Hargita, 1976. október (9. évfolyam, 126-152. szám)
1976-10-31 / 152. szám
Az alkotó erő dicsérete A nemrégiben közzétett Intézkedési Program célkitűzései méltóak arra, hogy megújítsák és magasabb minőségi színvonalra emeljék a politikaiideológiai és kulturális nevelőénységet. S ebben a megújulásban cselekvő részt kell vállalnia mindannyiunknak. Sajátos feladatok hárulnak Csíkszentgyörgyön a politikai-ideológiai, kulturális-nevelő tevékenység itteni gyakorlatára..A sajátosság egyrészt abban áll, hogy községünk lakóinak nagy része ingázik Csíkszeredai iparvállalatokba, más része pedig a mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgozik, így kétsíkú tudatnevelői tevékenységet kell kifejtenünk. A Politikai Végrehajtó Bizottság által jóváhagyott Intézkedési Program ama célkitűzése, hogy megszervezik a Románia dicsérete országos fesztivált, kiváló alkalom községünkben is arra, hogy tökéletesítsük a kulturális-nevelő tevékenységet, eképpen is hozzájáruljunk a szocialista tudat kialakításához és elmélyítéséhez. Csíkszentgyörgy igen szép művelődési hagyományokkal rendelkezik, említsük csak meg a szép sikereket elért menasági folklóregyüttest, amely idén nyáron az Olt menti megyék folklórfesztiválján képviselte Hargita megyét, a pottyandi táncosok pedig a marosvásárhelyi öregtánc fesztiválon arattak nagyszerű sikert. Rendszeresen fellép különböző kulturális-nevelő rendezvényeken a csíkszentgyörgyi kórus is, melynek repertoárja ősrégi alcsíki népdalokat is magában foglal. Természetesen mindez még nem elégséges ahhoz, hogy hagyományainkhoz híven sikeresen részt vehessünk a Románia dicsérete országos fesztiválon. Törekednünk kell arra, hogy a község valamennyi dolgozóját bevonjuk valamilyen műkedvelő csoport tevékenységébe, olyan kulturális-nevelő tevékenységet bontakoztassunk ki, amely híven tükrözi a csíkszentgyörgyi emberek munkaszeretetét, azt az alkotó erőt, amely az évszázadok során mindig is jellemezte az ittlakó embereket. Úgy kel tevékenykednünk, hogy a versenyeken résztvevő csoportok műsora tükrözze mindazt, ami a község mai valósága, a műkedvelők úgy táncoljanak, énekeljenek, szavaljanak, ahogyan a termőföldeken dolgoznak, a gyárakban, ipari vállalatokban munkálkodnak. Be kell vonnunk a műkedvelő csoportok tevékenységébe elsősorban az ingázókat, közülük is a fiatalokat, akik ifjúi lelkesedésükkel az életörömet juttatják kifejezésre a kulturálisnevelő tevékenységben, részvételük a község politikai-ideológiai, kulturális-nevelő tevékenységében elengedhetetlen feltétele annak, hogy a Románia dicsérete fesztiválon sikeresen szerepelhessünk. Meg kell javítanunk a pártos célok megvalósítása érdekében a községi könyvtár tevékenységét is, oda kell hatnunk, hogy széles olvasóréteg kapcsolódjon be a község szellemi tevékenységébe. Jórészt a községi könyvtárra hátl az a feladat, hogy szervezze és irányítsa a fesztivál versenyein résztvevő szavalócsoportokat, irodalmi esteket szervezzen. Alapos számvetésre késztet bennünket az Intézkedési Program minden célkitűzése. Valóraváltásuk feltétele annak, hogy Csíkszentgyörgyön is merőben új, szocialista tartalommal telítődjék a politikai-ideológiai, kulturális-nevelő tevékenység. A Románia dicsérete fesztiválon való részvételünket alaposan előkészítjük, úgy fogunk dolgozni, hogy a fesztivál versenyein Csíkszentgyörgy dolgozói kiváló helyezéseket érjenek el. Czikó Gergely, , a csíkszentgyörgyi művelődési otthon igazgatója Négyszer hat centiméteres nagyságú, 142 oldalas, 300 számozott példányban kibocsátott könyvecskét készítettek a Csíkszeredai nyomda dolgozói. A pergamoid kötésben lévő krétapapíron a három évszázados Csíkszeredai nyomdatörténet e tájak dolgozó emberét szolgáló, tudást sugárzó műhely háromszáz esztendeje. Szép bizonysága annak, hogy milyen nagy igényességgel folytatják a nyomtatott betű három évszázad hagyakozta humánus szolgálatát. a Könyvecske a nyomdaalapító Kájoni Jánosnak, a nehéz körülmények közt helytálló nyomdász Kassay Miklósnak, a 48-as Hadilap és Csíki gyutacs szerkesztőinek és nyomdászainak, az e tájon élő magyaroknak és románoknak társadalmi és nemzeti igazságosságáért vívott harcai szolgálatában álló haladó lapok, a demokratikus országépítést a nyomtatott betűvel szorgalmazó Vörös Zászló szerkesztőinek és nyomdászainak állít maradandó emléket, vázolván egyben a szocialista építés jelenében kibontakozó lendületes fejlődést, melynek eredménye az új, modern nyomda, s az abban kinyomtatott napilapok, számos könyv és időszakos kiadvány mellett ez a szép kicsi könyvecske. Magyarul, románul, a nyomtatott betű hatalma maradandóan naggyá teszi ezt a tenyérin elférő kiadványt. Emilián Lupu Búcsú — Ne sírjatok, hogy meghalok ! — mondotta nekünk Apáthy Géza, a költő. — Nem vagytok adósaim a szenvedéssel. Űzzétek el elmétekből űzzétek el telketekből fájó emlékemet. Arra kérlek csupán : képzeljétek azt, hogy halálom után egy ideig még olykor együtt sétálgatunk derűs jókedéllyel, baráti bizalommal . . . És ne feledkezzetek meg verseimről sem, amelyek helyett APÁTHY GÉZÁNAK (bár magam immár nem hallhatom őket) a lét kapuján kopogtatnak .. . Milyen kár, hogy abba kellett hagynom a sakkjátszmát a harmincharmadik lépésnél, s az ellenőrző óra ketyegése elnémult egy könyörtelen pillanatban .. . Ne sírjatok, hogy meghalok , szükségetek van erős, jó szívetekre, hogy segítsen tovább haladni az úton, amelyen együtt indultunk el... LENDVAY ÉVA fordítása Apáthy Géza, a Brassói Lapok főmunkatársa, a lap irodalmi-művészeti rovatának vezetője, 33 éves korában, rövid, de rendkívül súlyos szenvedés után elhunyt. író-olvasó találkozót rendeztek a Művelődési Házban — telefonálták be a hírt Gyergyószentmiklósról. S mert olvasó , a nagyobb csoport — a kisebb tömeg - ügy írók is ketten voltak. Huszár Sándor, A Hét főszerkesztője és Dali Sándor, a lap munkatársa. Őszi találkozóknak nem sorkezdője az említett. Hamarjában eszembe jut, hogy épp a gyergyószentmiklósi könyvbarátokkal beszélgetett el Balogh József is. Íróember számos foglalatosságából most a műfordítót emeljük ki, mert néhány nap teltén már a szerkesztő B. J. szólalt fel. A gyergyószentmiklósi találkozón szó esett Marin Sorescu Kerámia című kötetéről. A műfordítást kellő módon értékeltük a megjelenéskor. Idén aztán az Albatrosz újabb kiadást juttatott piacra , nemcsak ára, de értéke is van tehát a magyar nyelven tolmácsolt munkának, sejteti a művelet. Most változtassunk a színen. A Csíkszeredai Megyei Könyvtárban leginkább a szokosokat érdeklő találkozót bonyolítottak le. A városi könyvtárak munkatársai megtanácskozták a könyvkölcsönzés újabb módozatait, a népszerűsítés örökké időszerű gondjait és eredményeit. Amit mindennél fontosabbnak tartunk : e tanácskozáson nem csak a városi közkönyvtárak szakemberei, de a szövetkezetiek, a szakszervezetiek, az iskolaiak is részt vettek — ha már a könyvmunka egységesítése is beszédtéma volt. A harmadszorra változó színtér ezúttal Sepsiszentgyörgy. Ahol összehívták a biblióbuszosok első, országos szimpozionját s amelyen természetesen megyénk is képviseltette magát. A bibliobuszos kölcsönzési forma, megírtuk annak idején, a lehető legdemokratikusabb , kicsi és eldugott településeken bontakozik ki, szinte szinte házhoz juttatja a könyvet. Kritikai észrevétel : kötöttségei majdnem túlnövik előnyeit (üzemanyagfogyasztás !) Mert - helyi példa - a Gyímesbe vagy Homoródmentére például csak egyszer jut el havonta a busz. Hogyan lehetne gyakoribbá és többágúvá tenni a terepes kölcsönzést — ezt is vitatták az országos szimpozionon. Minden buktatója ellenére is mozgalommá válhat e sajátos könyvtári munka, vélekedtek az összegyűltek. Mert a bibliobuszos megyék (Galaţi, Dâmboviţa, Kovászna, Hargita stb.) képviselői mellett az érdeklődők (Kolozsvár, Szeben, Buzău, Brassó) megfigyelői is részt vettek a fórum munkálatain. Az elmondottak lényege : író vagy könyvtári munkatárs kér szót, de a könyvről. S mindenkor az olvasó épülésére. Csíki István Az olvasó épületére EZ IS MŰVELŐDÉS Épp Beke György nyelvművelési vitacikkét olvasgattam A Hét 40. számában, s helyeseltem szaporán. Egyáltalán : az ügy annyira közeli, hogy következtetésein, a somma helyességén sem kell sokat rágódnunk. Az egyik pontot aztán különös figyelemmel olvastam, gyergyói tájhoz kapcsolódik a megállapítás. Szerző az ottani olvasókkal beszélgetve rögzítette a szakszervezeti hetilapunkkal, a Munkásélettel kapcsolatos értékítéletet. Észrevételezők állandó, fontos olvasmányaik között emlegették azt a Műszaki Kisszótárt, amelyet immár négy esztendeje folyamatosan megkaphatnak a Munkáséletben, s amely nagy segítségükre van abban, hogy szakmájuk jobb munkásai, mérnökei legyenek, alaposabban megértsék azt, amit tudnak, megtanultak. Mi egyébre olvasói igényre hívja fel a figyelmet Beke György. De hogy teljes legyen a kép, hadd mondjam tovább, az írás parányi kiigazításra szorul. Újabb lapszámában A Hétnek Miklós László vállalkozik erre. Szerinte az említett Műszaki Kisszótár nem a Bíró András, Killmann Viktor, Rohonyi Vilmos , Román-magyar-német műszaki szótárának rövidített változata, ellenkezőleg : a forrásmű bővített változa- fe BM e -névirta, ugyanis a rovat közli e-WKM gyes román kifejezések több rokonértelmű szavát, sőt, a néhány mondatos magyarázatot sem mellőzi. Ez utóbbi a folytatásos közlésnek, a rovat életképességének alapérve. Véleményem szerint nem is az a fontos, hogyan, mihez hasonlíthatóan, illetve milyen módosításokkal jelenik meg a mondott rovat. Mindennél lényegesebb, hogy megjelenik. S e ponton kapcsolom a témába vágó egyszervolt történetet, némiképp a fejtegetés elméletiségét ellensúlyozva. Bátyám szakmája szerint vasöntő volt. Előbb a Balogh-félének mondott kicsit, még az államosítás előtti képét mutató műhelyben, ahol tárgy tárgyra nőtt, s ahol az ember sokszor nem is kapta a különböző öntvények között az utat. Aztán átkerült a város, a vidék legnagyobb öntödéjébe, ahol a daru a csarnok magasából csilingelt, s a nagy dübörgésben szót sem értettem. De beszélgethetett volna lugas csendjében is, én akkor sem értettem volna. Nemcsak mert a zaj ökonómiára tanítja az embert, s kurta utasításokban pusztán azt mondja, amit kell, lenyesve minden fordulatot meg szóvirágot ; azért sem értettem, mert a mesterség nyelvén szólt, beavatottakkal beszélt a szakma jövevényszavaival, ők pedig egy formázókelléket kívülálló számára ismeretlen néven emlegettek, ráállt a nyelvük. Úgy kapták a szakiskolában, a mesteriskolában, s ment volna régi medrében a dolog, ha csak meg nem fogalmazódik tételesen is a felismerés : a műszaki nyelv ismerete és a művelt, civilizált emberhez szorosan kapcsolódó nyelvművelés egylényegű, viszonyuk pedig egészben a rész. S tán éppen tőlük : öntőktől, lakatosoktól, marósoktól, kőművesektől indult az igény , használjuk csak az anyanyelvi megfelelőket a műszaki nyelvben is. Erre a természetes igényre az egyik válasz a célnak is leginkább megfelelő helyen : a Munkásélet hasábjain. A kisszótár, amely, úgy érzem, már kétszázvalahányadik folytatásánál tart. Bókot nem ismerek az írásban, ezért annak ne vegye az olvasó ha mondom, szívesen olvasom a rovatban megjelenő szavakat, szómagyarázatokat. Azért is, hogy minél több elemét ismerjem meg — nem egy műszaki világnak - a világnak, amelyben az embernek biztos szövetségese a technika. Ha nem egyéb, műszaki-tudományos ötéves tervünk ember- és környezetformáló munkája teszi aktuálissá a mondottakat. Jól kell tudni, biztonsággal kell alkalmazni a műszaki tudást a termelésben, de a szóban is. Ahol pedig ez még nincs, ott oktatva segíteni az embert. Oláh István