Hargita, 1980. október (13. évfolyam, 233-259. szám)
1980-10-08 / 239. szám
A községvezetés ma a betakarítás irányítását jelenti Igen, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez az alapvető követelmény. Persze, nem a szónak abban az értelmében, hogy az összes munkálatokat úgy kell szervezni és vezetni, mint mondjuk, a brigádvezető teszi, hanem inkább a rátermett parancsnokság módszerei szerint úgy intézkedni, ahogyan a helyzet azt épp megkívánja. A minap épp ilyen dicséretes vonását észleltük Karcfalván. Előző este az AGRIT vezetősége úgy döntött, hogy a községi néptanácsok hathatósan segítsék a fogyasztási szövetkezeteket, a burgonyafelvásárlási tervük sikeres teljesítése végett. Sántha József polgármester és Karda Ilona községi néptanácsi titkár épp azzal kezdte a napot, szeptember utolsó napját, hogy a községi fogyasztási szövetkezet elnökével és főkönyvelőjével választókerületi, tehát néptanácsi képviselői porciókra osztotta szét az 1200 tonnányi esedékes felvásárlandó mennyiséget, és nyomban megvitatta a tervelőirányzat elérésével kapcsolatos módozatot is. Persze, a néptanácsi képviselők támogatásának formáját, a szövetkezeti dolgozók segítségével kapcsolatos összes teendőket is. Ez pedig igen sokat jelent egy fontos közügyintézés kezdetén. Hasonlóképpen járt el a község vezetősége a betakarítási munkák indításakor is. Végrehajtó barái ülésen elemezte az előkészületekkel kapcsolatos intézkedések menetét, a munkaerő biztosításával kapcsolatos kérdéseket, és úgy döntött, hogy a menetközben adódó teendők NÉPTANÁCSAINK HÁZATÁJÁN gyors elvégzése érdekében kibővítik, megerősítik a községi mezőgazdasági parancsnokságot, amely szombatonként vagy vasárnap délelőttönként heti rendszerességgel fog majd tanácskozni és az adott helyzetnek megfelelően dönt a halasztást nem tűrő ügyekben. Így is történt ez, a balánbányai szakiskola tanulóinak segítségmozgósítása, a szenttamási körzetbe történő irányítása és a vendégmunkások szervezése esetében, de több más alkalommal is. Az mlsz-tagok mozgósítása, sajnos, már zökkenőkkel járt. Tudorán Constantin elvtársnak, az AGRIT elnökének szavai szerint a községi néptanács vezetőségének többet kellett volna tennie ezen a téren, főleg a karcfalvi néptanácsi választókerületekben. Valóban, Csíkszenttamáson nem volt baj a mozgósítással. A tagság hetek óta szorgalmasan ássa a pityókát. Olyan napokat is nyilvántartanak, amikor csaknem az egész falu asszonynépe kint volt a mezőn, s a balánbányai szakiskola tanulóinak segítségén kívül másokra nem is támaszkodtak. Nem lehet mondani, hogy a karcfolviak kényelmesebbek lennének, mint a szenttamásiak. Tény viszont, hogy aránylag jóval kevesebb karcfolvi mtsz-tag állott a pityóka mellé, mint ahány szenttamási tette. Ennek okát egyesek abban látják, hogy jóval több a városban dolgozó karcfalvi ember, mint szenttamásé Közülük többen maradtak hűek a gazdasághoz, mint a községközpontban lakók . . . Persze, ez amolyan magyarázkodásféle, jól megalapozott érvelés nélkül, hisz Csikkarcfalván sok az olyan asszony, leány, aki nem ingázik Csíkszeredába, ha az idén még nem tette rá a kezét a kapára, vagy legfennebb akkor, ha a háztájiban termesztett krumpli ásásáról volt szó. Nos, igazán erre mondják azt, hogy olyan erőt képviselnek ők, hogy segítségükkel, mozgósításukkal akár hegyeket is el lehetne mozgatni. Persze, még csak nem is a domboldalak mozgatására lenne szükség, hanem arra, ami azokban termett. Kolozsi Márton Fecze Károly (Gyimesfelsőlok) arra kér választ, hogy lánya, aki a helybeli szakiskolában tanult vállalati szerződés és ösztöndíj alapján, tekintettel arra, hogy iskoláját házasságkötés miatt szüntette meg, köteles-e megtéríteni a ráfordított költségeket ? Az érvényben levő rendelkezések szerint a házasságkötés nem képez olyan indokot, amely mentesítő lenne az ösztöndíj és egyéb költségek viszszatérítése alól. Ezért levélírónk aki szülői minőségben a szerződés egyik aláírója volt, kötelezhető a költségek megtérítésére. A gyergyószentmiklósi kórházotthonba beutalt K. V. nincs megelégedve az elhalt felesége utáni vagyonmegosztással. Ezért levéllel fordult rovatunkhoz, amelyben azt álltja, hogy felesége után a hagyaték tárgyát képező épületekből csak 1/4 részt kapott, noha az épületek elkészítéséhez személyes vagyonával is hozzájárult. A Polgári Törvénykönyv és más rendelkezések szerint, ha egy közös vagyon tárgyának előállításához a társtulajdonosok valamelyike külön vagyonával is hozzájárul, a közösség megosztásakor a külön hozzájárulást figyelembe kell venni. Amennyiben olvasónk ilyen hozzájárulást tud igazolni és a többi örökösök nem ismerik el, javasoljuk forduljon polgári keresettel a Csíkszeredai Bírósághoz, tekintetbe véve hogy a vitás ingatlan Csíkszentmárton községben van, örökölni nem lehet. Ezért, levélírónk gyermekei sem azért kapták az illető területet, mert elhalt szülőjük után jogot örököltek volna. Véleményünk szerint az mtsz vezetősége úgy mérlegelte, hogy a család rendkívüli helyzetben van, és segíteni óhajtott a terület további biztosításával. Ez azonban nem kötelező, és figyelembe véve azt, hogy gyergyószentmiklósi Len- és Kenderfonoda húszegynéhány évvel ezelőtt a gyergyói ipar magvetője volt. A nyugati ipari övezetben ez a legrégebbi gyár, munkaközössége is kiforrott immár, legtöbb munkás tíz-tizenöt, vagy annál is több esztendeje dolgozik itt, s bár az utóbbi esztendőkben sok-sok fiatal is ideszegődött, a másutt, más gyáraknál szokásos termeléskezdési nehézségeket itt nem tapasztalni. Ami, persze, nem mindig jelenti azt, hogy a termelés hagyományosan jó hangulata olykor nem romlik meg. Ilyen vagy olyan okból. S amikor a mester és munkatársai közti viszonyról faggatózunk, ezt is számításba kell vegyük. Induljunk ki abból, hogy mikor mérgesedhet el a viszony a váltásvezető vagy részlegvezető -mester és a munkások között. Legtöbbször a gyakori késések miatt. Ha reggel, például, az autóbusz nem érkezik meg idejében az ingázó munkásokkal, akkor máris termelési kiesés van. Ami természetesen nem mindig tetszik a mesternek. A munkásnak viszont abban van igaza, hogy rajta kívül álló ok miatt késett. (Ez a kívülálló ok már évek óta nem más, mint a Bucsin utcai sziszifuszi munkát végző vasúti átjáró sorompója, amelyet rendszerint reggel fél hatkor és délben fél kettőkor eresztenek le, szerelvényrendezés céljából. Ha az autóbusz a túlsó oldalon reked, akkor megesik, hogy késnek a munkások. S ez nemcsak a Lenfonodában, hanem az összes többi nyugati övezetbeli üzemben immár évek óta, megoldást hasztalan sürgető probléma !) Hogy mi a teendő ilyenkor? Behozni a lemaradást, mert ez minden vitának a legszerencsésebb végső megoldása. És a Fonodában ez így is történik. Sándor István, a tekercselő és csévéző részleg mestere szerint is ez az egyik vitaforrás, bár nem az egyedüli. Nőkről lévén szó, gyakran megesik a minden előzetes bejelentés nélküli betegszabadságolás. (Ottjártunkkor a 38 munkásból öten tartózkodtak betegszabadságon, egyikük immár egy hónapja.) Ilyenkor aztán kézenfekvő az idegesség, egyik gépről át kell tenni valakit a másikra, hogy a hiányzó munkáját elvégezze, s megtörténik, hogy a csérélő teljesen leáll. Sándor István részlegének dolgozói valamennyien tisztelik és becsülik mesterüket, s ha nem így lenne, akkor bizonyára nem lenne már csaknem húsz éve mester. Az egyik tekercselőnő, Bucur Leonora, egyben az üzem egyik élmunkása is, Laczka Margit úgyszintén. Utóbbi mellett tizennyolc éves kislány sürgölődik, éppen a szakmát tanulja, próbaidős. Laczkó Margit szerint a mester az mester, neki igaza van, ha mindenki elvégzi a kötelességét, akkor vita sincs. Cavrilá ban váltásmestert sürgősen hazahívták telefonon?! Zárójelben : senki nem tudja, hogy miért. Csak ne lenne a sok hiányzás, teszi hozzá Sándor István. Igaz ugyan, hogy innen soha nem kétezkedik senki, ha a szomszédos boltba éppen áru érkezik, akkor nincs kis belutkosás, egyetlen munkás, lehetőleg nem a gép mellől, gyűjti össze a pénzt, s bevásárol. Sándor István azt is megérti, hogy olykor be is kell vásárolni. Legtöbb nőt odahaza már a második műszak és a gyerekek várják, nemigen akad idő a bevásárlásra. Sándor István maga is ilyen második műszakos, felesége délután dolgozik — szintén a fonodában —, délután a mester felügyel a gyerekekre, s teszi a házi teendőket. Ígyhát megérti a munkások gondjait is. Kovács Antal mester részlegén Portik Erzsébet munkásnőhöz : - Milyen ember a mestere? - Jó ember, nagyszerűen lehet vele dolgozni, megértő és mindenben segítséget nyújt. Kovács Antal mesterhez : -Milyen munkás Portik Erzsébet? - Dolgozhatna jobban is, olyan jó közepes. Na, de itt nincsen sok baj, inkább arról írjon, hogy a múltkor rosszul lett az egyik munkásnő, hívtuk a mentőt, egy negyedóráig vitatkoztak, hogy nem tudnak lejönni a nő után, vigyük mi fel valamivel. Dühösen kifakadtam, erre csak kijöttek. Sándor István : Jól dolgoznak a nők, olykor megállás nélkül 8 órát. Pedig nem ártana, ha akár egy félórányi tízóraizó, szusszanásnyi időt bevezetnénk, elég régi kérelem ez. Akár váltásban is, hogy a gépek ne álljanak. Milyen a mester? Milyen a munkás? Néha a javadalmazási besoroláskor is adódhat ellentét. Adódhat, mondom, de ebben a váltásban még nemigen adódott. Mindenki ismeri a törvényeket, a feltételeket, a saját munkáját is mérlegelheti bárki. (Sándor István részlegén júniusban négyen kaptak kategóriaemelést, valamennyien a mester javaslatára.) Laczkó Margit, akinek napi 220 kiló fonal tekercselése a normája, de rendszerint ennél sokkal többet tesz. Javadalmazásával is elégedett. Mint mondja, úgy körülbelül négy hónapja nincs igazolatlan hiányzás, „jó banda“ került össze, nincs tervnemteljesítés, s ha nem késnek és nem tekeregnek, akkor a jó hangulatnak senki sem elrontója. Negyedszázados vállalatban ezt akár mérvadónak is tarthatjuk. Bereczki Károly Hacsak nem késnek... JOGI TANÁCSADÓ Kolozsvári József (Gyergyóditró) nincs tisztában azzal, hogy a helybeli mtsz vezetősége ügyében helyesen járt-e el, vagy sem. Közli levelében, hogy felesége a gyergyóremetei mtsznél dolgozott 1971-ben bekövetkezett haláláig. Mivel kiskorú gyermekek maradtak, a szövetkezet a háztáji földrészt továbbra is biztosította. A földterület azonban folyó évtől kezdve átkerült a ditrói mtsz-hez, és ennek vezetősége bért követel. Tekintettel arra, hogy a háztáji földterületekhez való jogosultság személyes jellegű, így levélírónknak nincs személyes jogosultsága a földterületre, mivel állami vállalatnál dolgozik, így a ditrói mtsz. vezetőségének bér iránti követelése a törvény betartásának következménye. Amennyiben olvasónk nem tartja méltányosnak az intézkedést, javasoljuk, forduljon kéréssel a Termelőszövetkezetek Megyei Szövetségéhez (Csíkszereda, Petőfi Sándor utca 65 sz.). Darvas József Csergő Antal jogászok TANULNAK A KÖNYVTÁROSOK Kevés embernek szakmája nálunk a könyvtárosság, e munkakört többnyire tanítók, tanárok töltik be, önkéntesen, vagy a törvényesen megállaazított pénzjuttatás fejében. Tanügyiek dolgoznak községi és iskolai könyvtárainkban, akikben élhet ugyan a könyv szeretete, de nem ismerik, nem ismerhetik eléggé a könyvtárosi szakmát. Menetközben, munka közben kell hát szert tenniük az alapismeretekre, ha az adott lehetőségek arányában becsületesen el akarják végezni az önként vállalt vagy feladatul kapott munkát. A tanulni óhajtóknak, a szakma titkaira kíváncsiaknak a Csíkszeredai Megyei Könyvtár siót segítségére, ahol évente megtartják a községi könyvtárosok módszertani felkészítőjét. Idén szeptember elején került sor a felkészítőre, amelyen a Megyei Tanfelügyelőség közreműködésének köszönhetően, ezúttal az iskolai könyvtárosok is részt vehettek. A Megyei Könyvtár igazgatója és a szaktanfelügyelő bíztató jelenségként értékeli, hogyaz előző évekhez mérten idén nagyobb volt a részvétel, kevesebben maradtak, távol a felkészítőtől. A 49 községi könyvtárosból például 36-an jöttek el Csíkszeredába, ami mindenképpen előrelépést jelent, tudva azt, hogy tavaly háromszori próbálkozás után is sokkal foghíjasabb volt a jelenlét. Miről hallhattak a könyvtárosok az idei felkészítőn? Az előadók ecsetelték a könyvtárak szerepét a dolgozók sokoldalú nevelésében, ismertették a tömeg- és társadalmi szervezetekkel, a nevelési intézményekkel való együttmunkálkodásuk módozatait, érzékeltették, hogy a könyvvel végzett munka szerves tartozéka a helyi politikai nevelési és szocialista művelődési tanácsok irányította egységes tervnek. A résztvevők bővebben hallhattak a tulajdonképpeni könyvtárosi szakmai teendőkről, egyebek mellett megismerhették a könyvtári állomány kezelését, a nyilvántartás mibenlétét, az olvasó-szervezés, a könyv népszerűsítésének lehetőségeit. A felkészítő vázlatos programjából is kitetszik, aki akart, az tanulhatott. És tanulhat a továbbiakban is. Az önképzés útjai senki előtt sincsenek bezárva, a Csíkszeredai, székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi könyvtárban külföldi szakfolyóiratokat lapozhat fel az érdeklődő. Akiben él a szándék, legalább alapfokon megtanulhatja a könyvtárosi szakmát. A többit pótolhatja az ügyszeretet, a könyvvel végzett munka, az olvasási készség kialakítása, ugyanis jól öszszeegyeztethető, mi több, beletartozik a pedagógusok népnevelői hivatásába. A farkaslaki, csíkszentsimoni, zetelaki és más községi könyvtárak példája azt tanúsítja, hogy ahol a könyvtáros szívügyének tekinti megbízatását, s ahol a község értelmiségi dolgozói nem hagyják magukra kollegájukat, lehet eredményt felmutatni. Bízzunk abban, hogy egyre többen felzárkóznak melléjük, hogy valóban tanulnak a könyvtárosok. És nemcsak Szakmai alapismereteket. Rigmányi László A takarmányra csak akkor lehet számítani, ha az már a tárolóban van, így gondolkoznak az etédiek is, nemcsak az mtsz fogatával hordják a szénát, hanem - mint képünkön is látható - egyéni tulajdonban lévő szekerekkel is.