Hargita, 1971. január (4. évfolyam, 2-25. szám)

1971-01-13 / 9. szám

Kiemelkedő munkasikerek a múlt év mérlegén MEGNÖVEKEDETT FELADATOK ELŐTT A HARGITA DÁNYAIPARI VÁLLALAT • H I­ MUNKAKÖZÖSSÉGE Az elmúlt évben a Hargita Bá­nyaipari Vállalat munkaközössége is jelentős munkasikerekkel tetézte az 1966—1970-es ötéves terv előző éveiben elért megvalósításokat. E sikerek nemcsak önmagukban vé­ve, egy lezárt esztendő viszonylatá­ban jelentősek, hanem az idei munkában is. Sokoldalúan s egy­re nagyobb arányokban , fejlődő tevékenységüknek szilárd alapját rakták le, az 1971-es év, a már megkezdett ötéves terv megnöve­kedett feladatai teljesítésének ke­zességét. Az 1970-es évi össztermelési ter­vet több mint 1 millió lej értékű többlettermeléssel szárnyalták túl. Az árutermelési tervet több mint­­1,3 millió lejjel, az értékesített áru­­termelési tervet pedig közel 700 ezer lejjel toldották meg. A munka­termelékenységi előirányzatot 101,7 százalékban valósították meg. Az idei megnövekedett feladatokról csak a terv adott vonatkozásában beszélünk; az idén több mint 5900 tonna feldolgozott érccel, 3200 tonna mosott kaolinnal, s jelentős mennyiségű dolomittal termelnek többet az elmúlt évi tervhez viszo­nyítva. Az első évnegyedben Har­­gita­bányán beindul az új részleg is, hosszas kísérletezések után, rá­térnek a fehérített kaolin ipari elő­állítására. Az 1971-es tervfeladatok e rövid felsorolásával is a vállalat egyik legégetőbb, legfontosabb kérdésé­hez érkeztünk, a beruházási mun­kálatok problémájához. Ebben az évben új kapacitásokat helyeznek Váli József (Folytatás a 3. oldalon) Hivatalos látogatásra a fővárosba érkezett ALDO MORO olasz külügyminiszter Corneliu Manescu külügymi­niszter meghívására kedd délu­tán hivatalos látogatásra a fő­városba érkezett Aldo Moro o­lasz külügyminiszter. A vendég kíséretében van Ro­berto Ducci nagykövet, a politi­kai ügyek vezérigazgatója, Ce­sidio Guazzaroni meghatalma­zott miniszter, a gazdasági ü­­gyek helyettes igazgatója, Luigi Cottafavi, meghatalmazott mi­niszter, a miniszter kabinetfőnö­ke, Salvatore Saraceno megha­talmazott miniszter, a sajtószol­gálat vezetője, Sereno Frento, a miniszter magántitkárságának vezetője, Carlo Andrea Orsini Baroni nagykövetségi tanácsos a protokollszolgálat vezetője Giulio­­ Bilancioni nagykövetségi tanácsos, a gazdasági ügyek ve­zérigazgatóságának irodafőnö­ke, Luigi Vittorio Ferraris nagy­követségi tanácsos, a politikai ügyek vezérigazgatóságának i­­rodafőnöke. Az Otopeni repülőtéren Cor­neliu Manescu külügyminiszter, helyettese, Vasile Gliga, Iacob Ionascu római román nagykövet és külügyminisztériumi főtisztvi­selők fogadták a vendégeket. Ott volt Niccolo Moscato bu­karesti olasz nagykövet és a nagykövetség több tagja. TÓTH MÁRIA • • • • TÜKÖR Hazudnék, ha azt állí­tanám: soha de soha nem nézek tükörbe. Né­zek. A tükör nálam köz­szükségleti cikk. Belené­zek, hogy lássam: normá­lis a külsőm, nincs rajta valami groteszk, nevet­séges, ápolatlan? Ezzel vége is nálam a tükör vallatásának. Sajnos, nincs érzékem hozzá kül­lememmel sokat foglal­kozni. De azért szeretem látni a csinos, modernül öltözködő nőket s ha női ideálról van szó, igenis azt vallom: egy nő le­gyen nőies, szép, csinos. Én, gondolom, egyik se voltam, egyik se vagyok. A tükör azt tolmácsolja nekem: rendes a kül­sőm. Nyugodtan kilép­hetek az utcára az em­beri társadalomba, a munkahelyemre. Mert a többi között igenis a munkahelyemet megtisz­telem azzal, ha rende­sen, ápoltan lépem át a küszöbét. Ez a rendes azt jelenti: ápolt vagyok, tiszta. Minden csin nél­küli. Én, aki általában berzenkedem a korrektül dolgozgató hivatalnok lel­kektől, a csak korrekt emberektől, akik sose sírnak, sose nevetnek, mindenben roppant mér­téktartóak, évek óta meg­alkuszom azzal, hogy a külsőm csak korrekt le­gyen. Szeretem a lezser, kényelmes ruhákat, a régi irhabundát, a sar­kendőt a fejemen. De, hogyan nézek ki ebben a számomra kényelmes öltözékben, azt sose la­tolgattam. Reggel a für­dőszoba tükre előtt, ref­lektornak is beillő égő fé­nyénél, mindez meg se fordult a fejemben. Má­sok tartottak elém, egy másfajta tükröt, amiből rá kellett döbbennem: a csak korrekt külsejű nő­vét maga ellen. Többek kellene hogy legyünk mi, az elfoglalt, dolgozó asszonyok is, mint kor­rektül öltözködő nők. Napok óta fél nyolckor szállok autóbuszra. Tő­lem két megállóval lejjebb diákotthon. Szakiskolá­sok lakják- Amint hallga­tózom beszédjükre, figye­lem problémáikat, mit tanulnak, hová járnak gyakorlati munkára. Hall­gatom a hóesésben zö­­työgő autóbuszban, hogy tegnap este kinek a ka­­bátujját varrták be ki­nek a cipőjébe kentek fogkrémet. A diákcsínyek régiek, ismétlődnek, de e­­zeknek a diákoknak csak annyira újak, mint azok­nak, akik majd tíz év múlva lesznek diákok. Fő­leg a helyzetkomikum él­teti őket. Nincs ezeken a 16-17 éves fiúkon semmi rendkívüli, ha csak any­­nyi nem, hogy senki nem vághatja rájuk: nevelet­len inas­ tempóik vannak suhancok. Tudom, hogy milyen könyvet olvas­nak ,milyen filmet néznek meg, mit kedvelnek az el­méleti tantárgyaik közül NOTESZ­LAP ... És ezek nem bár­­dolatlan suhancok - új­ságolom boldogan ott­hon, s munkahelyemen a felfedezést. Remek, jól­nevelt fiúkkal találkozom reggelente. S látom, hogy végig hallgatnak, de a lelkendezésem nem lep meg senkit, nem­ monda­nak rá semmit. Hiszik is, nem is nem­ találják fon­tosnak . . . Vagy mi van velük? - töprengek ma­gamban. Egyik reggel az­tán az urammal ülök az autóbuszra. Nem szól, de figyel engem, figyeli a gyerekeket. Találomra megállok az egyik mel­lett. Máris pattan fel, adja át a helyét. Sza­badkozom, de a fiú nem tágít, kér kitartóan, hogy üljek le végre. Jó, leülök. Az uram, leszállás után, annyit mond: „Most úgy csináltál, mint a néni. Felugrik a buszra körül­néz, s ahol ismerőst fe­dez fel, menten oda fu­­rakszik, köszönti. De leg­alább is ránéz kitartóan. Lehet ilyenkor nem átad­ni a helyedet? Vannak helyzetek és helyzetek". Úgy érzem, hogy az u­­ram igazságtalanul bánt engem, és igazságtalan ismeretlen ismerőseimhez is, a szakiskolás fiúkhoz. Másnap igazolni akarom, hogy nincs az uramnak igaza, én nem vagyok a néni, nem provokálom ud­variasságra ezeket a fiú­kat. Háttal állok meg nekik, a középső ajtónál. Azért se nézek feléjük. Egy állomást tesz meg velünk az autóbusz, s ak­kor megérinti valaki fé­lénken a karomat. „Tes­sék leülni!" Utat nyitnak nekem, visznek, vezetnek, leültetnek. Diadalmasan nézek az uramra. Ő rop­pant furcsán, valami rej­tett sajnálkozással mé­ricskél. Ezt nem értem meg rögtön. Körülnézek. Mellettem főleg iskolások állnak, aztán távolabb néhány nő, férfi, velem egykorúak, fiatalabbak, i­­dősebbek. Melegem lesz az irhabundában. S az uram néz, néz kitartóan. A fiúk nem figyelnek ránk. Rám. Teljesítették mindazt, amit a jólnevelt­­ség diktál, most mit bá­mészkodjanak tovább raj­tam? De én tudom, hogy nemcsak jólneveltek, de jó, friss, fiatal szemük is van. Láttak rajtam vala­mit, amit én eddig nem láttam. Felismerték azt a valamit, amit nem ol­vashatok ki tükörből. Csak­ mások szeméből. S a ka­maszok jómodora kegyet­len tükörré változott. Szá­mukra egy nő voltam az autóbuszból, akinek át kell már adniuk a helyü­ket. Aki egy 16-17 éves kamasz számára igenis abban a korban van, hogy készséget, tiszteletet érde­mel. Többet egy kicsivel az átlag tiszteletnél. Az­­ uram is jólnevelt. Nem tragédizál. Elismer­te, ami igaz volt, hogy ezen a 36-os autóbuszon csupa jólnevelt szakis­kolás utazik. És ennyit. Én pedig leverten jár­tam, keltem aznap, éj­szaka altatóval aludtam el, és reggel frissen éb­redtem. A 74-es autóbusz­ra szálltam fel. Távol a gyermekszemektől, kiknek a tükrében egy néni vol­tam. Elvégre, ha ritkán is nézek tükörbe, ha nem is óhajtok idő híján kor­rekt külsőnél többet ma­gamnak, női hiúságom a­­zért nekem is van. A 74- es autóbuszon a sárga, feketegombos télikabát­ban álltam, fejemen prém­sapkával (nem azzal a kiszolgált mohair sállal vagy kendővel . . .) és sen­kinek se jutott eszébe átadnia a helyét. A sár­ga kabát visszahelyezett jogaimba, abba a kor­osztályba, amelyikbe é­­veim szerint tartozom. VILÁG PROLETARIAT,EGYESÜLJETEK! AZ RKP H&SGITII MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA IV. ÉVFOLYAM 9. (894.) SZÁM 1971. JANUÁR 13. SZERDA ARA 30 BAMI ORSZÁGOS HÍR­ÜGYNÖKSÉGÜNK KÖZLI Az Egészségügyi Minisztérium közli hogy január 14-től ország­­szerte beoltják paralízis ellen az 1969 november 1. és 1970 de­cember 1. között született gyer­mekeket. Az oltóanyagot, ame­lyet a bukaresti Dr. I. Cantacuzi­­no Intézet állított elő, cseppek formájában adják be. Az egészségügyi körzetek a következő három szakaszban bo­nyolítják le az oltást: január 14- 20; február 14-20; április 14- 20. Az 1970 decemberében szü­letett gyermekeket februárban és áprilisban oltják be, míg az 1971 januárjában és februárjában született gyermekeket az áprilisi szakaszban. A helybeli lakosság és az ideiglenes lakhelyű, vala­mint az átutazóban lévő családok az illetékes területi körzetnél kell, hogy jelentkezzenek gyer­mekeikkel. Legújabb sport Sikeresen kezdtek a székely­udvarhelyi női kézilabdázók (Munkatársunk fővárosi telefon­jelentése) A Floreasca sportcsarnokban teg­nap délután került sor az A-osztá­­lyos női kézilabdabajnokság II. teremszakaszának első fordulójára. A több mint 5 órát tartó mérkőzé­seken a várt eredmények születtek. Elsőként a Brassói Rulmentul és a Szebeni CSM kézilabdázói léptek a pályára. Kiegyensúlyozott első félidő után (5-5), a brassói lányok végülis 19-10 arányú győzelmet arattak. Az éllovas Bukaresti Universitatea 17- 10 (10-3) arányban győzött a Bu­­huşi Textila ellen. A harmadik mér­kőzésen­­ Bukaresti Testnevelési és Sport Főiskola — Temesvári Építő — a diáklányok 12-7 (5—4) arányban győztek. Az országos bajnok Temesvári Universitatea a táblázat utolsó he­lyét elfoglaló Marosvásárhelyi Ma­rossal találkozott­ A bajnokcsapat győzelme egy pillanatig sem volt kétséges. Végeredmény : 19-11 (11-4). Nagy érdeklődés előzte meg a Bukaresti Confecţia és a Székelyud­varhelyi Akarat találkozóját. A nagy tét rányomta bélyegét a mérkőzés kimenetelére. Mindkét csapat ta­pogatózva, mondhatni óvatosan játszott, így egyiküknek sem sikerült jelentősebb előnyre szert tennie. Az első gólt az udvarhelyiek szerzik meg, de rövidesen a vendéglátók kiegyenlítenek. A 18­ perctől a bu­karesti lányok átveszik a vezetést és a félidő végéig 2 gólos fölényre tesznek szert. A második félidőben az első gólt a Confecţia kézilabdá­zói dobják. S góljaik nem is annyira mezőnybeli fölényüknek, mint in­kább az udvarhelyi védelem megin­gásainak tulajdoníthatók. A mérkő­zés 43. percében 11—8-as bukaresti vezetésnél szenzációs fordulatnak vagyunk tanúi: a vendégek alig egy perc leforgása alatt 2 gólt szerez­nek, majd a 45. percben kiegyenlí­tenek. Az utolsó 5 perc nem min­­dennapi küzdelmet nyújtott, mindkét­sapat teljes erőbedobással küzdött, közben kiállítják az udvarhelyi csa­pat egyik alapjátékosát, Téglás Irént és a bukarestieknek ismét si­kerül megszerezniük a vezetést. Az utolsó két percben azonban a Con­fecţia nélkülözi legjobb játékosát, Iliét. S a kedvező helyzetet ki is használják az Akarat kézilabdázói: néhány másodperccel a mérkőzés­­befejezése előtt 7 méteres büntető­ből kiegyenlítenek. Végeredmény : 12-12 (8-6). Az udvarhelyi csapat továbbra is a 6. helyen áll. Hecser Zoltán NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs munkalátogatása Prahova megyei iparvállalatokban Mint ismeretes, Nicolae Ceauşescu elvtárs már az új esztendő első munkanapjain látogatást tett Bras­só és Szeben megye több iparválla­latában, s ezeken a munkatalálko­zókon széles körű véleménycserére került sor a felkeresett egységek, az illetékes minisztériumok ,az emlí­tett megyék felelős tényezőivel. Január 12-én, kedden Nicolae Ceauşescu elvtárs Gheorghe Pană, Maxim Berghianu, Manea Manescu, Petre Blajovici és Vasile Patilineţ elvtársakkal együtt újból találkozott munkahelyeiken a Sinaiai Finom­­mechanikai üzem, a Cimpinai Nep­tun Mechanikai üzem, Villamosfel­­szerelés-javító Vállalat (IRUE) és Mechanikai üzem, a Plopeni-i Me­chanikai üzem, a Ploieşti-i Vegyipa­ri Gépgyár és 1 Mal üzem vezető­szerveivel és alkalmazottaival. Sinaia nemcsak mint üdülőhely híres. Itt található a hazai gépipar egyik legfontosabb egysége, a Fi­nommechanikai üzem amely ada­goló szivattyúkat gyárt. Sinaia apraja-nagyja kisereglett, hogy köszöntse Nicolae Ceauşescu elvtársat, a többi párt- és államve­­zetőt. Sinaia főutcáján egyébként ugyanaz a lelkes légkör uralkodik, mint Predeal és Sinaia között az e­­gész útvonalon s mintegy betetőzi az Azugán, Buşteni-ben, Poiana Ţapului-on lezajlott megható fogad­tatást. Szűnni nem akaró tapsvihar fo­gadja a Sinaiai Finommechanikai üzem új műszaki-adminisztratív pa­vilonja előtt az érkező párt- és ál­lamvezetőket. „RKP — RKP", „Ceauşescu és a nép”, „RKP - Ceauşescu" — hangzik mindenün­nen­ A tömeg vörös és nemzetiszínű zászlócskákat lenget, egy hatalmas pannon a következő felirat látható : „üdvözöljük, szeretett Nicolae Ceauşescu elvtárs I" Ilie Cîşu, az RKP Prahova megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács el­nöke üdvözlő beszédet mond. Aurel Bughici mérnök, az üzem igazgatója bemutatja a vendégeknek azt a ki­állítást, amely szemlélteti a vállalat fő termékeit — a hazai gyártmányú összes típusú Diesel-motorok felsze­reléséhez szükséges mintegy 30 féle adagoló szivattyút, a gépesítési és automatizálási berendezésekhez szükséges olajszivattyúkat és hidrau­likus elosztókat. A precíziós készülékekhez hasz­nált automata gépek és félgyártmá­nyok csarnokának megtekintésekor a párt főtitkára érdeklődik a terme­lési folyamatról, a technológiai fo­lyamat megszervezési módjáról. A megmunkáló csarnokban Nicolae Ceauşescu elvtárs elbeszélget Stan Mihălcioiu lakatossal, aki körülbe­lül 32 éve dolgozik az üzemben, Ion Monta minőségellenőrrel, Georgeta Voiculescu szabályozó lakatossal. A pártfőtitkár érdeklődik, mit tesznek a termelés és a termelékenység nö­velése érdekében, milyenek a mun­ka­ és életkörülményeik. A munká­sok, technikusok és mérnökök, az e­­gész váltás pár pillanatra megsza­kítja a munkát és meleg szeretettel köszönti a vendégeket, „üdvözöljük körünkben, Nicolae Ceauşescu elv­társi", „Éljen sokáig, pártfőtitkár elvtársi" — hangzik mindenünnen, jeléül annak, hogy a modern ipar­­vállalat munkaközössége, akárcsak egész népünk, a nagyrabecsülés és szeretet érzéseivel viseltetik Nicolae Ceauşescu elvtárs iránt. A Sinaiai Mechanikai üzem a je­lenlegi ötéves tervben további nagy arányú fejlesztés előtt áll. Új é­pületszárnnyal egészítik ki azt az ü­zemcsarnokot, ahol jelenleg az ada­goló szivattyúkat és a precíziós ké­szülékeket gyártják. A pártfőtitkár távozás előtt gra­tulál a munkásoknak, technikusok­nak és mérnököknek eredményeik­hez és további sok sikert kíván ne­kik az új ötéves tervben, amely már az első napoktól kezdve szemmel láthatóan jól indult. Nicolae Ceauşescu elvtárs a lá­togatás folyamán megállapítja hogy még sok lehetőség van a ter­melés volumenének növelésére, a minőség javítására, s ajánlja a vál­lalatvezetőségnek, az illetékes mi­nisztériumnak, elemezze az eredeti tervelőirányzatok túlszárnyalásának összes lehetőségeit. Az ezzel kap­­csolatos megbeszélés végén a ven­déglátók magukévá teszik azt az ajánlást, hogy a jelenlegi ötéves terv lezárásakor, konvencionális egységekben számítva, érjék el a mintegy 600 000 adagoló szivattyú termelését, az eredetileg előirány­zott 510 000 helyett. A párt főtitká­ra ugyanakkor azzal a mozgósító felhívással fordul az üzem munka­­közösségéhez, hogy tegyen kitartó erőfeszítéseket mind a saját válla­lata, mind a más vállalatok felsze­reléséhez szükséges gépek tervezé­sére és előállítására. Cimpina bejáratánál nagy ívka­put állítottak fel, rajta a következő üdvözlő szavakkal: „Köszöntjük pár­tunk és államunk szeretett vezetőit". A nagy és lelkes embertömeg - Cimpina csaknem egész lakossága - a főút két oldalán sorakozik fel. Az első találkozás a cimpinai dol­gozókkal a Neptun Mechanikai Ü­­zemben zajlik le. Amikor a fiatal lányok virággal köszöntik a párt főtitkárát és a töb­bi vendéget, előlép Ana Telegescu. Cimpina legidősebb lakosa és az ünnepi pillanattól megilletődött hangon ezeket mondja: „üdvözöl­jük körünkben, Ceauşescu elvtárs. Nyolcvannyolc éves vagyok, de é­­letemben nem ismertem még egy olyan vezetőt, aki annyira népszerű lett volna és akit annyira szeretné­nek, mint önt. Melegen üdvözlöm!" Ferdinand Iancu, az üzem igaz­gatója végigvezeti a vendégeket a jelentős vállalatban, amely a gép­iparban számos aggregátnál és be­rendezésnél alkalmazott sebesség­csökkentőket és felvonókhoz szüksé­ges csörlőket állít elő. Először a mechanikai-szerelő osz­tályt tekintik meg. Itt számos mun­kás üdvözli Nicolae Ceauşescu elv­társat s mond köszönetet azért, hogy vendégként fogadhatja őt e­­zekben az év eleji napokban, az öt­éves terv kezdetén, amikor rendkí­vül fontos feladatok várnak rájuk vállalatuk fejlődési perspektíváinak valóra váltásában. A pártfőtitkár elidőzik Vasile E­­nache mester munkahelyén, elbe­szélget a köréje sereglő munká­sokkal a termelési feladatok telje­sítéséről, a munka- és életkörülmé­nyekről. A vendéglátók tájékoztat­ják a vendégeket, hogy évről évre következetes üzemfejlesztés folyik. Az üzem gyorsabb ütemben fejlőd­het — mutat rá a párt főtitkára, s ajánlja az illetékes minisztérium ve­ (Foly­tatás a 4. oldalon) VÉGET ÉRT A B-OSZTÁLYOS JÉG­KORONG-BAJNOKSÁG ELSŐ FORDULÓJA Az utolsó nap mérkőzésein a kö­vetkező eredmények születtek : KÉZDIVÁSÁRHELYI SZÖVETKEZET - CSÍKSZEREDAI AKARAT 6-3 (0-1, 2-0, 4-2). Góllövők : Simon, Kulcsár, Holló (2), Varga (2), illetve Derzsi és Jakab (2). SZÉKELYUDVARHELYI KÜKÜLLŐ­­CSÍKSZEREDAI SPORTISKOLA 7-3 (2-1, 3-2, 2-0). Góllövők : György (4), Tarcsi (2), Dézsi, illetve Jano­­vics (2) és Kallás. A bajnoki rangsor állása az első forduló után a következőképpen a­­lakult : 1. Küküllő 2. Szövetkezet 3. Sportiskola 4- Dinamo 5. Akarat 4400 35-11 8 4301 27-18 6 4202 17-24 4 4103 11-22 2­4­0­0 4 9-24 0 • • MEGYÜNK Egy másodpercre mindenki visszatartotta a lélegzetét. .. De csak egy másodpercre. Aztán ki­tört az orkán. . ., a hangorkán. Visítva, kacagva, dübörögve el­lenállhatatlanul. Igazi, tőről met­szett örömmámor. És már senkit sem érdekelt, mit akar még kö­zölni velük a bírálóbizottság el­nöke, onnan a televízió képer­nyőjéről, amelyről nem sokkal azelőtt ők néztek le a közönség­re , hogy a zsűri nem tudott dön­teni a három hasonló pontszá­mot elért kórus között az elsőbb­séget illetően ,valamennyien elis­­merésre méltóan szerepeltek, e­­zért javasolják mindhármukat a műkedvelő kórusok országos ve­télkedőjének következő szaka­szára. . . Nem, ők ezt már nem hallot­ták. Csak annyit : tovább me­gyünk, tovább jutottunk. . . A töb­bi már beleveszett az ablakre­­pesztő ujjongásba. És szomszéd­jának esett a száz tagú ditrói énekkar mind a száz tagja. Egy­szerre síró-nevető, székelyruhás piros gomolyaggá vált a terem a Csíkszeredai Művelődési Ház kisterme, ahol" percekkel azelőtt még valamennyien sápadtan, már-már szárnyaszegetten vára­koztak a végső eredményhirde­tésre. TOVÁBB Most senki sem gondolt az éj­félbe nyúló, berekedésig tartó, naponta ismétlődő próbákra, a leintésekre, és újrakezdésekre, tízszer, húszszor, százszor. .. az unalomig, a belekeseredésig, a fellázadásig, a „többet soha" fo­gadkozásig. Az első öröm­cuppanásokból felocsúdva azonban mindenki felkapta a fejét szétnézett, az est hősét kereste tekintetével. A gomolyog máris célpontja felé hömpölygött. Felröppent a csa­­kkiáltás : „Lajit ki kell emelni!" Ezúttal a fekete lajbik vetették egymásnak a vállukat. Lajinak, Tettes Lajinak, a gyergyóditrói m­ekkar fiatal karmesterének pe­dig ,tekintély ide, tekintély oda, -s kézfogások után ki kellett álla­nia az ünneplésnek ezt a sport­szerűbb mi tagadás a zenétől kissé távolálló vállfáját. (Így utó­lag kérek bocsánatot a kissé bi­zalmaskodó névhasználatért, de a hangulathoz valahogy ez illik jobban.) Mondhatom egy győz­tes hadvezér önmegtagadó tü­relmével kalimpált a levegőben. És szinte bizonyos, hogy ezen az estén senkinek se jutott eszé­be a sok elmaradt próba, a rá­beszélések és toborzások lélekölő órái, a tucatszor földhözvágott hangvilla, a tehetetlen düh­ fel­rúgta székek, a naponta szinte a lemondásból felpiszkált mégsem szűnő lelkesedés. Nála jobban talán csak kórusvezető elődje és tanítómestere - édesapja örült, aki most nyugdíjas korában, en­gedelmesen, de tagadhatatlan a­­pai büszkeséggel, s ugyanakkor szigorú kritikus szemmel is, for­málja hangját fia és tanítványa karmesteri pálcája intésére. . . A siker vitathatatlanul az ő győ­zelme is az ő munkájának gyü­mölcse is. Nem, ezekben a percekben, e­­zen az estén senki sem gondolt az elmúlt, a „régmúlt" kellemet­lenségekre,­­ mert íme megérte, van eredménye és immár van célja,­­ a további munkának, az újabb erőfeszítéseknek. Mennek tovább. . . és megyünk velük mi is, mindnyájan, az e­­gész megye. Mert immár napról napra akad valami, és egyre több, nálunk, amit érdemes meg­mutatni amivel szerénykedés nélkül elbüszkélkedhetünk or­szág-világ előtt. Hol egy ének­kar, hol egy műjégpálya, hol egy egész város. . . Valami, ami megérdemli, hogy teljes élet­nagyságban és a televízió kép­ernyőjén, esetleg szimultán cso­dálhassuk. Mennek tovább. . . és megyünk velük mi is. . . mindig tovább egy péssel. Jakab Márta ­ Új cukrászda Csíkszeredában Megkezdték a még az elmúlt évben tervezett Intim elneve­zésű, kávézóból és nappali bárból álló új közélelmezési egység helyi­ségeinek átalakítását. A három egy­másba nyíló teremben összesen 68 hely lesz. Az új egység elnevezését bensőséges jellegéről kapta, ugyan­is a kávézót, a tervek szerint, hat kis szeparéra osztják, s korszerű, e­gyedi jellegű berendezéssel és dísz­tárgyakkal bútorozzák be.­­ Siménfalvi építkezések. Tető alá került az épülő tíztanter­mes általános iskola épülete, most pedig az ajtókat, ablakokat szerelik. Ugyancsak fedél előtt­i az új élelmiszerüzlet is. Már a tető­­szerkezeten dolgoznak, s még a hé­ten megkezdik befedését. 3 Jégpálya Maroshévizen. Több szerv hozzájárulása eredmé­nyeként a napokban átadták a használatnak az iskolai sporttele­pen létesített jégpályát. Ezzel lehe­tőség nyílt a 8-as számú általá­nos iskola két jégkorong-csapatá­nak, a korcsolyázóknak a rendsze­res edzésre, játékra. A jégpályát a nagyközönség előtt is megnyitják. 4 Fokozott munkaütem a tus­­nádfürdői áruház építőtele­­pén. Az építők megkezdték a belső véglegesítő munkálatokat, va­kolják a falakat, szerelik az egész­ségügyi és fűtőberendezéseket, ön­­tik a betonpadlózatot, hamarosan pedig egy újabb­­munkaszakaszra, a külső véglegesítő munkálatokra is sor kerül. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a kolozsvári Állami Ma­gyar Opera ma délutánra meg­­hirdetett Háry János előadása a korábban közölt időponttól el­­térően délután öt órakor kez­dődik a Csíkszeredai művelődési házban. Az esti előadás kezde­te: 8 óra.

Next