Hargita, 1970. szeptember (3. évfolyam, 203-228. szám)
1970-09-16 / 216. szám
8. OLDAL 3 HARGITA AZ ÖNMŰVELÉS MEGSZERVEZÉSE Sok értékes gondolatot vet fel Balázs András és Miklós László a Hargita 1970 augusztus 5.-i számában megjelent cikkében. A népművelés lehetőségeinek és megvalósításainak ilyenfajta körvonalazása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a soron levő lépéseket, azoknak milyenségét, tartalmi és formai vonatkozásait körvonalazzuk. S bár az összesítő adatok, jelzőszámok csupán egy megye szellemi, művelődési életére vonatkoznak, úgy vélem, többé-kevésbé érvényesek más megyék művelődési mozgalmára is. Sokat és sokan beszélnek arról, hogy manapság valahol megrekedt az a hirtelen erővel felbuzgó népművelés, amely az elmúlt egy évtizedben országszerte erős, nagy tömegbázisú műkedvelő mozgalmat bontakoztatott ki. Pedig az anyagi körülmények azóta sokszorosan jobb lehetőséget teremtenek a városi és falusi dolgozók szellemi életének gazdagításához. Hargita megyében - írják a szerzők - egyetlen községközpont kivételével mindenik nagyobb helységnek van saját kultúrotthona. Temes megyében nemcsak minden községközpontnak, hanem a falvak nagy többségének is van művelődésre, szórakozásra és szórakoztatásra alkalmas épülete. Csupán az elmúlt egy esztendő leforgása alatt megyénkben több mint 20 új épületet adtak át, amelyek nem is kultúrotthonok, hanem valóságos kis művelődési paloták. Elegendő, ha színházteremnek beillő csarnokkal, ifjúsági klubbal, könyvtárral, próbatermekkel és játéktermekkel, filmlaboratóriummal ellátott rékási, gyertyámosi, románszentmihályi vagy a nemrég átadott elegáns lieblingi kultúrotthont említjük. Ha ezidáig probléma volt, hogy egyik-másik színtársulat, hivatásos művészegyüttes nem tud előadást tartani a vidéki színpadokon, most valósággal ezeknek a várható „vendégjátékoknak" az igényeire szabták, bővítették a vidéki színpadokat. Sőt, egyik-másik község valóságos színházi szerződést kötött a következő évad bemutatóira. A Temesvár közelében fekvő Újszentes például az Állami Magyar Színház előadásait még a bemutatót követő héten megláthatta, s hasonló helyzetbe került Rékás is az új kultúrotthon átadása után. ,, Kultúrházaink anyagi körülményei sem mostohábbak. A dettai, a zsombolyai, nagyszentmiklósi vagy facsádi kultúrház egyaránt alkalmas az alkotó tevékenység kibontakoztatására és a pihentető, szórakoztató műsorok szervezésére. Az említett kultúrházaknak a színpadán nemcsak a temesvári, hanem az ország legkülönbözőbb részeiről érkező művészegyüttesek is megfordulnak. De lehet-e csupán a vendégekre alapozni, azok műsoraitól függően adagolni a kultúrát kisvárosaink, községeink és falvaink szellemi életébe ? A befogadónak magának is fel kell készülnie erre a szellemi találkozásra , bár a kommunikációs eszközök legkülönfélébb úton és módon igyekeznek előkészíteni ezt az utat, a falu szellemi élete csakis az egyének műveltségi szintjének fokozatos emelkedése folytán közeledhet, léphet a város felé. Ezt nevezzük manapság a minimális általános műveltségi szintnek, amelynek néhány esztendővel ezelőtt még a nyolc osztálynál, de ma már a tíznél van az alsó határa, vagy legalább is ennek megfelelő tudásanyagnál. Hogy kaphatja meg a falusi középgeneráció ezt az általános ismeretanyagot ? Feltétlenül és csakis önművelés útján, válaszolna rá akárki. A probléma azonban ott kezdődik, hogy ez az önművelés sem puszta elhatározás dolga. Mert nem mindegy az, hogy valaki a rövidebb úton szerzi-e meg azt a tudásanyagot, amelyet bizonyos rendszerbe csoportosítva képességeinek arányában átvesz, vagy pedig a kerülőkön közelíti meg. Ma már a falusi könyvtáraink is rendelkeznek annyi olvasmányanyaggal, hogy az egyes emberek művelődési igényeit kielégíthetik, nem rendelkeznek azonban képzett könyvtárosokkal, akik az emberekben ébredő tudásszomjra a legmegfelelőbb hűsítőt ajánlják, akik a hirtelen fellángoló szenvedélyt tovább élesszék. A legtöbb esetben a könyvkölcsönzés ügyviteli műveletté egyszerűsödik, amelyet hol a takarítónő, hol a kultúrotthon gondnoka végez el, vagy egyszerűen valaki, akinek éppen ideje van erre. S egy nagyon nagy lehetőséget rejtő forrás, az önművelés éltető vize nem jut felszínre, nem válhat közkinccsé. Másik, eddig még legtöbb helyen kihasználatlan lehetőség a falusi népi egyetem megszervezése. Kezdetleges próbálkozásnak említeném a Szabad Szó Tudományos Horizont oldalának falusi „hangos kiadását", amely a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy csoport szakember, egyetemi tanár a helyszínen válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek egyik vagy másik természeti jelenséghez kapcsolódó magyarázat tisztázását igényelték. A tudományos csoport azonban igen ritkán vagy alig 1-2 faluba juthatott el, a kérdések, a tudományos szenzációk nyomán születő új legendák azonban nem várhattak évekig a magyarázatra. Falujárásaink alkalmával magunk is éreztük, hogy mennyire igénylik a falusi emberek a tudományos orvosi, természettudományi vagy akár közgazdasági és jogi magyarázatokat , hogy szűk egyéni problémáikon túlmenően általános jelenségek megismerését is óhajtják. A temesvári Népi Egyetem az elmúlt tanévben kísérleti jelleggel több helyen megpróbálkozott a falusi népi egyetem beindításával és ezek nagy népszerűségnek örvendtek a hallgatóság körében. Ebben az évben több állandósulni fog ezek közül és ha a jelenlegi anyagi is szellemi feltételeket veszszük alapul, akkor a nagyobb községközpontok mindenikében működhetne népi egyetem, legalább egy általános műveltséget nyújtó kurzussal. Az előadók biztosítása sem jelent — legalább is Temes megyei viszonylatban - problémát, hiszen a helyi általános iskolák tanerői, vagy a közeli városból meghívott szakember (a közlekedés minden útvonalon kitűnő) segítséget nyújthatnak ebben. Ilyen, szervezett formában biztosított és irányított alapokról, mint kezdő pontról bontakozhat ki az egyén igényeihez mért önművelés, amely a falu szellemi életében és műkedvelő mozgalmában is jelentős változásokat hozhat. S véleményem szerint ez a szükségszerű feltétele a cselekvő népművelésnek is. Mert amikor a kultúrotthonok vezetői falumúzeumok létesítését tervezik, a népi hagyományok ápolásán, átmentésén fáradoznak, akkor csakis olyan emberekre számíthatnak, akik e népi kultúra értékeivel valamelyest is tisztában vannak, s buzgó ügyszeretetüket , szakismerettel, tudással párosítva gyümölcsöztetik. Ha ezt a gondolatot tovább fejtegetjük, akkor a népművelés másik nagy hiátusához érkezünk. Mert vannak ugyan képzett (ezen valamilyen főiskolai vagy pedagógusi végzettséget értek) kultúrotthon-igazgatóink és módszertani, irányítóink (kultúraktivisták), de nincsenek, és ez jóval szükségesebb, képzett szakirányítók. Gondolok itt népdalkutatásra, színjátszás-irányításra vagy akár rigmusbrigádok megszervezésére, szakosított, hozzáértő kultúraktivistákra, akik képzettségüknek megfelelő szakterületen ellenőriznék, irányítanák, szerveznék a munkát. A gyakorlatban az történik, hogy a megyei kultúraktivistákat mindenféle követelmény figyelembe vétele nélkül alkalmazzák, s így az is előfordul, hogy a természetrajz tanár foglalkozik az amatőr bábjátszó mozgalommal, a képzőművész rigmusbrigáddal, számtan tanár a színjátszó csoportokkal. Irányítók, szervezők tehát, anélkül viszont, hogy egy igényes, színvonalas tevékenység megszervezéséhez a szükséges többlettudással rendelkeznének. A kultúrotthon igazgatók nem használják fel kellőképpen a helyi erőket sem. S itt nem elsősorban az értelmiségre gondolunk, az ingázó tanárokra, orvosokra (akik előbb-utóbb úgy is arra kényszerülnek, hogy letelepüljenek), hanem azokra a falusi emberekre, akik már elindultak az önművelés igényes útján. Mert vannak ilyenek, s valljuk be őszintén, örömmel nyitunk be egy-egy amatőr képzőművész otthonába, türelemmel meghallgatjuk a verselgető, írogató falusi ifjakat és öregeket, megcsodáljuk a varrottasokkal telerakott ágyakat, a különböző gyűjteményeket s furcsálljuk, hogy a közvetlen környezetük nem is ismeri őket. Fehér hollóként sem találunk egyegy helyi alkotást bemutató tárlatot, pedig milyen ösztönzően hatna a törekvés, a szorgalom eredményeinek szemléletes bemutatása. Egyszóval, sok a lehetőség, az út, amelyen előbb-utóbb szükségszerűen el kell indulni. S aki pedig elindult, annak minél gyorsabban haladni a járható úton. Mert legyen falu vagy város, végsősorban mindenütt egy technikailag magasan fejlett, csodákat, óriás-vívmányokat termő század embere él. S ez az új igény, örök igény, a haladás igénye. Pongrácz P. Mária, szerkesztő, Temesvár VITA A NÉPMŰVELÉSRŐL. A/uS/uWwAAAAJ* — Országjáró munkatársunk szerdai riportja Ferencz S. István AHOL KÉTSZER KEL FEL A NAP 1702-őt írtak. Rabutin császári tábornok zsoldosai a városkára törtek, amely megtagadta a szolgálatot, leállította vasverőit, bezárta bányáit. Az Akasztódomb még most is őrzi ennek a látogatásnak emlékét. A nevével őrzi, mert itt akasztották fel a helység két férfiát. A többiek elmenekültek a Székelykő szakadékaiba. A császári csapatok csak sírást hagytak maguk után. Sírt gyermek, asszony, sírtak a vasverő kalapácsok, sírt a városka harangja — mert akkor városnak vallotta magát a mai falu, Torockó —, sírt ez a kővidék. S akkor egy asszony, utána a többiek is pirossal, vérszínű vörössel befestették az ablakrámákat. Így lett jelképpé a vörös keretes ablakráma, egy helység történetének jelképévé, amelyet a következő nemzedékek is folytattak. A vörös keretes ablakráma: Torockó gyásza. Ma már csak egyetlen házon láthatni piros keretes ablakot, szemközt azzal az épülettel, amelyben Jókai megírta Egy az isten című regényét. A helyi múzeum is őriz egy hasonló ablakkeretet. Tanácstalanul állok a nagyenyedi autóbusz állomás jegypénztára előtt. Torockóra kérem a jegyet. A pénztárosnő nem érti. — Torockóra vagy Torockószentgyörgyre akar-e menni ? — Torockóra — válaszolom. Az előzetes tájékozódás hiánya, vonom le hirtelenjébe magamról a konzekvenciát. De segítségemre fordul egy tagbaszakadt legény. Útbaigazítóm személyében útitársra is leltem. Tőle tudok meg sok mindent a falu jelenéről, múltjáról s talán jövőjéről is. Nagyenyeden dolgozik, mint a férfiak nagy része a két faluból. Azzal a különbséggel, hogy zömük szétszórva, az országban talált munkalehetőséget. Gáláétól a Lotruig, mindenütt találkozhatunk torockói férfiakkal. Kézenfekvő tehát, hogy otthon a termelőszövetkezetben jobbára csak asszonyok dolgoznak. De így van ez már több évtizede, azóta, amióta bezártak a vasbányák. Azóta ingázik mind a két falu, mert a földből, a sziklából kiszakított földből nem tudott mindenki megélni. Mert sziklát szánt itt az eke. Mert kő itt minden. Kőből épültek a házak, kövesek az utcák, kőbe ássák a sírokat, kőbe temetik az embert. Mintha a két helység fölé meredő Székelykő is csupasz oldalaival, ólomszürke ormaival ezt a jelképet hangsúlyozná ki. A XII. században az akkori király német bányászokat telepít a faluba. Ezek építik ki az ott lakókkal együtt a torockói vasipart, amelynek árui messze földön híresek voltak. A szomszédos Szentgyörgy a Thorotzkay család tulajdona. Ez a földbirtokos család nem egy esetben megkeserítette a két helység életét. A várostól, Torockótól nem egyszer el akarta vitatni jogait■ Hisz a város kiváltságlevéllel rendelkezett, virágzó kereskedelme, kézműipara és komoly vasipara volt. A város és a család között több mint háromszáz évig tartott a per. Azután a történelem megoldotta azt a viszályt is. Ma Torockó és Torockószentgyörgy kétezer lelket számlál. Se vasipar, se kereskedelem Ma Torockó amolyan kuriózum. Amolyan tündérvölgynek számít, ahol látnivaló akad bőven és még sem látják annyian, amint megérdemelné. Hisz itt az egész vidéket, házaival együtt rezervátumnak kellene nyilvánítani. A múzeumban Kovrig Mária tanítónő az igazgató. Ő fogadja a látogatókat, ő kalauzolja végig. Sok itt a látnivaló, megkezdve a vasbányászatban használt szerszámoktól, az előállított vasszerszámokig, benne a mester névjegye. Egy másik teremben az egykori híres népviselet utolsó relikviáit csodálhatja meg az ember. Mert szép ez a népviselet. De már a kivételes ünnepeken, alkalmakkor sem hordják. Pedig nem is olyan régen még a farsangi felvonuláskor abba öltöztek az emberek. Ma se farsang, se népviselet. S lassan elfelejtik azt is, hogyan kell készíteni. Mert nagyon nehéz varrni, sok türelmet igényel a készítése. A múzeum, messze a hozzáhasonló falusi múzeumok előtt áll elrendezésében és anyagában. De mégsem eléggé átfogó, rendezett ahhoz képest, ami Torockón van. Mert múzeum maga a vidék is. Az utolsó vasverő malmot a szebeni Brukenthalba vitték. A létező anyagot a lakosoktól felvásárolják az arra járó turisták. A múzeum kevés anyagi lehetőséggel rendelkezik ilyen szempontból. S talán a község értelmiségének a lelkesedése is, amely létrehozta az ötvenes évek elején, mintha lanyhadt volna. Mert talán a létező népszokásokat meg lehetne még menteni. Gondolunk itt a farsangi énekekre, lakodalmakra. S ezekkel együtt a népviseletet is.... Még létezik egy múzeum. Magángyűjtemény. Géléi Király Anna gyűjtötte össze. Ő meghalt. A gyűjteményt vinyzib el ( c/at/iHm, ■ kUDL). A torockói irodalmat is össze lehetne gyűjteni. Hisz könyvtárat tesz ki azoknak a könyveknek a száma, amely a vidékről szól Szépirodalommal kezdve, s befejezve a tudományossal. Itt írt Jókai Mór. (A ház meg most is látható, elkelne egy emléktábla.) Gyallay Domokos, Ignácz Rózsa, Orbán Balázs, íme néhány név, akire Torockóról írtak. Szentgyörgyön született Brassai Sámuel. Melyik helység tud ennyi mindent elmondani ? Omladozik a Thorotzkay család vára is. Szemközt a Székelykő ólomszürke, csillogó ormaival. (Vár volt itt is. A székely határőrök székeltek benne Aranyosszék megalapítása után). Arrébb dél felé a Kőköz, azaz a Torockói szoros. A Székelykő közepén van egy hasadék. Talán itt volt a vár. Reggel itt dugja ki először orrát a nap. Aztán, ahogy fennebb emelkedik, s dél felé halad, a déli sziklaoromba ütközik. Ismét hajnal borul a falura. Másodszor már a szikla tetején búvik ki. Kétszer kel fel Torockón a nap. Kétszer van hajnal. .. Kétszer van hajnal ebben a csodálatos tündérvölgyben. S lehet, hogy kevésszer... Jellegzetes torockói utcarészlet, háttérben a Székelykővel Vigyázat! A bürokráciáról már sokat írtak ; könyvtárakat lehetne összehordani abból a hatalmas papírfolyamból, amelyet az emberiség, társadalommá való szerveződése óta, kiizzott önmagából egyik legnagyobb ellensége, a szürke hivatalnoki közömbösség ellen. Miként lehetne még szavakat, eszközöket találni, hogy fájdalmas frissességgel hasson a szükségszerűség, annak az újból és újból való felismerése miszerint nagyon kevéske az, amit eddig tettünk ez ellen. Kötelez bennünket erre az is, hogy társadalmunk alapvető célkitűzései közé tartozik, ha szabad úgy mondani, pártpolitika kifejleszteni rendszerünk immunitását a bürokrácia-kór ellen, feltámadó csírájában felismerni, leküzdeni azt. Merthogy felüti, és egyre gyakrabban kezdi felütni a fejét a hivatalnoki lelkiismeretlenség, rárakódik mindennapjainkra, mint a penész a friss falra, ahogy példáink is bizonyítják, ahhoz nem fér kétség. ...Négy ember várja sorsának jobbrafordulását. Az életnek egy olyan balesetéről van szó, ami immár öt esztendeje beárnyékolja mindennapjaikat, örökös jelenlétével megkeseríti örömeiket. És ez a négy ember szeretné sorsát rendezni. Öt esztendővel ezelőtt tapasztalatlanságból, fiatalos meggondolatlanságból, szülők és rokonok erős befolyására házasság jön létre Csíkszentmihályon De hiába a kényszer, rábeszélés, a közvélemény elítélő fejcsóválása, mert a frigy gyakorlatilag már másnap felbomlik. Ki-ki saját otthonában, az asszony Csicsóban, a férfi Csikszentmihályon él tovább, mintha nem is ismerték volna soha egymást. Az asszony, Kósa Anna időközben szerelemből összeáll Szopos Vilmossal, akitől kisgyereke is születik. A gyermek a törvény értelmében az apamegtagadási perig a Kása nevet viseli. A társadalom nem tűri az ilyen furcsaságokat és közvéleményével, ráhatásával kötelezi tagjait, hogy öntsenek tiszta vizet a pohárba, rendezzék magánügyeiket. Az érdekelteknek is ez a leghőbb óhaja, tehát sor került a válóperre. A Csíkszeredai kerületi bíróság megindítja az eljárást és környezetvizsgálatot kér az illetékes néptanácsoktól. És most otromba csizmáival belép az ügybe a hivatalnoki lelkiismeretlenség . Köztudomású, hogy Kósa Vilmoska soha egy pillanatig sem élt Csíkszentmihályon, de az itteni néptanács elnöki és titkári aláírással be- és kiiktatott, felszámozott „igazolást” állít ki, miszerint a fent nevezett kisfiú, nagyszerű körülmények között él a csíkszentmihályi Kósáéknál. Hogy „a gyermek megfelelő nevelést kap, szépen öltöztetik, a család jó erkölcsű és tiszteletnek örvend a községben és minden garancia megvan a kiskorú eltartására." És a pecsétes hazugság elindul útjára. Tessék elképzelni, mi történhet, ha akad még egy lelkiismeretlen bíró is ráadásul, aki a hivatalos okmányok alapján még jobban összekeveri az ügyet? Háromszor tűzik újra és újra tárgyalásra a pert, amíg tisztázódik a „félreértés”. De tekintsünk el a három ember utazgatásaival, anyagi veszteségeivel, izgalmaival járó bosszúságoktól, a társadalmi időveszteségtől, az emberi méltóság ilyenfajta bepiszkításától. Látszólag apró hanyagságról van szó, arról, hogy egy nagyközösség vezetője lusta volt egy gyermek sorsáért a szomszéd falucskáig cocakázni és ezért kapásból, ahogy mondjuk hasból állami okiratot fabrikál és később, ha „nem megy a dolog" majd önbírálatot gyakorol, mert ugyebár tévedhet az ember. Penész! Látszólag. Mert a valóságban néptanácsaink vezetői a szocialista állam érdekeit képviselik egy-egy község élén, annak a rendszernek a tekintélyét képviselik, amely bátor és becsületes politikájával kivívta a világ tiszteletét. Ezt az arcot hazugsággal bemázolni, ugyebár testvérek között szólva lelkiismeretlenség. Mert mindannyian tudjuk, hogy az emberek többsége a néptanács vezetőjében a kormány helyi képviselőjét látja és ha torzít ez az arc, akkor sajnos nem minden esetben választják szét a fogalom személyi és tárgyi vonatkozásait. Az állam címerével ellátott intézményi pecsétet nem azért adják a hivatalvezetők kezébe, hogy azzal hazug, félrevezető dokumentumokat szentesítsenek. A hatalomnak ezzel az általánosan elfogadott szimbólumával pokoli dolgokat lehet elkövetni, ha nem tiszta az embernek a keze és a lelkiismerete. Éppen ideje, hogy minden teketória, álhumanizmus nélkül utánanézzünk az ilyen eseteknek, kérlelhetetlenül, úgy ahogyan azt törvényeink előírják, eljárjunk a felületesen elkészített, hamis, vagy pontatlan állami dokumentumok szerzőivel szemben. És nem ez az egyedüli eset. Zöld Lajos György Béla Felejthetetlen panoráma a Gyilkostó az Oltárkőről letekintve KALENDÁRIUM 1970 szeptember 16, szerda Napkelte : 5,55 ; nyugta : 18,25 Holdkelte : 18,43 ; nyugta : 6,58 Az évből eltelt 259 nap, hátra van még 106. ÉVFORDULÓK : -210 éve, 1760-ban Révkomáromban született Kultsár István író, színigazgató ; - 160 éve, 1810-ben halt meg Rát Mátyás újságíró, az első magyar nyelvű hírlap alapítója és szerkesztője HETIVÁSÁR : Csíkszereda, Borszék. TELEVÍZIÓ SZEPTEMBER 16, SZERDA 16,00 — Bukaresti Dinamo—Szaloniki Park labdarúgómérkőzés a Vásárvárosok Európa Kupája keretében. 17,50 — Műsorismertetés. 18,00, — Folklórműsor. 18,30 — Gazdasági adás. 19,15 — Hirdetések.. 19,20 — 1001 este — gyermekeknek. 19,30 — Híradó. 20,00 — Hattyúk tava — a leningrádi Kirov Opera- és Balettszínház vendégszereplése az Enescu Fesztivál keretében. 20,50 — Irodalmi krónika. 21,05 — A balettelőadás második felvonása. 22,00 — Híradó. 22,15 — A balettelőadás III. felv. 1*78. Silf TIMM Miött. RÁDIÓ SZEPTEMBER 16, SZERDA Magyar nyelven: «,*«—7:00 Regi.lt krónika: Hírek, kalendárium, időjárásjelentés, zenei kaleidoszkóp.«,»9 _ii,ro Hírek, tudósítások. G. Enescu I. és 11. rapszódiája. Irodalmi élet: Irodalom és iskola. Kapcsoljuk a hármas stúdiót. Barangoló mikrofonok. MOZI SZEPTEMBER 16. SZERDA CSÍKSZEREDAI Hargita : Ilyen lakodalom még nem volt. Színes román film. A nyolcadik. Szélesvásznú bolgár film. SZÉKELYUDVARHELYI Homorod : Minden este 11 órakor. Szélesvásznú szovjet film. . GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa: Hosszú láb, hosszú ujj. Színes német film. GYERGYÓSZENTMIKLOSI Famunkás : A láthatatlan nyomozó. Lengyel film. SZÉKELYKERESZTURI Haladás : A bosszúálló. Színes olasz film. VLAHICAI filmszínház: A „Crossbow" akció. Színes, szélesvásznú angol film. MAROSHEVIZI Caliman: Aranyborjú (I-II. rész). Szélesvásznú szovjet film. BALÁNBÁNYAI Bányász: Nem lesznek válások. Lengyel film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : Félénk. Színes szovjet film. GALÓCASI Fenyő : véres makedón esküvő. Színes jugoszláv film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Aranylakodalom. Lengyelfilm. BORSZÉKI Borszék : Via Mala. Színes német film. BORSZÉKI Forrás:: Szörnyetegek. Olasz film. LÖVETEI filmszínház : Tony elment az eszed. Csehszlovák film. PARAIM filmszínház : Egy boldog tang Olasz film. DITROI filmszínház : Az idő ablakai. Magyar film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház: Két férfi, egy halál. Román film. CSIKSZENTDOMOKOSI filmszínház : Marathon. Csehszlovák film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszínház : Génys sír álma. Színes, szélesvásznú francia film. CSIKSZENTSIMONI filmszínház : Csak hétfőte megérjük. Szovjet film. CSIKSzEPVIZI filmszínház : Ezev kerül egyetlen lehetőség. Színes szovjet film. HODOSI filmszínház : Botcsinálta Don Juan. Csehszlovák film. GYILKOSTÓL filmszínház : Winnetou a holtak völgyében. Színes, szélesvásznú német-jugoszláv film. A NAP REJTVÉNYE . Ezen a napon született 1746-ben Kutuzov, a neves orosz hadvezér. A vízszintes 1 sz. sorban személynevét rejtettük el. A függ. 1. sz. sorban annak a csatának a helyét rejtettük el, ahol vereséget szenvedett a vizsz. 27 sorban jelölt hadvezetés. VÍZSZINTES : 9. Szomszédos ország. 10. Szeszes italt. 11. Feljegyez. 13. Egyiptomi napisten. 15. Portéka. 17. Vés. 18. Értelmes. 19. Román vonat. 20.,, Idegen helyeslés. 21. Arra a helyre. ,23. Állóvíz. 24. Dilemmában van . 26. 54 a régi Rómában. 30. Gépkocsi márka. 31. Alvilági személy (Párizsban). FÜGGŐLEGES : 2. Délafrikai népes néger törzs. 3. Zoro társa. 4. Hangnem. 5. Határrag. 6. Testrész. 7. Brit szigetek lakói. 8. 52 Római szám. 12. Dagály. 14. A fejfedő. 15. Kertiszerszám. 16. Aradi futball csapat. 17. A szem ideghártyája. 22. Égtáj. 25. Kiválasztószerv. 26. Csend. 28. Állatlak,. ' 29. Román személynévmás. L 23 b s 67* *„ t? # 1 io L T H ■J M M“ M 13 u T Ui te M 13 10 M ,M-1 2V M M 27 is m-1 J» t151 les IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint mára is szép idő várható Változó felhőzet. Csupán elszigetelt esők lehetségesek. Enyhe északnyugati szél. Hőmérséklet nappal 22—26 éjszaka 13—14 fok. ............1 ■i e..