Megyei Tükör, 1968. szeptember (1. évfolyam, 32-35. szám)

1968-09-07 / 32. szám

Teljes egyetértésben a párt és a kormány politikájával a RKP KB nak, Nicolae Ceauşescu elvtársnak! (Folytatás az első oldalról) feltételének, a világ minden országá­val való együttműködés szilárd, ál­landó kapcsolatok biztosítását, a test­vériség, internacionalista szolidaritás kölcsönössége alapján a szocialista országokkal. E viszonynak a kölcsö­nös tiszteleten, jogegyenlőségen, egymás belügyeibe való be nem a­­vatkozáson és bizalmon kell alapul­nia. Ezért fenntartások nélkül üdvö­zöljük — mint saját személyes meg­győződésünk kifejezését —, a párt m­inden olyan erőfeszítését, mely az egyes szocialista országok közt fel­merült viszályok megoldását a nem­zetközi feszültség csökkentését, a tü­relmes őszinte megbeszélések, tár­gyalások útját véli megoldani köl­csönösen elkerülve mindennemű be­avatkozást egymás belügyeibe. Hisz­­szük, hogy ez a politikai koncepció megfelel országunk érdekeinek, s u­­gyanakkor hozzásegíthet az egész vi­­tair kommunista mozgalma egységé­nek helyreállításához. Hisszük, hogy ez a politikai koncepció az egyete­mes haladást szolgálja, s fő biztosí­téka a béke megőrzésének. Eltökélten, mélyen átérzett fele­lősséggel szolgáljuk továbbra is ha­zánk társadalmi, tudományos és kul­turális programjának megvalósítását, biztos iránytűként fogadva el a bo­nyolult, s váratlan meglepetéseket is teremtő helyzetben a Román Kom­munista Párt és Központi Bizottsá­ga marxista-leninista vezetését Dr. Székely Zoltán régész, Dr. Árvai József tud. kutató, Ipali Sándor szerkesztő. Dukász­­An­na érdemes művész. Veress Dá­niel irodalomkritikus. Holló Ernő költő. Czegő Zoltán szer­kesztő. Kónya Ádám néprajzi kutató m­­agyari Lajos szer­kesztő, Völgyesi And­ráss rende­ző. Czakó Ádám zeneszerző, Szilágyi Zsolt képzőművész. Bí­ró Levente színművész. Tömöry Péter szerkesztő. Farkas Árpád újságíró. Sombori Sándor író. Csíki László újságíró Király József színművész. Párt- és államvezetők látogatása a fővárosi ipari vállalatokban (Folytatás az első oldalról) Innen a párt- és államvezetők a főváros délnyugati részén elterülő új könnyűipari létesítmények felé vették útjukat. Ezek az üzemek az ötéves terv folyamán jöttek létre ki­egészítve a f­áros ipari tájának ar­culatát. Itt elsőként a bútorszövet­­gyárat látogatták meg, az alig három éve működő ipari egységet A Trico­­lana kötöttárugyár — a látogatás kö­vetkező állomása — viszont alig a múlt év szeptemberében tíz hónap­pal a kitűzött határidő előtt kezdte el a termelést. Bár a legfiatalabb az utóbbi időben született könnyűipari létesítmények közül, ez alatt a rö­vid pár hónap alatt is országos és nemzetközi hírnevet vivett ki magá­nak A párt- és államvezetők több olyan részleget látogattak meg, amelyet­ a legmodernebb gépekkel vannak föl­szerelve 1970-ben, am­ikor a gyár teljes kapacitással fog dolgozni éven­te 6.235.000 darab kötöttárut fog ter­melni, a legkülönfélébb férfi, női és gyermek modelleket. Nicolae Ceauşescu elvtárs, és a kí­séretében lévő párt- és államvezetők azután egy másik új létesítményt, a ghenceai gombgyárat látogatták meg. Ennek a fiatal gyárnak a termelési folyamatát teljes egészében gépesí­tették és automatizálták Évi teljesít­ménye 600 millió a legkülönfélébb színekben és változatokban gyártott gomb. A párt- és államvezetők látogatásá­ról a napilapok részletesen beszámol­tak. Már rég tarlóra fúj a szél, s a kis­diák a fél kezén is megszámlálhat­ja, hányat alszik még az iskolakez­­dő szeptemberig. Szóval, itt van az ősz, itt van újra. Ezt juttatja e­­szünkbe a sűrű lombú fák sötét hajá­ból kikandikáló sárga levél, a kira­katokban kuporgó szőlőfürt és a dinnyéjétől maszatos gyermekarc. Er­re gondolnak a táborozók, amikor felszedik a sátorkarót, az ország­járók, amikor postaládába dobják a nyári kirándulás utolsó képeslapjait. A nyáron alkalmi munkát vállaló nagydiák is ezen töpreng, amikor számlálgatni kezdi, mire is futja a keresetéből. És a szeptemberi isko­lakezdésen merengő édesanyák is e­­zért töprengenek a kirakatok előtt: mikor kerülnek már elő azok az e­­gyenruhák ? Szóval itt van újra az iskolakapukat nyitogató szeptember, szám szerint a huszadik, amióta­ elvi­leg és gyakorlatilag mindenki számá­ra hozzáférhetővé és kötelezővé vált az iskola. És a huszonnegyedik az 1944-es történelmi fordulat óta, a­­mely lehetővé tette, hogy az új tár­sadalom igényeihez mért iskolaszer­vezési elképzelések szárba szökken­hessenek, s hogy a mostani tanév szakaszzáró és egyúttal szakasznyitó lehessen az egymást váltogató iskola­évek sorában. Igen, mert az idén az iskolakezdés megszokott gondjai és örömei mellé újak társulnak. A kis- és nagyiskolások, szülők és pedagó­gusok ezen az őszön találkoznak elő­ször a tanügyi törvényben rögzített hatéves iskolakezdéssel, az általános oktatás időtartamának tíz évre való hosszabbításával ; a most kezdődő tanévijén rajtolnak először a tizen­­kétosztályos líceumok végzettjei, s ettől a szeptembertől kell hozzáiga­zítani az iskola társadalmi szerepét az országépítés új igényeihez. Tehát, új örömök, új gondok jelentkeznek ... Talán a legtöbb gondot, mint min­dig, az elsősök indulása okozza A tanügyi törvénytervezet kapcsán hó­napokon át vitatkoztunk róla. Az el­fogadott tanügyi törvény már ennek a vitának a tanulságait rögzíti , a fi­zikailag és szellemileg normálisan fejlett gyermek már hatéves korában képes a betűvetés elsajátítására, és szert tehet azokra a jártasságokra és készségekre, melyek kialakításához eddig csak hétéves korban kezdtünk hozzá. Az idén tehát a hatévesek egy része is elbúcsúzik az óvónénitől, és a plasztelin meg a kifestőkönyv he­lyett ábécéskönyvet és ceruzát rak a táskájába. Ezt már mindenki tud­ja, de az egyik családban mégis na­ponként töpreng a nagymama : Hogy is engednék azt a szegény gyerme­ket ! Úgy sem tudná megtanulni azt a nagy anyagot. S közben a „szegény gyermek“ fizikailag és szellemileg jól fejlett, iskolaérett, huszonegy kilo­grammos óvodás ... Más : Baráti lá­togatás ismerősöknél. Szokás szerint végignézzük a babakollekciót, gyer­mekjátékok titkaival ismerkedünk, majd a kislány produkciói következ­nek. — Végy csak le egy könyvet a polcról ! Nyisd ki valamelyik oldalra és olvasd ! — így az apa. — A lám-pá-kat hir-te-len el-ol­­tot-ták — olvassa az ismeretlen szö­veget a hatéves kislány. — Beíratjátok az elsőbe ! — Persze, unja már az óvodát. Kézdivásárhelyen a líceum iskola­­körzetéből, a 35 hatéves közül, eddig tizenhatot írattak be a szülök. (Leg­alábbis ez volt a helyzet szeptember elseje, előtt.) A szülök többsé­ge azt is tudja, vagy a peda­gógusok hagyományos iskolakezdés előtti családlátogatása során ismeri meg, hogy a hatévesek beírása a szülők kérésére és orvosi vizsga a­­lapján történik, s hogy ettől a tan­évtől kezdve az elsősök csökkentett tanterv alapján tanulnak. Az új á­­bécés könyvek már az iskoláknál várják kis gazdáikat, akik bizonyára elcsodálkoznak majd, amikor betű­ország kacskaringós ösvényein ba­rangolva észreveszik, hogy az a sok fura betű egymás után sorakozva mi­lyen csodálatosan szép történeteket tud mondani, s miután megtanulták a tankönyv végén rejtőző néhány verset és mesét, miután kibetűzik Benedek Elek, Móra Ferenc, Gárdo­nyi Géza és Kosztolányi nevét, már jön is a nagy vakáció. És a nagyobbak, akik már maguk mögött hagytak néhány tanévet ? A többség a vakációs élményeket leltá­rozza, egybeveti a tervezettekkel, s bosszúsan számlálja a hátralevő na­pokat, ha felfedezi, hogy adós még egyik-másik ajánlott olvasmánnyal. Különös készülődés tarkítja a­ napi programot a kilencedikesek és a szakiskolák elsőévesei körében. Nagy tervek , kis kétségek váltogatják egymást ilyenkor. És számolgatják a szeptemberi na­pokat a tanítók és tanárok, ismer­kednek az új tantervekkel, tanköny­vekkel, téglát adogatnak a kőműves­­ keze alá az új tanterem építéséhez, ha erre éppen szükség van , szám­ba veszik az előző évek eredményeit és mulasztásait, s az új tanévre új terveket szövögetve előre elképzelik, hogyan adhatnak hozzá még valamit eddigi munkájukhoz, hogy embersé­gesebb emberré cseperedjék az a kis­iskolás a meghosszabbított időtarta­mú oktatás éveiben. És a szeptemberi tanévkezdésre készülnek a tanügyi irányítószervek, amikor fogadják vagy új munkahe­lyükre kísérik a főiskolák, képzők új végzettjeit , amikor a nyári nagyta­karítás befejezését, az új tantermek elkészítését, az iskolák működéséhez szükséges személyzeti és anyagi fel­tételek biztosítását sürgetik. És ma­gukra vállalják a tanévkezdés gond­jait azok helyett is, akik nem bosz­­szankodnak, hogy nincs még iskolás egyenruha a kirakatokban, és akik nem fogják kézen a hat- és hétévese­ket az első tanítási nap, mert el­hagyták gyermekeiket, s ezek szá­mára a társadalomnak kell megsze­reznie az iskolakezdés félénk­ örömét. Példa erre, ahogyan a most létesülő kézdi­vásárhelyi gyermekotthon szer­vezésén fáradoznak az illetékesek. És az új tanévre készül az egész társadalom, miközben újra több tíz­milliós értékben osztja szét az ingye­nes tankönyveket, új iskolaegysége­ket létesít és kedvezőbb feltételeket teremt az oktatás tökéletesítéséhez. Az oktatás minden fokán és azon a nyelven, amelyen a leghamarabb és a legtartósabban elsajátíthatjuk az Lsm elvieket. Sylvester Lajos szeptemberi előzetes megyei TÜRÖK 3 HŰSÉG Egy nép egysége és ereje a törté­nelem feszü­ltségteli pillanataiban iga­zolódik leginkább — s ha az egység és erő még érőkeményebbé ková­­csolódik-edződik ilyenkor — igazol­ja ez a közelmúlt ország­ nemzet­­teremtő történelmét, azt a munkát, mely az emberek szívébe-idegeibe hazódott immár kiszakíthatatlanul, mert létük folytatásának, felívelésé­nek egyetlen természetes útját látják és hiszik benne. És látják, hiszik, mert belőlük való ez a történelem, s folytatása is csak az ő kezükben le­het. Együtt teremtett egy nép, hát a közös teremtés kötelezi az egy­ségre, s erőt indukál az egység, mert biztos a továbblépés, hisz erős val­ló, jó alkotás az elkészült alap Napjaink történelme két fogalmat rezonálhat szokatlan erővel : hűség és felelősségtudat fogalmakat, me­lyek életünk tartozékai, munkánk­ban és kenyerünkben ízleljük őket, de időnként szükségünk van arra, hogy e fogalmakat jelszóként fogal­mazzuk az idő homlokára a hűség mindaz iránt való, ami a mienk amiért hitet tehetünk emelt főgel. büszkék vagyunk rá az ország, a párt, a nép iránt — tehát végső soron, mert e fogalmak már elvá­laszthatatlanok, önmagunk iránti hű­ség. Ennek a jegyében fogalmazódik mindaz, amiről elmondhatjuk: vi­szonyulásunk a történelemhez — forró hangú levelek, nyilatkozatok, egyszerű kisemberek , munkások, földművesek, a szellem nagy nevű munkásai : írók, tudósok, művészek szavai a hűségről. Korra, nemzeti­ségre való tekintet nélkül biztosítják teljes támogatásukról, mély egyet­értésükről a párt és az ország veze­tőségét, a teremtő erejű bizalom sza­vaival. Ezen a hangon íródott a bukares­ti és kolozsvári magyar értelmisé­giek, intézmények és szervezetek, munkaközösségek és magánemberek sok száz, e napokban fogalmazott le­vele. „Jogos büszkeség érzésével állapít­juk meg újra azt a következetessé­get és állhatatosságot, amellyel kom­munista pártunk, híven a marxista­­leninista tanításhoz, a szocialista in­ternacionalizmushoz hazánk érdekei­nek, valamint a nemzetközi kommu­nista­ és munkásmozgalom, a világ összes haladó és antiim­perialista erői érdekeinek legmegfelelőbb álláspon­tot foglalja el" (A volt antifasiszta bebörtözöttek nyilatkozatából.) „Pár­tunk a román nép és az együttél«» nemzetiségek testvériségét és barát­ságát az egyenjogúság sarkalatos el­veinek gyakorlati alkalmazásával e­­rősíti, biztosítja : a romániai ma­gyarság nemzeti kultúrájának felvi­rágoztatásával, anyanyelvünk szabad használatának garantálásával az ok­tatásban. a művészi alkotó munká­ban, az élet minden területén. Biz­tosítja minden tehetség, minden al­kotó ember képességének szabad kibontakoztatását a közös, szocialis­ta haza, Románia Szocialista Köztár­saság haladása és boldogsága érde­kében Mi, értelmiségiek úgy véljük, hogy a történelem mai ,időszerű problé­mái csak a testvériség és a barát­ság szellemében csupán az ésszerű­ség és a megértés, a humanizmus és a békeakarat szellemében oldhatók meg. É­ppen ezért szívünk mélyéből támogatjuk a Román Kommunista Párt bel- és külpolitikai irányvona­lét, amely alkotóan és következete­sen alkalmazza a marxista-leninista tanítást országunk sajátos viszonyai­ra, amelynek alapelve a haza szuve­renitása és függetlensége, az együ­tt­­működés bővítése valamennyi szo­cialista országgal, a kölcsönös tisz­telet és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján, az együttműkö­dés bővítése a világ minden orszá­gával“. (A bukaresti magyar értel­miségiek leveléből.) Folytathatnánk az idézeteket. Az érzés, a gondolat százféleképpen megfogalmazható, a gondolat lénye­ge ugyanaz : hűség Egy egész nép hűsége önmaga iránt : múltja, jelene, jövője iránt. Bárhol fogalmazódnak ezek a sza­vak — gépek mellett, intézetek dol­gozó asztalainál, a bukaresti Zalomit utcai házban mely (szinte jelkép !) az 1848-as magyar forradalom emig­ránsainak, majd a bukaresti magyar kultúrának otthona volt, szántóföl­dek szélén — egyet bizonyítanak : népünk egysége megbonthatatlan. Közös munkánk, erőfeszítéseink, hű­ségünk szavatolja a jövőt TÜKÖR

Next