Hargita, 1970. szeptember (3. évfolyam, 203-228. szám)
1970-09-16 / 216. szám
II. évfolyam 216. (794) szám 1970. szeptember 16 szerda Ára 30 bank Azonos módszerek, eltérő eredmények Több figyelmet a vágtéri pártalapszervezetek munkájának irányítására A tagfelvétel helyzetének elemzésekor gyakran hangzik el az a következtetés, hogy a faipari dolgozók soraiból indokolatlanul kevés új párttag kerül ki. A jelenség nem újkeletű, évek óta felfigyeltünk rá, s ha azóta javult is valamelyest a helyzet, még mindig távol állunk lehetőségeink maximális kihasználásától. A Faipari Kombinát csíkszentkirályi, csíkszentdomokosi és gyímesközéploki alegységei közös pártbi- PÁRTÉLET zottságának titkárával, Oláh Ferenccel nemrégiben tüzetesen megvizsgáltuk, mit is tesznek a hozzájuk tartozó alapszervezetek soraik erősítéséért. A kérdés felvetése indokolt, hisz egy pár hónapja készített jelentés adatai szerint a párttagok száma az összes dolgozókéhoz viszonyítva 16 százalékot tesz ki a fafeldolgozó alegységeknél és mindössze 6-7 százalékot a fakitermelésben. Az arány, más iparágakéhoz viszonyítva, túlzottan alacsony. Erre már korábban felfigyeltek s próbáltak fényt deríteni az okokra. Van belőlük bőven. A legfontosabb : elégtelen a pártonkívüli dolgozók körében végzett politikai-nevelő munka, a KISZ szervezet egyáltalán nem foglalkozik a fiatalok nevelésével, a szakszervezet kevés akciót szervez, s ha mégis sor kerül néhány előadásra, abba alig vonnak be egy-két munkást. Az alapszervezetek munkájának értékelésekor különbséget kell tennünk a fafeldolgozó, illetve a fakitermelési részlegek pártszerveinek tevékenysége között. Erre már a párttagok részaránya is figyelmeztet, ami korántsem véletlen, egyenes következménye az ottani alapszervezetek munkájának. Nem fér kétség ahhoz, hogy a fakitermelési részlegek alapszervezetei jóval nehezebb körülmények között dol- Borbély László (Folytatás a 3. oldalon) VILÁG PROLETÁRKAI, EGYESÜLJETEK! KIKÉP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA ÜNNEPÉLYES ISKOLAKEZDÉs megyénk összes tanintézeteiben „EZ AZ ISKOLAI ÉV JELENTŐS MOZZANAT ABBAN A FOLYAMATBAN, AMELYNEK CÉLJA AZ ÉLETBE ÁTÜLTETNI A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK IRÁNYELVEIT AZ OKTATÁS MINDEN FOKÁNAK FEJLESZTÉSÉRE ÉS TÖKÉLETESÍTÉSÉRE VONATKOZÓAN” (Az RKP Központi Bizottságának, Románia Szocialista Köztársaság Álamtanácsának és Minisztertanácsának a tantestületi tagokhoz és a tanulókhoz intézett üdvözletéből, az új tanév megnyitása alkalmából). Reménnyel, izgalommal, erővel, tervekkel telített - mint minden kezdet — az új iskolai év első napja, ki-ki ahogyan érzi. Az ami általános, amit mindenki - tanító, tanuló — tud: jobb lesz, sikeresebb lesz, mint az elmúlt év, a tanítók jobban fognak tanítani, a tanulók jobban tanulni. Senki sem beszél erről — sok a mesélni való, hosszú volt, eseménydús a vakáció — inkább a tettek beszéljenek majd. Helyénvaló ez így, ünnepélyes, megható, ismerős vagy ismeretlen érzés kavarog a fiatal lelkekben, felerősítik egymást, szinte hallatszik is a kétezernyi — ötvenezernyi — szív felgyorsult dobogása a legszebb ruha, fehér ing, fehér blúz alatt, s kerekre tágulnak a virradattal egyszerre kipattant tekintetek. .. Igazi ünnep ez. CSÍKSZEREDÁBAN A Csíkszeredai líceum több mint kétezer tanulója, több mint száz tanerője és a sok-sok szülő az iskola udvarán gyűlt össze, hogy ünnepélyes keretek közt megnyissák az 1970/71-es tanévet. Az ünnepi összejövetelt Raffain Gábor, aligazgató nyitotta meg. Ezt követően felszólalt Drugă Elena aligazgató és Eigel Ernő igazgató. Mindkettet,az iskola nagyszerű feladatait méltatták és sok sikert kívántak a tanulóknak az új tanévben, majd Miklós József, az iskola pártalapszervezetének titkára, felolvasta a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának üdvözletét a tantestületi tagokhoz és tanulókhoz az új tanév megnyitása alkalmából. Az iskola legifjabb tanulóit köszöntve, Bajkó Éva éltanuló, diáktársai nevében biztosította az iskola vezetőségét, hogy az új tanévben még jobban fognak tanulni, s minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy magaviseletükkel se okozzanak gondot tanítóiknak, tanáraiknak. Ráduly Elek, a városi pártbizottság első titkára, miután az iskolára váró lelkesítő feladatokról beszélt, sok sikert kívánt az iskola tanerőinek és tanulóinak. Az ünnepséget a legkisebbek „felszólalása" zárta. Versekkel köszöntötték az új iskolai évet, s üdvözölték az iskolát. SZÉKELYUDVARHELYEN A majdnem négy évszázados udvarhelyi Dr. Petru Groza líceum egyike megyénk legkorszerűbb iskoláinak. És a tegnap, szeptember tizenötödikén, az évkezdés nagy ünnepén e tekintélyes kort köszöntötték a tanulók, a tantestület, a szülök. Az ünnepségen jelen volt Szávay Lajos, az RKP Székelyudvarhely municípiumi bizottságának első titkára, a város polgármestere. Fleşeriu Florica és Rafain Margit aligazgatók román, illetve magyar nyelven olvasták fel az RKP Központi Bizottsága, az Államtanács és a Minisztertanács üdvözletét az új tanév megkezdése alkalmából. Papp András líceumigazgató ismertette az eltelt időszak számottevő megvalósításait a Dr. Petru Groza líceum életében. Jelentős lépés volt az iskolaélet vonatkozásában az internátus átszervezése, aminek következtében nagymértékben növekedett a befogadóképesség, javultak a tanulási viszonyok. Ezen kívül felavatták az új diákétkezdét, folyamatban van a második sportterem és egy díszterem építése. Hanem az utóbbi időszak legfontosabb megvalósítása mégiscsak a félmillió lejes ráfordítással elkészített központifűtés-hálózat. íme, csak néhány adat egy ezerötszáz tanulóval, félszáz tanerővel működő iskola közelmúltjából. Nem kétséges, jövő ilyenkorra gazdagabb lesz a leltár, egy rátermett: Gaál Péter Oláh István (Folytatás a 3. oldalon) A VEZETÉS ETIKÁJÁRÓL ZÖLD LAJOS és GYÖRGY BÉLA cikke lapunk 2. oldalán Székelyudvarhelyen átadták rendeltetésének az Augusztus 23 téren egy rövidáruüzletet, s a városnak ugyanebben a részében egy kenyérüzletet nyitot tak. Hamarosan újabb orvosi rendelők építését fejezik be megyénkben: így Kányádon, Oroszhegyen, Kászonaltízen. Az utolsó simításokat végzik a tusnádi egészségügyi körzet új épületén is. A gyergyócsomafalvi mezőgazdasági termelőszövetkezet legfrissebb adatai szerint a következő munkálatokat végezték el a mai napig: 192 hektáron a szántást, 140 hektáron a tárcsázást, 120 hektáron pedig 28,2 tonna műtrágya elszórását. Ugyanakkor 1320 tonna istállótrágyát készítettek elő az őszi és a tavaszi vetéseket megelőző trágyázásokhoz. Megkezdték a vetést, huszonhárom hektáron pedig a lennyűvést, kilenc hektáron a zabaratást fejezték be. A múlt héten megyénk lakóinak két nagy téttel kedvezett a szerencse. Bartha János gyergyószentmiklósi lakos 20 000, Sándor László székelyudvarhelyi lakos ötezer lejt nyert zárt sorsjegyen. A gyergyóremetei músz száz férőhelyes tehénistállót épít az Eszenyő mellett, a Havastaróknál. Jelenleg éppen a padlózat cementburkolatát öntik. Az új istálló értéke meghaladja a 250 000 leit. 2 . FILMES NEVELÉS A fenti témakörrel tartotta nyolc hónapi tevékenységét kiértékelő közgyűlését a Hargita Megyei Mozivállalat. A gyűlésen részt vettek a városi mozik felelősei, főgépészei, a keskenyfilmes egységek vezetői, művelődési otthonok meghívott igazgatói és a vállalat Csíkszeredai központjának személyzete. Czáka Rozália, a vállalat igazgatónője bevezető szavaiban összefoglalta, értékelte eddigi tevékenységüket. Beszámolójában különös súllyal foglalkozott a filmmel végzett nevelőmunkával, elemezte ezen a téren elért eredményeiket, sikereiket és nehézségeiket. Egyik legérdekesebb és legsikeresebb akciójukként a Könyv és film szimpozionokat értékelték, valamint az Aki tud az nyer versenyeket, melyeken összesen több mint 25 ezer diák vett részt. Ugyanakkor az illetékes szervek segítségét kérték kiegészítő, dokumentum és főként a megyénk jellegzetességeit bemutató kisfilmek megszerzéséhez. Több mint tizenöt hozzászóló mondta el észrevételeit, javaslatait, többek között Lőrincz Éva, a gyergyószentmiklósi filmszínház felelőse, László Miklós, a parajdi művelődési otthon igazgatója, Fülöp Éva, a székelyudvarhelyi filmszínház felelőse. JÓ BELTERJESEDÉS ÉS BERUHÁZÁSOK a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben A termelőtevékenység és a termelőeszközök társadalmiasodása óriási helyzeti erőt hozott létre a munkatermelékenység és hatékonyság emelése szempontjából, amelynek értékesítése csak a jó munkaszervezés és a megteremtett anyagi alap technikai színvonalának emelése révén válik lehetségessé. Ezt bizonyítják megyénk mtsz-eiben, mezőgazdasági gépesítő vállalataiban, mind a munkaszervezés, mind a létező gépi eszközök használatánál szerzett tapasztalatok. A tapasztalatok szemléltetik azt is, hogy a termelőfelületek szélesítése és a meglévők kihasználása érdekében nem lehet közömbösen kezelt kérdés a felhalmozási alap, az összberuházások részarányának meghatározása, mivel ez szavatolja a fokozódó belterjedést. Misz-ink 1970-es évi terve érzékenyen reagál erre a szükségszerűségre, azáltal, hogy növeli a meglévő termelőkapacitások gépesítésére fordított összegeket. Jellemző például, hogy az mtsz-ek tulajdonában lévő gépek és felszerelések értéke több mint 6,3 millió lejjel fog növekedni ebben az évben, a múlt évi beruházási és kisgépesítési alapokból megvalósított 1,7 millió és az 1968 évi 354 ezer lejjel szemben. Az eltelt 8 hónap megvalósításait, valamint az évi beruházási terv teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtését felmérő, legutóbb szerzett helyszíni megállapítások szerint majdnem minden rtszben teljesítették a gépvásárlási előirányzatokat. Nagyon sok esetben , mint pl. Vaslábon - ahol gyengének tartjuk a termelőszövetkezetet, túl is teljesítették a szóban forgó előirányzatokat. Mindezek azt bizonyítják, hogy a munkaerő fedezet törvényszerű csökkenése, a szocialista iparunk nyújtotta gépesítési lehetőségek kedvező, de egyben követelő hatása mellett az mtsz-ek tagságának és vezetőségének gazdasági tájékozódása összhangban van a követelményekkel. Lukács Tibor, a megyei mezőgazdasági bank osztályvezetője (Folytatás a 3. oldalon) : ...a belterjes állattenyésztés egyre inkább megköveteli az állatállomány felfrissítését AIDRRUGAS Ma este játssza első mérkőzését a BEK-ben az UTA, a KK-ban a Steaua, a VVK-ban a Craiovai Egyetem és a Bukaresti Dinamo, Rotterdamban, Lvovban, Pécsett és Bukarestben. A televízió délután 16.00 órakor egyenes adásban közvetíti a Bukaresti Dinamo - Szaloniki PAOK vetélkedőjét a fővárosi Augusztus 23 stadionból. sporT KORMOS GYULA Egy parajdi kincsgyű bányász Szekeres Lajos segédbányász maga is mosolyogva meséli, hogyan is lett ő „gyűjtögető" ember. Tavaly a parajdi iskola tanára, Hadnagy Gábor egy iskola múzeum gondolatát vetette fel és növendékeivel hozzá is láttak bizonyos, jellegzetesen parajdi néprajzi tárgyak összegyűjtéséhez. Szekeres Lajosnak is abba az iskolába járnak a gyermekei és mint szülő és néptanácsi képviselő egyaránt kötelességének érezte támogatni a kezdeményezést. Kezdte maga is meglátogatni barátait, rokonait,, ismerő seit s ahol valami érde kes régiséget, mezőgazdasági szerszámot, háztartási felszerelést, régi dísztárgyat, kerámiát felfedezett, addig beszélt, magyarázott, amíg tulajdonosaik, akik legtöbbször már maguk is értéktelennek tartották, a múzeum rendelkezésére bocsátották. Így következett be aztán, hogy Szekeres Lajos egymaga 700 tárgyat juttatott a múzeum rendelkezésére, ebből mintegy 300 gazdasági eszköz, kőbaltától elkezdve száz-kétszáz éves mezőgazdasági szerszámig. És így jutott a kis iskola múzeum néhány nagyon szép kerámiához, és nyolc darab ugyancsak százados küsmődi kályha csempéhez. Csak az előbb ért véget a sóbányában a délelőtti műszak, Szekeres Lajos még át sem öltözött, így bányász ruhában, bányász sapkával a fején telepedett le a bánya udvaron egy gerenda rakásra és sóporos csákójának ellen-zője alól kissé hunyorogva néz szembe a szeptemberi verőfénnyel. Az életéről mesél. Itt született Parejdon földműves családból, aztán 1947—49-ben a vajdahunyadi magas kohóknál dolgozik, majd katonaság után nyolc évet a békési erőmű építésén. Kereken tíz évvel ezelőtt MAI ARCOK került haza és állt be a sóbányába. Világos, hogy sok mindent látott, tapasztalt s mint építőnek, bányásznak sok mindenféle régiség megfordult a kezén. S ezek a régiségek, tárgyak az egykori, talán több száz vagy esetleg ezer évvel ezelőtt élt hajdani küzdőtársak, dolgozó emberek emlékét idézték. A döntő élményszámára mégis itt Poraidon következett be. 1961- ben egy öreg bányász társával az új felvonó akna építése közben egy ki tudja mikori beomlott aknában teljesen ép, ősi sófejtő kalapácsokra, ékekre bukkantak. Amint utólag megállapították, a szerszámok többszáz évesek. Ki is dolgozhattak ezekkel a primitív szerszámokkal? Vajon ősei közül volt-e valaki akkor is a bánya mélyében? Ettől kezdve Szekeres Lajost minden érdekelni kezdte, ami , az ősi, tán még római kori vagy még azelőtti parajdi sóbányákra vonatkozott. Könyvek, régi iratok után kezdett kutatni, így került kezébe többek között egy 1740- ből származó fizetési lista az akkori bányászok névsorával, majd egy 1841-ben történt, akkoriban nagy port felvert sólopási per ügyirata. Egy régi könyvben aztán azt is olvasta, hogy valamikor régen Parajdon külszíni sóbánya is volt, amit talán a mostanihoz hasonló esős, árvizes, tavaszon a földcsuszamlás temetett be. Fölkereste az egykori külszíni bányát s most egy újabb földcsuszamlás lehetővé tette ennek a régi bányának az átkutatását is. Ugyanígy találták meg az un. József bányában az 1720-ból származó hatalmas, 50 kovácsoltvas gyertyatartóval ellátott bányászcímert és jelszót. Szekeres Lajos bányász nem múzeológus, de a múlt, a dolgozó nép mindenkori élete iránti érdeklődésével máris igen nagy és értékes szolgálatot tett. Jelenleg, az iskola múzeumban - mert egyelőre ennyi áll rendelkezésükre a kultúrotthon egyik termében - több mint nyolcszáz darab tárgyat leltároztak fel. A szűk helyiség azonban nem nyújt elegendő teret a tárolásra, kiállításra. Ezen a néptanácsnak kellene segíteni, a rendezést, az anyag szakszerű tárolását, értékelését viszont a szakembereknek kellene elvégezniük, Szekeres Lajosék és gyűjtő társaik megérdemlik a támogatást. JÁTSZANI AKARNÁNAK A Jégpálya lakónegyedet körben sok üres térség övezi. Imitt-amost még emlékeztet egy egy építőanyaglakás arra, hogy nemrég vonultak ki innen az építők (az a nemrég, testvérek között is egy év). Közvetlenül a vasúti pálya mellett az agyagos földkupacon (vízakna építése után maradt) kisgyerekek játszanak, arrébb a ciheres bozótban nagyobbacska fiúk házat, kunyhót építenek. Valahogy csak kell „szórakozni”, eltölteni az időt. A kamaszok a szőnyegporoláshoz szükséges vastartókat húzták egybe. Röplabdáznak a rögtönzött alkalmatosság felett .S ha „játszani akarok” szemmel néz körül a gyermek, bizony silány kilátásai vannak valamilyen az ő szempontjából értelmesebb lehetőségre. Játszótér nincs, homok nincs, gyepes terület nincs. A labda elpattan a törmelékről, s ha egy kisbaba elesik, véresre horzsolja kezét-lábát. De játszani kell, örökké a falak között sem lehet maradni. Persze lesz majd játszótér, mondták a néptanácsnál nemrégiben, csak türelemmel ki kell várni. Szép nagy játszótere lesz nemcsak a lakónegyednek, hanem az összes gyerekeknek a városból. Ott a műjégpálya mögötti réten. Igen ám, de addig sok víz lefolyik még az Oltón. Éppen ezért, lenne egy szerény javaslatom. A lakóbizottságnak nem esne nehezére, már, most, egy-két gépkocsi homokot odahozatni a lakónegyed mögötti grundra, az ottmaradt törmeléket pedig két délután közös munkával el lehetne takarítani, gondolom mindenki szívesen részt venne, ha sor kerül rá, össze lehetne gyűjteni a sok rozsdás drótot, pléhet. Vagy akár egy vasárnapot rááldoznánk közösen, s néhány óra alatt könnyedén összeülhetnénk egy játszóteret a gyerekeknek. Mert ameddig a beígért „nagy” játszótér elkészül, játszani csak kell valahol, legalább, amíg a szép idő így kitart. Egy kis „szülői” ráfordítással (anyagi vagy kétkezi) könnyen megoldható. Sófalvi András