Hargita, 1970. június (3. évfolyam, 126-150. szám)

1970-06-30 / 150. szám

2. O­L­D­A­l HARGITA 1970. JÚNIUS 30, KEDD AZ TÉR ÉSÉRT // • • A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE TANÁCSÁNAK PLENÁRIS il­LÉSE Amint arról lapunkban már hírt adtunk, a Mezőgazdasági Termelő­­szövetkezetek Országos Szövetségé­nek Tanácsa 1970. június 26-án és 27-én plenáris­­­lést tartott. Részt vettek a szövetség tanácsának, el­lenőrző bizottságának, a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti tagok Nyugdíjpénztár-bizottságának tag­jai, a megyei szövetkezeti szövetsé­gek elnökei, minisztériumok, köz­ponti intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, szövetkezeti tár­sulások elnökei. A plenáris ülés munkálatain Vir­gil Trofin elvtárs, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, az MTSZOSZ Tanácsának elnöke elnökölt. Részt vett Vasile Vilcu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, az Államtanács alelnöke és Iosif Banc elvtárs, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának póttagja, a Minisztertanács alelnöke. A napirenden szereplő kérdések­hez számosan hozzászóltak, köztük Ubornyi Mihály elvtárs is, az RKP Hargita megyei bizottságának titká­ra, az MTSZ-ek Megyei Szövetségé­nek elnöke. A plenáris ülés résztvevői megvi­tatták a szövetkezeti mezőgazdaság feladatait azokkal az országos programokkal kapcsolatban, ame­lyeket az RKP KB 1970 márciusi ple­náris ülése az ésszerű vízgazdálko­dással, az öntözések és a többi ta­lajjavítási munkák kiterjesztésével, valamint az állattenyésztés távlati fejlesztésével kapcsolatban fogadott el, s hangsúlyozták, hogy a két programnak, a Nicolae Ceauşescu elvtárs által a párt Központi Bizott­ságának plenáris ülésén tartott be­szédében említett feladatoknak rendkívül nagy jelentőségük van szocialista mezőgazdaságunk gyors ütemű fejlesztése és korszerűsítése szempontjából. A plenáris ülésen folytatott vita, valamint a két országos program nyilvános megvitatása megmutatta, hogy a szövetkezeti tagok széles tö­megei egyöntetűen helyeslik és tá­mogatják ezeket a dokumentumo­kat. ,, A plénum úgy véli, az egész pa­rasztság érdeke, hogy az államnak a mezőgazdaság korszerűsítése ér­dekében tett nagy pénzügyi erőfe­szítéseit kiegészítsék a­­mezőgazda­­sági szövetkezetek rendelkezésére álló anyagi és emberi erőforrások­kal, hogy ilyképpen idejében, ma­radéktalanul és kiváló műszaki fel­tételek között megvalósíthassák az összes célkitűzéseket. Az Országos Szövetség Tanácsá­nak plenáris ülése határozatot ho­zott, amely magába foglalja a két programból a szövetkezeti mezőgaz­daságra háruló főbb teendőket és az intézkedéseket, amelyeket az összes megyei szövetségeknek és mezőgazdasági termelőszövetkeze­teknek foganatosítaniuk kell a prog­ramok teljesítése érdekében. A plenáris­­ülés a továbbiakban megvitatta a mezőgazdasági terme­lés és munka megszervezésére vo­natkozó törvénytervezetet és úgy vé­li,­ hogy a tervezet rendelkezéseinek célja megteremteni a szükséges törvényes keretet a termelés és a munka magas színtű megszervezé­séhez, előmozdítani az egész mező­­gazdasági tevékenység javítását. Az egyik legfontosabb mezőgaz­dasági kampány — a kalászosok aratása — kezdetén állunk. A kam­pány előkészítésének körülményeit elemezve, az MTSZOSZ Tanácsának plenáris ülése úgy véli, hogy ebben az évben sokkal inkább, mint bár­mikor ezt a kampányt a legrövidebb idő alatt kell lebonyolítani, hogy elkerülhessünk minden termésvesz­teséget. A plénum ennek megfele­lően szükségesnek tartja, hogy min­den mezőgazdasági egységben a­­lakítsanak helyi bizottságot a ter­mésbetakarítás és elraktározás irá­nyítására, e fontos munka sikerének biztosításáért. A plenáris ülés során hangsúlyoz­ták, hogy az ez évi körülmények kö­zött nagy erőfeszítéseket kell tenni, hogy minél nagyobb területeken végezzenek másodvetést, mivel ez az egyik legjelentősebb módja an­nak, hogy pótoljuk az árvíz sújtotta vidékeken okozott termésvesztesége­ket. Mindent el kell követni a zöldség­félék példás gondozásáért, veszte­ség­ nélküli, ütemes betakarításáért, és jó minőségben történő értékesíté­séért, hogy így biztosítsuk a megkö­tött szerződések előírásainál na­gyobb mennyiségű főzelék- és zöld­ségfélék átadását az államnak. A plenáris­­ülés úgy véli, hogy megvan a lehetőség az előirányzott állatállományok hiánytalan megva­lósítására és az állati termékek gyarapítására.­­ Az Országos Szövetség Tanácsá­nak plenáris ülése megvitatta és elfogadta a szövetkezetközi társu­lások szervezési és működési sza­bályzatát. Megvizsgálva a mezőgazdasági termelőszövetkezetek beruházási ter­vének teljesítését, a plenáris úgy vé­li, hogy a vezetőségi tanácsoknak, a megyei szövetkezeti szövetségek­nek, és a mezőgazdasági igazga­tóságoknak nagyobb figyelmet kell szentelniük az összes munkálatok megvalósítására, annak elkerülésé­re, hogy a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek műszaki-anyagi alap­jának bővítésére szánt alapokat más célokra használják fel, mint, ame­lyekre az év elején a közgyűlés megállapította. Mérlegelve a szövetkezeti tagok nyugdíjának növelésére vonatkozó határozat alkalmazása érdekében kifejtett tevékenységet, az Országos Szövetség Tanácsának plenáris ülé­se ajánlja a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek vezetőségi tanácsai­nak, hogy fokozottabban gondos­kodjanak a nyugdíjalap létesítésé­hez szükséges hozzájárulások idejé­ben és teljes összegben való kifize­téséről minden egység részéről. Minthogy egyes szövetkezeti tagok több éven át betöltik a szövetkeze­ti elnöki tisztséget, jelentősen hoz­zájárulva az illető egységek gazda­­sági megerősödéséhez, a plenáris elhatározta, hogy növeli az öregségi vagy rokkantsági nyugdíj összegét azok számára, akik legalább 10 é­­ve betöltik ezt a tisztséget, mégpe­dig havi 300 lejről 400 lejre, mind­azoknak a többi jogoknak a fenn­tartásával, amelyek a szövetkezeti tagokat megilletik. A megyei szövetségek tevékenysé­gének szüntelen tökéletesítése ér­dekében a plenáris elhatározta, hogy szakbizottságokat létesít a szövet­kezeti szövetségeknél. A plenáris munkálatainak befe­jezéseként beszédet mondott Virgil Trofin elvtárs. A plenáris résztvevői lelkes lég­körben, egyhangúlag elfogadták a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, Nicolae Ceauşescu elvtárshoz intézett levél szövegét. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK, NICOLAE CEAUŞESCU ELV­TÁRSNAK A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége Taná­csa plenáris ülésének résztvevői az egész parasztság, a szakemberek és a mezőgazdasági szövetkezetek más dolgozóinak a nevében mélységes hálájukat és nagyrabecsülésüket juttatják kifejezésre a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottsága, és személyesen ön iránt tisztelt Nicolae Ceauşescu elvtárs, azért az állhatatos gondoskodásért és rendkívüli fi­gyelemért, amelyet mezőgazdaságunk, mezőgazdaságunk minél gyor­sabb fejlődése iránt, a parasztság jólétének állandó emelése s falvaink civilizációjának állandó fokozása iránt tanúsítanak. A plenáris ülésen széles körűen megvitatták szövetkezeti mezőgaz­daságunknak azokat a feladatait, amelyek az ésszerű vízgazdálkodással, az öntözött területek kiterjesztésével és más talajjavítási munkálatokkal, valamint az állattenyésztés távlati fejlesztésével foglalkozó két országos tervünkből hárulnak rá. A programokat az RKP KB 1970. márciusi ple­náris ülése fogadta el, olyan intézkedéseket állapítva meg, amelyek biztosíthatják e két dokumentum rendkívüli jelentőségű célkitűzéseinek megvalósítását. Nagyra értékelve azt az óriási anyagi erőfeszítést, ame­lyet államunk a mezőgazdaság fejlesztése érdekében tesz, a szövetke­zeti parasztság elhatározta, hogy minél ésszerűbben gyümölcsözteti a neki nyújtott segítséget, aktívan és a rendelkezésére álló valamennyi eszközzel hozzájárul annak a széles körű programnak a megvalósításá­hoz, amelyet a párt a mezőgazdasági termelés fokozására és korszerű­sítésére, a román falu gazdasági-társadalmi fejlesztésére dolgozott ki. Plenáris ülésünkre röviddel azután került sor, miután a természeti csapás hazánk nagy területén hatalmas gazdasági károkat okozott, a települések százait és nagy mezőgazdasági területeket öntött el az ár. Fellelkesedve az e nehéz körülmények között is társadalmunk fő erejé­nek bizonyult munkásosztály példás hősiességén, falvaink lakossága fér­fiasan és határozottan válaszolt a párt felhívására, hogy megtízszerezze erejét az újjáépítési munkában, biztosítva ezzel a mezőgazdaság állan­dó fejlődését. Nagyra értékelve a Teleorman megyei mezőgazdasági ter­melő szövetkezetek szövetségének azt a kezdeményezését, hogy az ere­deti szerződéseken felül jelentős mennyiségű terméket adjunk el az ál­lamnak, az összes megyei szövetségek vállalták, hogy fokozott erőfeszí­téssel járulnak hozzá az állami központi alaphoz, terven felül szállítva mezőgazdasági élelmiszertermékeket. Az Országos Szövetség plenáris ülésének résztvevői megvitatva szö­vetkezeti mezőgazdaságunk jelenlegi feladatait egész sor olyan intéz­kedést állapítottak meg, amely az 1970-es év termelési tervének teljesíté­sét és túlszárnyalását szolgálja. A mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak és falvaink lakosságának rendkívüli ösztönzésére szolgálnak a növényi és állati termelés fokozásá­ra a párt és a kormány által nemrég kijelölt intézkedések, amelyek egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelését, az állattenyész­tők jutalmazását, az állattenyésztési szektor számára szükséges anyagok, berendezések, felszerelések és gépek adómentesítését, valamint a rö­vidlejáratú hitelek rendszerének tökéletesítését szolgálják. Mind­ezek az ösztönző intézkedések ismételten pártunknak és államunknak a mezőgazdaság­­fejlesztésére, a parasztság jólétének megvalósítására irányuló gondoskodásáról tanúskodnak. Kihasználva a jelzett intézkedések által létrejött kedvező feltételeket egész parasztságunk fáradhatatlan munkát fejt ki, hogy nemzetgazdaságunknak és népünknek nagyobb mennyiségű mezőgazdasági élelmiszerterméket adjon. A mezőgazdasági termelés és munka megszervezéséről szóló tör­vénytervezetet megvitatva, a plenáris ülés ezt igen nagy horderejűnek tartja a szövetkezeti mezőgazdaság szempontjából és úgy véli, hogy a törvény előírásainak célja megszilárdítani a munkafegyelmet, minden e­­gyes mezőgazdasági dolgozó felelősségét a mezőgazdaságunk rendel­kezésére álló földalap, állatállomány, ültetvények és más anyagi és pénzeszközök minél eredményesebb gondos felhasználásában. Máris megtesszük a törvény rendelkezéseinek végrehajtását biztosító összes szervezési intézkedéseket. Biztosítjuk a párt vezetőségét, önt személyesen főtitkár elvtárs, hogy az egész szövetkezeti parasztság, a falvak összes lakosai fáradságot nem kímélve fognak dolgozni, s hiánytalanul megvalósítják a mezőgaz­daság erőteljes növelését célzó pártprogramot, hogy nemzetgazdasá­gunk ezen alapvető ága maradéktalanul hozzájáruljon a haza fejlődésé­hez, sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunk megteremtéséhez. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK TANÁCSA A PERCEKET SEM SZABAD ELFECSÉRELNI! Olvastam a jelszót : azonnal vé­gezni kell a burgonyaültetéssel! Ol­vastam, s arra gondoltam, június vé­gén, amikor arról van szó, lesz-e ele­gendő burgonya, lehet-e természetesebb viszonyulás a sürgősség elismerésénél, az erőfeszítést nem kímélő munkavál­lalásnál ? ! Aztán Felcsíkot járva, az ültetés ütemét, a növényápolási munkák elő­rehaladását figyelve, megállapíthattam, hogy a csaknem mindennapos esők da­cára mozgalmasak a mezők. Ezúttal sem munkaerőben, sem gépekben nincs hiány. Igaz, vannak kicsinyhitűek, le­­gyintgetők, visszahúzódók, akik még mindig nem tértek napirendre az Olt szeszélyes áradásai óta, saját káraikat zsongják mindenfelé. De kevesen van­nak. Azonnal végezni kell a burgonya­ültetéssel ! — az mtsz-ek tagságának erőteljes többsége érzi ezt, mert hát ki érezné, tudná jobban, ha nem a gazda, akinek élete összeforr a föld, a termés sorsával, aki tisztában van azzal, hogy a szűkmarkú természettől nem lehet ■Tárni könyöradományokat.’­"' •­­A perceket sem szabad elfecsérelni. *CsíksZahttamáson még 1 killrreben, Jenő­­falván kilencvenhét, Karcfalván hetven, Dánfalván százkét hektáron nem ül­tettek még burgonyát, amikor legutóbb (huszonnegyedikén) ott jártam. Nehéz elhinni, hogy többet nem lehetett ten­ni, mint amennyit e négy gazdaság tagsága tett. De most nincs idő fejte­getésekre, találgatásokra, hogy s mint kellett, lehetett volna, számbavenni hányszor kellett szembeszállni az Olt pusztító hullámaival. Karcfalva­­ község gazdaságaiban harmincegy, a dánfalvi gazdaság föld­jein tizenhárom traktor dolgozhatik az ültetésnél és kapálásnál. Egyre nagyobb gondot okoz a beve­tetlen árpa és zabterületek felhaszná­lása : helyüket vagy len, vagy takar­mánynövények foglalják el. És lépést kell tartani a növényápolási munkák ütemével, fel kell venni a harcot a terebélyesedő gyomerdőkkel. Sajnos az említett gazdaságokban a cukorrépát és az idejében elültetett burgonyát még csak először kapálják. Szenttamáson és Jenőfalván harminc, illetőleg tizenöt hektár burgonyát permeteztek meg. Kétségtelen : összezsúfolódtak a munkálatok. A takarmánynövények, a szénafű betakarítása sem tűr halasz­tást. Egyszerre kell hát valamennyivel végezni. Másként nem lehet. A termés­csata utolsó heteibe lépett - mondjuk. ,...mert meggyőződhettünk­­arról..,hogy­ a felcsíki mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek tagságának többsége tuda­­­tosan vállalja minden nap hajnalán az újrakezdődő csatát, nemcsak önma­gunkat ámító eredményekre, de valós sikerekre számíthatunk, még akkor is, ha fejünk felett tucatnyi munka zsú­folódott össze. Kiss Balázs Erőteljesen fejlődik, növekedik a burgonya. Hozama rajtunk, munkán­kon múlik. Munkában a lókapák. L­ egelőink - hazánk igen je­­­lentős értékű természeti kin­cse - vitaminokban, ásvá­nyi sókban gazdag takar­mányozási lehetőségeket biztosítanak állatállományunknak. De mindezek mellett a legelőn el­töltött idő az állatok számára rend­kívül sok jó hatású természeti té­nyezővel egészíti ki minden szem­pontból a tulajdonképpeni táplál­kozást. Gondolunk itt elsősorban a napfény, a levegő hatására, a moz­gás lehetőségére. Olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak az anyag­csere szabályozásához, az izmok, a csontrendszer erősítéséhez és nem utolsó sorban igen nagy mennyisé­gű vitaminnal gazdagítják a szer­vezetet. Nálunk ilyen vonatkozásban kor­látlan lehetőségeink vannak, hiszen megyénk szarvasmarha állományá­nak 60 százaléka, juhállományának 100 százaléka a nyári időszakban élvezheti a legelők természetadta bőségét. De ugyanakkor a földrajzi elhelyezkedésből adódó sajátos jel­lemzők bizonyos egyedi szempontok figyelembe vételét feltételezik a le­geltetés megszervezésében, főleg a legelők eléggé nagy tengerszínt fe­letti magassága (általában 600- 1800 méter között). A gyergyói, Maroshévíz környéki és csíki farmok nagy része igen je­lentős távolságra helyezkedik el a legelőktől, ami feltételezi, hogy a legeltetés ideje alatt az állatok ál­landó táborokban maradjanak. . Az állandóan változó, eléggé sze­szélyes időjárás, hideg futó esők, hőmérséklet ingadozás is befolyá­solja a legeltetést. Sok helyen egye­netlen a talaj, sziklás, szakadékos, gyakran követik egymást a fakiter­melések elhagyott telepei. Számol­nunk kell azzal is, hogy erdeink igen gazdag vadállománnyal ren­delkeznek. Mindezen tényezők, amellett, hogy a legeltetés igen jótékony ha­tással van az állatállományra, rend­kívül sok veszélyt is jelentenek. Az időjárás szeszélyei befolyásolják az állatok ellenálló képessé­gét és ezáltal igen nagy a megbetegedések veszé­lye. A legelőkön tócsák­ban meggyűlt víz igen kártékony parazitákat rejt. A szakadékos, sziklás ta­laj balesetek lehetőségét rejtegeti, a vadállatok pe­dig ugyancsak veszélyez­tetik az állatállományt. Azért tehát, hogy azo­kat az előnyöket, amelye­ket a legeltetés valóban biztosít megőrizhessük, egy sor olyan megelőző intézkedést kell foganato­sítanunk, amelyek kikü­szöbölik vagy semlegesítik az említett tényezőket. Elsősorban, még az ál­latok átköltöztetése, lege­lőre hajtása előtt elő kell készítenünk az állatokat a legeltetésre. Le kell vág­ni és megtisztítani patá­jukat, a szarvak hegyét, és tüzetes orvosi vizsgá­latnak kell alávetni őket, hogy az esetleges beteg vagy elégtelenül gondo­zott állatokat kiválogat­hassuk, amelyeket termé­szetesen nem lehet kihaj­tani a legelőre. El kell végezni a megfelelő meg­előző védőoltásokat. A le­gelőkön pedig meg kell szervezni a nyári táboro­záshoz szükséges összes feltételeket. Gondoskodni kell az itató­he­lyek kijelöléséről. Min­den esetben tágas, az állatokat kényelmesen befogadó itatókat kell választani, hogy így elkerülhessük a baleseteket. (Szűk itatóban az ál­latok egymás lábára léphetnek, szarvaikkal döfködik egymást.) El kell kerülni azt, hogy a legelésző állatok az éppen legközelebbi tó­csából igyanak, mert ilyen esetben mindig fennáll egy esetleges töme­ges belső fertőzés veszélye. A fiatal állatok számára pedig a nyári táborozás elején és a végén különösképpen fedett, a hőmérsék­let ingadozásaitól, a futó hideg zá­poroktól, esőktől védő menedékhe­lyet kell feltétlenül építeni. Még a legeltetési időszak meg­kezdése előtt állategészségügyi to­vábbképzőkön kell felkészíteni azo­kat az állatgondozókat, a­­kiknek a gondjaira bízzuk a legeltetés idején az állatokat, hogy elsajátítsák mindazokat a sajátos módszereket, amit a mi vidékünkön a legeltetés szükségszerűen meg­követel. Ismerniük kell az elsőse­gélynyújtás valamennyi szabályát, az elletés teendőit. Kötelességük minden olyan megbetegedésről ér­tesíteni az állategészségügyi sze­mélyzetet, amit észlelnek, vagy a­­kárcsak sejtik is azt. Természetesen minden nyári táborban feltétlenül szükséges berendezni elsősegély- nyújtó állomást, amit ellátnak gyógyszerrel, és az elsősegélynyúj­táshoz feltétlenül szükséges kellé­kekkel. Az állategészségügyi személyzetet, orvosokat váltásokban be kell osz­tani ezekre az állomásokra, hogy időveszteség nélkül­­ intézkedhesse­nek szükség esetén. Az ő feladatuk elbírálni, hogy milyen esetben ke­zelhető a beteg állat a legelőn és mikor szükséges azt beszállítani a farmra. Az utóbbi esetben jó, ha a beteg állatokat már csak a kezelés megkönnyítésére is külön istállókba helyezik el, ahol megfelelő körül­mények­ között szervezhetik meg a kezelést. Különös figyelemmel kezeljük a fertőzéses és a parazitás megbete­gedéseket. Az állategészségügyi személyzet feladata - és az idei időjárási viszonyok között különös­képpen - állandóan szemmel tarta­ni az állatállományt, hogy a leg­kisebb gyanús jelre is hatékonyan beavatkozhassanak, nem egy eset­ben ezen múlik egy állat megmen­tése. Dr. Drăghici Horea a Megyei Mezőgazdasági Igaz­gatóság állategészségügyi osztá­­lyának vezetője ÁLLATAINK egészségvédelme a legeltetés idején . Kedvez az idő, serényen dolgoznak a kapusok I SIKERES RAJTOLÁS, SZÉPSÉG­HIBÁKKAL Az Etéd környéki gazdaságoknak (Kőrispatak, Énlaka, Etéd, Küsmöd, Siklód) az idei tavasz, árvíz, esőzé­sek, talajerózió, földcsuszamlás je­lentős károkat okozott. A legtöbb helyen még mindig folytatódik a terméscsata, leginkább a kukorica, len vetésével maradtak hátra, de jelentős hányadát a többi növény­féleségeknek is késve juttatták a földbe. Nehéz körülmények között dolgoztak, jellemző az etédi gazda­ság esete, ahol a tavasszal 584 hektárt kellett volna bevetniök, de a sorozatos károk miatt, jóllehet már 672 hektáron végeztek vetési munká­kat, még mindig akad vetetlen terü­let. Mindennek ellenére lényegében Etéd környékén teljes egészében vé­geztek a vetéssel. Megfeszítve, dol­goztak mindvégig. Mégis az elmon­dottak, a beszélgetések alapján megállapíthatjuk, hogy az 5 mtsz vezetősége részéről történtek kiha­gyások, fegyelmezetlenségek a mun­kálatok megszervezésében, irányítá­sában. (Egyébként a növényápolá­si munkáknál tapasztalható lemara­dás egyik oka éppen a késői veté­sek, amelyeket gyorsabban befejez­hettek volna, több odaadással.) Jól szemlélteti ezt néhány olyan eset, amelyet Énlakáról ”mondottak, az oda látogató ellenőrző szervek, akiknek némelykor „közelharcot kel­lett vívniok a vezetőséggel, hogy azok elkezdjék a munkát. Túl sok volt ott a sopánkodás, tétlenkedés. A traktorokra mindennap vártak, csak vártak, de a fogatos erők moz­gósítására nem gondoltak. A kam­pány során olyan tíz nap is eltelt, hogy Énlakán semmit sem vetettek, míg ugyanakkor Siklódon közel 40 hektárat. Azt mondták, „nem lehet", de ami még rosszabb, meg sem próbálták, hogy lehet-e. „Tudna-e tárcsázni abban az oldalban" - kér­dezték egyik alkalommal az ellen­­erők a traktorosoktól. „Igen, de nem mondta senki". Vagy például június elején a trágyázás megoldásáért fájt a fejük, amit még a télen kel­lett volna elvégezni. Az is előfordult, hogy a munkálatok ütemtervét a Megyei Szövetség delegátusának kellett elkészítenie. Szóvá tették a megyei szervek azt is, hogy az mtsz-ek elnökeinek, mérnökeinek nem mindig akaródzott a szántóra kijárni, gyakran az irodai lebzselés, magánügy vagy sürgős­nek mondott dolguk akadt, s így a munka, a munka megszervezése, az irányítás másnapra, harmadnapra halasztódott, (vagy éppen tíz napig is késett­­ Enlaka!).Az egyik gazda­ság elnökéről jegyezték meg félig tréfásan, félig komolyan, „megy az a mezőre, hogyne menne, csak mon­dani kell neki". Nem szeretnék ezeknek az esetek­nek a felemlítésével azt állítani, hogy az öt gazdaságban ezekért késtek meg a munkákkal. De az időjárás okozta nehézségekhez, objektív okok­hoz, ilyen, apró-cseprő szubjektív okok is társultak, amelyek mégis­csak befolyásolták a munkák el­végezésének menetét, ha úgy tetszik gördülékenységét, következetességét. Talán a községi pártbizottságnak, néptanácsnak még a kezdet kezde­tén határozottabbnak kellett volna lennie, tevékenyebben kellett volna átfognia és főleg rugalmasabban, a község­mtsz­eiben folyó munkála­tokat. És elsősorban a munkaszerve­zési kérdésekben kellett volna a leg­hatékonyabb segítséget nyújtania olyankor,s,amikor ilyen elégtelensé­geket tapasztal. Akkor talán mind­ezek a szépséghibák, amelyeket vé­leményünk szerint soha sem késő megemlíteni, hacsak a jövendő oku­lására is, nem tarkítják az amúgy sikeres tavaszi rajtolást. Sófalvi András

Next