Megyei Tükör, 1969. április (2. évfolyam, 65-68. szám)

1969-04-05 / 65. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I AZ RKP KOVASZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS KAPJA 1969. Április 5., szombat ara 50 bani 11. évfolyam 6J. szám AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NÉPTANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK FELHÍVÁSA A MEZŐGAZDASÁG ÖSSZES DOLGOZÓIHOZ Megyénk í oldani veséi újabb erőpróba — tavaszi mezőgazdasági munkálatok teljes és sikeres végrehajtása — előtt állanak. A ked­vezőtlen időjárási viszonyok miatt megkéstünk salamennyi mezőgazdasági munkával. A tava­szi mezőgazdasági munkálatok végrehajtásához szükséges legalkalmasabb időszak rendkívül lerövidült. Ahhoz, hogy idejében és jó körül­mények között végezhessük a szántást, a tava­szi gabonafélék vetését, megyénk íö mezőgaz­dasági termékének, a burgonya ültetésének e- lökészítését és végrehajtását, valamint a inas természetű tavaszi munkálatokat — odaadó, lel­kes munkára van szükség. Dolgozó földműve­seink nemegyszer bebizonyították : szeretik a földet, és mindent elkövetnek, hogy fáradsá­gos munkájukat bőséges termés jutalmazza. A megyei pártbizottság és a megyei néptanács végrehajtó bizottsága azzal a felhívással fordul a gépkezelőkhöz, trak­toristákhoz, a termelőszövetkezetek min­den egyes tagjához, az állami gazdasá­gok dolgozóihoz, hogy ezekben a he lek­ben fordítsák minden erejüket, a mező- gazdasági munkálatokban szerzett gaz­dag tapasztalataikat a tavaszi munkála­tok gyors és lelkiismeretes elvégzésére. Az idő sürget. A gyors ütem azonban nem mehet a munkálatok minőségének rovásjrd. \ legkövetkezetesebben he kell tartanunk a szükséges agrotechnikai normákat. (Folytatása a 2. oldalon) A KOR PIROSABBIK ARCÁN 3. oldd LEMARADUNK-E AZ ELSŐ NEGYEDÉVBEN AZ ÉPÍTKEZÉSSEL? 5. oldd! KINEK MIT JELENT AZ 581-ES VÉGZÉS 4. oldal IRODALOM — MŰVÉSZET 6—7. oldal BANDITÁK NYOMÁBAN 10. olddl MÁBA VILÁGLÓ ARCA Legnagyobb emberi példaképem: álom-haj szoló, szí­vós. magányos emberem, aki sem híres, sem has. sem isten nem akart lenni, mert idegen volt számára hír­név, vakmerőség és fenség, s volt benne elég szürke­ség. alázat, hogy minden legyen, ami KELL. Hírese, hőse és istene lett a megszállottságnak, mert óráról órára, lépésről lépésre tette azt. amit parancsolt a megmásíthatatlan belső parancs: menni, tenni, lenni, tudni, ameddig lehet. Áldott föld ez a miénk, hogy ilyen fiukat tudott te­remni : olyan tudós vándort, alei tarisznyájában az ér tés kincsét, számtalan népek nyelvét hordozza útra valóul, írót, aki ragyogó kölyök szemében hordja hal­hatatlan gondolatait, végigviszi Európán, s a Márvány­tenger partjáról hazaüzeni holtában, harcost, aki ágyú­tól tartja illőnek elesni, mert ágyút adott, ó is a har­colóknak. mesemondót, aki vészt kiáltani is tudott a népért, nemcsak pötyögtetni szépen a szót. piktort, aki érezte, tudta, kinek az arca mását kell ránk hagya. koznia... . Legnagyobb emberi példaképem. mert én ralaineny- nyit tisztelem ebben a magányos egyben, azokat is. a kik névtelenül születtek, éltek, haltak meg, fát dön­töttek. szántottak, szerettek, énekeltek. Igen. ebben a szürke emberben, akinek olyan hatalmas volt a szür­kesége. hogy átfénylik még számtalan századokon. Alighanem a Bölcsek Kövét takarta az o szürkesége, mert megnyíltak előtte országok, nyelvek, titkok, em beri lelkek kapui, s ö hallgatagon nézelődött bennük, nem csodálkozott, nem kiáltott fel. nem sietett, biztos volt a célban, hitt a célban ; megkímélte hitéi a sorsa. Hány ezer lépés van Enyedtól Darzsilingig ? Hány van Csomaköröstól Lhasszáig ? Hány százezer szó van a megtanult nyelvek kincstárában, hány ember van a bejárt országok térségein ? Annyi mozdulattal, any- nyi szólalással. annyi kézfogással járta a maga útját, végtelenül gazdag volt és nagyon erős... Mondják: a lámák, a tudás titoknokai úgy néztek rá, mint küldöt­tére a bölcsességnek, megosztották vele italuk, étkük ahogy megosztja a kárpáti favágó a kárfxttí juhásszal. S ö sem többet, sem másai nem kiránt, minthogy úgy éljen mindig, ahogy azok. akik közé elvetődön éppen Vett ételükből és italukból és kért a lelkűkből, hogy majd egyszer elhozza, hazahozza ... Egy angol költő azt irta róla. hogy a hely. ahol vég­leg megnyugodott a vándor — akinek semmije sem volt. csak óriási poggyásza : tudás és emberség — a~ a hely a villámok születésének helye. Tűz találkozik a tűzzel, amikor a villámok feltámadnak. Legnagyobb emberi példaképem, szeressétek öt em­lékében. s tiszteljetek benne minden nagyot és min­den egyszerű embert. Véssétek köbe-fába-emlékezetbe neiát i Körösi (»so­ma Sándor. Körösi Csorna Sándor Gy. Szdbó Béla metszete

Next

/
Thumbnails
Contents