor a vizek és a szo­morúfűz birodalma, ma a nyugalom oázisa, ahol a kultúrnövények nor­málisan fejlődnek, az emberek nyu­godtan dolgoznak a mezőkön, mint­ha köröskörül nem háborognának a Duna iszapos hullámai, mintha ez a talpalatnyi föld tíz és tíz kilomé­terre lenne innen. Mélyrepülésben szállunk el felet­te, a kukoricát meg tudjuk külön­böztetni a napraforgótól, a búzát a lucernától. A növényápolás len­dületesen folyik mindenütt. Az em­berek egy pillanatra megállnak munka közben és, felfelé nézve, ba­rátságosan integetnek, zsebkendő­ket lobogtatnak a helikopter felé. Sokan közülük tudják, hogy a gé­pen ott van a párt főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs, a fáradhatatlan vezető, aki nem késlelkedik egy pil­lanatig sem, aki nem sajnál semmi erőfeszítést, hogy ott lehessen, a­­hol a természet vak erőivel vívott elkeseredett küzdelem e napjaiban a legnehezebb problémák vetődnek fel, ahol tanácsa és útbaigazítása szükségesebb, mint bárhol másutt. Ezen a helyen a szigetet körül­övező gátak tehát ellenálltak és ellenállnak. Itt dolgozni fognak, ka­szálni fogják a lucernát, termést hoz a kukorica, napraforgó arány­lik majd hatalmas területeken. Brăila: A gép a város új stadionjá­ban száll le. A stadion építése gyorsan közeledik a befejezéshez. Brăila lakosainak ezrei, értesülvén arról, hogy városukba — a híres Duna-menti városba, amely jelenleg fontos nehézgépipari, papír- és cellu­lózipari, hajógyártó központ — meg­érkezik a párt főtitkára, kijöttek, hogy üdvözöljék őt, meghallgassák bíztató szavát és tanácsait. Radu Constantin elvtárs, a városi párt­­bizottság első titkára, Brăila pol­gármestere a város lakosai és a maga nevében a vendéglátó gazda meleg, szívből jövő szavait intézi Nicolae Ceauşescu elvtárshoz. A Progresul üzem felé tartunk... Az utcák mindkét oldalán helybe­liek, fiatalok és idősebbek, lelkesen tapsolnak. A Progresul körülbelül 7 000 al­kalmazottat — munkások, mérnökök, technikusok, kutatók és tervezők, tisztviselők — foglalkoztató útépítő és építőipari gépgyár. Egy év alatt egymilliárd lej értékű árut, naponta 3 millió lej értékűt termel. A Progresul védjegye nemcsak belföl­dön, hanem külföldön is ismert. Az itt gyártott úthengerek, kőzúzók, kotrógépek az exportlisták élén áll­nak. Nicolae Ceauşescu elvtárs vé­gigjárja a gyártási és a szerelőosz­tályt. Az utóbbi években kapott nagy teljesítményű, korszerű gépek esztergálják, marják, gyalulják a hatalmas munkadarabokat, másutt szerelik a késztermékeket, összeál­­lítják a géprészeket, motorokat. Gheorghe Munteanu mérnök, a vál­lalat vezérigazgatója válaszol a ter­mékek minőségével és rendeltetésé­vel kapcsolatos kérdésekre. Elmond­ta, hogy 42 úthenger már leszállí­tásra vár egy 72-es tételből. Mint hozzáfűzi, a megrendelő külföldi cég meg van elégedve a minő­séggel és még 108 darab ilyen gé­pet rendelt. Az úthengerek és a kotrógépek próbaállomásán eszmecsere folyik a minőségről. A vendéglátók elmond­ják, hogy a jelenleg gyártott kot­rógépek koncepció szempontjából már elavultak, s hogy most készítik elő egy új típusú, modern és nagy kapacitású hidraulikus üze­mű exkavátor gyártását. Egyelőre elkészült öt prototípus, rövidesen pedig megkezdik a sorozatgyárást. Nicolae Ceauşescu elvtárs hang­súlyozza, milyen nagy jelentőségűek a vállalat gyártmányai - kotrógé­pek, úthengerek, nehéz építőipari gépek - most, amikor az árvíz le­vonulása után helyre kell állítani az utakat, országutakat, vasútakat, épületeket a természeti csapás súj­totta helységekben, vállalatokban és a mezőgazdaságban. Az üzemosztályokon, az összes megtekintett szektorokban hozzáér­tő, odaadó munka folyik. A munká­sok meleg fogadtatásban részesítik Nicolae Ceauşescu elvtársat, a töb­bi párt- és államvezetőt. Átérezve az ország nehéz pillana­tait, megtízszerezik erőfeszítéseiket, hogy minél több, mind jobb minő­ségű termékeket adjanak. Ugyanak­kor jelentik a párt vezetőjének a­­zokat az összegeket, amelyeket fel­ajánlottak az árvíz sújtotta öveze­tek segélyalapjára, valamint azokat a tervtúlteljesítéseket, amelyeket megvalósítanak, hogy hozzájárulja­nak a munkásosztálynak, az egész népnek az árvíz okozta károk pót­lására irányuló általános erőfeszíté­seihez. Nicolae Ceauşescu elvtárs melegen gratulál az üzem vezetői­nek, a mérnököknek és techniku­soknak, a munkásoknak sikereikhez, és egyben arra buzdítja őket, hogy tegyenek fokozott erőfeszítéseket a munkatermelékenység növelésére, az új termékek gyorsabb gyártásba vételére. A kikötő övezetében a párt- és államvezetők a helyszínen szemlélik a vízállást, megtudakolják, milyen intézkedések történnek annak meg­előzésére, hogy a víz áttörjön a rak­parton a város alsó részébe, ahol nagy áruraktárak, cellulózgyártás számára hatalmas fahalmok, kikö­tői berendezések vannak. A rakpart mentén lázas munka folyik egy körülbelül 2 kilométer hosszú és 1,20 méter magas gát é­­pítésén. Munkások, katonák, a ha­zafias gárdák tagjai, fiatalok és idősebbek oszlopokat vernek a rak­parton, szegezik a deszkákat, hord­ják, döngölik a földet és a homo­kot. Nagy anyagi és emberi erőfe­szítés ez. A bráilai védőgát és a többi védelmi munka többmillió lej­be kerül. A párt főtitkára elbeszél­get a munkálatok vezetőivel, azok­kal, akik oly nagy odaadással dol­goznak itt, s figyelmükbe ajánlja, használjanak ki minden lehetősé­get, ne tévesszenek szem elől egyet­len olyan tényezőt sem, amely hoz­zájárulhat egy valóban hathatós védőgát-rendszer megvalósításához. A pártvezetők búcsút vesznek ven­déglátóiktól, akiknek szilárd elhatá­rozásuk minden áron megvédeni a várost. Galac felé egy hatalmas ki­terjedésű, piszkos, örvénylő víz fö­lött repül a helikopter. Szemünk előtt ugyanolyan kép tárulkozik ki, mint néhány nappal ezelőtt a Ma­ros, a Szamos és a Küküllők völ­gyében. Mintha a vízözön bibliai le­gendája vált volna valóra. Amed­dig a szem ellát, mindenütt víz: az itt­­ott feltűnő foltok , fakoronák, el­néptelenedett falvak, vízbe torkolló országutak, örvénybe rántott vas­útvonalak, gyárak. A Zagna-Va­­deni-i konzervgyár hatalmas mocsár kellős­ közepén pihen. A vén Duna ezúttal nem fogadta be a Szeretet, hanem a gátakon át kiparancsolta a szárazra, hogy tengert szüljön, de nem olyat, mint a békási, nem o­­lyat, mint az argesi, amely fényt hoz az embernek, hanem olyat, a­­mely pusztít, nagy károkat okoz a gazdaságnak. Feltűnik a város . . . Galac opti­mista, dacol az árral. Az elsőnek szembetűnő kohászati kombinát az ember erejét, a természet erői fö­lötti mindenhatóságát tanúsítja. Délután 5 óra van. A helikopter a Tiglina negyedbeli stadionban száll le. Több ezer ember meleg fo­gadtatásban részesíti a párt- és ál­lamvezetőket. Nicolae Ceauşescu elvtársat Cornel Onescu belügymi­niszter és Constantin Dăscălescu, az RKP Galac megyei bizottságának első titkára fogadja. Az első ör­vendetes hír: a Duna vízállása ma 3 centimétert esett. Néhány órával ezelőtt megindult a forgalom a Galac-Tecuci vasútvonalon. A vá­ros hősiesen küzd az árral, hatal­mas réseket üt a nekifeszülő termé­szet erőin. A kikötőbe vezető utcákon ezer és ezer helybeli „RKP — Ceauşescu" feliratú táblákat emel a magasba, üdvözli a párt- és államvezetőket. Megfigyeljük, hogy a tömeg legna­gyobb része nő, tanuló és pionír. Ez természetes is, hiszen a férfiak munkában vannak a vállalatokban vagy a több mint nyolc kilométer hosszú gáton, amely a város keleti részén emelkedik, hogy megvédje azt a napokban tetőző árhullámtól. A galaci kikötő. A vízzel borított rakparton elhelyezett pallókon a párt- és államvezetők felszállnak egy utasszállító hajó fedélzetére és leereszkednek vele a Dunán az épülő védőgát mentén. A hajógyárnál ki­rajzolódik az épülő 12 500 tonnás ércszállító hajó hatalmas körvonala, látszanak az új sólyaterek és vízre­­bocsátó berendezések, amelyekről a tervezés alatt álló 20 000 tonnás hajókat indítják majd el. A hajó­gyár daruin túl láthatók a vékony­­lemez-hengermű csarnokai, a lakó­negyedek. Mindezeket meg kell menteni a víz pusztításától. Nicolae Ceauşescu elvtárs útbaigazításokat ad a védőgát munkálatainak meg­gyorsításával kapcsolatosan. Hatal­mas technikai és emberi erőket összpontosítottak ide, kiváló szak­emberek irányítása alatt. A város ezer meg ezer munkása és lakosa, fegyveres erőink támogatásával, éj­jel-nappal dolgozik a védőgáton. Több mint 1­000 diák önként jelent­kezett, hogy részt vegyen az ár megfékezésében. Az egész ország e nehéz percei­ben a munkás-szolidaritás megka­pó példái születnek itt is. A galaci kohászati kombinát alkalmazottai nemcsak hogy kizáróan védelmezik a közvagyont az elszabadult vizek­től, hanem egyben csaknem 12 mil­lió lejjel járulnak hozzá az árvíz sújtotta övezetek segélyezéséhez, s ezenkívül jelentős mennyiségű épí­tőanyagot, szakembereket adtak. A megye összes vállalataiban és in­tézményeiben dolgozó alkalmazot­tak pénzbeli hozzájárulása körülbe­lül 47 millió lejre emelkedik. Az állami és szövetkezeti mezőgazda­­sági egységek, a parasztcsaládok jelentős mennyiségű gabonát, szá­mos állatot, tetemes pénzösszegeket adományoztak az árvízkárosultak ja­vára. Ezek az értékek fedezik a megye eddigi veszteségeit, amelyeket ide­iglenesen 43 746 000 lejre becsültek. A municípium és a megye összes lakosainak szilárd elhatározása lan­kadatlanul dolgozni más természeti csapások megelőzéséért, az árvíz következményeinek megszüntetésé­ért. Alkonyatkor Nicolae Ceauşescu elvtárs, a többi párt- és államveze­tővel együtt elutazik Galacról. A helikopter egy ideig a szintén sok kárt okozott Prut román partja men­tén repül. Ezután a Szeret, a Buzău és a Ialomiţa árterülete fölött halad a gépmadár. Ezek a folyók elárasz­tottak nagy mezőgazdasági terüle­teket, nem kímélték sem a kizöldült búzatáblákat, sem az állattenyész­tési farmokat, a víz behatolt élel­miszeripari vállalatokba, állami és szövetkezeti egységek épületeibe, elöntött gyümölcsösöket és erdőket. Láthatunk olyan szakaszokat is, a­­hol a víz kezd visszahúzódni, de az áradat szinte felbecsülhetetlen ká­rokat okozott ezeken a dús rónákon. A gazdag Bărăgan rengeteg tócsá­val van tele, amelyek furcsán csil­lognak az esti szürkületben és ér­zékeltetik azokat a károkat, amelye­ket a természet mostohasága oko­zott magában az ország éléstárá­ban. Olyan sebek ezek, amelyeket a dolgozóknak, népünknek be kell gyógyítaniuk kemény, fáradhatatlan munkával, szorosan tömörülve pán­tunk, annak vezetősége körül, töret­lenül követve a Román Kommunista Pártnak — a szocialista Románia ki­próbált vezetőjének — mélységesen hazafias politikáját. Akárcsak a többi árvíz sújtotta megyékben. Nicolae Ceauşescu elv­társ és a többi párt- és államveze­tő operatív munkalátogatása a Brăila és Galac megyei lakosok szá­mára is hatalmas ösztönzés volt, hogy nagy hazafias felelősségérzet­tel dolgozzanak az árvíz következ­ményeinek megelőzéséért és felszá­molásáért, bátorságot öntött az em­berekbe a természet erőivel folyta­tott harcban. Ez alkalommal is meg­nyilvánult a szocialista szolidaritás, amellyel egész népünk egy ember­ként, eltökélten és rendületlenül le­­küzdi a szocialista haza e súlyos megpróbáltatását. N. Popescu-Bogdăneşti Paul Diaconescu Építőtelepeink dolgozói fokozzák az ütemet Ezekben a nemzetgazdaság szá­mára megpróbáltatásokkal teli na­pokban az összes dolgozók minden­ben azonosítva magukat az RKP politikájával újból bebizonyítják, hogy helyt tudnak állni bármilyen helyzettel és nehézséggel szemben, minél gyorsabban ki tudják küszö­bölni az árvíz következményeit. E­­gész népünk lankadatlan munkájá­val eredményesen zárható és kell is hogy záruljon ötéves tervünk eme utolsó esztendejének mérlege, biz­tosítva ezzel az összes feltételeket a X. kongresszuson kidolgozott prog­ram megvalósításához. Vállalataink dolgozói mindent el­követnek a termelési eredmények fokozásáért, hogy a veszteségekből minél többet be lehessen hozni. Megnövekedett, rendkívüli feladatok hárulnak mindannyiunkra. Békés é­­pítőmunkánk során ezekben a na­pokban ádáz harcot vívtunk és ví­vunk a természet vak erőivel. Ren­díthetetlenül bízunk abban, hogy közös összefogással, leküzdjük az árvíz okozta nehézségeket. Bizal­munk erős alapokon nyugszik, a szocialista öntudaton, a hősies munkán, az energiák hatalmas moz­gósításán. És győzünk, mert győzni kell, mert győzni tudunk. Megnövekedett feladatok. Építve, építés közben újraépítünk, helyre­állítjuk a természet vad erői okozta pusztítást. A lankadatlan munkának szép tanújeleit adják nap, mint nap me­gyénk ipari egységeinek dolgozói is. Terven felüli vállalásaikkal, felaján­lásaikkal, figyelemre méltó erőfeszí­tésekkel törekednek még kimagas­­lóbb eredmények elérésére. S a munka egy pillanatra sem áll. Épí­tőtelepeink kőművesei, szerelőink is helytállnak. A megyei építkezési­szerelési vállalat munkatelepein nor­mális ütemben folyik a tevékeny­ség. Május 21-ig az évi tervfelada­toknak 32 százalékát valósították meg. Figyelembe véve a kedvezőt­len időjárást, a teljesítmény nem rossz. A jelenlegi munkaütem meg­teremti annak lehetőségét, hogy Csíkszeredában, Gyergyószentmikló­­son és Székelykeresztúron a június­ra előirányzott tömbházakat átad­hassák. Kezesség erre az — többek között -, hogy a Csíkszeredai lakás­építők e hó 21-ig évi értéktervük 51,3 százalékát valósították meg. A székelyudvarhelyi építők, válla­lásukhoz híven, az elmúlt hét vé­gén elérkeztek a szálloda utolsó szintjéhez. Jelenleg kiegyensúlyo­zott ütemben folyik a falazás és a szerelési munkálatok. Nemrégiben megkezdődött a Csíkszeredai napkö­zi otthon építése, s júniusban Szé­kelyudvarhelyen is lerakják egy ha­sonló létesítmény alapjait. Az át­meneti nehézségek ellenére is ki­elégítő ütemben folynak a többi gazdasági, társadalmi és művelődé­si létesítmények építkezési munká­latai. A Csíkszeredai kórház épí­tésének meggyorsítása érdekében bevezették a kétváltásos munka­­programot. Megyénk két új ipari lé­tesítménye, a Csíkszeredai és szé­kelyudvarhelyi fonoda, ez évben el­végzendő munkálatai is kedvezően alakulnak. Megnövekedett feladatok. Az új­raépítés, a helyreállítás az építő munkások feladata is. S ebben köz­vetve kiveszik részüket megyénk kő­művesei, mesterei, szerelői is. A me­gyei építkezési-szerelési vállalat je­lentős mennyiségű betonvasat, par­kettet és különböző szerelő anya­gokat juttatott az árvíz sújtotta Ma­ros megyének. Ugyanakkor vállal­ták, hogy minden hónapban egy vasárnapi napon is dolgoznak, s ennek ellenértékét az árvízkárosul­tak megsegítésére ajánlják fel. S most, amikor a helyreállítás több téglát, cserepet, cementet és sze­relő anyagot követel, minden egyes építő becsületbeli kötelessége ta­karékosan gazdálkodni ezen anya­gokkal. Minden egyes megspórolt tégla, cserép, betonkocka egy nyí­lást töm be a víz okozta űrökön. Minden egyes kilogramm megtaka­rított cement új falát jelenti azok­nak a házaknak, amelyeket újra kell építenünk. Építünk — és mert a sors úgy hoz­ta, újraépítünk. A rendelkezésünkre álló építőanyagok mennyisége kor­látozott. De okos gazdálkodással, szigorú anyagspórlással, a fogyasz­tások csökkentésével, gondos mun­kával előteremthetjük a pluszban szükséges téglát is. Hecser Zoltán is A tegnap hozzákezdtek a gyer­gyószentmiklósi bútorgyár építéséhez Pénteken délelőtt 11 órakor a megyei és városi párt- és állami szervek képviselőinek jelenlétében ünnepélyes keretek között megnyi­tották a gyergyószentmiklósi új bú­torgyár építőtelepét. Megkezdődött tehát... A remetei tejporgyár, a szárhegyi mezőgazdaság-gépesítési vállalat, az alfalvi lenáztató és a gyergyó­szentmiklósi lenfonoda után ez az 5. nagy létesítmény a Gyergyói-me­­dencében, amely kézzelfogható bi­zonyítéka a Székelyföld iparosítá­sára irányuló pártpolitikának. Azt jelenti az épülő, új ipari létesítmény, hogy erdőségeink kincsét, a fát ma­gasabb fokon, jobban tudjuk érté­kesíteni, jelentősebb lesz megyénk hozzájárulása az ország fejlesztésé­hez. A fúró-faragó gyergyói székely apáktól örökölt tehetségét, szépre­­való hajlamát hivatott tovább fej­leszteni, értékesíteni ez a gyár. Hadd vigyék el a remekbefaragott bútorok nagyszerű mestereinek hí­rét a világnak, hadd szépítse dol­gozó népünk otthonait kiváló mi­nőségű, tetszetős szobaberendezés a hála szerény jeleként, azért a ha­talmas gondoskodásért, amelyet ez a vidék kapott az utóbbi években pártunktól, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárstól. Megkezdődött... Az első kupa földet új követi és 1972 első évnegyedében már ráír­ják az új garnitúra hátára, hogy gyártják Gyergyószentmiklóson. A gyár tevékenységéről szóló szűksza­vú tájékoztató arról tudósít, hogy több ezer garnitúra bútor az üzem egy esztendei kapacitása. A tervek szerint még az idén fel­építik az üzem környékén a mun­kásotthont és befejezik egy új ipa­ri­ vágány építését is, amely össze­köti a vasútállomást a lenfonodá­val, a bútorgyárral, a gyergyóalfalvi lenáztatóval és az ezután épülő, de már tervbevett új lenfonodával. Megkezdődött... Új gyöngyszemmel gazdagodik a város ipari negyede, korszerű foly­tatásaként a vasútállomás melletti kulipintyó-csoportnak, ahol megszü­letett az első pártsejt Gyergyószent­miklóson, ahol kommunista hittel e­­lőször megálmodták az új „város szélét”, ezeket a megható pillana­tokat. Sokan nem élnek már a nagy munkássztrájkok, forradalmi harcok résztvevői közül. De itt van­nak mégis közöttünk, nekik is tisz­teleg a magasba emelt első kupa föld. Megkezdődött hát... Zöld Lajos

Next