Megyei Tükör, 1968. szeptember (1. évfolyam, 32-35. szám)

1968-09-07 / 32. szám

4 hiányos takarmányozás - gyenge tejhozam A tehenek tejtermelése a májusi és júniusi emelkedés után júliusban és augusztusban rohamosan csökken. A legtöbb mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben így van. Az okokat keresve szembetűnik a hiányos ta­karmányozás, melyet a silány, gon­dozatlan legelő okoz. A tehenek sza­badban vannak, a legtöbb esettyen minden fedél nélkül, kitéve az idő viszontagságainak. Külterjes körülmé­nyek között termelünk. Érvényes a pásztorok mondása : A gomba elvitte a tejet. A tehenek szeptemberre le­soványodnak, és annyira lecsökken a tejtermelés, hogy még a téli hóna­pokban is érezteti a hatását. A termelés emelését csak az álla­tok erőnlétének javítása után várhat­juk. Mindez nagyon költséges és sok időt vesz igénybe. Gyakori, hogy a tejtermelés emelése nem is sikerül a következő tavaszig, mert télen is hiányos a takarmányozás. A tej mennyiségét belső és külső tényezők befolyásolják. Ezek szoro­san összefüggnek egymással. A ta­­karmányozás döntő jelentőségű. Ta­láló a mondás: „Száján át fejjük a tehenet !“ Hiába szunnyad a tehén­ben a nagy termelőképesség, nem tud kibontakozni, ha nincs megfelelően takarmányozva. Ahhoz, hogy a nyári tejtermelést magas szinten tudjuk tartani, kora tavasztól késő őszig fo­­­lyamatosan rendelkezésre kell álljon a zöld takarmány. Ez kétféle úton biztosítható : a legelőn és szántóföldi művelés útján. A folyamatos zöldta­­karmány ellátás alapja a zöldfutó­­szalag. Lényege, hogy a talaj- és ég­hajlati adottságokat figyelembe véve, a legnagyobb termést adó takarmány­féleségek termesztését úgy szervez­zük meg, hogy azok egymás után, fo­lyamatosan hasznosíthatók legyenek. Ennek kiszámításához ismerni kell az adott takarmánynövények tápérté­két, zöld-takarmányként felhasznál­ható időtartamát. Tudni kell, hogy az állatállomány számára mennyi szükséges és ebből mit fedez a le­gelő. Az adatok számára szükséges zöld ta­ka­rm­á­ny-me­nn­y­i­ség­e­t minden n­őnapra előre pontosan ki kell mítani. A zöldfutószalag ügyes­e*■­­állílasával elérhetjük, hogy a kritikus nyári hónapokban a tejtermelés ma­gas szinten maradjon Beállítása hoz­záértést és alapos körültekintést igé­nyel. Megyénkben arra kell törekednünk, hogy a legelők hozamát kiegészítsük a zöldfutószalaggal. A kritikus idő­pontokban, mikor a legelők már nem tudják a zöldtömeget biztosítani, ik­tassuk be a zöldtakarmányt. Olyan növényeket termesszünk, melyeket májusban, júliusiján, augusztusban és szeptember elején zölden etethetünk. A mi vidékünkön a legmegfelelőbbek az őszi szöszös bükköny, takarm­­­ny­­rozs, a tavasszal vetett bükköny, bor­só keverékek, a kukorica-csalamádé, a sűrűn vetett napraforgó. Nyár végén és a kora őszi napokban jól értéke­síthető az őszi bükköny és rozs után vetett kukorica-csalamádé és köles. Később az őszi legelőt a leveles cu­korrépafejjel pótolhatjuk. Ahol lehe­tőség van rá, a takarmánykáposztát is iktassuk be a zöldfutószalagba. Sokat segít a késő­ őszi takarmányo­zásban, ugyanis nagy tömeget ad és fagyálló. Arra törekedjünk, hogy a zöldtakarmány szükségletet a pillan­gósok nagyobb méretű felhasználása nélkül biztosítsuk. Helyes, ha a pil­langósokat szénává szárítjuk a szál­lástakarmány szükséglet biztosításá­ra." A folyamatos zöldtakarmány ellá­tásban meg kell említenünk a lege­lők jelentőségét. Vidékünkön­ kiter­jedt legelők vannak, de a legtöbb helyen siralmasan elhanyagolt álla­potban. Fahozamuk kevés és gyenge minőségű A legelők rendszeres hasz­nosítását az a körülmény is megne­hezíti, hogy a sekély gyökérzetű pá­zsitfűfélék aszályos nyáron gyorsan kisülnek. Elfogadható takarmány­mennyiséget csak május és június hónapban nyújtanak A­z „­Ink­a*"­­hozamon komoly befekte­tésekke­l su­­d­emlünk. Csak a kosarazás utján ko­­sitra lehet följavítani. A legemn­t­e éppen úgy megkívánja a k apu­­st, mint a vetés. Nagyobb mennyiségű műtrágya felhasználása szükséges nemcsak a maradék. Kiszórása ré­­lyen egyenletes. Fontos a legelők fe­­lül­vetése, a gyomok és a bokrok rendszeres irtása. Ezek után követ­kezik a tervszerű kihasználás és az ésszerű legeltetés. Nem szabad megfeledkeznünk a teheneknek a legelőn való tartásáról. A legtöbb esetben a meleg istállóból kikerülnek a szabad ég alá, az úgy­nevezett „nyári táborba“. A hőmér­­séklet-ingadozás rendszerint nagy. A forró nyári nap után következik a hideg éjszaka Nem beszélve az esős, szeles, hideg napokról, amikor az ál­lat a fölvett takarmány egy részét a test hőmérsékletének megtartására használja. A nappali magas hőmér­séklet csökkenti a szervezet anyag­cseréjét, és ez maga után vonja a tej­termelés csökkentését. (A tejtermelés ingadozik még akkor is, h­a a meg­etetett takarmány elegendő.) A ter­melés, az időjárás függvényévé vá­lik. A szaladban tartott állatok a szél, a hideg eső és a nagy mellok hatására őszre rendszerint lerom­l­­nak. A termelőszövetkezeteknek arra kell törekedniük, hogy legalább a te­hén­állomány részére biztosítsanak megfelelő férőhelyet. Ahol nem lehet­séges, ott a hideg éjszakák beállta e­­lőtt istállózzuk az állatokat, és innen hajtjuk a legelőre. A mezőgazdaságban ősszel terve­zünk. Helyes, ha előre gondolkodunk, és az annyit emlegetett zöld futósza­lagnak is helyet szorítunk a szántó­földön. A termelési tervben szerepel, van táblázata, csak a kitöltése bü­rokratikus. Szász István állattenyésztő mérnök Szombat este van. A kellemes szó­rakozás és az édes semmittevés ideje. Aki nem ül otthon, hogy könyvébe vagy éppen ágyába bújjon, a mozi, a színház vagy a vendéglő felé irányít­ja lépteit. Mások — boldog autó- vagy motorkerékpár tulajdonosok — esti ki­ruccanásra indulnak Brassóba. Tus­nádra, a közeli falvakba, rokonaikhoz, ismerőseikhez. Az országúti közlekedés is szombat esti hangulatot áraszt. A volán mel­lett feloldódik a hétköznapi munká­ba sietés feszültsége, valahogy köny­­nyedébben száguldanak a jármű­vek is. A kék ü­ldözőkocsiban ketten ülünk. Légere Ferenc hadnagy és jómagam. Kilenc órakor elhagyjuk a város határát. Az országút sötéten nyúlik el a kocsi előtt. Fényszórók vakító pontjai közelednek, de nem messze tőlünk hir­telen elsápadnak . „Talál­kozási fény" — egy kicsit tisztelet­­adás a szembe jövőnek, és a tör­vény által előírt elővigyázatosság, hogy a másikat meg ne vakítsa, ne okozzon balesetet. De az egyik kocsi alig tíz méterre lehet tőlünk, ami­kor teljes erővel a szemünkbe vilá­gít, aztán észreveszi, hogy ezúttal pechje volt, és hirtelen lekapcsolja a fényt. Késő. A kormánynál ülő had­nagy megfordítja a kocsit. A sebes­ségmérő lassan kúszik a százas felé. El­nyúl­tan a hátsó ülésen, élvezem a sebességet. Versenyhangulat. — Vigyázz, csak tokányt ne csi­nálj belőlük. — Szotyornál, utolérem — hangzik a nyugodt válasz. Kocsink tetején kigyúl a kék villa­nólámpa. Megállunk az 1—PH—3663 jelzésű Wartburg előtt. Doljean Hugo gépkocsivezető mentegetőzik. — Va­lamit látott az úton, azért kapcsol­ta teljes erőre a fényt. Hogy ezzel szerencsétlenséget okozhatott volna? Hát kérem, erre nem gondolt ak­kor . .. Fél tízkor érkezünk Uzonba. Gya­logosok szotyognak hazafelé a kocs­mából Egy szerelmespár baktat ös­­szefonódva az országút jobboldalán. A fiú letagadja a személyigazolvá­nyát, a lány pedig a nevét sem tud­ja annak, akivel sétál, vagy nem a­­karja tudni ? ! Az úttest másik oldalán idős bácsi tűnik fel. Csak akkor vesz észre, a­­mikor a hadnagy rákiált : — Jöjjön csak ide ! — Megyek én a járdán kérem — feleli rá a bácsi, és korához nem il­lő fürgeséggel ugrik a járdára. Mert azonban járda is van, de a gyalogo­sokat valami csintalan manó ösztö­kéli, hogy minden áron kihívják ma­guk ellen a sorsot — hátha az úttes­ten haladva elgázolja őket egy autó ! — Miért megy az úton ? — Nincs forgalom — És, ha mégis jön valami ? — Félreállok. Előlünk nem állt félre. Alig tud­tuk kikerülni. Elmúlt 11 óra, amikor ismét az országúton vagyunk. Bezártak a kocsmák, most már azok is hazafelé bandukolnak, keresztül-kasul mérik az utat, akik jó mélyen belenéztek a pohárba. — Nézd, részeg ! — kiált fel a hadnagy, és megállítja a kocsit. Ki­áll az út közepére, és belefúj a síp­jába. Az előbbi jelző tulajdonosa majdnem nekimegy a kerékpárral. — Nem láttam — mondja. — Ha nincs lámpája. — A szemüvegem sincs nálam — mentegetőzik. — Akkor miért ül éjnek idején ke­rékpárrá. — Későn szóltak, hogy menjek ke­nyérért. Nagyon kétíves, kellemes hangu­latban van. Magyaráz, közben vagy kétszer a mellére csap, hogy dong. Nevetve írja alá a jegyzőkönyvet. — Ez a maguk dolga. Büntessenek meg, ahogy akarnak. Igazuk van. Féltem is maguktól. Bekövetkezett. Hiába na, peches vagyok. — A Tükör is írni fog magáról — mondja nevetve a hadnagy. — Legalább egy kis hírverést csap­nak körülöttem. Most volt a kiállí­tásom Sepsiszentgyörgyön. Kémenes Lajos vagyok. Kémenes, nem Kömé­nyes — mindig rosszul szokták írni. — A Tükröt szokta olvasni ? — kérdezi a hadnagy. — Én igen. . — Kéne valami jó karikatúrát raj­zoljon szabálytalanul közlekedő bicik­list­ákról meg ilyenekről. — Szívesen. . Na, diplomám is van — teszi zsebre a nyugtát. — Karikat­úristát is szereztem nek­tek — fordul felém Sógoré hadnagy, amikor továbbindulunk. Lassan kezd ürülni az országút. Hazafelé indulunk. Egy motoros fény­szórója mintha titkos jelzéseket adna le egy távoli bolygó lakosainak. Va­lósággal megvakulunk ettől a fény­játéktól. Villan kocsinkon a kék fény, belehasít az éjszakába a síp. A mo­torkerékpár azonban mit sem törő­dik a felszólítással. Mire megfordu­lunk, jelzőlámpája cigarettaparázs­­nyi pont valahol a sötétség alján. Felüvölt az üldözőkocsi motorja. Nincs menekvés. Uzon mellett utol­érjük. — Aktát nem adok, pénzt igen — hangzik a motorról a kategorikus kijelentés. — Tessék ? — Nem mondtam semmit. — Nem adja ide az iratait ? — Ezt nem mondtam. — Ivott ? — Sohasem volt balesetem. — Maga ivott. — Persze, hogy ittam. Hát ki nem iszik máma ? Szombat este van. — Van készpénze ? — Hát nem nagyon van, menjünk be hozzám, és intézzük el nálam, ott­hon. Van jó házi bor ... — Maga három szabálytalanságot követett el. Hosszul jelzett, az utasá­nak nincs bukósisakja és minketten részegek. — Uram, maguk éjfélkor mit ke­resnek itt ? Ezt nem értem ! — Adja már ide az iratait. Hogy hívják ? — Illyés Emil... .Tel van, fizetek. Van pénzem. De jöjjenek el hozzám. — Maga most hazamegy gyalog. — Még két kilométer van házáig. — Nem érdekel. Részegen nem ül­het motorra. — Na, ne zakatoljon annyit. Meg­iszunk egy pohár ribizlibort. Meg nemcsak ribizli van, hanem van... — Mi a rendszáma ? — Kinek ? — A motorjának. — Várjon, megnézem ... Jönnek, vagy nem jönnek, hogy megigyunk egy liter bort ? Nem mentünk Illyés Emil bárhogy kapálózott a büntetés ellen, kifizette, és gyalog folytatta útját ittas útitár­sával együtt. Szombat este van, könnyed hétvé­gi hangulat, városban és országúton. Az útszakaszon, amelyen jártunk, nem történt semmi különös. Többen ültek fel ittasan a gépjárművekre, többen vétettek a forgalmi szabályok ellen, de ezúttal csak pénzbírsággal végző­ lött a könnyelműség. Közben a megyei felügyelőség közlekedési osztályára több jelentés futott be, könnyebb sérülésekről, halálos bal­esetekről ... Znorovszky Attila Peches —• szombat este Tf l Ktt.

Next