Hargita, 1980. október (13. évfolyam, 233-259. szám)

1980-10-08 / 239. szám

A községvezetés ma a betakarítás irányítását jelenti Igen, de úgy is fogalmazhat­nánk, hogy ez az alapvető köve­telmény. Persze, nem a szónak abban az értelmében, hogy az összes munkálatokat úgy kell szervezni és vezetni, mint mond­juk, a brigádvezető teszi, ha­nem inkább a rátermett pa­rancsnokság módszerei szerint úgy intézkedni, ahogyan a hely­zet azt épp megkívánja. A minap épp ilyen dicséretes vonását észleltük Karcfalván. E­­lőző este az AGRIT vezetősége úgy döntött, hogy a községi nép­tanácsok hathatósan segítsék a fogyasztási szövetkezeteket, a burgonyafelvásárlási tervük si­keres teljesítése végett. Sántha József polgármester és Karda Ilona községi néptanácsi titkár épp azzal kezdte a napot, szep­tember utolsó napját, hogy a községi fogyasztási szövetkezet elnökével és főkönyvelőjével vá­lasztókerületi, tehát néptanácsi képviselői porciókra osztotta szét az 1200 tonnányi esedékes fel­­vásárlandó mennyiséget, és nyomban megvitatta a tervelő­irányzat elérésével­ kapcsolatos módozatot is. Persze, a népta­nácsi képviselők támogatásának formáját, a szövetkezeti dolgo­zók segítségével kapcsolatos összes teendőket is. Ez pedig igen sokat jelent egy fontos köz­­ügyintézés kezdetén. Hasonlóképpen járt el a köz­ség vezetősége a betakarítási munkák indításakor is. Végre­hajtó barái ülésen elemezte az előkészületekkel kapcsolatos in­tézkedések menetét, a munka­erő biztosításával kapcsolatos kérdéseket, és úgy döntött, hogy a menetközben adódó teendők NÉPTANÁCSAINK HÁZATÁJÁN gyors elvégzése érdekében ki­bővítik, megerősítik a községi mezőgazdasági parancsnoksá­got, amely szombatonként vagy vasárnap délelőttönként heti rendszerességgel fog majd ta­nácskozni és az adott helyzet­nek megfelelően dönt a halasz­tást nem tűrő ügyekben. Így is történt ez, a balánbányai szakis­kola tanulóinak segítség­moz­gósítása, a szenttamási körzet­be történő irányítása és a ven­dégmunkások szervezése eseté­ben, de több más alkalommal is. Az mlsz-tagok mozgósítása, sajnos, már zökkenőkkel járt. Tudorán Constantin elvtársnak, az AGRIT elnökének szavai sze­rint a községi néptanács veze­tőségének többet kellett volna tennie ezen a téren, főleg a karcfalvi néptanácsi választóke­rületekben. Valóban, Csíkszent­tamáson nem volt baj a moz­gósítással. A tagság hetek óta szorgalmasan ássa a­ pityókát. Olyan napokat is nyilvántarta­nak, amikor csaknem az egész falu asszonynépe kint volt a me­zőn, s a balánbányai szakiskola tanulóinak segítségén kívül má­sokra nem­ is támaszkodtak. Nem lehet mondani, hogy a karcfolviak kényelmesebbek len­nének, mint a szenttamásiak. Tény viszont, hogy aránylag jó­val kevesebb karcfolvi mtsz-tag állott a pityóka mellé, mint a­­hány szenttamási tette. Ennek okát egyesek abban látják, hogy jóval több a városban dolgozó karcfalvi ember, mint szenttamá­sé Közülük többen maradtak hűek a gazdasághoz, mint a községközpontban lakók . . . Per­sze, ez amolyan magyarázkodás­féle, jól megalapozott érvelés nélkül, hisz Csikkarcfalván sok az olyan asszony, leány, aki nem ingázik Csíkszeredába, ha az idén még nem tette rá a kezét a kapára, vagy legfennebb ak­kor, ha a háztájiban termesz­tett krumpli ásásáról volt szó. Nos, igazán erre mondják azt, hogy olyan erőt képviselnek ők, hogy segítségükkel, mozgósítá­sukkal akár hegyeket is el le­hetne mozgatni. Persze, még csak nem is a domboldalak mozgatására lenne szükség, ha­nem arra, ami azokban termett. Kolozsi Márton Fecze Károly (Gyimesfelső­­lok) arra kér választ, hogy lá­nya, aki a helybeli szakiskolá­ban tanult vállalati szerződés és ösztöndíj alapján, tekintettel arra, hogy iskoláját házasság­­kötés miatt szüntette meg, kö­teles-e megtéríteni a­ ráfordított költségeket ? Az érvényben levő rendelke­zések szerint a házasságkötés nem képez olyan indokot, a­­mely mentesítő lenne az ösz­töndíj és egyéb költségek visz­­szatérítése alól. Ezért levélírónk aki szülői minőségben a szerző­dés egyik aláírója volt, kötelez­hető a költségek megtérítésére. A gyergyószentmiklósi kór­házotthonba beutalt K. V. nincs megelégedve az elhalt felesé­ge utáni vagyonmegosztással. Ezért levéllel fordult rovatunk­hoz, amelyben azt álltja, hogy felesége után a hagyaték tár­gyát képező épületekből csak 1/4 részt kapott, noha az épü­letek elkészítéséhez személyes vagyonával is hozzájárult. A Polgári Törvénykönyv és más rendelkezések szerint, ha egy közös vagyon tárgyának e­­lőállításához a társtulajdono­sok valamelyike külön vagyoná­val is hozzájárul, a közösség megosztásakor a külön hozzájá­rulást figyelembe kell venni. A­­mennyiben olvasónk ilyen hoz­zájárulást tud igazolni és a többi örökösök nem ismerik el, javasoljuk forduljon polgári ke­resettel a Csíkszeredai Bíróság­hoz, tekintetbe véve hogy a vi­tás ingatlan Csíkszentmárton községben van, örökölni nem lehet. Ezért, levél­írónk gyermekei sem azért kap­ták az illető területet, mert el­halt szülőjük után jogot örököl­tek volna. Véleményünk szerint az mtsz vezetősége úgy mérle­gelte, hogy a család rendkívüli helyzetben van, és segíteni óhaj­tott a terület további biztosítá­sával. Ez azonban nem kötele­ző, és figyelembe véve azt, hogy gyergyószentmiklósi Len- és Kenderfonoda húszegy­néhány évvel ezelőtt a gyergyói ipar magvetője volt. A nyugati ipari övezetben ez a legrégebbi gyár, munkaközös­sége is kiforrott immár, legtöbb munkás tíz-tizenöt, vagy annál is több esztendeje dolgozik itt, s bár az utóbbi esztendőkben sok-sok fiatal is ideszegődött, a másutt, más gyáraknál szokásos termeléskezdési nehézségeket itt nem tapasztalni. Ami, persze, nem mindig jelenti azt, hogy a termelés hagyományosan jó han­gulata olykor nem romlik meg. Ilyen vagy olyan okból. S ami­kor a mester és munkatársai közti viszonyról faggatózunk, ezt is számításba kell vegyük. Induljunk ki abból, hogy mi­kor mérgesedhet el a viszony a váltásvezető vagy részlegvezető -mester és a munkások között. Legtöbbször a gyakori késések miatt. Ha reggel, például, az autóbusz nem érkezik meg ide­jében az ingázó munkásokkal, akkor máris termelési kiesés van. Ami természetesen nem mindig tetszik a mesternek. A munkás­nak viszont abban van igaza, hogy rajta kívül álló ok miatt késett. (Ez a kívülálló ok már évek óta nem más, mint a Bu­csin utcai sziszifuszi munkát vég­ző vasúti átjáró sorompója, a­­melyet rendszerint reggel fél hatkor és délben fél kettőkor eresztenek le, szerelvényrende­zés céljából. Ha az autóbusz a túlsó oldalon reked, akkor meg­esik, hogy késnek a munkások. S ez nemcsak a Lenfonodában, hanem az összes többi nyugati övezetbeli üzemben immár évek óta, megoldást hasztalan sürge­tő probléma !) Hogy mi a teendő ilyenkor? Behozni a lemaradást, mert ez minden vitának a legszerencsé­sebb végső megoldása. És a Fo­nodában ez így is történik. Sán­dor István, a tekercselő és csé­véző részleg mestere szerint is ez az egyik vitaforrás, bár nem az egyedüli. Nőkről lévén szó, gyakran megesik a minden elő­zetes bejelentés nélküli beteg­szabadságolás. (Ottjártunkkor a 38 munkásból öten tartózkodtak betegszabadságon, egyikük im­már egy hónapja.) Ilyenkor az­tán kézenfekvő az idegesség, e­­gyik gépről át kell tenni valakit a másikra, hogy a hiányzó mun­káját elvégezze, s megtörténik, hogy a csérélő teljesen leáll. Sándor István részlegének dol­gozói valamennyien tisztelik és becsülik mesterüket, s ha nem így lenne, akkor bizonyára nem lenne már csaknem húsz éve mester. Az egyik tekercselőnő, Bucur Leonora, egyben az üzem egyik élmunkása is, Laczka Mar­git úgyszintén. Utóbbi mellett tizennyolc éves kislány sürgölő­­­­dik, éppen a szakmát tanulja, próbaidős. Laczkó Margit szerint a mester az mester, neki igaza van, ha mindenki elvégzi a kö­telességét, akkor vita sincs. Cav­­rilá b­an váltásmestert sürgősen hazahívták telefonon?! Zárójel­ben : senki nem tudja, hogy mi­ért. Csak ne lenne a sok hiányzás, teszi hozzá Sándor István. Igaz ugyan, hogy innen soha nem kétezkedik senki, ha a szomszé­dos boltba éppen áru érkezik, akkor nincs ki­­s belutkosás, egyetlen munkás, lehetőleg nem a gép mellől, gyűjti össze a pénzt, s bevásárol. Sándor István azt is megérti, hogy olykor be is kell vásárolni. Legtöbb nőt odahaza már a második műszak és a gyerekek várják, nemigen akad idő a bevásárlásra. Sán­dor István maga is ilyen máso­dik műszakos, felesége délután dolgozik — szintén a fonodában —, délután a mester felügyel a gyerekekre, s teszi a házi teen­dőket. Ígyhát megérti a munká­sok gondjait is. Kovács Antal mester részlegén Portik Erzsébet munkásnőhöz : - Milyen ember a mestere? - Jó ember, nagyszerűen lehet vele dolgozni, megértő és mindenben segítséget nyújt. Kovács Antal mesterhez : -Milyen munkás Portik Erzsébet? - Dolgozhatna jobban is, olyan jó közepes. Na, de itt nincsen sok baj, inkább arról írjon, hogy a múltkor rosszul lett az egyik munkásnő, hívtuk a mentőt, egy negyedóráig vitatkoztak, hogy nem tudnak lejönni a nő után, vigyük mi fel valamivel. Dühö­sen kifakadtam, erre csak ki­jöttek. Sándor István : Jól dolgoznak a nők, olykor megállás nélkül 8 órát. Pedig nem ártana, ha akár egy félórányi tízóraizó, szussza­­násnyi időt bevezetnénk, elég régi kérelem ez. Akár váltásban is, hogy a gépek ne álljanak. Milyen a mester? Milyen a munkás? Néha a javadalmazási besoroláskor is adódhat ellen­tét. Adódhat, mondom, de eb­ben a váltásban még nemigen adódott. Mindenki ismeri a tör­vényeket, a feltételeket, a saját munkáját is mérlegelheti bárki. (Sándor István részlegén június­ban négyen kaptak kategória­emelést, valamennyien a mester javaslatára.) Laczkó Margit, akinek napi 220 kiló fonal tekercselése a normája, de rendszerint ennél sokkal többet tesz. Javadalma­zásával is elégedett. Mint mond­ja, úgy körülbelül négy hónap­ja nincs igazolatlan hiányzás, „jó banda“ került össze, nincs tervnemteljesítés, s ha nem kés­nek és nem tekeregnek, akkor a jó hangulatnak senki sem el­­rontója. Negyedszázados vállalatban ezt akár mérvadónak is tart­hatjuk. Bereczki Károly Hacsak nem késnek... JOGI TANÁCSADÓ Kolozsvári József (Gyergyódit­­ró) nincs tisztában azzal, hogy a helybeli mtsz vezetősége ü­­gyében helyesen járt-e el, vagy sem. Közli levelében, hogy fe­lesége a gyergyóremetei mtsz­­nél dolgozott 1971-ben bekövet­kezett haláláig. Mivel kiskorú gyermekek maradtak, a szövet­kezet a háztáji földrészt tovább­ra is biztosította. A földterület azonban folyó évtől kezdve át­került a ditrói mtsz-hez, és en­nek vezetősége bért követel. Tekintettel arra, hogy a háztá­ji földterületekhez való jogo­sultság személyes jellegű, így levélírónknak nincs személyes jogosultsága a földterületre, mi­vel állami vállalatnál dolgozik, így a ditrói mtsz. vezetőségének bér iránti­ követelése a törvény betartásának következménye. Amennyiben olvasónk nem tartja méltányosnak az intézke­dést, javasoljuk, forduljon kérés­sel a Termelőszövetkezetek Me­gyei Szövetségéhez (Csíkszere­da, Petőfi Sándor utca 65 sz.). Darvas József Csergő Antal jogászok TANULNAK A KÖNYVTÁROSOK Kevés embernek szakmája ná­lunk a könyvtárosság, e munka­kört többnyire tanítók, tanárok töltik be, önkéntesen, vagy a törvényesen megállaazított pénz­juttatás fejében. Tanügyiek dol­goznak községi és iskolai könyv­tárainkban, akikben élhet ugyan a könyv szeretete, de nem is­merik, nem ismerhetik eléggé a könyvtárosi szakmát. Menetköz­ben, munka közben kell hát szert tenniük az alapismeretekre, ha az adott lehetőségek arányában becsületesen el akarják végezni az önként vállalt vagy feladatul kapott munkát. A tanulni óhaj­tóknak, a szakma titkaira kíván­csiaknak a Csíkszeredai Megyei Könyvtár siót segítségére, ahol évente megtartják a községi könyvtárosok módszertani felké­szítőjét. Idén szeptember elején került sor a felkészítőre, ame­lyen a Megyei Tanfelügyelőség közreműködésének köszönhetően, ezúttal az iskolai könyvtárosok is részt vehettek. A Megyei Könyvtár igazgató­ja és a szaktanfelügyelő bíztató jelenségként értékeli, hogy­­az előző évekhez mérten idén na­gyobb volt a részvétel, keveseb­ben maradtak, távol a felkészí­tőtől. A 49 községi könyvtáros­ból például 36-an jöttek el Csík­szeredába, ami mindenképpen előrelépést jelent, tudva azt, hogy tavaly háromszori próbál­kozás után is sokkal foghíja­sabb volt a jelenlét. Miről hallhattak a könyvtáro­sok az idei felkészítőn? Az elő­adók ecsetelték a könyvtárak szerepét a dolgozók sokoldalú nevelésében, ismertették a tö­meg- és társadalmi szervezetek­kel, a nevelési intézményekkel való együttmunkálkodásuk mó­dozatait, érzékeltették, hogy a könyvvel végzett munka szerves tartozéka a helyi politikai neve­lési és szocialista művelődési ta­nácsok irányította egységes terv­nek. A résztvevők bővebben hall­hattak a tulajdonképpeni könyv­tárosi szakmai teendőkről, egye­bek mellett megismerhették a könyvtári állomány kezelését, a nyilvántartás mibenlétét, az ol­vasó-szervezés, a könyv népsze­rűsítésének lehetőségeit. A felkészítő vázlatos program­jából is kitetszik, aki akart, az tanulhatott. És tanulhat a to­vábbiakban is. Az önképzés út­jai senki előtt sincsenek bezár­va, a Csíkszeredai, székelyudvar­helyi, gyergyószentmiklósi könyv­tárban külföldi szakfolyóiratokat lapozhat fel az érdeklődő. Aki­ben él a szándék, legalább a­­lapfokon megtanulhatja a könyv­tárosi szakmát. A többit pótol­hatja az ügyszeretet, a könyvvel végzett munka, az olvasási kész­ség kialakítása, ugyanis jól ösz­­szeegyeztethető, mi több, bele­tartozik a pedagógusok népne­velői hivatásába. A farkaslaki, csíkszentsimoni, zetelaki és más községi könyvtárak példája azt tanúsítja, hogy ahol a könyv­táros szívügyének tekinti megbí­zatását, s ahol a község értel­miségi dolgozói nem hagyják magukra kollegájukat, lehet eredményt felmutatni. Bízzunk abban, hogy egyre többen felzárkóznak melléjük, hogy valóban tanulnak a könyv­tárosok. És nemcsak Szakmai alapismereteket. Rigmányi László A takarmányra csak akkor lehet számítani, ha az már a tárolóban van, így gondolkoznak az etédiek is, nemcsak az mtsz fogatával hordják a szénát, hanem - mint képünkön is látható - egyéni tulajdonban lévő szekerekkel is.

Next